1867 után az új kormányzat egy olyan város megalkotásán munkálkodott, amely a birodalom Béccsel egyenrangú központja lehet. A feladatok óriásiak voltak és több lehetőség is kínálkozott a fejlesztésre. Az egyik út merész és drága volt, míg a másik az épp aktuális igényeknek felelt meg.

1867-ben a kiegyezést követően megalakulhatott az új magyar kormány, amelynek székhelye Pest-Buda volt, az akkor még nem egyesült testvérváros.

A következő három évben olyan törvényeket hoztak, és olyan városfejlesztési koncepciókat fogadtak el, amelyek alapvetően meghatározták Budapest kialakulását. Andrássy Gyula és kormánya nem a meglévő igények kielégítésében gondolkodott, hanem egy nagyszabású elképzelést vetettek fel, azonban az első tervek még messze nem erről szóltak.

A város fejlesztésére még az 1860-as években Reitter Ferenc dolgozott ki átfogó tervet. Reitter tapasztalt mérnök volt, aki már 1853-tól vezette a Lánchíd mellett a rakparti építkezéseket, és Clark Ádám halála után a Lánchíd főmérnöke is volt.

Reitter egy, még Széchenyi István által felvetett gondolatot elevenített fel és dolgozott ki részletesen, mégpedig egy Pestet körülölelő csatorna tervét, amely egy olyan, addigra már feltöltődött árok, Duna-ág nyomát követte volna, ami a középkorban még létezett, és még a XVIII. században is fellelhető volt a nyoma.

A Reitter csatorna terve

Reitter csatornájával egyszerre több problémát kívánt megoldani. Pest egyik legnagyobb gondja az volt, hogy ki volt téve az árvizek pusztításának, hiszen bármikor megismétlődhetett volna az 1838-as tragédia, amelyben 153 ember és a pesti épületek több mint fele odaveszett.

A csatorna ezt az árvízveszélyt csökkentette volna le, hiszen a felesleges víz így elvezethető lett volna. (Bécs árvízvédelmi megoldása egyébként hasonló logikát követ.)

A másik fontos feladata ennek a csatornának a várost körülvevő ipari üzemek kiszolgálása lett volna. A mai Nagykörút vonalát többé kevésbé követő mesterséges vízi út ugyanis az ipari üzemek mellett húzódott volna. Ezt a feladatot erősítette az is, hogy a csatorna északi végénél – kissé délebbre, mint a Jászai Mari tér – lett volna az ország két részének hálózatát összekötő vasúti híd, és itt épültek volna fel a közraktárak is. A Margit-sziget alatti vasúti hídra és a közraktárak építésére ekkor egy pesti vállalkozónak, Maygraber Ágostonnak volt érvényes engedélye

A csatorna tervezett nyomvonala

A teljes beruházás 17 millió forintba került volna, amiből a csatorna kialakítása 9 milliót tett ki, a többit a kapcsolódó építkezésekre szánták. A 17 milliós összeg nagyságrendileg három Margit híd ára volt.

Mennyire volt ez a terv tudományosan, vagy gazdaságilag megalapozott? Mennyire volt fantazmagória?

A csatornát Pest városa is támogatta, el is rendelt építési tilalmat a csatorna nyomvonalán. Sőt, Reitter Ferencet e terv következtében a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választotta, azaz a korabeli szakemberek komoly, átgondolt és kivitelezhető elképzelésnek tartották.

A csatorna tervezetet támogatta a kormány is. Andrássy Gyula miniszterelnök kezdeményezésére 1868. május 18-án a kormányfő elnöklete alatt egy bizottmány alakult a városok átgondolt tervezésére, amely bizottmány munkájának alapjául a Reitter féle tervet tette. A csatorna figyelembevételével döntöttek két új hídról, nevezetesen egy Margit szigetről délre fekvő hídról, valamint egyről a Gellért hegy alatt. Ennek folytatásaként 1868. október 4-én Mikó Imre közlekedési miniszter a csatorna megépítésével is számoló dokumentumot terjesztett elő.

Az elképzelésekben azonban ekkorra történt egy komoly változás. Az eredeti Reitter terv részeként a város északi részén kapcsolták volna össze az ország keleti és nyugati felén húzódó vasútvonalakat. A májusban megalakult bizottság azonban e vasúti irányt elvetette, a Margit-szigetnél már egy közúti és nem vasúti híddal számolt. A kormány vissza is vonta a Maygraber Ágostonnak kiadott engedélyt. A csatorna terv azonban érvényben maradt.

Az elegáns Margit híd 1873-ban

A csatorna tökéletesen megfelelt az 1860-as évek végi Pestjének, hiszen sok problémára adott megoldást, javította volna a közlekedést, a köztisztaságot, ezzel együtt az árvizek veszélyét is csökkentette volna, de Pestet bezárta volna a csatorna partjai és a Duna közé, hiszen nehezebben lehetett volna az ipart kiköltöztetni a csatorna mellől, ha a városi terjeszkedés túl akart volna lépni a csatornán.

