Sok még a rejtély eleink őstörténetével kapcsolatban, de a nyelvészek szakadatlanul igyekeznek megfejteni a magyar nyelv eredetét és kialakulását. Bakró-Nagy Marianne nyelvész, egyetemi tanár, az MTA levelező tagja, az MTA Nyelvtudományi Intézet kutatója és a Szegedi Tudományegyetem professor emeritája, szakterülete a finnugor nyelvészet, nyelvtörténet, tipológia kutatása. A tudás.hu azon kérdéseire válaszol, amelyek az uráli, ugor kori és ősmagyar szavakkal kapcsolatosak.
Nincsenek eredeti hangfelvételeink vagy írásos dokumentumaink azokból a korokból. Akkor hogyan folyik a tudományos kutató munka?
Az attól függ, mire vagyunk kíváncsiak, milyen kérdéseket teszünk fel.
Például, hogy milyen eszmei- és életkörülmények közt éltek azok az emberek, akik ezeket a szavakat megteremtették?
Arról van szó, hogy e szavak révén miként ismerhetők meg azok a környezeti, társadalmi, kulturális körülmények, amelyekben e beszélői közösségek éltek. Az ilyen típusú rekonstrukcióban a történeti nyelvészetnek jelentősek a hagyományai és nagy a gyakorlata, így a finnugrisztikának is. A szavak jelentéseik alapján csoportosíthatók aszerint, hogy az ember világának mely aspektusát tükrözik, pl. természeti környezetét a földrajzi megnevezésekkel, növény- vagy állatnevekkel, vagy hiedelemvilágát természetfeletti lények vagy rítusok megnevezésével. A szavak eredetük szerinti kronologikus sorrendbe állítása alapján pedig kép nyerhető mind e körülményeknek időbeli változásáról, módosulásáról. Ennek révén rajzolódik ki előttünk az a lehetséges világ, amelyben – történeti sorrendben – az uráli, a finnugor, az ugor, az ősmagyar közösségek élhettek.
Ahogy az uráli együttélés szétszakadozott
Mit jelent ebben a vonatkozásban az, hogy „uráli”?
Azt a nyelvcsaládot jelöljük ezzel a kifejezéssel, amelybe a magyar nyelvvel bizonyítottan rokonságban levő nyelvek legkorábban beletartoztak, tehát a finnugor és a szamojéd ág együttesét. A megnevezés egyúttal utal az uráli beszélői közösség lakóhelyére, azaz az Urál hegység közelségére is…
Forrás: Wikimedia commons
Vagyis még ha később messze vándorolt is onnan, s most nem csak a magyarokról lehet szó, hanem a jelenleg Északkelet-Szibériában élő népekről is (szamojédokról, nganaszánokról, jakutokról stb.), akiknek a nyelve, a szavaik, nyelvrendszerük rokonságban van akár a magyarral is?
Természetesen, bár a jakut nyelvet ne számítsuk bele a rokonságba.
A magyar nyelv szókincse, hang- és grammatikai rendszerének meghatározott elemei, egyes szintaktikai tulajdonságai visszavezethetők erre a korra és megtalálhatók a rokon nyelvek egész sorában. Az uráli együttélés koráig visszavezethető tulajdonságok együttese alapján rekonstruált rendszer az uráli alapnyelv. Amelyben megfigyelhetők olyan elemek, például szavak is, amelyeket az uráliak más nyelvekből vettek át, azaz a jövevényszavak tükrözik e közösség közvetlen vagy közvetett kapcsolatait is más népességekkel, vagyis azt, hogy nem elszigetelten éltek.
Tegyük hozzá, hogy ebben az időben az ott élők ugye nagy területen szétszóródva éltek családokban, nagycsaládokban, mert az általuk folytatott élettevékenység (a halász-vadász-gyűjtögető életmód) ezt tette lehetővé, illetve szükségessé?
Igen. E közösségből ismereteink szerint először a szamojéd nyelvet beszélők ága vált ki, ők vándoroltak el a legkorábban, s akikhez a finnugor alapnyelvet kötjük, maradtak még egy ideig egymás viszonylagos szomszédságában. És elég nagy valószínűséggel meghatározható ez utóbbi népesség felbomlása is, először a három ugor nyelvet beszélők elvándorlásával.
Ami azért is érdekes, mert ezeknek a közösségeknek a tagjai nem a szomszéd házban, vagy a szomszéd utcában laktak, hanem sok-sok (esetenként sok száz) kilométerre éltek egymástól.
