A magyar költészet napján, József Attila születésnapján arra voltunk kíváncsiak, hogy írnak-e még a mai magyar költők szerelmes verseket. Szubjektív, szúrópróba-szerű felmérésünk sajátos eredményre jutott: a hagyományos értékek válságával küzdő korunk a szerelmi költészeten is nyomot hagyott, a magyar költők körében a szerelmi tartalmak is új formákat találtak maguknak. Néhol nyersen érzéki, máshol meghökkentő és nagyon vicces kincsekre is leltünk.
Mi tagadás, úgy fest, mára az éteri hangvétel, a szeretett személyhez írott óda – oda. Bár feltehetően mindenkiben ott élnek még Petőfi, Ady, József Attila, Radnóti és a többiek elbűvölő sorai, de a legkiválóbb kortárs magyar költők körében ez már nem trendi.
Mintha a mai poéták avittnak, egyenesen giccsesnek éreznék, ha valaki a 21. században szó szerint szépséget, csillagot, szerelmet emleget. Az érzelmeiket sokan ösztönösen elrejtik, hol a létezés, a mindennapi élet szennyei köz, hol lenyűgöző metaforák labirintusába.
Mindkettő lehet nagyszerű és megrázó hatású, de míg az előző könnyen „átjön” és azonnal mellbe vág, addig a bonyolultabb képeket és asszociációkat használó, mai posztmodern költői rejtvények között egy darabig forgolódnia kell a halandó olvasónak, ha meg akarja találni a kiutat.
Kiss Judit Ágnes: Intim idill
Forrás: Wikipedia
Esténként levetem holmijaim. Bugyim
Gombóccá tekerem vagy kisimítgatom.
Szék karján, fotelon s a szoba szőnyegén
Gyűlik lassan a szennyesem.
Még bánt egy kicsikét, hogy nagy a kupleráj,
Ám aztán leszarom: nagy, de kit érdekel!
Vendéget fogadok, még le is ültetem
Izzadt zoknijaim közé.
Épp így, nap nap után gyűlnek a bűneim,
Bűzük megszokom, és rántok a vállamon:
„Egyszer majd kimosok!” – Még ma is elhiszem,
Bár majdnem beborít a szag.
Szóval hogyha szeretsz, ülj le az udvaron,
várj még addig, amíg centrifugál a gép,
aztán hogyha leállt, nyiss be, ne is kopogj,
szó nélkül teregess velem!
De találunk bonyolultabb képeket és asszociációkat használó, mai posztmodern költői rejtvényeket is, amelyek között egy darabig forgolódnia kell a halandó olvasónak, ha meg akarja találni a kiutat.
Az utóbbi stílusból, Tóth Krisztina: Szerelmesvers című művéből a sono.com és a MI segítségével fülbemászó „Hungarian folk cover” is készült, amely a you tube-on meghallgatható.
Sok filozofikus, a létezés értelmét kutató, illetve konkrétan politikai tartalmú vers is született az utóbbi esztendőkben, de az is jól látszik, hogy a költészetre nemcsak a környező politikai és társadalmi változások, de a közösségi média és a legújabb kommunikációs formák is erőteljes hatást gyakoroltak.
Varró Dániel: Email
Forrás: Wikipedia /Stekovics Gáspár
Hát el vagyok egészen andalodva,
és gyönge szívem, ímé, reszketeg,
mióta éjjelente, hajnalonta
veled titokban ímélezgetek.
Nem kell megszólítás, se semmi cécó,
és az se baj, ha nincsen ékezet,
csak kebelembe vésődjék e négy szó,
hogy: Önnek új levele érkezett!
Az egész világ egy linkgyűjtemény,
az emberek, a tárgyak benne linkek,
bárhova kattintok, te tűnsz elém,
te vagy felvillanó websiteja mindnek.
Te dobogsz bennem, mint versben a metrum.
