Egyre több ember mártózik meg szívesen dermesztően hideg vízben. A hidegsokk reakció legintenzívebben 10-15 fokos vízben jelentkezik és egyre több jel mutat arra, hogy hasznos élettani hatásai vannak. Egy új eredmény fényében még az is felmerült, hogy a kognitív képességek hanyatlása, vagyis a demencia ellen is védelmet nyújthat a hideg vízben való rendszeres lubickolás.
Az utóbbi időben egyre többen merítkeznek meg hideg, jeges vízben. Az Egyesült Királyságban például 7,5 millió ember úszik rendszeresen a szabadban, akik közül egyre többen tartják meg ezt a szokást a téli időszakban is. A Nemzetközi Téli Úszók Egyesületének (International Winter Swimming Association) felmérése szerint a világ szinte minden táján növekszik a fagyos vízben fürdőzők száma, még olyan országokban is, ahol a vizek hőmérséklete nulla fok alá is lecsökkenhet (pl. Oroszország, Kína, Finnország).
Vajon mi ebben a jó, hiszen a hidegebb vizek akár fájdalmat is okozhatnak. A fagyos vizekben nagyjából 30 perc elteltével kezd el veszélyesen lehűlni az emberi test magja, így ettől rövidebb idő alatt elvileg nem következhet be maradandó károsodás. Az úszók azonban azt mondják, hogy az első néhány másodperc után már sokkal kevésbé kellemetlen a hideg vízben lenni. Egyesek szerint olyan élmény, mintha újraindítanák a számítógépüket. A hideg vízben a tudatukat teljesen kitöltik a testérzetek, miután pedig kiszállnak a vízből, úgy érzik, mintha újjá születtek volna.
Gyógyító hatása lehet a hideg víznek
Új tanulmányok szerint a jeges vízben való fürdés segíthet a stressz leküzdésében, jó lehet a depresszió és akár az autoimmun betegségek ellen is. Egyesek azt is felvetették, hogy a hidegsokk hibernációra jellemző sejtszintű mechanizmusokat indít be, melyek akadályozzák a demencia kialakulását.
A hideg vizes fürdők, illetve egyáltalán maga a víz régóta a megtisztulás jelképe. A különböző vizeknek ma is gyógyhatást tulajdonítanak és az idők során többször fontos gyógymódként tűntek fel. A pszichiátriában a nehezen kezelhető betegek lecsillapítására használták, azonban a gyógyulásban nem sokat segített, így a modern gyógyszeres kezelések megjelenése kiszorította ezt a módszert. Florence Nightingale és Charles Darwin is úgy vélte, hogy a hideg vizes fürdők mentették meg őket. Nightingale a Krími háború után, Darwin pedig állandó kimerültsége és gyomorfájása miatt fordult a hideg fürdőkhöz.
Mi történik a szervezetben a hideg víz hatására?
A hideg vízbe merülve a bőrben lévő hőmérsékletérző receptorok egy részének aktivitása megugrik. Ezek a hidegérző receptorok 40 °C alatt is aktívak, azonban 20 °C alatt a legaktívabbak. A 15-10 °C-os vízbe merülve ezek a receptorok indítják be a hidegsokk reakciót. Nyolc fok alatt a fájdalomérző receptorok is beindulnak. A hidegsokk reakció súlyos vészhelyzetre hívja fel a figyelmet: a víz sokkal hatékonyabban vonja el a hőt a testtől, mint a levegő.
A hidegsokk egy hirtelen mély belégzést eredményez, amit hiperventilláció követ. Ez alapesetben nem problémás, viszont, ha víz alatt indul meg a belégzés, akkor a tüdő megtelik vízzel és bekövetkezik a fulladás. Másfelől a hidegsokk reakció részeként a szívverés is szaporábbá válik, viszont az arcot érő hideg víz a merülő reflexet indítja be, amelynek részeként a szívverés frekvenciája lecsökken. Ez a két ellentétes hatás olyan rendszertelenné teheti a szívverést, ami már életveszélyes lehet. Ezek alapján tehát a hideg víz által kiváltott szervi hatások abban az esetben veszélyesek, ha az ember feje is a víz alá merül.
