A kisállat-tulajdonosok egyre inkább úgy bánnak kedvenceikkel, mint az emberekkel. Ez azonban nem tesz jót sem a háziállatoknak, sem nekünk – állítja sok szakértő.
A háziállatok népszerűbbek, mint valaha.
Az Amerikai Kisállat Termékek Szövetsége (American Pet Products Association) szerint az amerikai háztartások nagyjából kétharmadában van legalább egy háziállat, szemben az 1988-as 56 százalékkal.
Statisztikáik szerint az amerikaiak a 2021-es 123,6 milliárd dollár után 2022-ben már 136,8 milliárd dollárt költöttek kis házikedvenceikre. Becslések szerint Európában 91 millió háztartásban van legalább egy háziállat, ami 20 millióval több, mint amennyit az elmúlt évtizedben regisztráltak. Indiában a háziállat-állomány 2021-ben eléri a 31 milliót, szemben a 2011-es 10 millióval.
Háziállataink egyre inkább olyanok lesznek, mint mi – legalábbis úgy tűnik, ez a célunk. Egyedi táplálkozási tervekkel, hátizsákos hordozókkal, kutyás hidroterápiával és butikhotelekben való tartózkodással kényeztetjük őket.
Az All the Best nevű seattle-i csúcskategóriás kisállatbolt-láncnál a legnépszerűbbek azok a macska- és kutyajátékok, amelyeket arra terveztek, hogy stimulálják, boldoggá tegyék az állatokat,
amelyek egyre gyakrabban „magányosan és csak hevernek unottan” – mondta a New York Times című lapnak Annie McCall, a lánc marketingigazgatója.
Az utóbbi években néhány állatvédő és állatorvos elkezdett elgondolkodni azon, hogy vajon nem mentünk-e túl messzire háziállataink humanizálására tett erőfeszítéseinkben. Szerintük minél inkább emberként kezeljük a háziállatokat, annál korlátozottabbá és tőlünk függőbbé válik életük, annál több egészségügyi és viselkedési probléma alakul ki náluk.
A háziállatokat ma már nemcsak családtagnak, hanem a gyermekekkel egyenértékűnek tekintjük
mondta James Serpell, a Pennsylvaniai Egyetem Állatorvosi Karának etikai és állatjóléti professzora.
A probléma az, hogy a kutyák és macskák nem gyerekek, és a tulajdonosok egyre inkább védelmezővé és korlátozóvá váltak. Így az állatok nem tudják szabadon megélni saját természetüket, ösztöneiket.
Az egészségügyi kockázatok a tenyésztéssel kezdődnek.
Az Egyesült Államokban az egyik legnépszerűbb kutyafajta a francia bulldog, amely jól kötődik az emberekhez, de a túltenyésztés miatt egyéb súlyos egészségügyi problémák mellett például légzési nehézségei is vannak.
Probléma az is, hogy megváltoztatjuk állataink és környezetük kapcsolatát. A ragadozó madaraktól való félelem miatt sok macska ma már az egész életét falak között tölti. Az 1970-es évek végéig még a városi kutyák is a szabadban töltötték idejük nagy részét, vagy a hátsó kertekben, vagy szabadon kóborolva a környéken. Ma már – mondta Jessica Pierce coloradói bioetikus, –
a szabadon tartott kutyát a dolgok természetes rendjével ellentétesnek tekintik.
Az egyik leggyorsabban növekvő piaci szegmens az úgynevezett háziállat-elzárási ágazat, amely magában foglalja a ketreceket és a beltéri kerítéseket, valamint a szájkosarakat és az elektronikus nyakörveket.
Kétségtelen, hogy a kutyákat néhány évtizeddel ezelőtt nagyobb eséllyel ütötték el az autók, de ezeket a kockázatokat ellensúlyozta a tapasztalat és a mozgás szabadsága – véli Jessica Pierce.
A modern háziállat-paradoxon dióhéjban:
a tulajdonosok nem akarják, hogy a kutyák kutyaként viselkedjenek
kommentálta a helyzetet James Serpell. A kutyák egyre több emberi térben (éttermekben, irodákban, üzletekben, szállodákban, sőt paradox módon még a kutyafuttató is ide tartozik) tartózkodhatnak, ám ez számukra nem jelent nagyobb függetlenséget.
A bezártság és az elszigeteltség viszont az állatok szeparációs szorongásának és agressziójának növekedését idézi elő – mondta Serpell.
A kutyák és macskák mintegy 60 százaléka túlsúlyos vagy elhízott.
Részben a modern állattartás terhei és költségei – állatorvosi díjak, állatgondozók, panziós költségek – miatt pedig egyre többen hagyják az állatokat a menhelyeken, ami az eutanázia magasabb arányához vezet.
A Shelter Animals Count, egy állatvédő csoport szerint az Egyesült Államokban 2023-ban több mint 359 ezer kutyát altattak el a menhelyeken, ami ötéves csúcsot jelent.
A háziállatok iránti megszállottság furcsa pillanatában vagyunk
mondta Jessica Pierce.
Túl sok van belőlük, és túl intenzíven tartjuk őket. Ez nekünk sem és nekik sem jó.
Egy állat megszelídítése mindig is azt jelentette, hogy egyensúlyt kell teremteni az állat és az ember között.
A szabadság meghatározása egy kutya számára, egy olyan állat számára, amelyet háziasítottak és mesterségesen szelektáltak, igazán érdekes feladvány
mondta Alexandra Horowitz, a Barnard College kutatója.
Becslések szerint a világon összesen 900 millió kutya élhet – többségük szabadon.
Ezek élete rövidebb, nincs garancia az élelemre, az orvosi ellátásra, viszont döntéseiket maguk hozzák meg.
Gondolkodnunk kell azon, hogyan tehetnénk a kutyák életét választási lehetőségekben gazdagabbá, hogy ne legyenek folyamatosan kitéve az emberi akaratnak
javasolja Horowitz.
Az elmúlt években a skandináv országok elkezdték betiltani néhány olyan kutyafajta tenyésztését, amelyek különösen hajlamosak a betegségekre. Ilyen például a Cavalier King Charles spániel.
Svédországban tilos a háziállatokat hosszabb időre egyedül hagyni otthon; Svédországban és Finnországban pedig tilos az állatok ketrecbe zárása.
Az azonban továbbra sem világos, hogy ezek, az állatok jóllétét célzó rendelkezések megoldják-e a modern állattartás alapvető paradoxonát – mondja , Harold Herzog, a Western Carolina Egyetem University pszichológia professzora, aki az állat-ember kapcsolatokat tanulmányozza.
Minél inkább autonóm teremtményeknek tekintjük a kutyákat és macskákat, annál kevésbé tudjuk igazolni háziállatként való tartásukat
mondta.
Néhány évvel ezelőtt Herzog Tobago szigetén nyaralt, és ideje nagy részét a kóbor kutyák megfigyelésével töltötte.
Feltettem magamnak a kérdést: inkább Manhattanben élnék elkényeztetett kutyaként, vagy inkább Tobagóban lennék olyan kutya, aki a barátaival lóg? Azt hiszem inkább lennék kutya Tobagóban
vona le a következtetést.
Ez persze lehet egy etikai megfontolás, de az állattartás paradoxonát nem oldja meg. James Serpell szerint
célszerű törekedni arra, hogy élvezzük a kutya társaságát. De tisztában kell lennünk azzal is, hogy a kutyák nem emberek. Így törekedni kell arra is, hogy az állatot a saját szemszögükből ismerjük meg, ne várjuk el tőlük az emberi viselkedést. Ez új távlatokat nyithat meg – akár saját magunk megismerésében is.