Magyarország legismertebb barlangjai lélegzetelállító cseppköveket rejtenek. Az Aggteleki-cseppkőbarlanghoz hasonló, sokszínű barlangok a víz és a mészkő kölcsönhatásának köszönhetik megszületésüket. Ám a magyarországi középhegységekben százával rejtőznek a mélyben olyan üregek is, melyek vulkanikus kőzetben – bazaltban, andezitben és tufáikban – képződtek.
A nemkarsztos barlangok száma hazánkban meghaladja az ezret. A kemény, vulkanikus kőzeteket nem oldja a hideg szénsavas víz, így ezek a járatok más barlangképző erőkről mesélnek a szakembereknek. A vulkanizmus hozta létre a gőzrobbanásos üregeket, tektonikus és atektonikus barlangokat, és jóllehet a látványuk elmarad a cseppkőbarlangok formavilágától, a kutatók számára mégis értékes információkkal szolgálnak a mélyben rejtőző üregek. Különös hangzású nevek, ősi legendák és romantikus történetek fűződnek a felszínen észrevehetetlen barlangokhoz.
A Vidróczki híres nyája
A Csörgő-lyuk Mátraszentimre mellett hazánk leghosszabb, nemkarsztos eredetű barlangja, bejárata az Ágasvár déli oldalában, a Vándor-forrás felett 528 méteres tengerszint feletti magasságban nyílik.
A barlang riodácittufában kőzetcsuszamlással és feltorlódással keletkezett. A tektonikus mozgások miatt megbillent helyzetű, feldarabolódott kőzet mozgása révén alakult ki. A nehezen járható, labirintusszerű, omladékos járatokban egy időszakos vízfolyás csörgedezik, a barlang legmélyebb pontján, a Denevér-teremben pedig állóvíz található. A Csörgő-lyuk klímája eltér az átlagostól, mélyebb pontjain a hőmérséklet egész évben 4 fok körüli.
A barlang megismeréséhez számos legenda fűződik. A környéken élők szerint a barlang az ágasvári erőd föld alatti kazamata rendszere. Vidróczki Márton neve is felmerül a Csörgő-lyuknál, a hírhedt betyár állítólag a barlang forrásánál itatta lovát, sőt, a barlangi tavon is csónakázhatott. Aranyásók is kutatták az üregeket, úgy hitték, arany és ezüst kincseket rejt a barlang. Némethi Kálmán éveken át barlangi remeteként tengette napjait a 19. század végén a sötét üregben.
A Csörgő-lyukat tudományos módszerekkel először Szabó József geológus vizsgálta, részletes munkája a barlang térképével 1871-ben jelent meg. A barlang jelenleg kizárólag a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság engedélyével és barlangjáró alapfelszereléssel látogatható.
Az Anna-mésztufabarlang
Szintén a nemzeti park engedélyével látogatható az Anna-mésztufabarlang, amely a lillafüredi Szinva-vízesés mellett nyílik. Világviszonylatban is páratlan a mésztufában képződött, tekintélyes hosszúságú rendszer, melynek képződése 200 ezer éve tart. A fokozottan védett barlang hossza 445 méter, vertikális kiterjedése 14 méter, magassága 9,5 méter.
A barlang nevét többféleképpen magyarázzák. Egyesek Fazola Henrik híres lakatosmesterhez kötik a névadást, mások úgy vélik, a helyi erdész feleségéről nevezték el a meseszép barlangot, mások Szent Anna személyét sejtik a név mögött.
A villanyvilágítással ellátott, 1982 óta fokozottan védett barlang hálózatos rendszerét egymástól független üregek mesterséges tágításával és összekötésével alakították ki. A falakat mészkéreggel bevont, csipkefinomságú gyökerek, levelek és tetszetős növénymaradványok díszítik. Az 1833-ban felfedezett barlangot korábban már fahidakkal és lépcsőkkel is ellátták, de a nagyközönség számára csupán 1927-ben nyitották meg.
A kiépített járdákon könnyű sétával bejárható barlangban denevérek közül számos hazai faj egyedeivel találkozhatnak a látogatók, nagy- és kis patkósorrú denevérek is felbukkannak a falakon.
