Az amerikai Jimmy Hoffa alighanem a valaha élt legbefolyásosabb szakszervezeti vezető volt. Hívei szerint ő emelte fel egymillió amerikai sofőr életszínvonalát, ellenfelei azonban egyszerűen csak egy hatalommániás maffiavezérnek tartották. 1975-ös eltűnése rejtély, szinte biztosan a maffia számolt le vele, de a holtteste sohasem került elő.
Mindig nagy ünnep az, ha olyan hollywoodi film készül, amelyben egyszerre játszik Robert de Niro és Al Pacino.
A két legenda közös fellépéseiből a legemlékezetesebb talán az 1995-ben készült Szemtől, szemben (Heat), amely érthetetlen módon nem kapott Oscar-díjat, pedig a kilencvenes évek egyik legkiemelkedőbb filmje volt (a Port.hu olvasói is kimagaslóan magas, 9,3 pontos átlagos értékelést adnak rá egy tízes skálán).
Aztán nemrégiben is készült egy, talán már nem annyira pörgős (ugyanitt csak 6.9 pontnál tartó), de sokat díjazott közös film, a 2019-es, három és fél óra hosszú „Az ír” (The Irishman). Aki esetleg még nem látta őket, de szeretné megnézni a közeljövőben, az ugorjon pár sort, mert spoiler, azaz a csattanó lelövése következik.
Nos, a régebbi alkotásban a két neves színész által játszott karakter ugyan nagyon becsüli egymást, de nem kerülhetik el az összetűzést, és Al Pacino, mint rendőr megöli a Robert de Niro játszotta gengsztert. Az új filmben pedig fordul a kocka, mert itt Robert de Niro, az ír gengszter „visszavág”, hiszen itt ő végez barátjával, az Al Pacino alakította Jimmy Hoffa szakszervezeti vezetővel.
Az igazi Jimmy Hoffa élete
Így történt, vagy sem, nem tudjuk. Jimmy Hoffa, a kor ma már felfoghatatlan befolyású szakszervezeti vezetője azon kevés valóban híres ember közé tartozik, akik örökre eltűntek.
Nem tudhatjuk biztosan, hogy mi történt velük, inkább csak az indítékok és az utolsó ismert nap történései alapján tűnik egyértelműnek, hogy az olasz maffia végezte ki, és a gyilkosságban az ír sofőrnek is lehetett szerepe.
A filmben a hirtelen haragú, a késést, a görögdinnyét és az alkoholt szívből gyűlölő, ugyanakkor fagylaltmániás Hoffa nagyon színes figura, de vajon ki volt ez az ember valójában, és miként alakult ki hihetetlen hatalma?
James Riddle Hoffa, vagy ahogyan mindenki ismerte később, Jimmy Hoffa Brazilban született. Nem, ezúttal nem a „megyünk olaszba” pongyoláságával szerettünk volna fogalmazni, de azt az Indiana állambeli kis települést, ahol 1913-ban Hoffa megszületett, valóban így hívták: Brazil.
A német, ír és holland eredetű munkáscsalád nagyon csóró volt, és valójában a fiatal Jimmy sem tűnt ki a környezetéből képességeivel. Amikor az édesapja is fiatalon elhunyt, ráadásul a család az amerikai autóipar fellegvárába, Detroitba költözött, elég hamar az iskolából is kimaradt.
Voltaképpen 14 éves korától már fizikai munkásként dolgozott és segítette a családját.
A szakszervezet
Jimmy azonnal belépett a szakszervezetbe, itt ismerte meg későbbi feleségét, a lengyel Josephine Poszywak mosónőt, egy lányuk és egy fiúk született, Hoffa élete végéig boldog házasságban éltek. Amikor Jimmy Hoffa eltűnt, felesége sem élte sokáig túl, szívelégtelenségben meghalt.
Ha a mai szakszervezetekre gondolunk, akkor talán eszünkbe jutnak a nagyon erős francia szakszervezetek, amelyek üzemszerűen demonstrálnak, van valami bérkövetelésük, vagy még rövidebb munkaerőt szeretnének, itthonról inkább az erős érdekérvényesítő pilóták szakszervezetei juthatnak eszünkbe, ők kerülnek be a hírekbe. De a szakszervezetek eléggé jelképesek, viszont.
Hoffa idejében az Egyesült Államokban a szakszervezetek eleve erősek voltak, és közöttük volt egy egészen kimagasló erejű csapat, a teherautósok.
Egy teherautós, aki soha sem vezetett
A gazdaság a második világháború után hasított, mindenki gyártott és szállított, és a már több évtizede létező szállítmányozó szakszervezet, a The Teamsters elképesztő ütemben bővült.
Hoffa ugyan valójában maga soha nem vezetett kamiont, de már fiatalkora óta részt vett a szakszervezeti munkában, például a munkahelyek egészségügyi biztonsága ügyében harcos aktivista volt.
