Kutya meleg van, de hogy hűtik magukat az állatok? Mit tanulhatunk tőlük?

Hajdan világ körüli versenyben hozták Angliába a vitorlás hajók a kínai teát
2021-08-05
Leheletvizsgálat segítheti az epilepsziás betegek hatékonyabb kezelését
2021-08-07
Show all

Kutya meleg van, de hogy hűtik magukat az állatok? Mit tanulhatunk tőlük?

Az állatoknak több százmillió év alatt meg kellett oldaniuk önmaguk hűtését. Ha nem sikerült, kihaltak. Így csak azok maradtak életben közülük, amelyeknek megfelelő technikáik alakultak ki a nagy forróságokban az életben maradáshoz. De mik ezek pontosan?

A hidegvérű állatoknak, azaz a változó testhőmérsékletű állatoknak, például a kígyóknak a testhőmérséklete a környezetük hőmérsékletétől függ. A levegő testük nagy felületén melegíti, vagy hűti őket. Az emlősök és madarak ezzel szemben állandó testhőmérsékletűek, úgynevezett melegvérűek. Hiszen az olyan nagyobb állatok, mint például az elefántok, nem is tudnának sokáig életben maradni, ha csupán a környezetük hőmérsékletétől  függene a testhőjük.

Az olyan kisebb testű élőlények számára, mint az egerek és verebek, viszont a jelentős élelem mennyiség mellett, amit fogyasztanak, gömbölyded alakjuk biztosíték arra, hogy szervezetük melegen maradjon kis méretük ellenére. 

A természet pedig nem másért alakította így a formájukat, mint azért, mert több egyforma térfogatú test közül a gömb rendelkezik a legkisebb felülettel. Ebből adódóan minden a gömbtől eltérő, nagyobb felület nagyobb mértékű hűtést eredményez. Ezért is csökken le a nagyobb testű állatok testhőmérséklete sokkal lassabban. S ezért van a legtöbb hidegvérű állatnak, amely a környezet hőjétől függ, hosszúkás, vagy lapított alakja, hogy nagyobb felületen tudjon hőt leadni és felvenni. Ám a hüllőknek és kétéltűeknek nemcsak a hőleadásuk és felvételük függ a külső hőmérséklettől, hanem izmaik aktivitása is. Így nagyon nagy melegben igencsak fürgén tudnak mozogni, hidegben viszont meglehetősen lomhákká válnak.

A teve titka

Bár a sivatag hajói képesek akár egy hétig is víz nélkül élni, azért így is igencsak spórolniuk kell az éltető folyadék minden cseppjével. Ebben pedig saját csontjaik sietnek a segítségükre. Egészen pontosan azok a szivacsszerű csontok, amelyek az orrukban helyezkednek el, és a nedvesség utolsó cseppjeit is kivonják a leheletükből, majd visszajuttatják azokat a testükbe. Így újra fel tudják használni ezt a folyadékot is, és végül száraz levegőt lélegeznek ki. Amikor pedig vízhez jutnak, egyhuzamban 120 litert is megisznak.

De izzadnak az állatok?

Míg mi emberek a nyári hőségben akár tíz litert folyadékot is el tudunk párologtatni izzadás útján, addig az emlősök közül csak a lovakról, a kutyákról, illetve a macskákról lehet elmondani, hogy képesek izzadással  hűteni magukat.

Ráadásul a kutyák és a macskák szinte csupán a mancsukon át teszik ezt. De a kutyák között is van egy kivétel, ő az amerikai kopasz terrier, amely ugyanúgy izzad az egész testén, mint az ember. A cicák pedig a mancsaikon található izzadságmirigyek  mellett a nyelvükön lévőkkel is hűtik magukat. Amikor egy macska például nyalogatja a bundáját, nem csupán tisztogatja, de egyben hűsíti is a testét. Ugyanez történik, amikor a nagy melegben kitátja a száját, és liheg, ilyenkor a szapora légzésén keresztül a nyál elpárolog a szájüregében, és ezzel biztosítja a testhőmérséklet csökkenését.

Tulajdonképpen ezt teszik a lihegő kutyák is, amelyek a szájukból kilógó nyelvükön át párologtatják el a fölösleges nedvességet. Csak nagyobbb nyelvvel. Ez a természetes hűtőrendszerük. Az állatok ilyenkor nem csupán kilélegzik a forró levegőt, de hűvösebbet is szívnak be helyette, amely a tüdejükön keresztül az egész szervezetüket lehűti végül a megfelelő hőmérsékletre.