Pipa macskakoponyából
A Szentkúti Betyár-barlang és Béla-barlang néven is ismert üregrendszert Magyarország megkülönböztetetten védett barlangjai között tarják számon. A Cserhát-hegységben rejtőzködő barlang Magyarország leghosszabb homokkőbarlangja, melyben a kutatók őslénytani leletekre bukkantak. A nehezen járható és megközelíthető üreg Mátraverebély külterületén, Szentkúttól északra, a Meszes-tető nyugati, Száraz-völgyre néző oldalának erdős részén nyílik.
A Magyar Karszt- és Barlangkutató Társulat Vulkánszpeleológiai Kollektívája 1992-ben találta meg a korábban már keresett Betyár-barlangot. A miocében képződött lajtamészkőben kialakult üreget hordalék fedte, salgótarjáni barlangkutatók tisztították meg a nyílást. Nekik köszönhető, hogy jelenleg a barlangot mintegy 40 méter hosszan lehet bejárni, szabadon látogatható.
1994-ben Hír János őslénytani ásatást végzett a barlangban, számos növény és gerinces állatfaj nyomaira bukkant. Több más barlangi leletből arra következtetnek a kutatók, hogy régen már emberek járhattak az üregekben. Az előkerült tekintélyes mennyiségű csontmaradvány mellett a kutatók egy macskakoponyából készült pipát is találtak.
„Pokoli menedék” a Bondoró gyomrában
Kapolcs, a meseszép falucska művészeti fesztiváljáról közismert, de más miatt is megéri felkerekedni a vidéken. A kapolcsi Pokol-lik bazaltban alakult ki, az itt előkerült legrégibb cseréptöredékek szerint legalább 3000 éve ismerték az emberek. Első írott említése az 1600-as évek elejéről származik, és Thurzó György barlanglátogatásáról szól.
A Pokol-lik Kapolcs határában, a Bondoró-hegy délkeleti sziklaperemében nyílik. A barlang főága 24 méter hosszú, mennyezetén szembetűnő az a törés, amelynek mentén a barlang egyik hatalmas kőzettömbje megbillent, és lejjebb csúszott.
A barlang teljes egészében bazaltban alakult ki, a vulkánkitörések alkalmával nagy tömegű, közel vízszintes lávalepény borította be a korábban kiszóródott vulkáni hamuréteget. A bazaltlepény maradványa alkotja a Bondoró csúcsrégióját körbefogó, fennsíkszerű részt. Az évmilliók óta tartó lepusztulás során a bazaltlepény pereméből egyre több rész töredezett le. Egy ilyen nagyobb darab leválása és megcsúszása alakította ki a Pokol-likat.
A barlang széles bejáratú, benne iható víz fakad, így minden valószínűség szerint víznyerő helynek, és menedéknek is használhatták. Feljegyzések szerint a török időkben Kapolcs lakossága a barlangban talált menedéket az ellenség elől.
Purgatórium és Sátán-akna
A beszédes nevű Nincskegyelem-barlang a Duna–Ipoly Nemzeti Parkban lévő Naszály oldalában nyílik, a Cserhát három fokozottan védett barlangja közé tartozik. Eredetileg Romantika-aknabarlangnak nevezték, majd 2002-ben átkeresztelték Nincskegyelem-aknabarlangra. A különös hangzású név arra utal, hogy a bányákban egy-egy megnyíló üreg sorsa rendszerint a megsemmisülés.
A Naszály nyugati részén mélyülő bányában nyílik a barlang bejárata, egy 30 méter magas bányafal alsó részén. Az aknabarlang fő járatainak többsége függőleges irányú, az üregrendszer mindhárom nagyobb aknája mindössze négy-öt méterre van a bányafalak külső felszínétől. Ezért nyáron gyakran előfordul a bejárati aknában akár 30 Celsius fokos hőmérséklet is.
Az üregek kialakulását négy fő tektonikus törés határozta meg. A felső járatok hévizes eredetűek, forró gőz hatására létrejött oldás által keletkeztek – a jellegzetes, íves falfelületek és a borsókő jelenléte is erről árulkodik. A barlang alsó szakasza a karsztvízszinttel összefüggő keveredési korrózió hatására nyerte el jelenlegi formáját. A kőcsipkék, az élek, az oldalvályúk és a függőleges karrok hideg vizes oldás termékei.
A Nincskegyelem-aknabarlang számos járata vallási témákról kapta a nevét. Purgatórium, Pokol-akna, Menyország-akna, Sátán-akna és Áldásosztó is szerepel a páratlan föld alatti térképen. A barlang a Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság engedélyével látogatható, teljes bejárásához kötéltechnikai eszközök szükségesek.