Itt népességhalmazoknak valamennyi ideig tartó szorosabb, vagy kevésbé szoros együttélésére vagy vándorlására kell gondolnunk, hiszen a nyelvek egyes jellemzőitől is tükrözött szorosabb kapcsolatok utalnak arra, hogy például a hantik és a manysik együttélése hosszabb ideig tarthatott, mind kettejüké a magyarok elődeivel.
Az ótörök szavak beszivárogtak
A bizonyítható szétválás előtt abban a halmazban már akkor is valószínűleg északabbra élhettek a hantik és a manysik, míg a magyarok elődei délebbre. Ez magyarázhatja a mezőgazdasággal és az állattenyésztéssel kapcsolatos úgynevezett nyugati ótörök szavak bekerülését a korai magyar nyelvbe, ami nem így történt az obi-ugorokkal. Érdekes viszont, hogy a lókultúra szavai náluk is megvannak, noha náluk nincs nyoma a későbbi lótartásnak.
A szétválásnak, a három ugor nyelvi közösség szétvándorlásnak igen nagy valószínűséggel éghajlati változás volt az egyik oka, azaz a késő bronzkor végén, az i. e. második évezred végének és első évezred elejének fordulóján Közép-Ázsia és Nyugat-Szibéria erdő- és sztyeppe-vidékének határán jelentkező felmelegedés, hosszan tartó szárazság, s nyomában a természeti körülmények átalakulása. Klimatikus változások esetében a népességek választhatnak. Vagy folytatják korábbi életmódjukat, de akkor helyet kell változtatniuk, s addig vándorolniuk, amíg rá nem találnak a korábbi életmódjukat biztosító környezetre. Vagy helyben maradnak, de akkor változtatni kell életvitelükön.
Az obi-ugorok és a magyarok elődei az előbbit választották. Az obi-ugorok északabbra húzódtak, a magyarok pedig nyugatabbra, délebbre. A lótartás terminológiájának bővülését a magyarban azután elődeink további története, kapcsolatai magyarázzák (a gyeplő vagy béklyó már nyugati ótörök átvétel), mint ahogyan a más típusú népekkel való újabb kapcsolatokat az obi-ugorok kultúrája és szókincse is tükrözi.
A hiedelemvilágukat, gondolkodásmódjukat és szokásaikat mélyen átjáró medvekultuszt például az északibb hatásoknak tulajdoníthatjuk, de e kontaktusoknak tulajdonítható antropológiai jellemzőik módosulása is, melyek a szibériai népekhez tették őket hasonlatosabbá.
Azt tudjuk, hogy a magyar „medve” szó szláv eredetű, „mézevő” jelentéssel. Tudjuk, hogy obi-ugor rokonaink nyelvében hogyan hangzik a mi medve szavunk?
Nem tudjuk, ugyanis az ő nyelvükben sincs helyben keletkezett megnevezése. Több tucat szó, kifejezés van a medve megjelölésére, de „eredeti” szó nincs. A barnamedve tisztelete nemcsak az ezen a földrajzi területen élő népekre és nyelvekre jellemző, hanem kis túlzással bármely térségre vagy kultúrára, ahol honos. Az obi-ugoroknál például a hamis tanúzás felügyelője: aki hamisan esküszik, azt elpusztítja.
Meg tudjuk-e határozni évtizedes, vagy évszázados határral, hogy hol és mikor lehetett ez az obi-ugorok és a korai magyarok elválása?
Az obi-ugorok és a magyarok elődeinek együttélése Délnyugat Szibériába, az eurázsiai sztyeppe északi határvidékére tehető. Ez volt az a terület, amelyre a már jelzett jelentős éghajlati változás és nyomában az ott élt népek vándorlása volt a jellemző. Az ugorok szétválása i.e. 1000 körülre datálható.
Forrás: Wikimedia commons
Nem lehetséges, hogy a nyelvészet jóval későbbre datálja ezt a jelenséget, mint amikor az valójában megtörténhetett? És ami ezzel összefügg: mikor érhette az uráli nyelveket az az iráni nyelvhatás (a magyar „tíz” és „száz” számnevek), amely az uráli nyelvcsalád szibériai ágát már nem érte el?
Nincs olyan uráli nyelv, amelyben ne lenne indo-iráni kölcsönszó, a számuk azonban eltérő. A lényeges kérdés egyfelől az, hogy ezek a szavak az uráli együttélés korából származnak-e vagy pedig a nyelvi ágak, illetve azok előzményei egymástól függetlenül vették-e át őket.