Lihegésnél a kutya nyelvén át távozik a felesleges nedvesség

Lihegésnél a kutya nyelvén át távozik a felesleges nedvesség (Forrás: pxhere.com)

Nemcsak a macskák, de a kenguruk is nyalakodnak: pihenés közben mancsaikat és mellső lábaikat lefetyelik, vagy többnyire köpdösik, hiszen ez a leghatékonyabb hűtési módjuk. Nem csoda, mert karjaikban vérerek egész hálózata fut, amelyeket lehűtve az egész testüket képesek a megfelelő hőmérsékleten tartani.

Egy másik kontinenssel odébb, az észak-amerikai prérikutyák viszont kicsit közelebb élnek egymáshoz mint a kenguruk, és sűrű családi életük azzal jár, hogy elég sokuknak kell így osztozniuk a szűk földalatti járataikon. A tumultusban mi tagadás, könnyen felszaporodhat a meleg. Ezért ezek a kis állatok több plusz lyukat is létrehoznak rendszeresen az üregeikben, hogy szellőztessék azokat, néhányat a földfelszín magasságban, néhányat pedig akár kisebb kéményként emelnek a magasba. Amikor ezek felett elfúj a szél, akkor – miután ezek magasabban vannak, mint a többi lyuk – a felszín feletti légmozgás szinte kiszippantja belőlük a meleget.

Ha már a kéményeknél tartunk. Az „élő kémények”, vagyis a zsiráfok más megoldást választottak. A titkuk mi másban rejlene, mint csodálatosan mintázott bőrükben?  A foltjaik széle ugyanis hőleadóként működik. Ide irányítva a felforrósodott vérüket, könnyen megszabadulnak a plusz hőtől a nagy forróságban.

A dik-dik orra és a mókus farka

A zsiráfok és az elefántok gyakran találkozhatnak Afrikai síkságain és fensíkjain, de hogy mi a közös az elefántokban és a nyulakban? A Hatalmas füleik. Ezeket pedig nemcsak arra használják, hogy jobban halljanak. Ők úgy szabályozzák hőmérsékletüket, hogy a vérereket a füleikben kitágítják, vagy összehúzzák. Ezzel meg tudják határozni, hogy mennyi hőtől szabaduljanak meg. Az elefántok ezt a hűtést magasabb szintre emelték azzal, hogy még legyezik is a füleiket. És ha vízhez jutnak, akkor spriccelnek is rá belőle.

De van, amit még a víznél is jobban szeretnek a nagy hőség idején más nagytestű állatok: például a vizilovak, ahogy a malacok is: ez pedig nem más, mint a hideg sár. Nem is csoda, ha figyelembe vesszük, hogy a víz lassabban párolog el róluk akkor, ha porral keveredik és sarat alkot. A sár nem mellesleg megvédi őket a nap sugaraitól is, és ráadásul a kellemetlen vérszívó rovarmennyiséget szintén távol tartja.

A náluk jóval kisebb élőlényeknek, az apró sivatagi ezüsthangyáknak, viszont a Szahara forró homokdűnéi között kell túlélniük a rekkenő hőséget. Ahol még víz sincs. Így más stratégiát kellett kialakítaniuk. Amikor élelmiszer után kutatnak, és más állatoknak már olyan meleg van, hogy árnyékba húzódnak, nekik összesen tíz percük van, hogy élelmet találjanak, mert különben a sivatag melege szó szerint megsüti őket élve. Mégis sikerül életben maradniuk.

A kutatóknak, akik épp ezért nagyon kíváncsiak rájuk, néhány éve sikerült rájönniük, hogy ezeknek a hangyáknak a pompás ezüstös árnyalata tulajdonképpen hozzájárul a hűtésükhöz, és a háromszög alakú szőrszálaiknak köszönhető, amelyek színüknél fogva visszaverik a látható fény és az infravöröshöz közeli hullámhosszú sugarak javát. Ugyanezek a szőrszálaik a formájuk miatt az infravörös tartományban érkező sugarak egy részét viszont elnyelik, majd hősugárzás formájában újra kisugározzák azt a viszonylag hűvösebb ég felé, amivel így is hűtik, passzívan saját testüket.