Közben egy iszonyatosan erősödő intézményben lépdelt felfelé. Az 1930-as évek elején még 100 ezer tagja sem volt a szakszervezetnek, az 1950-es évek elején már egymillió.
Hoffa azért volt különösen fontos ember az országban, mert az egymillió sofőr nyugdíjas éveire félretett alap hatalmas összeg felett diszponált, az alap ezt a pénzt befektette, a fél ipar Hoffának udvarolt, hogy náluk kamatoztassa a hatalmas összeget.
A Teamsters
A Teamsters, vagy teljes nevén az International Brotherhood of Teamsters, IBT, ami annyit tesz, hogy a „csapattagok nemzetközi testvérisége” egyre fontosabb lett. A kamionsofőrök imádták a szervezetet és a fő vezetőket, mert ha bárhol felmerült, hogy egy nagy cég, élelmiszerlánc, húsüzem, tejtermelő valami disznóságot csinált, nem fizette ki valakinek a jogos bérét, előnytelen szerződésbe akarta kényszeríteni a munkavállalóit,
a Teamsters nagy erővel lecsapott, gyors sztrájkokkal és az ország legerősebb szakszervezetének minden erejével meggátolták, hogy bárki is sofőrködjön egy ilyen cégnek.
Hoffa felívelése
Maga Hoffa szépen lépdelt felfelé a ranglétrán, amolyan népmesei hős kezdett lenni, senkitől sem félt, de az ördöggel is cimborált.
Két helyzetben volt szüksége a maffia támogatására, az IBT-n belüli választásoknál, illetve akkor, amikor egy–egy közösség különböző szakszervezetek között választott.
A Teamstersnek ugyanis egy ideig még versenytárai is voltak. De a maffia segített, hol mézesmadzaggal, hol ostorral, de beavatkozott. 1946-ban Hoffát már egy helyi egység vezetőjének is megválasztották, majd a nagyhangú, agilis munkás 1952-ben az egész Teamsters alelnöke lett.
Egy percig sem hagyott kételyt, hogy az elnöki posztot szeretné, és ekkortól már folyamatosan a maffiával való viszonya is téma volt. Az ügyvédje, Bill Bufalino arról volt híres, hogy a maffiával is erős a kapcsolatrendszere.
Hoffa ugyan maradt Detroitban, de már egyre inkább Washingtonban tárgyalgatott, és az a hír járta, hogy majd a maffia gyorsan segít neki a csúcsra érni. 1957-ben aztán Miamiban meg is választották elnöknek, és innentől rendre újraválasztották, jellemzően kihívó nélkül.
Pályája csúcsán
Hoffa bivalyerős volt, és az IBT-nek rengeteg tagja volt. A sok bevétellel, és a nyugdíjalapban felhalmozódó összegekkel Hoffa úgy gazdálkodott, mint egy bank. Ezt használta ki a maffia, hogy behajtsa az adósságot, mert úgy érezte, hogy ők segítették a hatalomba Hoffát. Utóbbi mentségére szóljon, hogy igyekezett segíteni is a „barátainak”, de a szakszervezeti érdekeket sem árulta el.
A szakszervezetnek tényleg sok pénze volt, és Hoffa ezt igyekezett jól megforgatni, sokszor fektetett olyan gyors megtérüléssel kecsegtető szektorokba, amelyhez a maffia javasolt vállalkozót.
Hitelei, üzleti befolyása legendás volt, nagy dolog volt hozzá bejutni. de arra igyekezett figyelni, hogy a szakszervezeti tagok vagyona ne olvadjon, ha valamiben nem hitt, arra nem adott pénzt.
Jönnek Kennedyék
A szakszervezetek általában demokrata érzelműek. A kamionosok és a maffia – fogalmazzunk igen leegyszerűsítve – viszont sokszor mégis inkább republikánus vonzódású volt. Ebben az időszakban az Egyesült Államok erős változások elé nézett.
Hoffának, szinte már elnökké választása után is azonnal meggyűlt a baja a hatóságokkal a feltételezett maffiakapcsolatai miatt, azonnal nyomozások indultak ellene, de amikor a demokrata John F. Kennedy lett 1961-ben az Egyesült Államok 35-ik elnöke, Hoffa tényleg bajba került.
Kennedyék őszintén hitték, hogy Hoffa korrupt maffiózó, még az elnökválasztás előtti tévévitában is téma volt ez.
Ma már ilyen nyílt konfliktusok talán nincsenek, de akkor teljesen nyíltan egymás bukását, szinte a halálát kívánták a felek.
Amikor pedig a friss elnök, JFK kinevezte öccsét, Robertet igazságügy-miniszternek és legfőbb ügyésznek, utóbbi konkrétan vadászni kezdte Hoffát.
Elkapni Hoffát
Robert Kennedy létrehozott egy Get Hoffa (elkapni Hoffát) akciócsoportot, a fiatal főügyész 20 embert állított a szakszervezeti vezetőre, beszervezett informátorokkal is üldözte.