A másik kérdés sem kevésbé releváns: közvetlen vagy közvetett (azaz más nyelvek közvetítésével átkerült) jövevényszavakról van-e szó.
A magyar, de az obi-ugor nyelvek sem azok közé tartoznak, amelyekben a legmagasabb e jövevényszavak száma, a szamojéd nyelvekben pedig szinte alig találhatók, ami az utóbbiak korai elvándorlására utal. Mindenesetre az iráni kölcsönzések jó támpontot adnak az uráli együttélés datálásához is. A legutóbbi megállapítások szerint e kontaktusok hozzávetőlegesen i.e. 2000-re tehetők.
Kérdés, hogy a szamojédek miért álltak odébb olyan korán és olyan egységesen, hogy attól kezdve számítjuk az uráli nyelvközösség felbomlását. Hogy talán más népek költöztek a közelükbe és nyomták őket még északabbra és még keletebbre?
A keleti, északi elvándorlás okai többfélék lehettek az éghajlati változásoktól a gazdasági tényezőkig. Terjeszkedésük nagy valószínűséggel és leginkább a rénszarvastenyésztéssel, annak fejlődésével hozható összefüggésbe.
Milyen jellegű szavaink iráni eredetűek? Úgy értem az élet milyen területeire terjednek ki?
Főként úgynevezett műveltségszavak a régi iráni átvételek, melyek például kereskedelemre (vám, vásár) utalnak vagy tán ettől nem függetlenül számneveket (tíz, ezer) vagy fémnevet is vettünk át, az arany is ilyen eredetű. Tehát békés kapcsolatra utalnak.
Pedig a források szerint a finnugorok nagyon jól kezelték az íjat, nagyon pontosan tudtak nyilazni.
Igen, és épp az említettek például uráli koriak. Az obi-ugorok ilyen készségét példázza, hogy még jóval később is, amikor az orosz cár alattvalóiként adózniuk kellett, azt prémekben, főként cobolyprémben rótták le, a mókusprém pedig általános fizetőeszközként létezett.
És ezek annál értékesebbek voltak, minél kevésbé sérültek. Az obi-ugorok a mókust a szemük közé lőve bunkósnyíllal, azaz tompa végű nyíllal terítették le. A magyarok harci képességei, így a vágtató lovon hátrafelé nyilazó honfoglalókról szóló elgondolások közismertek, de tény, hogy a sztyeppei népekkel való kapcsolat hatással volt lókultúrájukra is.
A magántulajdon magával hozta a törvénykezést
Amikor a nyugati ótörök nyelvekből az akkori magyar nyelvbe kerültek azok a szavak, amelyek (mai felfogásunk szerint) az igazságszolgáltatással kapcsolatosak (bíró, bilincs, bűn, gyász, kín, tanú, törvény stb.), akkor ez azt jelenti, hogy nyelvünkben az időtájt nem voltak ilyen szavak?
Valamilyen módon minden társadalmi formáció meghatározza az együttélés szabályait, így ez nyilván így volt a magyarok elődeinél is. De olyan szavak, amelyek kifejezetten a törvényhozásra vonatkozó jelentéssel maradtak volna fenn, nem ismeretesek.
Forrás: Wikimedia commons
Elképzelhetetlen, hogy voltak ilyen jellegű szavak, de a jövevények kiszorították azokat?
Természetesen lehetséges, de a tény, hogy ezek a szavak ilyen számban éppen nyugati ótörök eredetűek, rávilágít annak a társadalomnak a jellegére, gazdálkodására stb., amelyik átvette őket, s amelyik már eltávolodott a két obi-ugor néptől.
Tehát például támpont arra, hogy elterjedt volt a háziállat tartása, azaz nem a nomád állattartás (pl. bika, disznó, karám) vagy a növénytermesztés ugyancsak ismert volt (alma, körte, bor, szőlő, gyepű, eke, arat).
A sztyeppei társadalmakban a nemzetségi, törzsi jelleg dominált, s míg az előbbiben a belső, közös elszármazási kapcsolatok, addig az utóbbira (különösen a törzsszövetség esetében) a kívülről való szervezettség volt a jellemző. Ez utóbbi terminus azonban meglehetősen vitatott az időben és térben eltérő törzstípusok meghatározási nehézségei miatt. Az ókori Rómában például a tribus (= törzs) közigazgatási egység volt.