A dik-dik orra különleges hűtőrendszer

A dik-dik orra különleges hűtőrendszer (Forrás: Flickr)

Más állatoknak, páldául az apró afrikai antilopoknak, a dik-dikeknek még az orra is képes minden csepp vizet megmenteni az afrikai forróságban. Ezért ez a testrészük olyan hosszúra nyúlt, hogy miközben a nedvességgel telt levegő távozna rajta keresztül, már elkezd belőle kicsapódni a pára. Ennek pedig az az oka, hogy az orruk hűvösebb, mint a kilélegzett levegő. Az apró jószágok pedig még ezt ki is használják, mert még az orruk felszínén kondenzálódott levegőt is le szokták nyalogatni.

A fokföldi ürgemókusok sem messze élnek tőlük, Afrika déli részének száraz síkságain. Ahol szintén jól jön egy kis hűtés, ezért Itt pedig sajátos megoldáshoz folyamodnak: a farkukat napernyőként használva, a fejük fölé tartva közlekednek. Egyedi megoldás, de hatékony. Ha pedig végképp nagyon melegük van, akkor árnyékban lévő hűvös köveket kezdenek magukhoz ölelgetni.

Az ürgemókusokhoz hasonlóan kedves állatok az ember számára a koalák. Mármint azoknak, akiket még nem karmoltak meg. Óvatosnak kell lenni velük, mert bár nagyon aranyosnak tűnnek, mély sebeket tudnak hagyni az óvatlanul barátkozó Homo Sapiens Sapiensek karján. S bár általában faágakba kapaszkodva találni rájuk az erdőkben, nem csak lustálkodni és állandóan eukaliptuszt majszolni járnak a fákra a közhiedelemmel ellentétben.

Nem csak alszik hűti is magát

Nem csak alszik hűti is magát
(Forrás: pxfuel.com)

Valójában azért ragaszkodnak annyira ágaikhoz, mert a legtöbb fa kérge hűvösebb, mint a levegő hőmérséklete. Így a fákat magukhoz ölelve hűtik magukat, és így élik túl a nagy ausztráliai hőhullámokat is. (Már ha nem pusztulnak el az erdőtűzben.)

A gólyakaki is hűt

A termeszhangyák ravaszabbak, s összedolgoznak: a kifinomult tudásukat is felhasználják a nagy forróság ellen: építőmesteri ügyességgel alkotják meg a több méter magas váraikat. Ha a termeszek méretéhez hasonlítjuk az ember magasságát, akkor olyan magasaknak számítanak a halmaik, és akkora erőfeszítést igényel tőlük, hogy felépítsék őket, mint amekkorát az embereknek akkor kellene kifejteniük, ha négy felhőkarcolót építenének egymásra.

Mindezt természetesen gépek segítsége nélkül. Hiszen a várat alkotó homok- és agyagszemcséket csupán a nyálukkal és az ürülékükkel ragasztják össze. Ami viszont igazán zseniálissá teszi a termeszváraikat, az a légkondicionálásuk. A hangyák ugyanis egy alagútrendszert hoznak létre a falai között, amelyben légzsákok vannak. Így egy olyan légmozgás jön létre a folyosóikban, amely hűvösen tartja azokat még a nagy forróságokban is.

Kutatók szerint a falak kis és nagy pórusainak együttes jelenléte szintén hozzájárul a szellőztetéshez.

Egy másik társas rovar, a mézelő méh szintén fantasztikus építőmester, aki az útjain nem csupán nektárt gyűjt, hanem vizet is. A kasban dolgozó méhek szétterítik azt a lépen, így hűvösen tudnak tartani. A méhsejteket pedig a biztonság kedvéért a szárnyaikkal is legyezik. A gyűjtögető méhek emellett még azt is tudják, hogy mikor kevés a víz a méhkasban. Mégpedig onnan, hogy a méhkas dolgozói egyszerűen visszautasítják a nektár átvételét tőlük, és ebből veszik a lapot, hogy most már több vizet kellene hozniuk.

A repülő állatok birodalmában tovább bolyongva, és megfigyelve a madarakat, láthatjuk, hogy az egyik védekezésük a hőség ellen az, hogy széttárják a szárnyaikat, és ebben a helyzetben maradnak, amíg le nem hűlnek.

Ha tehetik, abba az irányba fordulnak, ahonnan a szél fúj. Kevesen tudják, hogy a madarak is lihegnek, csupán kisebb nyelvekkel, mint a kutyák. Így gyorsabb párologtatással próbálják a testhőmérsékletüket a megfelelő szinten tartani. Egyes fajaik azonban egyedi hűtési technikákat is kifejlesztettek.

A gólyák például a keselyűkkel egyetemben nemes egyszerűséggel a vizelet és bélsár keverékét ürítik a lábukra. A bélsár pedig ekkor a lábukról lassan elpárologva hűti a szervezetüket. De nem minden madár hűsíti magát így.

