Kémtörténet, vagy csak egy üzleti vállalkozás volt Góliát, a kitömött bálna kelet-európai útja? Hatvan éve egy hatalmas kitömött bálnát vontattak végig Kelet-Európán. A bálna egy 5 tengelyes utánfutón kapott helyet, amelyet egy nyerges vontató húzott. Sokan kémtörténetet sejtettek a háttérben.
Nézzük a tényeket. A bálnát 1952-ben vadászták le két másikkal együtt Norvégia partjainál. A három bálna a Goliath, a Jonah és a Hercules neveket kapta. A három állatot kitömték, és 20 éven át járták velük Európát.
A hazánkban és Kelet-Európában bemutatott Goliath, vagy ahogy itthon a hirdetésekben és a sajtóban szerepelt, Góliát, valójában egy közepes méretű, 22 méteres, 68,2 tonnás barázdás bálna volt, amelyet Trondheimben emelték partra. Bőrét kitömték, alatta csak egy körülbelül 20 centiméteres húsréteget hagytak meg, minden más belső szervét eltávolították, majd 7 ezer liter vegyi anyag felhasználásával Kellog amerikai professzor vezetésével konzerválták. A belsejébe hűtőberendezést helyeztek el, és közel két kilométernyi hűtőcső rendszert építettek ki. Mindemellett havonta kellett további konzerváló folyadékot juttatni a bőrébe. Ennek ellenére a látogatók Magyarországon már az oszlás jeleit láthatták a tetemen.
A hatalmas testet felpakolták egy 25 méteres utánfutóra, amelynek az oldalai lehajthatók voltak, és 1956-tól cirkuszi látványosságként mutogatták Európában. Sokfelé megfordult ez az állat, Magyarországon is több alkalommal járt, 1961 végén Budapesten mutatták be, majd vidékre ment a show. Egy évvel később ismét látható volt hazánkban, ekkor ismét sok vidéki várost érintett a túra.
A gyerekek a bálna szájába is bemehettek
A kiállításon nemcsak a bálna volt látható, hanem az az ágyú is, amelyből az állatot elpusztító szigonyt kilőtték, sőt magát a szigonyt is bemutatták. A látogatók emellett megtudhatták, hogy az állat szíve 450, a mája 600, egy veséje 560, míg a nyelve 2200 kilót nyomott.
Az állatba nem lehetett bemenni, de a gyerekek a szájába bemászhattak.
Az egész látványosságot egy francia társaság üzemeltette, velük állapodott meg a bemutatásról az adott ország illetékes hivatala. Magyarországon a Cirkusz és Varieté Vállalat szervezte meg a turnét, amelynek hivatalosan ismertetett célja a bálnavadászat és a feldolgozóipar népszerűsítése volt.
A bálnának hatalmas hírverést csaptak, újsághirdetésekben számoltak be, mikor, hova fog megérkezni a látványosság. Az IBUSZ a vidéki városokból külön utakat szervezett a bálna megtekintésére, útközben ebéddel és kiegészítő kulturális programokkal.
Az 1961-1962-es bemutató után márciusban a tetemet hajón Bulgáriába szállították. A következő évben ismét tervezték, hogy Magyarországra látogatnak, azonban az újabb magyar út előtt januárban vita robbant ki a magyar és a francia partnerek között. A magyar cég ugyan lekötötte az újabb utat, de a franciák inkább Varsóba vitték a showt. Amikor a lengyel cirkusz vállalat megtudta, hogy a franciák a magyarokkal kötött szerződést megszegték (a magyar fél 100 ezer forint kártérítést követelt), az állatot nem állították ki, és Góliát egy ideig Varsó mellett vesztegelt. Ennek ellenére a show később folytatódott, így 1963 őszén megérkezett az országba, ekkor 10 várost érintett az út, majd innen tovább ment, és 1964-ben Marosvásárhelyen, majd Bukarestben is látható volt.
A kémtörténet legendája már a hatvanas években megszületett
Ha ez egy francia érdekeltségű társaság üzleti vállalkozása volt, akkor miért tartja magát makacsul az a már a hatvanas években hazánkban keletkezett legenda, hogy ez valójában egy kémtörténet volt? A kérdéssel az RTL Klub egy műsora is foglalkozott, és ahogy írtuk, számos cikk is.
