1900-ban az egész világ megismerte két fiatal magyar építőművész nevét. A sikert sikerre halmozó Bálint és Jámbor építészirodát alapító Bálint Zoltán és Jámbor Lajos tervei alapján készült, nagy becsben tartott épületek ma is állnak Budapesten és a történelmi Magyarország számos településén. Bálint Zoltán épp 150 éve született.
Bálint Zoltán 1871. március 6-án született Nagyváradon, s 1892-ben Budapesten, a Műegyetemen szerzett építészmérnöki oklevelet. A kor szokásainak megfelelően a diploma után tanulmányútra indult Nyugat-Európába. Hazatérte után azonnal bekapcsolódott a kor pezsgő szakmai életébe; az építészek hamar megismerték a nagy tudású, művelt, véleményét bátran kimondó fiatalembert. Friss diplomásan több pályázatot nyert: az ő tervei alapján épült föl például a csurgói és a csáktornyai gimnázium, illetve az ezredéves kiállításon a pusztaszeri emléktárgyak pavilonja.
Az 1896-os millenniumi kiállítást, a „városligeti tündérvárost” eleve úgy tervezték, hogy a rendezvény után le fogják rombolni a pavilonokat (kivéve a Vajdahunyadvárat). Egy 25 éves építész azonban úgy gondolta, hogy ha már a nagy gonddal készült építmények nem maradhatnak fönn, legalább fényképek és leírások meséljenek a nagyszabású rendezvényről az utókornak. A tervet siker koronázta: 1897-ben Bécsben megjelent Bálint Zoltán elegáns kiállítású díszműve, Az ezredéves kiállítás architekturája. A magyar mellett német nyelvű kiadásban is megjelent kötet Európa-szerte osztatlan elismerést aratott. Egy életre elegendő dicsőség lehetne egy ekkora teljesítmény, de Bálint nem érte be ennyivel.
A millenniumi ünnepségek után Jámbor Lajos építőművésszel társas céget alapítottak. A Bálint és Jámbor néven bejegyzett építészirodában – a magyar építészettörténetben egyedülállóan hosszú ideig – 33 éven át dolgoztak együtt. Már az első 2-3 évben igen jelentős sikereket értek el: ők tervezték a műemléki védelem alatt álló szatmári Pannónia Szálló és Vigadót, a torontálerzsébetlaki templomot és több, jelentős értéket képviselő budapesti lakóházat.Szenzációszámba menő eredményük azonban az 1900. évi párizsi világkiállítás történelmi pavilonjára kiírt pályázat elnyerése volt.
Az 1900-ban a magyar pavilon nagydíjat kapott a párizsi világkiállításon
Magyarország számára történelmi fordulópontot jelentett a XIX-XX. század fordulóján megrendezett seregszemle, amelyen hazánk első ízben vehetett részt önállóan, nem Ausztria égisze alatt. A független bemutatkozás lehetősége különösen vonzó volt a magyarok számára, ugyanis a császári udvar megakadályozta, hogy 1896-ban Magyarország világkiállítás keretében ünnepelhesse ezeréves államiságát.
A francia fővárosban tartott rendezvény két fő tematika köré szerveződött: a XIX. század lezárását jelentő retrospektív bemutató az előző korszak haladását tekintette át, a tematikus szakcsoportokba szervezett kortárs részlegen viszont az 1889. évi világkiállítás óta elért új technikai, tudományos és kulturális eredményeket prezentálták. A résztvevő 40 ország mindegyike megkapta a lehetőséget önálló kiállítási csarnok fölépítésére, illetve a szakcsoportokban való bemutatkozásra.
A nemzeti ügyekért az adott ország által kinevezett kormánybiztos volt a felelős, de az alapelveket a rendezők határozták meg, és a terveket is ők hagyták jóvá. A szervezők azt kérték, hogy nemzeti pavilonjaik kialakítása során az egyes államok saját építészeti emlékeiket mutassák be.
A magyar kormánybiztosság 1897 novemberében írta ki a történelmi pavilon tervére a nyilvános pályázatot. A bíráló bizottság a beérkezett kilenc pályamű közül a frissen alakult Bálint és Jámbor irodának ítélte az első díjat. Az eredményhirdetéskor Bálint Zoltán 27, Jámbor Lajos 29 éves volt. Az építészek hatalmas tárgyi tudással, mesteri szintetizáló képességgel, kiváló érzékkel ötvözték a vajdahunyadi vár erkélyes részét a csütörtökhelyi kápolna kórusával, a körmöcbányai vártemplom tornyát és a magyar reneszánsz épületekből vett részleteket a kassai Szent Mihály-kápolna homlokzatával. Az épület másik oldalán elhelyezett főbejárat a jáki apátsági templom kapuzatát idézte meg.
A magyar építőművészeti örökség remekeit meglepően harmonikus egységbe kovácsoló történelmi pavilon óriási sikert aratott; mérvadó hírek szerint ennek az épületnek volt messze a legtöbb látogatója. Átlagban naponta hatezren keresték föl a Szajna partján magasodó, kincset érő műtárgyakkal zsúfolásig megtöltött létesítményt.
