Fotókon a nyugati szexipar a Magyar Népköztársaságból lesve

A Kádár-korszak Magyarországán a szexualitás témája szigorú tabuk közé volt szorítva a közbeszédben, miközben a nyugati világban a szexuális forradalom már új korszakot nyitott. A hazai sajtó furcsa útmutatásai és a külföldi utazásokból szerzett, csempészett információk közötti feszültség alakította a fiatalok szexuális kultúráját. A nyugati utakon készült turistafotók közt gyakran felbukkan a szexmozik itthonról egzotikusnak tűnő kínálata, így az nagy üzletté váló szexiparon keresztül némi szabadosságot csempészhettek a vasfüggöny mögé.

A cigarettázók csók előtt fújják ki a füstöt, a rágógumizók vegyék ki a rágót a szájukból, náthásan ne csókolózzanak a fiatalok, és ne nézzék közben fél szemmel a televíziót. Nehogy azt képzeljék, hogy

egy asztalhoz rögzített pohárból kell kinyalni a mézet!

A csókolózás nem mandulaműtét.

Az Ifjúsági Magazin 1986-os csókolózásügyi kisokosa csak egy volt a lap legendás levelezőrovatának népfelvilágosítási akcióiból a későszocializmusban.

A fokozatosan oldódó tabuk jegyében ekkor már többször írtak az önkielégítésről is, azt is elárulva az addig ezzel a lepedő felett tartottaknak, hogy az valójában nem is okoz gerincsorvadást. Igaz, a női maszturbálással szemben dr. Veres Pál már nem volt ilyen laza: a szexológus még a rendszerváltás előjátékát jelentő 1988-ban is elítélte az „öncélú örömszerzést”, és azt tanácsolta a lányoknak, hogy akinek az nem hiányzik, ne is próbálkozzon vele – derül ki Murai András és Tóth Eszter Zsófia Szex és szocializmus című könyvéből.

Kamasz szobadekoráció az 1970-es évekből. #676 Fotó: Fortepan

A hivatalos csatornákon túl azonban létezett egy tágabb ingovány, ahol friss és izgalmasan internacionális benyomásokat lehetett szerezni az elsődleges és másodlagos nemi jellegekről és ezek viselt dolgairól.

KGST és baráti szocialista viszonylatban ez főleg az NDK-s lányok balatoni kalandozásai jóvoltából valósulhatott meg testközelből, és szintén keletnémet import volt nagyrészt a nudizmus bejövetele

szabad-e Délegyházánál betörnöm textil nélkül a lángosozóba?

1974. #287216 Fotó: Fortepan / Tóth Ákos

Kirakatba tett erotikáért, pornóért vagy csak a hirdetőtáblákról kacsintó félmeztelen nőkön való megrökönyödésért viszont Nyugatra ment a magyar. Szűkös devizakeret ide, behatolási nehézségek oda, a kiutazási szabályok mégiscsak lazultak, és a kikeveredő magyarok állandó fotótémái között ott voltak a pornómozik és a szexshopok lejáratai is.

Sztriptíz reklám a bécsi Praterben 1983-ban. #50106 Fotó: Fortepan / Nagy Gyula

Bár az NDK-ban vendégmunkásként dolgozók is szívesen hencegtek később a kinti kalandjaikkal, körberajongott amorózónak festve le magukat a Karl-Marx-Stadt-i szerszámgépgyárban, nagyobb sikere volt azoknak, akik osztrák’-ból, német’-ből, olasz’-ból hoztak haza pornólapokat hasznos szuvenír gyanánt.

Playboy reprózás 1969-ben. #200876 Fotó: Fortepan

Magyarországon ekkor még csak merészebb Füles zsebnaptárok és fürdőruhás IM-plakátok voltak legfeljebb, nagy keletje volt hát a Jugoszláviából, esetleg egy nyugati útról hazacsempészett újságnak vagy kivágott képeknek.

De legalább ennyire újdonság volt a kelet-európai utazóknak a nyugati nagyvárosok vöröslámpás és jobb vagy rosszabb hírű szórakozónegyedei,

a kirakatban kuncsaftra váró – sokszor vendégmunkás – lányokkal, az olcsó peep show-k csalogató reklámjaival, a nagyközönség számára nálunk szintén elérhetetlen topless műsorokkal és szexboltokkal.

A Jacey mozi a londoni Queen’s House-ban, a Leicester Square 7-9-ben 1976-ban. #88830 Fotó: Fortepan / Urbán Tamás

A szex, az erotika, a pornográfia minden műfaja és minősége kapható, a kellemestől a borzasztóig, a szelídtől a trágárig. Képtelenség megítélni a választékot, kinek-kinek ízlésétől is függ, hogy mit minek tart. A folyóiratokra, könyvekre, brosúrákra ugyanúgy érvényes ez, mint a filmekre, a videokazettákra, a nemi életet pezsdítő segédeszközökre, a különböző méretű és fokozatú vibrátorokra, a „mindent tudó” gumibabákra, a különböző méretű „Dávid” és „Góliát” szerszámokra, a recés-tüskés-buborékos és kismillió változatban kínált, s igen jó minőségű óvszerekre, a vágykeltő és potencianövelő csodaszerekre

számolt be nyugat-berlini élményeiről az Ország-Világban megjelent riportjában Szántó Gábor.