Mi adhatott alapot a kémtörténetnek?
Valószínűleg az, és ez tűnhetett fel sokaknak, hogy a szerelvény, ami a bálnát szállította, az akkori mércék szerint hatalmas volt. A teherautó és az utánfutó együttes hossza majdnem elérte a 30 métert, és az össztömege a 88 tonnát. Azaz egy ilyen hatalmas járművet csak előzetes útvonalengedély birtokában lehetett szállítani. A Góliátot szállító show keresztül-kasul bejárta Kelet-Európát, azaz nagyon sok útvonalra kérték meg az engedélyt. Ezzel kirajzolódott egy olyan úthálózat, ahol nagy terheket szállító járművek haladhattak a szovjet blokk országaiban, és kiderült, mely utak és hidak bírják el ezt a terhet.
Meg kell jegyeznünk, hogy ezek az adatok az 1960-as években titkosnak számítottak. A térképek sem voltak pontosak, torzítottak, hogy a külföldi hírszerző szolgálatok dolgát megnehezítsék. Pontos térképeket a nagyközönség részére egészen az 1990-es évekig nem adtak ki.
Miért lehetett fontos a nyugati országoknak az, hogy tudják ezeket az adatokat? Azért, mert például a ballisztikus rakéták közúti hordozói, vagy a tankokat közúton szállító trélerek is hasonló paraméterekkel rendelkeznek. A francia cégnek tehát teljes képe lett arról, hogy merre tudnak ezek a hosszú és nehéz járművek közúton haladni a keleti blokk országaiban, mely utak bírják el a terhelést, mely hidakon lehet áthaladni, azaz merre fejlődhet fel egy hadsereg.
A legendáról szóló sok cikk elsősorban az amerikai katonai járművek felvonulási útjának feltérképezését nevezi meg az akció céljának. E sorok írója azonban az édesapjától egy logikusabb magyarázatot hallott, amely szerint a bálna kelet-európai utaztatásával a cél az volt, hogy a keleti blokk hadseregeinek felvonulási útjait térképezzék fel. Azaz arra voltak kíváncsiak, merre tudják mozgatni a szovjetek a mobil ballisztikus rakétáikat, és egyéb nehéz járműveiket, akár a tankszállító utánfutókat.
Az egyszervolt attrakciót Tarr Béla is felidézte filmjében
Ne feledjük, hogy az 1960-as évek elején a két tömb több fronton feszült egymásnak, hiszen alig voltunk túl a kubai rakétaválságon, és a berlini fal felépítésén. A másik katonai erejének feltérképezése pedig kiemelten fontos feladat volt.
Az RTL műsorban megszólaltatott történész szerint nem is a bálna volt a nagy kémakció, hanem a vele utazók által vélhetően készített felmérések és fotók.
Az akkori hazai közvélemény szemében mindenesetre teljesen hihető volt, hogy az Egyesült Államok nem csak kémrepülőgépekkel vizslatja Kelet-Európát, hanem ilyen módszerekkel is. Valljuk be, nem alaptalanul, hiszen a szovjet blokkhoz tartozó országokban minek népszerűsítették volna a bálnavadászatot, itt úgyis az történt, amint a Párt akart. Másrészt a hidegháború közepén miért járná Kelet-Európát egy francia mutatványos csoport?
A titok még titok maradt, ami két dolgot jelenthet: vagy valóban ártatlan látványosság volt az akció, vagy tényleg felhasználták a Nyugat-Európában az 1970-es évekig turnézó három bálna egyikét egy kis felderítésre a nyugati titkosszolgálatok. Ha így volt, ezen akció részletei a mai napig titkosak. Az viszont biztos, hogy mind a bálna, mind az őt szállítók békésen hagyhatták el az országot. A cet viszont Tarr Béla révén a filmtörténetbe is bevonult, ugyanis világhírű rendezőnk a Krasznahorkai László írása alapján rendezett Werckmeister Harmóniák című filmjében idézi fel a hajdani és egyszervolt attrakciót.