Hoffa mindezt gyűlölte, mindenkiben árulót, mindenhol poloskát látott, pár bizalmi emberrel vette már csak körül magát.
Hoffa a gőgös emberek örök fegyverével élt, szándékosan mindig rosszul ejtette ki Robert Kennedy nevét, ezzel is jelezve, hogy neki ez nem szint, ők neki nem egyenrangú ellenfelek.
A nem túl szép viszony negatív végpontja alighanem az volt, amikor a fáma szerint 1963-ban, amikor John F. Kennedyt Dallasban meggyilkolták, Hoffa egy étteremben hallotta a hírt, felállt a székre és ujjongva ugrált, láványos hullagyalázásba kezdett.
Ám a testvér, Robert ekkor még ügyész maradt, Hoffa mai kifejezéssel élve, szinte szívatta, provokálta, zaklatta a forrófejű fiatal ügyészt, meg is nyert több pert, mindig kisétált a büntetőeljárások végén, élvezte a szakszervezeti tagok támogatását és nagyon elbízta magát.
Fordult a kocka
1963 májusában azonban megváltozott a széljárás, Hoffa ellen vádat emeltek egy vesztegetési kísérlet miatt, és 1964-ben nyolc évre ítélték, Chicagóban pedig eközben csalások miatt egy másik eljárás is indult, a vád szerint nem szabályosan használta a Teamsters nyugdíjalapját. Ebben az eljárásban öt év börtönt kapott.
Innen még három évig küzdött mindenféle fellebbezésekkel, de egyszer már nem volt több kitérő, 1967 márciusában megkezdte a pennsylvaniai Lewisburgben a 13 éves börtönbüntetését.
Nem esett azonban kétségbe, megállapodott Frank Fitzsimmons-szal, hogy névleg átadja a Teamster vezetését neki, de valójában ő irányít a börtönből, és mindig azt tervezte, hogy majd visszatér.
A golfrajongó Fitzsimmons azonban hamar beleszeretett a pozícióba, állandóan gazdag emberekkel golfozott, akik az ő kegyeit keresték, ráadásul elég felelőtlenül szórta a nyugdíjalap pénzét, és már később sem akarta visszaadni a hatalmat.
Ebben kapóra jött neki, hogy amikor kevesebb, mint 5 év börtön után, Hoffa 1971-ben szabadult, Richard Nixonnal kötött megállapodásában vállalnia kellett azt a feltételt, hogy nem tér vissza munkásvezetőnek.
Nem bírta ki
Csakhogy Jimmy Hoffa nem ilyen ember volt, leállíthatatlan maradt.
Amint kijött a börtönből, nyilvánosan megtámadta Fitzsimmons hiteleit, ez zavarta a pénzt használó maffiát, ráadásul addigra személyesen is összeveszett egy fontos emberrel.
Anthony Provenzano egyszerre volt maffiózó és fontos Teamsters-vezető, ő és Hoffa együtt ültek, de ezalatt meggyűlölték egymást. Amikor Hoffa aktivizálódott, nyíltan arról beszélt, hogy nem fél senkitől, hogy csak jó hiteleket fog adni és maffiamentessé kell tenni a szakszervezetet.
Így, amikor 1975. július 30-án, egy Provenzanóval tervezett megbeszélés előtt, vagy utána (ezt már sosem tudjuk meg), Hoffa eltűnt, mindenki egyértelműnek gondolta, hogy a maffia ölte meg.
Halottá azonban végül csak hosszú évekkel később nyilvánították, a holtteste ugyanis sohasem került elő.
Ki ölte meg?
A valószínűsíthető gyilkosság pontos körülményeit sohasem tárták fel, a már említett Provenzano és még 3-4 olasz maffiatag került a gyanú kereszttűzébe, de az „ír”, vagyis Chuckie O’Brien, Hoffa korábbi sofőrje és barátja is biztosan részt vehetett az utolsó, még visszakövethető órák eseménysorában.
Minden érintett hosszú évekre börtönbe került, vagy a gyilkosság, vagy más bűncselekmények miatt, de előbb-utóbb azért szabadultak, Az „ír”, vagyis O’Brien végül 86 évesen halt meg Floridában.
Az örökség
Hoffa öröksége továbbra is vitatott.
Sokak emlékezetében bűnözőként, a maffia barátjaként él, de a teherautósok világában máig nagy tiszteletnek örvend, mert tényleg rengeteget tett a kamionosok munkakörülményeinek javításáért.
A Teamster több mint egymillió taggal ma is létezik, noha jelentősége azért valamelyest csökkent. A méretes szakszervezet elnöke jelenleg is egy Hoffa, James Hoffa, a néhai Jimmy fia. Ez is csak azt bizonyítja, hogy a kamionosok körében a Hoffa-név igencsak számíthat, mert a „kis”, de valójában már 70 éves Hoffa 1998-as megválasztása után már négyszer is újraválasztották.