A baglyok és a sirályok például egyszerűen a torkuk egy részét kezdik el rezgetni ha melegük van.

A nyakukban lévő izmok és csontok gyors vibrálása ekkor megmozgatja a torkukban lévő nedves membránokat. Ezek a membránok pedig a mozgás hatására elkezdenek párologtatni, és belső legyezőként hűtik a madarakat. Mindez nagyon kevés energiát igényel, és igen hatékony. A csirkék ezzel szembena tarajukat használják hűtésre, hiszen ez a furcsa bőrkinövés radiátorként sugározza szét a felgyülemlett felesleges hőt a vérerekkel sűrűn átszőtt, vörös koronából.

De vannak olyan állatok is, amelyek egyszerűen csak a viselkedésükkel védekeznek a meleg ellen: a leghidegebb napszakokban, azaz este és hajnalban jönnek elő.

A szárazföldi fauna nagy része  a forró nyári napokon, amikor 30 °C, és bizonyos helyeken 40 °C, vagy akár 50 Celsius fok fölé is emelkedik a hőmérséklet, a nappali órákban a kövek, oduk és fák árnyékában pihen.

És ha egyáltalán nincs víz?

Nem csupán ivással pótolható a folyadék, az ételek víztartalma is jelentős lehet, de nem csupán a gyümölcsöké, az állati eredetű élelemé is. Annyira, hogy a manó baglyok például képesek kibírni víz nélkül is, csupán skorpiókat és amerikai szöcskéket fogyasztva. Néhány kisebb testű sivatagi róka pedig szintén beéri vízforrás gyanánt néhány kengurupatkánnyal, egérrel és nyúllal, és némi zöldséggel. Néhány rágcsáló viszont, például a kengurupatkány és a sivatagi ugróegér még a víztartalmú élelmre sem szorul rá.

Texasi kengurupatkány - a száraz magvakból is kivonja a vizet

Texasi kengurupatkány – a száraz magvakból is kivonja a vizet
(Forrás: Wikimedia)

A kengurupatkány képes például a magvakból is vizet előállítani a sivatagban. Méghozzá azokból a magokból, amelyeket elfogyaszt.

Elég eredményes: egy gramm fűmagból akár fél gramm vizet is képes termelni.

Ami azt jelenti, hogy a kis vízgyárnak 50 százalék hatékonyságú a víztermelése. Pedig nem is tesz mást, csak a szénhidrátok elégetésével H2O-t gyárt. Azonban azokat a magvakat, amelyeknek magas az olaj-, vagy esetleg a protein tartalma, kerüli, nem eszi meg. Az olajos magvakat például azért, mert azok túl sok energiát állítanak elő, és túlmelegítenék. Így megint le kellene hűtenie magát, amihez megint csak túl sok víz kellene. A protein tartalmú magvakat viszont azért kerüli, mert túl sok víz kell ahhoz, hogy megszabaduljon a velük járó salakanyagoktól.

De ez csupán egy stratégia ennek a kis sivatagi élőlénynek a hatalmas arzenáljából.

Egy másik trükkje, hogy a kengurupatkány a száraz magvakat szivacsként is használja.

A kis rágcsáló az odújában ezekkel még az ürege páratartalmát is felszívja, hogy nedvességet tároljon.  Az így elraktározott víz pedig a magok tömegének 30 százalékát is kiteheti. Ráadásul ezeknek a piciny rágcsálóknak is úgy van megtervezve az orruk, hogy  lehűtse a kilélegzett levegőt. Ennek köszönhetően még mielőtt a levegő elhagyná az orrukat, ahogy a dik-diknél is, már ki is csapódik a páratartalma is annak falán. Így ez a víz sem megy kárba a sivatagban. A kengurupatkány vizelete emellett kétszer olyan koncentrált is lehet, mint a tenger vize, hogy vizet spóroljon, az ürüléke pedig ötször szárazabb, mint más rágcsálóké. Igazi sivatagi túlélő.

Az állatoktól tehát számos trükköt eltanulhatunk, ha ügyesek vagyunk. Amikre szükségünk is lesz, mert a jövőben egyre melegebbek lesznek a nyarak. Annyira, hogy a klimatológusok szerint 2050-től az extrém forrók lesznek a normálisak, ha a Föld légkörének felmelegedése ugyanígy folytatódik.

Cikk küldése e-mailben

Comments are closed.