Mindenesetre egy kívülről szervezett társadalmi formáció esetében az igazságszolgáltatásnak megvolt a maga lényeges szerepe.
Mai szemmel, mai értelemmel közelítve: mit jelentett az akkori egyének és formációk szempontjából a szervezettség?
Kizárólag nyelvészeti szempontból, azaz a törzsnevek eredetét tekintve is jó okkal gondolható, hogy hadi célokra szervezett, már hierarchizált, és nem feltétlenül egymással rokoni kapcsolatban álló társadalmi csoportokról van szó.
De amint a fenti példákból is kitűnik, „békeidőben” élték a maguk, ha nem is letelepült, de már például növénytermesztésre utaló életét.
Az említett, főként hadi célokat szolgáló szervezettség komoly társadalomalakító erő. Ebből az aspektusból közelítve talán már érthetőbb, hogy miért nem tudunk az igazságszolgáltatással, a törvényhozással kapcsolatos szavakról a még az ugor közösséghez közeli, vagy az attól éppen eltávolodó korai magyar társadalom nyelvében.
A korai társadalmakkal foglalkozó jogtörténet elég világosan szól arról, hogy bármiféle törvénykezés akkor kerül be az akkori népek életébe, amikor világosan megkülönböztethető, hozzájuk személyesen kapcsolódó magántulajdonuk lesz: olyan vagyonuk, amely életvitelüket biztosítja, és amely nagyobb vagy kisebb, mint a többieké. Vagyis megjelenik az érték, amelyhez jogosultság fűződik, és amelyet védeni kell.
Az obi-ugorok korai történetéből tudjuk, hogy voltak saját tulajdonú rénszarvasaik, amelyeket haszonállatként tartottak, de ezek családoké, illetve nemzetségeké voltak.
Lehetséges, hogy ezek a korai, nem feltétlenül személyes tulajdonú értékek segítették az akkori emberek csoportokba való tömörülését? Valahogy így: család – nagycsalád – nemzetség – törzs – törzsszövetség. Aminek a végén már domináns a személyes tulajdon.
Tudjuk, hogy a sztyeppei társadalmakban a törzsszövetségek igen gyakran birodalomalapítási céllal jöttek létre, amelyekben a magántulajdon szerepe meghatározó.
Nyelvészként mindez azonban nem szakterületem. Ahogy utaltam rá, a még rénszarvastartó obi-ugoroknak megvoltak a maguk téli, nyári szállásterületei és a kisebb vagy nagyobb csordák magántulajdont képeztek, mint ahogyan a halász- és vadászterületek is családokhoz, nemzetségekhez tartoznak, de a történelmükről és kultúrájukról is hírt adó népköltési szövegekben a hadakozások legfőbb okai általában más jellegűek voltak. De hát nem békétlenkedtek folyamatosan.
Ha csak annyian lehettek, mint ahányan ma élnek ott (körülbelül 20.000 hanti és 6-8.000 manysi) egy 8-10 mai magyarországnyi területen, akkor ez a viselkedés érthető.
A szövegek tanúsága szerint a harcok egyik oka visszatérően a nő-, azaz feleségszerzés volt. De persze háborúskodások folytak a környező népekkel, később még természetesen az oroszokkal is. Visszakanyarodva a nyugati ótörök jövevényszavakhoz, nem szabad elfeledkezni arról, hogy közülük egy sor megvan az obi-ugor nyelvekben is.
Forrás: Wikimedia commons
Ez igen érdekes. Tudjuk, hogy mikori átvételekről van szó? Mikor kerültek be és honosodtak meg a hantiban és a manysiban?
Az, hogy a két obi-ugor nyelvnek vannak-e közös vagy egymástól független nyugati ótörök jövevényszavai egészen más kutatási kérdés. Azok, amelyekre fentebb utaltam, a magyarban is megvannak. S velük kapcsolatban még a következőket kell megjegyezni.
A honfoglaló magyar törzsekről, illetve a törzsszövetségről tudjuk, hogy több etnikumú és több nyelvű népesség volt (ami a sztyeppei törzseket általában jellemezte).
Az már más kérdés, hogy vajon a többnyelvűség a törzseket alkotó nemzetségekre is értendő-e, s nem kevésbé érdekes az is, hogy a két- vagy többnyelvűség milyen mértékű volt, vagy hogy a népesség mely csoportjait jellemezte. Úgy vélem azonban, hogy a vezető réteg mindenképpen többnyelvű volt.