A hidegsokknak ugyanakkor pozitív hatásai is vannak. A hidegsokk reakciót tulajdonképpen a stresszválasz felerősített formájának is tekinthetjük. Az úgynevezett akut stresszválasz, ami nem áll fenn hosszú ideig, előnyös változásokat indít be a szervezetben. Egy tanulmány szerint például azokat a személyeket, akik 5 percet töltöttek el hideg vízben, később kevésbé viselte meg az alacsony oxigénkoncentrációban végzett testedzés, mint azokat, akik nem mártóztak meg a gyakorlatok előtt.
A jégember is erről papolt
Wim Hof, a jégember arról híres, hogy pókerarccal üldögél a jeges vízben. A jégember sajátos életmódot fejlesztett ki, amelyről azt állítja, hogy az egészség kulcsa. Bár a jégember igyekszik tudományos alapokra helyezni programját, a legtöbb szakértő szerint ez nem igazán hiteles és a vele végzett kísérletek általában nem felelnek meg a tudományos vizsgálatokkal szemben állított elvárásoknak.
Egy tanulmányban például Wim Hof adrenalin szintjét mérték, amely a normálishoz képest szokatlanul magasnak bizonyult. A vérében mérhető adrenalin mennyisége a jeges fürdő után tovább növekedett. Ezután egy bakteriális toxint adtak be neki, mely normálisan intenzív immunválaszt vált ki az emberekből, a jégember azonban minimális immunaktivációt mutatott. Ugyanez a kutatócsoport 2019-ben kimutatta, hogy Hof programját követve enyhíthetők az ízületi gyulladás tünetei.
Noha ezek az eredmények önmagukban nem számítanak erős bizonyítéknak, olyasmire utalnak, amiről számos hideg vízi úszó is beszámol. Az autoimmun betegségek esetében az immunrendszer túlzott aktivációja a problémák kiváltója és sokan számoltak be róla, hogy tüneteik enyhültek a hideg vizes fürdőzés hatására. Mások a depresszió leküzdésében találták hasznosnak ezt a hobbit. Erre szintén az immunrendszer érintettsége lehet a magyarázat. Egyre több eredmény mutat arra, hogy a depresszióban az immunrendszer működésének megváltozása is központi folyamat, amit visszafordítva enyhülnek a viselkedéses tünetek.
A hideg víz a demenciát is elűzheti
Amennyiben a hideg víz valóban csökkenteni képes az immunrendszer aktivitását, a neurodegeneratív betegségek ellen is hasznos lehet. Az utóbbi időkben ugyanis egyre nyilvánvalóbb, hogy ezen betegségek lefolyásában is nagy szerepe van az immunrendszernek. Egy új kutatás azonban arra mutat, hogy a hideg víz hatására olyan gének aktiválódnak, melyek egyes emlősöknél a hibernáció visszafordítása során lépnek működésbe.
A hibernálódó emlősök teste a téli álom során lehűl és az idegsejtjeik közötti kapcsolatok fehérjékből álló masinériája is szétszerelődik. Tavasszal, amikor az állatok felébrednek a téli álomból, akkor ezeket a kapcsolatokat gyorsan újra működőképessé kell tenni. Ezt a folyamatot egy fehérje, az RBM3 kontrollálja. Egy új vizsgálat szerint ez a fehérje hideg hatására a normálisan nem hibernálódó kísérleti állatokban is működni kezd. A demencia jeleit mutató egereknél a hűtés hatására megnőtt az RBM3 mennyisége és ezzel együtt a működőképes szinapszisok száma is nőni kezdett az agyukban.
Egy másik tanulmányban 44 olyan önkéntest vizsgáltak, akik rendszeresen úsznak télen és egy olyan csoporttal vetették össze őket, akik rendszeresen végeznek más jellegű testmozgást. Az eredmények szerint az úszó csoportban jelentősen magasabb volt az RBM3 mennyisége, mint a másik csoport esetében. Elképzelhető, hogy a fehérje kifejeződése az embernél is előnyös lehet az agyműködés szempontjából, hiszen a demens személyeknél jellemző az agyi idegsejtkapcsolatok számának lecsökkenése.
A kutatók most azon dolgoznak, hogy kiderítsék van-e potenciál ebben a megközelítésben, illetve azt is, hogyan lehetne mesterségesen megnövelni a RBM3 mennyiségét. Lehetséges, hogy a hideg vízi úszás helyett a jövőben hasonló hatás valamiféle gyógyszerrel is kiváltható lesz. A demencia kezelése már most is nagyon fontos probléma, és a jövőben csak még fontosabb lesz, hiszen a fejlett országokban egyre nő a demenciával élők száma.