Nyugat-berlini sztriptíz reklám 1971-ben. #219740 Fotó: Fortepan / Mezey András

A kettéosztott város nyugati fele különösen alkalmas volt hasonló élmények intenzív megtapasztalására. A fal árnyékában eleve sok kelet-európai utazó kereste a nyugati csodákat, nem utolsó sorban a „felnőtt szórakozás” otthon nem ismert formáit. De a kis bárok legalább ennyire mentek rá az amerikai katonákra és a nyugatnémet „katonaszökevényekre”.

Berlinben nem volt sorkatonaság, így sokan mentek inkább ide a besorozás elől – a városban így jelentős férfitöbbség alakult ki a hidegháborúban, ami a szexipart is fellendítette.

Erotikus bár a bontás alatt álló berlini fal egykori biztonsági sávjában, a Stallschreiberstrasse környékén 1990-ben. #125094 Fotó: Fortepan / Urbán Tamás

Különösen Kreuzbergben és a vele szomszédos Schönebergben sűrűsödtek a kis „intim klubok”. A hetvenes években Hamburg piros lámpás negyedének mintájára itt is megjelentek a „show‑bárok”, ahol sztriptízműsort, topless táncosnőket és úgynevezett „table dance” műsorokat lehetett látni – a felsőbb kategóriás helyeken tollboás kivitelben, klasszikus varietészínházas kulisszák között, lejjebb néhány márkáért nyíló peep show-kkal kombinálva.

A Feilitzstrasse 5. Münchenben 1971-ben. #87441 Fotó: Fortepan / Urbán Tamás

Míg a ’68-as diáklázadások után Nyugat-Berlin erősen épített a „nyitott város” imázsára, amivel a szabadság egyik szimbólumaként eladott szexipart is legalább hallgatólagosan legitimizálták.

A konzervatív sajtó ugyanakkor erkölcsi hanyatlást látott a Kurfürstendamm szexuális töltetű neonreklámjaiban és a Kreuzberg nyíltan hirdetett erotikus klubjaiban.

A Salambo erotikus éjszakai mulató öltözője Hamburg St. Pauli negyedében 1990-ben. #213658 Fotó: Fortepan / Urbán Tamás

Az államszocialista Magyarország hivatalos sajtója nemkülönben. Elmúltak már azok az idők, amikor a kommunista propagandisták a prűd, kispolgári erkölcsök miatt élcelődtek a „tőkés társadalmak” szexualitáshoz való viszonyán. Miközben ott a hatvanas években végigsöpört a szexuális forradalom, a Kádár-rendszer visszatért a konzervatív családpolitikához.

Nálunk szexről a hivatalos nyilvánosságban csak erős korlátok között volt szokás szót ejteni – miközben az évi 150-200 ezernyi abortusz és megannyi családi válságtünet is jelezte, hogy a tabusítás önmagában mérsékelten hatékony.

Koppenhága Nyhavn kikötő és szórakoztató negyedében 1973-ban. #101333 Fotó: Fortepan / Magyar Pál

A prostitúció persze a kocsisortól a Rákóczi téren át a külföldi vendégektől származó devizabevételekre szakosodott szállodákig és az állambiztonság által megfigyelési és zsarolási céllal is alkalmazott kurvákig nálunk is a legkülönbözőbb szinteken jelen volt,

de a Bécsben, St. Pauliban, Párizsban, Londonban, Koppenhágában járó magyaroknak a szexipar más formái radikálisan új élményt jelentettek.

Erotikus revü reklámja Barcelonában, az Avenida del Paralelo és a Carrer Nou de la Rambla kereszteződésénél 1979-ben. #93444 Fotó: Fortepan / Közösségi Szociális Szövetkezet

Tetszenek tudni, hogy mi is a peep show? Nyugati nagyváros szórakoztató intézménye, amely a vetkőzőszám, a pornófilm és a csillagvizsgáló egyesítésén alapszik. A vendég egyik szemét egy lyukra szorítja, bedobja a pénzt, mire felemelkedik előtte a zárólemez, és a fal másik oldalán lévő érdekes dolgokat láthat. Meztelen fiatal hölgy illegeti magát, esetleg egy meztelen illegeti a hölgyet. Netán két lány szereti egymást azok számára, akik nem kedvelik a vegyes házasságot

írta meg ki tudja miért épp a Műszaki élet című lap 1983-ban kissé technicista megközelítésben Ágoston György, hogy aztán előadjon egy nagy valószínűséggel fiktív történetet két magyarról, akik Párizsban találkoztak először a műfajjal, és az estéjük azzal végződött, hogy míg az egyiküket

egy gyönyörű lány ingyen és bérmentve megajándékozta a szerelmével,

a másik ráakadt épp arra a kukkoldára:

Nem is tudtam,hogy él itt egy ikertestvéred.

