fbpx

Híres uralkodók, akik már gyermekként trónra léptek

Évezredeket kell utaznunk, és távoli kontinensek földjét bejárni ahhoz, hogy a gyermek uralkodók történetét alaposabban megismerhessük. A Nílus termékeny völgyének kolosszusai, Európa hercegi palotái, vagy Peking tiltott városa számtalan izgalmas történet őrzői.

Arany napkorong

A legismertebb egyiptomi fáraó, Tutanhamon, káprázatosan gazdag sírjára mindenki csodálattal tekint. Ő mindössze kilencéves volt, amikor megörökölte apjától a trónt.

A legismertebb egyiptomi fáraó káprázatosan gazdag sírjára mindenki csodálattal tekint, de azt már kevesebben tudják róla, hogy egészen fiatalon került a trónra. Tutanhamon mindössze kilencéves volt, amikor megörökölte apjától, IV. Amenhoteptől az egyiptomi trónt.

Tutanhamon (i. e. 1342 körül – i. e. 1324) az Újbirodalom idején, az i.e. 14. században élt, és uralkodása amellett, hogy fiatalon kezdődött mindössze tíz évig tartott.

A fáraó apja, Ehnaton halála után a királyi család egyetlen életben maradt férfi tagjaként lett uralkodó, és feleségül vette Ehnaton harmadik lányát, Anheszenpaatont. Mivel ekkor Tutanhamon csak kilencéves volt, a királyi család egyik idősebb tagja, valamint a hadsereg vezetője, Horemheb tábornok tartotta kezében a tényleges hatalmat.

Miután Tutanhamon a trónra lépett, folytatta az apja által megkezdett vallási reformokat, köztük az Aton-kultusz elvetését és az Amon istenség tiszteletének helyreállítását. Az Aton-kultusz még IV. Amenhotep (Ehnaton) fáraó uralkodása alatt virágzott, ő volt az, aki megpróbálta egyesíteni az egyiptomi vallást az egyedüli isten személyében.

Ehnaton újonnan bevezetett kultusza eltért a hagyományos politeista vallástól, központi tanítása Aton egyedülálló és mindenható istensége személyére épült, aki a Napkorong képében jelent meg. Az új vallás nagy hangsúlyt fektetett a napisten közvetlen imádatára, a természetes elemek, például a napfény és a növények dicsőítésére.

Tutanhamon történelmi szempontból nem számít nagyformátumú uralkodónak. A fáraó hírneve nagyobb részben annak köszönhető, hogy sírja, amit a Howard Carter vezetésével 1922-ben a Királyok völgyében fedeztek fel, az egyetlen, teljes épségben fennmaradt fáraósír. Az ifjú fáraó aranymaszkja, valamint kincsei közül számos szépség világszerte ismert műtárgy, a ragyogó ékszerek az ókori egyiptomi mesterek rendkívüli mesterségbeli tudásáról árulkodnak.

A fáraó haláláról számos elképzelés született, a találgatásoknak a 2005-ben elvégzett múmia vizsgálatok vetettek véget, melyek eredménye alapján megállapították, hogy csonttörés okozhatta a halálát.

Mátyás az igazságos

Mátyás az igazságos

Magyarország történetének vérzivataros időszakában hosszú évtizedekig a törökkel vívott élethalál harcot a magyarság, a kemény csatákban egy erdélyi család, a Hunyadiak az élen jártak.

A nemesi család emblematikus alakja Hunyadi János (1407-1456) volt, aki kivívta magának a „fehér lovag” jelzőt a csatákban. Őt fia, Hunyadi Mátyás (1443-1490) követte a trónon. Hunyadi János a középkori Magyarország egyik legjelentősebb hadvezére és politikusa volt, sikeresen harcolt a törökök ellen, és oroszlánrészt vállalt a nándorfehérvári diadal kivívásában. 1456 júliusában az Oszmán Birodalom seregei Nándorfehérvárt, a stratégiai fontosságú erődítményt ostromolták. A várat Hunyadi János és sógora, Szilágyi Mihály várkapitány védte a többszörös túlerőben lévő török sereggel szemben. A magyarok hősiesen küzdöttek, és végül a török csapatok visszavonultak. Nándorfehérvár ostroma nagy jelentőséggel bírt a török terjeszkedés megállításában, ám Hunyadi nem sokáig örülhetett a győzelemnek – 1456 augusztusában a pestisjárvány áldozata lett.

Apja halálakor Mátyás még csupán 13 éves volt, és a Hunyadiak ellenségei már ekkor igyekeztek megakadályozni őt a trónöröklésben. A Hunyadi-család ellenfele, Habsburg Frigyes osztrák herceg, 1458-ban megpróbált trónra kerülni Magyarországon, ám Mátyás anyja, Erzsébet, ügyesen „taktikázott” és szövetségre lépett a cseh koronával, amely támogatta Mátyás trónra kerülését.

1458-ban az ifjú trónörökös hívei, a Hunyadiak támogatásával elfoglalták Buda városát, majd Mátyás királlyá koronáztatta magát ugyanebben az évben Székesfehérváron.

A királyi hatalom megszilárdítása azonban nem volt egyszerű feladat Mátyás számára, számos belső és külső kihívással kellett szembenéznie, hogy biztosítsa trónját. A koronázása utáni első években az ifjú uralkodónak meg kellett küzdenie a belső ellenzékkel, a nemesi csoportok elöljárói kritizálták Mátyást és ősei politikáját. Az ifjú jól kezelte a helyzetet, komoly erőfeszítéseket tett az ellenzék megszólítására és a támogatás megszerzésére.

