Egy híd általában szilárd szerkezet, amely víz vagy meredek völgy fölött vezet át. Ha gond van a szilárdságával, netán mozog, akkor rögtön bajra gondolunk. Azonban vannak olyan hidak, amelyek igenis mozognak, sőt komoly berendezések segítik azokat a mozgásban. Nézzük meg, melyek ezek az átkelők?

Eláruljuk, a kőboltozatokat kivéve gyakorlatilag minden híd mozog. A rajtuk keresztülhaladó járművek, a hőtágulás, a szél nyomása minden hidat mozgásba hoz, ezeket természetesen a tervezésnél figyelembe veszik, éppen ezért a hidakat nem fixen rögzítik, hanem általában görgőkön, vagy csúszó felületeken, azaz a sarukon keresztül.

Egy holland emelőhíd a közelmúltban hazánkban is épült egy kerékpárúton

Azonban vannak olyan hidak, amelyek enélkül is, valóban mozognak. A legáltalánosabbak ezek közül azok, ahol az útpálya egy része, vagy akár az egésze felemelhető. Ennek általában két oka szokott lenni, vagy a védelem, vagy a híd alatti vízi közlekedés biztosítása.

A váraknál, kastélyoknál a vizesárok vagy a száraz árok, a farkasverem felett vezető hidak egy része volt általában emelhető, hiszen, ha nem lehetett eljutni a vár kapujához, nehezebb volt bevenni. Azt, hogy miképp működik egy ilyen védelmet szolgáló hídszerkezet, egyes várainkban a mai napig bárki megnézheti. Ezek azonban aránylag kis szerkezetek voltak, rövid, pár méteres szakaszt emeltek a levegőbe.

Ma már természetesen nem ezért épülnek emelhető hidak. A hajózás fejlődése és a hidak elterjedése sok helyen okozott gondot, hiszen a hajók nem fértek el a hidak alatt. Nem lehetett mindenütt olyan magas hidat építeni, hogy a hajók gond nélkül átkeljenek alattuk, ezért sok helyen kellett különleges megoldásokat alkalmazni.

Hollandia csatornáin már nagyon korán elterjedtek a kisebb, ellensúlyos hidak, ahol a pár méteres hidacskát egyszerűen, kézi erővel fel lehetett mozgatni, és alatta a vízi járművek el tudtak haladni. Ma is épülnek a csatornákon emelhető hidak, sőt Magyarországon is épült az elmúlt években egy „holland-típusú” emelőhíd a Tisza tavi kerékpárúton, egy csatorna felett.

A nagyobb folyókon viszont nagyobb hajók közlekedtek, és ezeknek a pár méteres kis szerkezetek már nem voltak megfelelőek, itt más megoldásokat kellett találni.

Vásárhelyi Pál terve a Pest Buda közti hídra

A XIX. században hasonló volt a gond Buda és Pest között is. A viszonylag alacsony partok miatt egy esetleges állóhídnak nagyon magas pályával kellett rendelkeznie, hogy a Dunán közlekedő gőzhajók elférjenek alatta. Erre a problémára javasolt ötletes megoldást Vásárhelyi Pál mérnök, aki egy olyan hidat javasolt 1838-ban, amely a folyó közepén egy hatalmas kapuzattal rendelkezik, és hajó érkezésekor a kapuzat alatti hídelemeket felemelik. Ismerős? Igen, a híd kialakítása ugyanolyan lett volna, mint a fél évszázaddal későbbi londoni Tower Bridge-é. Nem véletlen, a probléma ott is ugyanaz volt, a Temze ezen szakaszára a XIX. század végén még vitorlás hajók is felhajóztak, és a magas felépítményekkel, árbócokkal rendelkező hajók közlekedését másképp nem tudták megoldani.

Budapesten a Lánchíd alatt azért férnek el a hajók, mert a Duna partjait jelentősen, sok méterrel megemelték, és a gőzhajók kéményeit dönthetőre építették.

Egy német híd harmonikaszerűen csavarodik fel

Buda és Pest közé tehát nem olyan híd épült, amelyet szükség esetén ki lehetett nyitni a hajók előtt, de a Hajógyári-sziget és Buda közé igen. Már 1858-ban elkészült egy tolóhíd, ami Budáról a Hajógyárhoz vezetett. Ezt a fából készült alkotmányt egy vashíd váltotta 1884-ben, amelynek a középső 21 méteres részét egyszerűen fel lehetett emelni. Erre azért volt szükség, mert a Duna ezen ágán akkor a hajógyár miatt volt forgalom, és magas vízállás esetén nem fértek el a hajók.

Az is előfordul, hogy a hídpályát nem emelik, hanem elfordítják. Fiuméban három olyan vasúti híd is épült 1890-ben, amelyek egyszerűen elfordultak, ha a Fiumara csatornán hajó érkezett. Az egyik ilyen híd ma is megvan Fiuméban, de hasonló, nagyobb szerkezet működik az angliai Hull-ban, igaz az gyalogoshíd.

A Rolling Bridge épp felcsavarodása közben. A teljesen összecsukott híd egy oldalára döntött hengerre hasonlít (fotó: Wikipedia, Loz Pycock)

Ma már nagyon sok megoldás létezik arra, hogy a hídpályát eltüntessék a hajók útjából. Londonban van egy olyan pici gyalogoshíd, a Rolling Bridge, amelyik szabályosan felcsavarja magát, ha szükséges, a német Kielben lévő Hörnbrücke harmonikaszerűen összecsukódik, míg szintén Angliában van egy olyan gyalogos ívhíd, a Gateshead Millennium Bridge Newcastle-nál, amelyik oldalra dől, így emeli fel az útpályát, ha hajó menne át alatta.