Ezt a tervet borította fel egy volt belga képviselő, akkoriban vállalkozó 1868. október 18-án kelt beadványa.

A belga urat Joseph Toussaintnak hívták. Tervezetét alaposan előkésztette, ez abból is látszik, hogy kiadta magyarul is „Buda-Pest Magyarország fővárosa s annak legsűrgősebb kellékei” címmel, a kor szokásának megfelelően a nevét magyarosítva, Toussaint József Nádor néven. A könyvecske mindössze 12 lapból áll, de alaposan megváltoztatta Pest és Buda arculatát.

Társaival két külön dolgozatot is írt, ezek közül az egyikben a feladatokat vázolja, a másikban a megvalósításra tett javaslatokat. Úgy vélte, hogy elsősorban egy vasúti hidat kell építeni, ám ő ezt a várostól délre képzelte el, nem északra, mint sokan mások. Javaslatot tett – nem elsőként –  a Lánchíd megváltására, az ugyanis magántulajdonban volt, és a városok közötti minden – szervezett – közlekedési formára kizárólagos privilégiummal bírt. A javaslatban szó volt a már korábban is felvetett két hídról, tehát ebben sok újat nem mondott. (Ezek mellett lóversenyteret, munkáslakásokat, hozzá kapcsolódó szociális létesítményeket, vágóhidat, marhavásárteret, zöldségeskerteket is javasolt kiépíteni.)

Legnagyobb hatású javaslatai az előterjesztésnek azonban nem ezek voltak, hiszen ezek korábbi javaslatok összefoglalása volt, hanem az, hogy teljesen más szerepet szánt a Pestet körülölelő közlekedési zónának. Ő ide egy elegáns boulevardot javasolt, valamint egy, a Városligetbe vezető széles utcát.

A Nagykörút a századfordulón

A Margit-szigetnél lévő általuk elképzelt hídról az alábbiakat írták:

Amerikai modorban tartva, kő-fa és vasszerkezettel bírna, s mindkét homlokzatát különböző történeti a kora közül érdemeket szerzett nagy férfiak szobra díszítené.

A tervezett félkör alakú boulevarddal kapcsolatban azt írták, hogy „A Reitter osztálytanácsos úr által tervezett, és ajánlott hajózható belső csatorna létesítését is könnyítené” Ne feledjük, a tervezet írásakor az elfogadott, hivatalos terv a körcsatorna volt.

Toussaint tehát nem csak egy városépítési tervet vázolt fel, hanem egy teljes koncepciót, amelyben a város többirányú fejlesztését irányozza elő.

A beruházások árát az északi híd esetén 10, a Gellért hegy alatti második híd esetén 14 millióban határozta meg, ami ugye eleve kevesebb, mint a Reiter féle csatornaterv. A belga úr társaival vállalkozott is volna az elvégzendő munkákra.

Toussaint és társai a megvalósítást úgy képzelték, hogy a 10 millió forintos költségek felének biztosítására egy részvénytársaságot alapítanak, míg a hiányzó 5 millióval Pest szállna be, és a városi utakat kivéve a felépítendő intézmények hasznosításra 90 évre koncessziót kértek.

A belga úr egész más alapállásból nézte a dolgokat, mint a magyar tervezők, ő nem az akkori város igényei szerint tette meg javaslatát, hanem egy leendő nagyobb várost álmodott meg. Ezért sejthető, hogy az egész mögött a tervet villámgyorsan felkaroló Andrássy Gyula miniszterelnök állt, akinek álma volt az, hogy Budapestet egy Bécshez mérhető európai fővárossá tegye, és Toussaint az ő megbízásából cselekedett. Andrássy jól ismerte Párizst és Londont, sőt a londoni fejlesztéseket koordináló Metropolitan Board of Works nevű szervezetet is, amelynek mintájára 1870-re megalakította a Budapesti Közmunkák Tanácsát.

A kortárs Hunfalvy János szerint Andrássy Gyula egyébiránt személyes okokból vetette el a csatornát, ugyanis a miniszterelnök kijelentette, hogy a csatorna vize büdös, helyette inkább boulevardok kellenek.

Az elegáns boulevard koncepció azonnal kiszorította a Reitter féle csatornát, az északi vasúti hidat, azaz az akkori iparvidék kiszolgálását szolgáló beruházásokat. E terv nyomán kezdték el vizsgálni a déli vasúti összeköttetés lehetőségét. Ennek nyomán vásárolta meg az állam a Lánchidat, épült meg elegáns, francia stílusban a Margit híd, és jelölték ki az Andrássy út nyomvonalát. Azaz ennek nyomán jött létre a Duna két partján az a város, amelyet a világ úgy ismer, hogy Budapest.