Honnan veszed ezt?

kérdezi a sztori szerint a szerencsésebb társa reggel.

Hát onnan, hogy egy érdekes szórakozásra bukkantam. Egy lyuk fölé ki volt írva, hogy peep show, bedobtam 10 frankot, és végignézhettem egy heves szerelmi jelenetet, aminek a férfi szereplője éppúgy nézett ki, mint te.

A párizsi Boulevard de Clichy 1976-ban, balra a Rue Coustou torkolata. #93451 Fotó: Fortepan / Közösségi Szociális Szövetkezet

A hasonló kalandok, ízlés szerint színezve, kitalálva vagy à la nature, szokásos tartozékai lettek a nyugati útibeszámolóknak. Ugyanúgy, mint a pornómozikról készült felvételek a városképeknek.

A hetven dolláros valutakeretből biztosan nem lehetett elmerülni a „bűnös város” egzotikusan izgalmas mocsarában,

de egyrészt voltak, akik nemcsak ebből gazdálkodtak, másrészt legalább a beinvitáló neonfeliratokból így is haza lehetett vinni legalább egy 24 kockás tekercset.

Broadway a Times Square-nél, New Yorkban 1978-ban. Balra a Nyugati 43. utca. #204558 Fotó: Fortepan / Szilágyi Zsófia

És volt miről. A New York-i Times Square 1980 körül például a város egyik legrosszabb hírű környékének számított.

A Broadway-korszak vége után a 42. utca a legmocskosabb pornómozik, a 25 centes peep show-k és hardcore előadások helyszíne lett. Ez az a világ, ahonnan Madonna karrierje is indult, és ahol a Taxisofőr jelenetei játszódtak, ami tele volt drogdílerekkel – és természetesen a magyar utazók is megörökítették a hírhedt helyeket. Sex World, Show World Center, Peepland, Roxy Burlesque, Doll Theater: a szexmozi és live‑sex show helyszín, a nagybetűs „Hiszed, ha látod” felirattal, és a többi műintézmény Rialtóstul, Friscóstul és a magát a „világ legszebb showgirljeivel” hirdető Follies Burleskestül.

A Follies Burlesk a New York-i Broadway 1551-ben 1977-ben. #276915 Fotó: Fortepan / Monoki Miklós

Las Vegasban a Fremont Street-i „neonvölgy” (Glitter Gulch) volt a „féllegális erotika negyede”.

A város már a hatvanas években megkapta a Sin City becenevet, és bár a prostitúció elvileg illegális volt, a gyakorlatban semmiféle nehézséget nem okozott „dinner companion” kísérőket, vagy alacsonyabb presztízsű fizetős lányokat szerezni.

A hetvenes-nyolcvanas évek aranykorát már a strip clubok, adult lounge-ok, a valójában topless „bikini bárok” fémjelezték, de leghíresebbek a kaszinók – Folies Bergère, Lido de Paris, Jubilee! – nagy, topless revüműsorai voltak

A Fremont Street Las Vegasban 1983-ban. Balra a Neon Cowboy, a Pioneer Club kaszinó reklámja, szemben az Union Plaza. #210464 Fotó: Fortepan / Herpay Gábor

Egyelőre mindez messze van, turistagond. Mi, s hogyan »magyarosodik« a következő években, a jó szerencsénktől is függ. (…) Ha nem fordul a kormánykerék, hamarosan lesz nálunk is »mozi«, szexbolt, garniszálló… Aztán lesz bordély is

írta már idézett cikkében a rendszerváltás hajnalán Szántó Gábor; abban a szexipar valóságától nagyon távoli illúzióban, hogy mindez, beleértve a pornófilmekből ellesett technikákat, alapvetően edukál, és fejleszti a szexuális kultúrát.

A Rózsaszín Cica bárban 1990-ben. #124600 Fotó: Fortepan / Urbán Tamás

Hogy ezt bárki komolyan vette-e mondjuk az ekkoriban nyíló egyik első budapesti erotikus felhangú bárban, a Wesselényi utcai Rózsaszín Cicákban (a bejárat feletti két hatalmas rózsaszín mell-cégér sokáig túlélte magát a helyet is), nem tudjuk. Erről talán Portik Tamásékat kellene megkérdezni, akiknek a maffiaidőkben majd törzshelye lesz a bár – vagy a szexmunkásokat, akiknek a szempontjai sem ekkor, sem a hazahozott fényképeken nem jelentek meg.

Képszerkesztő: Virágvölgyi István

A Heti Fortepan blog a Capa Központ szakmai együttműködésével valósul meg. Az eredeti cikk ezen a linken található: https://hetifortepan.capacenter.hu/nyugati-szexipar

További hírek