Mátyás uralkodása alatt (1458-1490) jelentős politikai és gazdasági reformokat hajtott végre, valamint kiterjesztette Magyarország területét. Az egyik leghíresebb és legbefolyásosabb magyar királlyá vált, akinek uralkodása idején Magyarország fénykorát élte.

A legfiatalabb és legszerencsétlenebb

Stuart Mária 1542. december 8-án mindössze hatnapos csecsemő volt, amikor Skócia királynője lett.

Egy emberöltővel Mátyás király halála után Skócia trónjára minden idők legfiatalabb uralkodója került. Stuart Mária 1542. december 8-án mindössze hatnapos csecsemő volt, amikor Skócia királynője lett, és egészen 1567-es lemondatásáig a trónon is maradt.

V. Jakab skót király egyetlen felnőtt törvényes gyermekeként, apja halála után Mária lett Skócia királynője. Gyermekévei alatt régensek kormányozták az országot. Elsőként James Hamilton (Arran grófja) irányított egészen 1554-ig, majd a csecsemő anyja, Guise-i Mária követte a hatalomban amíg Mária el nem érte a felnőttkort.

Skócia és a gyermek királynő sorsa fordulatokban bővelkedett ezekben az években. VIII. Henrik Mária királynővé válása után fia és örököse, az akkor ötéves Eduárd nevében megkérte a királynő kezét. 1543. július 1-én a régens az angolpárti főurak nyomására aláírta a greenwichi szerződést, amely kimondta, hogy Mária tíz éves korában feleségül megy majd Eduárdhoz és Angliába költözik. Ezzel együtt Angliában Mária apósa felügyelete alá kerül, a két ország pedig ideiglenes uniót köt. Ám nem mindenkinek tetszett Skóciában ez a forgatókönyv, 1543. július 27-én Lennox grófja 3500 fegyveressel átkísérte a gyermek királynőt Stirlingbe, ahol Máriát a vár kápolnájában megkoronázták. A skót parlament az év decemberében elutasította a greenwichi szerződést, válaszul Henrik hadat üzent, mert azt remélte, így majd kikényszerítheti a házasságot.

Néhány év leforgása alatt a kisgyermek Máriát több alkalommal is kimenekítették, előbb Dunkeldben, majd Inchmahome szigetének eldugott kolostorában élt. II. Henrik francia király később azt ajánlotta, hogy Máriát jegyezzék el 3 éves fiával, Ferenccel. A régens beleegyezett a dologba, és 1548 februárjában a kis királynőt ismét biztonságos helyre költöztették, Dumbarton várába.

1548. július 7-én a parlament elfogadta a franciák házassági ajánlatát, melynek értelmében az akkor öt éves királynőt Párizsba vitték, és a kislány a francia királyi udvarban maradt egészen 18 éves koráig.

A kis királynőt hamar megkedvelték a franciák, a kortársak szerint igazán kedves és okos teremtés volt. Mária elbűvölően pengette a lantot, lebilincselő verseket írt és pompás terítőket hímzett. Anyanyelve mellett franciául, olaszul, spanyolul, görögül és latinul is kiválóan beszélt.

Egy vaskos kötet kevés lenne szövevényes élettörténete részletes lejegyzésére. Kétségtelen azonban, hogy Mária a későbbiekben fordulatokban gazdag, de balszerencsés életet élt. Több házasság, házasságtörés, ármány és cselszövés után 1587 februárjában Fotheringhay várában lefejezték.

Egy emberöltőnyi császárság

A kontinensnyi méretű birodalom legfiatalabb - és egyben leghosszabb ideig uralkodó - császára Kang-hszi volt

A kínai császárok mesés gazdagságát, a távoli ország uralkodóinak életét számtalan különös legenda kiséri. A kontinensnyi méretű birodalom legfiatalabb – és egyben leghosszabb ideig uralkodó – császára Kang-hszi volt, akinek választott uralkodói neve „békés harmóniá-”t jelent. Uralkodása alatt Kína jelentős területekkel gyarapodott, és a császár reformokat hajtott végre a kormányzás, a gazdaság, és a kultúra számos területén.

Kang-hszi 1654-ben született, és apja, Shunzhi halála után került a trónra – ekkor mindössze hétéves volt. Kang-hszi hosszú uralkodása 1661-től 1722-ig tartott, és az egyik leghíresebb és legbefolyásosabb kínai császárként tartják számon a történetírók. Mivel az új császár kisgyermekként örökölte a trónt, a kormányzást apja mandzsu származású tanácsadói, Sonin, Suksaha, Ebilun és Oboi gyakorolták. A korábbi években a tényleges hatalom többnyire az eunuchok kezében összpontosult. Nem csoda, hogy a császári udvaroncok első lépése az volt, hogy távol tartsák őket a politikától. Sonin biztatására Kang-hszi már 13 évesen hozzálátott az államügyek intézéséhez, a hatalmat azonban továbbra is tanácsadói gyakorolták.

Sonin halála után Suksahát Oboi koholt vádak alapján kivégeztette, Ebilunt pedig tudatosan megfélemlítette. Kang-hszi később megszabadult Oboitól és Ebiluntól is nagyanyja, az özvegy császárné, és tanítómestere, Hsiung Tz’u-li segítségével. Ezzel a hatalomátvétellel a tizenöt esztendős császár bebizonyította, hogy ténylegesen ő lett az uralkodó. Kang-hszi hosszú uralkodása alatt törekedett a kínai tudós középosztály megerősítésére. A császár elrendelte a Ming-dinasztia hivatalos történeti művének összeállítását, több enciklopédia és szótár összeállítása is a nevéhez fűződött.

További hírek