Az elmúlt bő száz évben a gyarmatbirodalmak felbomlásával és a legtöbb nép független államiságának megteremtésével igen sok ország jött létre, de hogy pontosan mennyi, arra nem is könnyű válaszolni. Lássuk, miért van ez így. Európában mindenesetre 1914-ben hússzal kevesebb ország volt, mint ma.

Több féle térkép

Első megközelítésben azt gondolhatnánk, hogy az ország, avagy független állam fogalma elég jól meghatározható, és a térképre nézve egyszerű megszámolni őket, még ha sok is van belőlük. Csakhogy a helyzet ennél lényegesen bonyolultabb, ezért a térképek sem egyértelműek: sokszor mást mutatnak. Ami az egyiken egy önálló ország, az a másikon nem is létezik.

A probléma abból adódik, hogy a mai nemzetközi jogi rendszerben nem elég, ha valahol egy nép vagy egy közösség kikiált egy országot, hisz nincsenek már fehér foltok a térképen, vagyis egy új ország csak egy meglévő másik rovására alakítható ki. Ha azonban az a másik ezzel nem ért egyet, vagy akár a nemzetközi közösség nagyobb részének van ezzel valamilyen problémája, akkor nemzetközi jogi értelemben nem jön létre az ország akkor sem, ha a valóságban minden megvalósul, ami az önálló államiság feltétele.

Elfogadott államok

Itt elérkezünk oda, hogy ma általában mi az elfogadott, mit tekintenek a nemzetközi jogban önálló országnak. A gyakorlat az, hogy önálló ország, amit más országok annak tekintenek, de leginkább, ha minden más elfogadott ország elismeri. A kérdés így annyira bonyolult lett, hogy végül leginkább az Egyesült Nemzetek Szervezetében, vagyis az ENSZ-ben való tagság lett a legelfogadottabb ismérv, amit adott esetben a megfigyelő státusz, azaz valamiféle pót-tagság is helyettesíthet. Ennek megfelelően, és hivatalosan ezt fogadhatjuk el, 195 ország van, melyből 193 az ENSZ tagja, kettő pedig megfigyelő státusszal rendelkezik: a Vatikán és Palesztina.

Elmélet és valóság

Csakhogy ezzel az adattal van egy komoly gond. Meghatározza, hogy a nemzetközi jogban mit tekintsünk országnak, ugyanakkor a valóságos helyzet egyes esetekben teljesen más. Példának okáért így nem tekinthetnénk országnak Koszovót vagy Tajvant, márpedig az államiság minden ismerve bőségesen teljesül rájuk nézve, ugyanakkor Palesztina például sok szempontból nem tekinthető önálló államnak, de a Vatikánt is elég nehéz lenne ténylegesen országnak tekinteni, miután gyakorlatilag egy épületegyüttesből és annak kertjéből áll Róma városán belül, területe egy négyzetkilométer sincs, polgárainak száma 800, melyből mindössze 150 nő.

Miniállamok

Felmerül a kérdés, hogy a gyakorlatban mely államalakulatokat tekinthetjük országnak, és melyeket nem. Szerencsére nagy eltérés azért nincs az ENSZ-taglistától, mivel nem magas a problémás esetek száma. Van néhány miniállam, amely a gyakorlatban roppant nehezen tekinthető országnak, a Vatikánon kívül Európában ilyen Monaco a maga 2 négyzetkilométerével, valamint San Marino, Andorra és Liechtenstein. Vannak még nagyon kis területű és lakosságú országok, amelyek távoli szigetek (Nauru, Tuvalu), így könnyebb őket önállónak tekinteni, jóllehet sok mindenben függenek nagyobb államoktól, a Csendes-óceán mini szigetállamai például Ausztráliától vagy Új-Zélandtól.

Több féle közelítés

Célszerű lehet a gyakorlatban, ha egy minimális lakosságszámot, mondjuk 100 ezer főt tekintünk egy határnak, ami fölött igazán országról beszélhetünk. Ebben az esetben 13 miniállam kerülne le a listáról, tehát így sincs nagyon nagy változás, bő 180 országról beszélhetnénk. Meg kell jegyezni, hogy különféle statisztikák, mint például most aktuálisan a koronavírusról szólók, országként sorolnak fel nemzetközi jogilag nem önállónak minősülő területeket is, mint például Gibraltár, Hongkong vagy Grönland, ilyenkor jóval 200 fölötti országszámot látunk a listán.

El nem fogadott országok

Meg kell még említeni a másik végletet, vagyis azokat a kvázi országokat, amelyeknél az államiság feltételei adottak, de facto önálló országként üzemelnek, csak éppen senki, vagy csak néhány ország ismeri el őket. Ilyenek többnyire a volt Szovjetunió területén vannak, és úgy jöttek létre, hogy az óriási birodalom felbomlásakor a nem orosz utódállamokhoz kerültek, de lakosságuk Oroszországhoz húz. Ilyenek az elvben Moldovához tartozó Dnyeszter-menti köztársaság, vagy a nemzetközi jogilag Grúziához (más néven Georgiához) tartozó Abházia és Dél-Oszétia.

Grúzia és a belőle kivált, de alig valaki által elismert két ország. Forrás: Wikipedia

Összefoglalva: arra a kérdésre, hogy hány ország van a világon, a legjobb válasz az, hogy közel 200. A hivatalos, az ENSZ által elfogadott adat 195, de ha az említett kritériumokat figyelembe vesszük, akkor is 180 és 200 között mozog a szám.

Európa 1914-ben: hússzal kevesebb ország volt, mint ma. Forrás: Wikipedia

Egy biztos: jelenleg a korábbiakhoz képest sokkal több ország van, hisz a gyarmatbirodalmak és egyes szövetségi államok (pl. Jugoszlávia) felbomlása alaposan megnövelte a számot.

Kétszer annyi, mint 100 éve

Az első világháború előtt még 80 olyan ország sem volt, amelyet a többiek diplomáciailag elismertek, vagyis a mai kritériumoknak megfeleltek. A világ jelentős részét az európai gyarmattartó birodalmak uralták (Oroszországot és az oszmán Törökországot is beleértve), de Európán belül is sok nép tartozott mások fennhatósága alá. Az első világháború után az európai országok száma nőtt meg, a az 1950-es évektől pedig a gyarmatbirodalmak szűntek meg, számtalan, korábban nem is létező országot hátrahagyva (elsősorban Afrikában).

Kontinensenkénti megoszlás

Végül az utolsó birodalom, a Szovjetunió is megszűnt, 14-gyel gyarapítva az országszámot. A rendszerváltás után Kelet-Európa kisebb népei is az önállóság útjára léptek, Jugoszlávia felbomlásakor ez sajnos háborúhoz is vezetett köztük, így végül Európában ma egész sok ország található, összesen 44. Ennél több csak a jóval nagyobb területű Ázsiában (48) és Afrikában (54) van, miközben az amerikai kontinens 35 országot számlál, Ausztrália és Óceánia összesen 14-et.