A Gateshead Millennium Bridge (Fotó: Wikipedia, Mike1024)

A korinthoszi csatornánál, Görögországban pedig olyan híddal találkozhatunk, amelyik elsüllyed, hogy felette a hajók áthaladhassanak.

A hidak tehát nem mindig állnak stabilan, nincsenek a folyó aljához vagy a parthoz rögzítve. De nem is kell, hogy a víz felett legyenek, a hajóhíd ilyen, az ugyanis úszik a vízen. A hídszerkezet a folyóba lehorgonyzott hajókon áll vagy maga a hídpálya képes úszni.

A hadseregek előszeretettel alkalmazzák ezt a megoldást, hiszen így a hidat magukkal tudják vinni, és ahol kell, egyszerűen a víz tetejére úsztatják, és máris át lehet kelni a folyón. A XVIII-XIX. században számos magyar város esetében gyakorlatilag állandó hajóhidak biztosították a közlekedést a két part között. Pest és Buda között 1849-ig állt a hajóhíd, ez egy igen tetszetős, éjszaka lámpásokkal kivilágított szerkezet volt, a korabeli útleírások dicsérőleg írnak róla. Hátránya az volt, hogy télen ki kellett szedni a folyóból, hiszen a zajló jég elpusztította volna. Hasonló hidak voltak Komáromnál, Esztergomnál és Pozsonynál is egészen az 1890-es évekig.

A Bilbao melletti daruhíd talán az egyik legkülönösebb átkelő

A II. világháború után évekig Budapesten is szolgáltak hajóhidak, a legtovább a Petőfi pontonhíd, ami előbb a Petőfi és a Döbrentei tér között, majd leúsztatva a Boráros térnél biztosította a közlekedést egészen a Petőfi híd 1952-es átadásáig. A Tiszán Dombrádon működött legtovább ilyen úszó hídszerkezet.

A hajóhidak közül a legnagyobb talán Isztambulban, az Aranyszarv öböl felett vezetett át, ezen a hatalmas szerkezeten még villamos is közlekedett. Ez a híd egészen 1994-ig állt, ma felnyitható állandó híd áll a helyén.

Ezek a hidak leginkább fel-le mozognak, ahogy a vízszint emelkedik, de általában van nyitható részük is, hiszen ez a híd a víz felszínén úszik, azaz a legkisebb hajó sem tud áthaladni alatta, ha a hajóforgalmat fenn akarják tartani, akkor egy részét nyithatóvá kell tenni. Itt nem emelkedik a hídpálya, hanem oldalra úsztatják egy részét.

Van azonban egy még különlegesebb hídfajta, ami valójában egy komp és a hajóhíd keresztezése, ez a repülő híd.

A repülő hídnál – hasonlóan a kompokhoz – van egy úszó alkalmatosság, amelyre az átkelni szándékozók felszállnak. Azaz nem egy állandó útpálya feszül a két part közé, hanem egy szerkezeten kell átúsztatni a folyó túlpartjára. Fontos, hogy ez a szerkezet csak folyónál működik.

A Pest és Buda közötti repülőhíd Binder János Fülöp 1735-ös metszetén

Az úszó alkalmatosság, az úgynevezett hidas egy kettős csónaktestre épített fedélzet. A két oldalán egy-egy árbóc magasodik, amely fent egy keresztgerendával van összekötve, a hidas végén kormánylapát található. A hidas egy nagyon hosszú kötéllel vagy lánccal a folyó közepéhez van lehorgonyozva, de jóval feljebb, mint ahol a hidas közlekedik. Ezáltal az egész szerkezet egy elfektetett hatalmas ingára emlékeztet. Ha a hidast megfelelő szögben állítják be, akkor a folyó sodrása viszi át a szerkezetet az egyik partról a másikra, majd vissza.

A repülőhíd előnye, hogy egyszerű felállítani, a hajóközlekedést gyakorlatilag nem befolyásolja, hiszen állandó jelleggel semmi nem vezet keresztül a vízen, és aránylag kis energiabefektetéssel működik.

Buda és Pest között, de Pozsonynál is működött ilyen szerkezet, amely a hidak között talán a legkülönösebb.

Vizcaya Bridge (Fotó: Wikipedia, Javier Mediavilla Ezquibela)

A repülőhídnál talán csak a daru-híd egyedibb. Ebben az esetben – Spanyolországban a Bilbao külvárosában található Vizcaya Bridge ilyen – a folyó felett magasban egy acélváz fut át, de nem ezen megy a forgalom. Az acélszerkezetről kábeleken egy kabin lóg, és ez a kabin közlekedik a két part között.

Ma egyre több helyen épülnek látványos mozgatható hidak. Ezeknél a szerkezeteknél a mérnökök a szükségből sokszor erényt kovácsolnak, azaz azt a kényszerűséget, hogy a hidat nyithatóvá kell tenni (ami ugye a híd használhatóságát korlátozza), különleges, látványos műszaki megoldásokkal ötvözik, amitől a híd egyedi lesz, és a híd nyitása önmagában turistalátványosság. Szerencsére a technika fejlődése egyre komplexebb szerkezetek megalkotását teszik lehetővé, ezzel is gazdagítva a mozgatható, nyitható hidak széles palettáját.