Több mint kétszáz magyar filmes írta alá azt a nyílt levelet, amelyben 17 pont mentén együttműködésre, partnerségre szólítják fel a leendő Tisza-kormány kulturális minisztériumát.
„Az elmúlt 16 évben a magyar filmipar résztvevői gyakorlatilag
szélmalomharcot vívtak a NER által kisajátított Nemzeti Filmintézettel.
Tudjuk, hogy egy valódi rendszerváltás időt igényel. Hosszú kerekasztal-vitákat, kimerítő aprómunkát, nem rövid, gyorsan letudott, jelképes fórumokat, sem pedig a kiváltságosok hivatalos pozícióba emelését. Szeretnénk széles körű konszenzussal meghozott szabályokat, de
azt nem szeretnénk, hogy az eddig partvonalon hagyott alkotók egyeztetés nélkül, a hatalom által, a szakma bevonása nélkül kerüljenek pozíciókba,
ami a 2010 előtti problematikus struktúrák visszarendeződését eredményezné” – áll a www.peticiok.com-ra feltöltött dokumentumban.
A petíció megfogalmazói között hazai első vagy második filmjükön dolgozó kísérleti-, dokumentum-, animációs-, kis és nagyjátékfilmesek, filmes újságírók, kutatók, filmipari szereplők találhatóak.
A három kezdeményező Konkol Máté (rendező, kutató, tanár), Rózsa Gábor (forgatókönyvíró, rendező, producer) és Zsótér Indi Dániel (író, rendező) volt.
Az aláírók között szerepel mások mellett Fliegauf Bence (író-rendező), Goda Krisztina (rendező, forgatókönyvíró), Janisch Attila (rendező), Csuja László (rendező), Kis Hajni (rendező, forgatókönyvíró, tanár), Schwechtje Mihály (rendező), Szilágyi Fanni (rendező, tanár), Pálfi György (rendező), Táborosi András (operatőr), Király Dániel (színész, forgatókönyvíró), Bernáth Szilárd (rendező), Dér Zsolt (színész).
Mint írták, az értelmiségnek és a művészeknek fontos társadalmi szerepet kell vállalniuk, „a mozgókép legyen újra a közös ügyeink ábrázolásának, kritikájának, megvitatásának tere”.
A nyílt levél hangsúlyozza, hogy meg kell állapítani a szakmaiság közös alapjait, hogy az elkövetkező döntések egy szolidárisabb, egyenlőbb ország filmgyártásának alappillérei legyenek, éppen ezért kezdeményeznek párbeszédet, „egyszersmind kérjük a hatalommal és befolyással rendelkező filmipari szereplőket és az új kormányt, hogy legyenek partnereink ebben a kezdeményezésben”.
Az aláírók szándékai szerint a „filmrendszerváltást” széles körű tárgyalásoknak kell megelőznie, amelyekben nemcsak a kormány kultúrpolitikusai és a már létező egyesületek elnökségi tagjai kapnak szavazati jogot és véleményformálási lehetőséget, hanem az egyesületek rendes tagjai és az egyesületen kívüli filmesek, valamint a filmkultúra más szereplői is.
„A valódi változásnak a Filmtörvény módosításával kell kezdődnie. Ennek során az egyesületek elmúlt években készült részletes javaslatait és a törvény-előkészítő kerekasztal-tárgyalások eredményeit a Tisza-kormány ne csak nyitottsággal fogadja, hanem fogadja is el. A döntésekért több tagú elnökség vállalja a felelősséget, ne legyen olyan, hogy valaki (például kormánybiztos) egy személyben dönti el, mi film, és mi nem az” – írták.
Kitértek arra, hogy az egyablakos, egybizottságos rendszer helyett a pályázatokat arányosan, külön fikciós, animációs, dokumentumfilmes, kísérleti filmes bizottságok ítéljék meg. A javaslatok között van, hogy minden döntőbizottsági tagot szavazással válasszon meg a filmszakma, és a tagok rendszeresen cserélődjenek, legfeljebb egy-két éves ciklusban.
A nyílt levél szorgalmazza, hogy az új kormány a jelenleginél nagyobb mértékben ösztönözze a Budapesten kívüli régiókban a gyártási és forgalmazási munkálatokat, valamint a magyar vidéki városokban és falvakban játszódó történetek elkészülését, az alulreprezentált közösségek, témák, osztályok tematizálását.
„Mennyiségben több, költségvetésben kisebb filmet szeretnénk látni az átállást követő években, hogy az elmúlt 15 év gyakorlatával szemben az aktuálisan kortárs generáció is bemutatkozhasson állami támogatással”.
Javasolják, hogy az új kormány teremtse meg a lehetőségét, hogy a magyar kereskedelmi tévék vagy a nemzetközi streamingplatformok bevonásával szoros koprodukciók jöjjenek létre.
„A közvetett támogatás (adó-visszatérítés) reformra szorul. A magyar produkciók költségvetése legyen transzparens”.
„Koherens és következetes filmkultúrában szeretnénk élni, amelynek részei többek között a szakfolyóiratok, magazinok, ismeretterjesztő és szakkönyvkiadás, konferenciák, filmklubok, fesztiválok, alternatív forgalmazási modellek, művészmozik, kutatások, műhelyek, kiállítások, gimnáziumi és egyetemi filmszakok is”
– írták.
Hozzátették, nem elitcserét szeretnének, hanem valós mobilitási lehetőséget azoknak is, akik kisebbségi, nem értelmiségi, nem középosztálybeli, nem nagyvárosi háttérből indulnak.
Azt is megfogalmazták, hogy a Színház- és Filmművészeti Egyetem 2020 előtti reformjára készült javaslatokat tárgyalja érdemben a felelős minisztérium.
Az aláírók szerint reformra szorul a Filmarchívum kurátori és forgalmazási szempontrendszere, valamint a Filmio platformja és kínálata is. Utóbbi esetében mind technikai, mind tartalmi fejlesztést javasolnak.