Bálint és Jámbor feladata az épületbelső kialakítását is magába foglalta. Rendkívül nagy tetszést váltott ki a bejárati csarnok és a különböző stílusban kialakított bemutatótermek sora, de a Vágó Pál festményeivel díszített, impozáns méretű Huszárterem szenzációszámba ment. A hivatalos visszaigazolás sem maradt el: a magyar nemzeti pavilon elnyerte a világkiállítás nagydíját.
Jókai Mór így összegezte a „Magyarország palotájában” látottakat: itt vannak összesítve a nemzetünk múltjáról tanúskodó ereklyék, műkincsek, ősi emlékek – hirdetve a magyar alkotmányos honalapító állam ezeréves fennállását.
E téren a magyar kiállítás versenytárs nélkül áll.
Bálint és Jámbor további nagy jelentőségű megbízásokat kapott a világkiállítás számos tematikus szakcsoportja berendezésének megtervezésére. Kimagasló teljesítményüket a legrangosabb kitüntetésekkel ismerték el: Bálint megkapta a Francia Becsületrendet, Jámbor pedig a Ferenc József-rend lovagkeresztjét.
Bálint és Jámbor középületei a magyar szecesszió ékkövei
Nagy sikert aratott munkájuk a szatmári Pannónia Szálló és Vigadó, a magyaros szecesszió egyik legszebb példája. A szimmetrikus elrendezésű homlokzaton erőteljes hangsúlyt kap a középen emelt torony és az alatta elhelyezett virág formájú ablak. A főbejárat fölött kapott helyet Szatmár város címere. A tetőt világosabb és sötétebb kék mázas csempékkel burkolták, a homlokzatot Zsolnay mázas kerámiából készült, dús ornamentika díszíti. Ugyancsak a magyaros szecesszió formajegyeit tükrözi a vizaknai gyógyfürdő általuk tervezett, szállodát és gyógytermet is magába foglaló épületkomplexuma.
Tervezői munkásságuk egyik csúcspontját jelenti Hajdú vármegye magyaros jellegű, erős szimbolikát sugalló székháza Debrecenben. A fő homlokzatot domináló torony, a közgyűlési terem hatalmas ablakai, a nagyméretű, íves kapubejáró tekintélyt sugároz. Kívülről a földszint egészét Zsolnay-féle, mázatlan pirogránit burkolja, a homlokzat építészeti elemeit ugyanezzel az anyaggal emelték ki. A dísztermet Kernstok Károly hét vezért ábrázoló monumentális üvegablakai uralják. Az épületbelső kialakítása Bálint és Jámbor kimagasló tehetségét bizonyítja: a hófehér falak, a sötétre pácolt hársfaburkolat, a míves réz lámpatestek szépsége ma is lenyűgözi a látogatókat.
A néhány évvel később Nagybányán felépült István Király Szálló egy 400 személyes színházat is magába foglal. Az elegáns épülettömb kialakításakor bátran alkalmazták a legújabb technikai megoldásnak számító vasbetont. Bálint és Jámbor legjobb művei közé tartozik az egykori Számvevőszék tiszteletet parancsoló, három utcára néző épülete. A késői szecesszió stílusjegyeit magán viselő székház több mint száz éve a budai Bem rakpart egyik ékessége. Az eredeti tervek mentén felújított reprezentatív belső terekben ma a külügyminisztérium tevékenykedik. Az építészpáros országszerte több templomot és oktatási intézményt tervezett, ez utóbbiak közül említésre méltó a liptószentmiklósi gimnázium és a jászberényi tanítóképző intézet.
Bravúros paloták, bérházak, villák
Bálint és Jámbor legelső munkái között szerepelt az Esztergomi Takarékpénztár bérházának tervezése. Debrecenben a református egyház pályázatának nyerteseként építették a Nagytemplom mellett álló, monumentális bérpalotát, amely a maga idején messze a legkorszerűbb lakhatási körülményeket biztosította a város tehetős polgárai számára.
Az iroda jelentős szerepet vállalt a budapesti kislakásépítési programban. Ők tervezték az Illés utca – Kálvária utca, majd a Köztemető út – Alföldi utca, illetve az Üllői út – Ceglédi utca között felépült bérházakat, részben magán, részben fővárosi megrendelésre.
Az építészpáros megbízóinak köre művészekből, orvosokból, üzletemberekből állt. A fővárosban a Városliget melletti villanegyedben és a belvárosban egy tucatnál több pazar villa, műteremház, bérpalota tanúsítja bravúros képességeiket. A teljesség igénye nélkül említünk meg néhányat: a Baruch- és a Lederer-ház (Bajza utca), a Hirsch- és a Lederer-villa (Munkácsy, illetve Kmetty utca), Ligeti Miklós és Zala György műteremháza (Stefánia út, illetve Ajtósi Dürer sor), Korányi-ház (Váci utca), gróf Károlyi László bérháza (Irányi utca).
Bálint Zoltán és Jámbor Lajos műtermét is magába foglaló, saját bérházát a Műegyetem mellett, a Budafoki út és a Csiki utca sarkán építette föl. Az előző századforduló élvonalához tartozó építőművészek megérdemelnék, hogy a házat, ahol annyi nagyszerű építészeti terv született, emléktábla jelölje.
