A bábszínház az egyetemes európai tudat része, ezért egy európai kutatási projekt nem kevesebbre vállalkozott, mint hogy összegyűjtse a Nyugat-Európából származó báb- és marionettjátékokat az 1600-as évektől napjainkig. Az idén záruló kutatásról a Horizon, az EU kutatási és innovációs magazinja adott hírt.
A bábjáték a színház egyik legősibb formája, és régóta szolgál arra, hogy összetett és fontos témákat dolgozzanak fel ezen a népszerű szórakoztatási formán keresztül.
A bábok vizuálisan lenyűgözőek, és képesek megszólítani a közönség széles körét, mivel tartósan vonzó hatásuk miatt könnyen tudják a legkülönbözőbb érzelmeket közvetíteni.
A bábjáték olyan médium, ami könnyen hozzáférhető mindenki számára és az emberek általában jól érzik magukat a bábszínházban, nincs olyan félelem bennük, hogy nem fogják az előadást megérteni.
A bábok a közös európai tudatot alakították
A darabokat szavak nélkül, pusztán a kép és a mozgás segítségével is elő lehet adni. Emiatt könnyen terjedhet a különböző országok között. Nem véletlen, hogy a korai időszakban Nyugat-Európában jellemzően vándor bábos társulatok járták a vidéket.
A tizennyolcadik és tizenkilencedik században a vándor bábjáték volt az egyetlen színházi forma a nem nagyvárosokban élő emberek számára, és sokak számára ez volt az egyetlen megfizethető szórakozási lehetőség is.
Egy hatéves, uniós finanszírozású kutatási projekt, a PuppetPlays ezért azt tűzte ki célul, hogy összegyűjtse és tanulmányozza a Nyugat-Európából származó báb- és marionettjátékokat az 1600-as évektől napjainkig.
Az egyik Montpellier-ben működő egyetem színháztudományi kutatója által koordinált munka során az elmúlt öt évet azzal töltötték, hogy feltárják a bábszínház gazdag európai történetét és hozzájárulását a közös európai kulturális identitás kialakításához.
A kutatás az elmúlt 500 év Európát bejárt bábelőadásainak összegyűjtésével és elemzésével, a darabok repertoárjának összeállításával, valamint a szövegek rögzítésével és fordításával további tanulmányozásra és a művészeti forma mélyebb megértésére kíván ösztönözni.
A projektj idei befejeződéséig mintegy 1000 hivatkozott művet tartalmazó katalógust hoznak létre Ausztriából, Belgiumból, Franciaországból, Németországból, Olaszországból, Hollandiából, Portugáliából, Spanyolországból, Svájcból és az Egyesült Királyságból, valamint egy 300 kiadatlan vagy elfeledett darabot tartalmazó online antológiát.
Az egyre bővülő online katalógusban nyelv, ország, szerző és az animáció típusa – például kesztyűbáb, zsinórmarionett, árnyjáték vagy tárgyszínház – szerint lehet keresni.
Shakespeare és Szophoklész bábokkal
A bábjáték a múltban az ismert színházi történeteket használta fel, így Shakespeare darabjait, Don Quijote történetét, a Faustot és sok mást, de a bábosok által írt vígjátékokat és drámákat is előadták. Ezeket az előadásokat az egész kontinensen minden társadalmi osztály és korosztály számára elérhetővé tették, így tudtak hozzájárultak az európai tudat megteremtéséhez.
A huszadik század elején például egy ismert bolognai bábművész, Angelo Cuccoli naponta adott előadásokat a város főterén. Egyszerű kesztyűbábokkal dolgozott, és a legkülönfélébb darabokat, köztük Szophoklész tragédiáit mutatta be, de nem paródiaként, hanem drámaként.
Az egyik leghíresebb, jól dokumentált bábszínház, amelyet az UNESCO 2001-ben a szellemi kulturális örökség részévé nyilvánított, a szicíliai bábszínház, az Opera dei Pupi. Ez a 19. század elején alakult ki Szicíliában, és nagy sikert aratott a sziget munkásosztálya körében.
Az Opera dei Pupi bonyolult bábjai néha több mint egy méter magasak. A sziget falvaiban naponta tartott előadásaik a szicíliai népi kultúra központi részévé váltak, és a középkori lovagi irodalom, de más források – például Shakespeare darabjai, egyes szentek élete és hírhedt banditák történetei – alapján készültek.

Forrás: Horizon/ Andrea Izzotti, Shutterstock.com
A drámák bábjai sem fenyegetőek
Az uniós projekt része volt az is, hogy összehozza az Európában dolgozó kortárs bábművészeket.
Az egyik ilyen bábművész Marta Cuscunà, egy díjnyertes olasz művész, aki a bábjáték erejét társadalmi és politikai témák feldolgozására használja. Az It’s Beautiful to Live Free című előadása Ondina Peteani, a második világháború női ellenállójának történetét meséli el, aki Cuscunà szülővárosából, Monfalconéból származik. Cuscunà munkái mostantól a PuppetPlays digitális katalógusának is részét képezik. Cuscunà bábut készített Peteaniról, amely csatlakozik hozzá a színpadon egyszemélyes előadásában.
Ebben elmeséli Peteani auschwitzi megpróbáltatásainak történetét, és a szavakon túlmutató jelentéssel is bíró bábbal jóval érzékletesebben ábrázolja a szenvedést, mint emberi szereplőkkel. Ez az eset is jól példázza, hogy a bábok nem fenyegetőek a közönség számára, még akkor sem, ha a téma drámai jelentéssel bír.
A bábművészet Európa-szerte gazdag hagyományai mellett folyamatosan fejlődik a kultúrához való hozzájárulása. Jól megfigyelhető ez a mai filmművészetben, ahol a bábművészek hozzájárultak az animációs filmek születéséhez és fejlődéséhez. Részei például azoknak a csapatoknak, amelyek mozgóképes rögzítéssel keltik életre a képzeletbeli lényeket, mint például Gollamot a Gyűrűk urában. Mivel a bábok és marionettek egyszerre tárgyak és egy élőlény képmásai, sok vizuális művész számára jelentenek inspirációs forrást.
Emellett a bábművészek a kisszínpadról a nagyszínpadi színházi sikerek felé mozdultak el, és az innovatív színházi bábművészet olyan előadásokban ragadta magával a közönséget Európa-szerte, mint az Oroszlánkirály és a Ló a háborúban.
Bár hazánk nem része a projektnek, jó tudni, hogy a magyar bábművészet kialakulására is nagy hatást gyakoroltak a német, osztrák, olasz, vagy cseh vándorbábosok.
A német nyelvterületekről érkező bábosok karakterei komikus, groteszk, néhol szatirikus elemeket vittek a bábjátékba, és hozzájárultak a hazai bábfigurák, például Paprika Jancsi megszületéséhez. Az olasz vándorbábosok hozták el például Pulcinella figuráját, amely más európai kultúrákban is megjelent.
A francia bábszínházak elegánsabb, művészibb megközelítése – például a jórészt az arisztokrácia és később a gazdag polgárság körében bemutatott marionettbábok alkalmazása – szintén hozzájárult a hazai bábművészet fejlődéséhez.