A Kádár-korszak Magyarországán a szexualitás témája szigorú tabuk közé volt szorítva a közbeszédben, miközben a nyugati világban a szexuális forradalom már új korszakot nyitott. A hazai sajtó furcsa útmutatásai és a külföldi utazásokból szerzett, csempészett információk közötti feszültség alakította a fiatalok szexuális kultúráját. A nyugati utakon készült turistafotók közt gyakran felbukkan a szexmozik itthonról egzotikusnak tűnő kínálata, így az nagy üzletté váló szexiparon keresztül némi szabadosságot csempészhettek a vasfüggöny mögé.
A cigarettázók csók előtt fújják ki a füstöt, a rágógumizók vegyék ki a rágót a szájukból, náthásan ne csókolózzanak a fiatalok, és ne nézzék közben fél szemmel a televíziót. Nehogy azt képzeljék, hogy
egy asztalhoz rögzített pohárból kell kinyalni a mézet!
A csókolózás nem mandulaműtét.
Az Ifjúsági Magazin 1986-os csókolózásügyi kisokosa csak egy volt a lap legendás levelezőrovatának népfelvilágosítási akcióiból a későszocializmusban.
A fokozatosan oldódó tabuk jegyében ekkor már többször írtak az önkielégítésről is, azt is elárulva az addig ezzel a lepedő felett tartottaknak, hogy az valójában nem is okoz gerincsorvadást. Igaz, a női maszturbálással szemben dr. Veres Pál már nem volt ilyen laza: a szexológus még a rendszerváltás előjátékát jelentő 1988-ban is elítélte az „öncélú örömszerzést”, és azt tanácsolta a lányoknak, hogy akinek az nem hiányzik, ne is próbálkozzon vele – derül ki Murai András és Tóth Eszter Zsófia Szex és szocializmus című könyvéből.

A hivatalos csatornákon túl azonban létezett egy tágabb ingovány, ahol friss és izgalmasan internacionális benyomásokat lehetett szerezni az elsődleges és másodlagos nemi jellegekről és ezek viselt dolgairól.
KGST és baráti szocialista viszonylatban ez főleg az NDK-s lányok balatoni kalandozásai jóvoltából valósulhatott meg testközelből, és szintén keletnémet import volt nagyrészt a nudizmus bejövetele
szabad-e Délegyházánál betörnöm textil nélkül a lángosozóba?



Magyarországon ekkor még csak merészebb Füles zsebnaptárok és fürdőruhás IM-plakátok voltak legfeljebb, nagy keletje volt hát a Jugoszláviából, esetleg egy nyugati útról hazacsempészett újságnak vagy kivágott képeknek.
De legalább ennyire újdonság volt a kelet-európai utazóknak a nyugati nagyvárosok vöröslámpás és jobb vagy rosszabb hírű szórakozónegyedei,
a kirakatban kuncsaftra váró – sokszor vendégmunkás – lányokkal, az olcsó peep show-k csalogató reklámjaival, a nagyközönség számára nálunk szintén elérhetetlen topless műsorokkal és szexboltokkal.

A szex, az erotika, a pornográfia minden műfaja és minősége kapható, a kellemestől a borzasztóig, a szelídtől a trágárig. Képtelenség megítélni a választékot, kinek-kinek ízlésétől is függ, hogy mit minek tart. A folyóiratokra, könyvekre, brosúrákra ugyanúgy érvényes ez, mint a filmekre, a videokazettákra, a nemi életet pezsdítő segédeszközökre, a különböző méretű és fokozatú vibrátorokra, a „mindent tudó” gumibabákra, a különböző méretű „Dávid” és „Góliát” szerszámokra, a recés-tüskés-buborékos és kismillió változatban kínált, s igen jó minőségű óvszerekre, a vágykeltő és potencianövelő csodaszerekre
számolt be nyugat-berlini élményeiről az Ország-Világban megjelent riportjában Szántó Gábor.





A prostitúció persze a kocsisortól a Rákóczi téren át a külföldi vendégektől származó devizabevételekre szakosodott szállodákig és az állambiztonság által megfigyelési és zsarolási céllal is alkalmazott kurvákig nálunk is a legkülönbözőbb szinteken jelen volt,
de a Bécsben, St. Pauliban, Párizsban, Londonban, Koppenhágában járó magyaroknak a szexipar más formái radikálisan új élményt jelentettek.




Las Vegasban a Fremont Street-i „neonvölgy” (Glitter Gulch) volt a „féllegális erotika negyede”.
A város már a hatvanas években megkapta a Sin City becenevet, és bár a prostitúció elvileg illegális volt, a gyakorlatban semmiféle nehézséget nem okozott „dinner companion” kísérőket, vagy alacsonyabb presztízsű fizetős lányokat szerezni.
A hetvenes-nyolcvanas évek aranykorát már a strip clubok, adult lounge-ok, a valójában topless „bikini bárok” fémjelezték, de leghíresebbek a kaszinók – Folies Bergère, Lido de Paris, Jubilee! – nagy, topless revüműsorai voltak


Hogy ezt bárki komolyan vette-e mondjuk az ekkoriban nyíló egyik első budapesti erotikus felhangú bárban, a Wesselényi utcai Rózsaszín Cicákban (a bejárat feletti két hatalmas rózsaszín mell-cégér sokáig túlélte magát a helyet is), nem tudjuk. Erről talán Portik Tamásékat kellene megkérdezni, akiknek a maffiaidőkben majd törzshelye lesz a bár – vagy a szexmunkásokat, akiknek a szempontjai sem ekkor, sem a hazahozott fényképeken nem jelentek meg.
Képszerkesztő: Virágvölgyi István
A Heti Fortepan blog a Capa Központ szakmai együttműködésével valósul meg. Az eredeti cikk ezen a linken található: https://hetifortepan.capacenter.hu/nyugati-szexipar