Föltettem háttérnek a képedet,
s míg körülöttünk szikrázik a chat room,
látlak, miközben vakon gépelek.
Hiába nem láttalak még, az embert,
ha minden betűd mégis eleven,
ha érezlek, mint kisujjam az entert…
Van nulladik látásra szerelem?
Varró Dániel: sms
itt állok én e kerge hős
kabátom vízlepergetős
a szmájli számra ráfagyott
ha nem szeretsz hát ne szeress
ez itt csak egy teszt sms
hogy nyomkodom tehát vagyok
Tóth Krisztina: Letölthető csengőhangok
Forrás: Wikipedia
I.
Ez a világ egy mélygarázs,
sose tudod, hogy merre állsz.
Az első óra ingyenes,
utána fizetsz. Így megy ez.
II.
Kiraktalak a szívemben a képernyőre,
és az összes ikonom eltűnt tőle.
Nézlek egymagam – közben vívódom.
Légy a jelszavam! Légy a PIN-kódom!
Az utóbbi szösszenet végén egy apró pajzán utalást, szójátékot is felfedezhet az olvasó, ám a következő költemény már nyíltan erotikus, szexuális töltetű. Lenyűgöz őszinteségével, az emberi test, a szerelmi vágy, az együttlét nyers, mégis szépséges ábrázolásával. De azt is érzékelteti, hogy a szerelmi testi kapcsolat nem csak a hús állati ösztöneinek kiélését jelenti, hanem valami más, nagyobb, elemi erőt is. Az utána következő rövid vallomás pedig a mély szerelmes testi-lelki egymásba olvadást érzékelteti.
Szabó T. Anna: Azt mondjuk, tűz
Forrás: Wikimedia commons
Azt mondjuk: hús. Pedig a húsodat
nem ismerem. Nincsen hozzá közöm.
Csak véres, rejtett, romlandó anyag.
Azt mondjuk: csont. Bújok, tapogatom:
tudom a tökéletes szerkezet
ízelt mozgását, de mégsem te vagy.
Azt mondjuk: szem. Az ajkaimmal érzem
rezgő mozgását szemhéjad alatt.
A szád belseje, finom, rózsaszín
selymességeid, ahol lüktető
meleged lángja átsejlik a hártyán,
örvényes köldököd, lábujjaid
közén a titkos völgyek, füled spirális
ösvényei, a kulcscsont és a váll
közötti bölcső, ahol illatodban
alhatom, harapnivaló izmaid,
forróságod, izgalmad, markolásod,
a friss verejték bódító szagától
megvadult ölelésed – nem te vagy.
Eleven láng vagy! Csontból, húsból, vérből
előlobogsz, romolhatatlanul,
a mozgás vagy, a legfőbb mozgató,
és csak fészekként használod a tested,
a testemet, hogy továbblökd magad,
éljen a semmi is, és égig ég,
éltet, betölt, és már forrása sincs –
azt mondjuk: tűz, és azt érezzük: éget.
Imre Flóra: Az arcod, a kezed
Forrás: Facebook
Az élet fut el így a félhomályban,
az arcod egy percre felragyog,
égmély a két szemed,
iránytalan zuhan tér és idő,
te tartod, ha tartod
valami pályán a lelkemet.
Mulatságos felfedezni, hogy a házasság kötelékében a mai költők olykor némi kognitiv disszonanciát is átélnek. Hogyan is láthatnák titokzatos, szépséges álom-angyalnak kelkáposztaszagú hitvesüket, hogyan is őrizzék örökre a tüzet?
Varró Dániel: A hitvesi költészet nehézségeiről
Arról szól ez a makáma, – hogy az ember milyen szomorú lesz, ha a hitvese már régen ugrott a nyakába, – meg arról is szól másfelől viszont, – hogy milyen nehéz megénekelni egy házastársi viszonyt. – Ó, mennyivel könnyebb annak vallomást tenni, kincsem, – aki messze van, vagy ad abszurdum nincsen, – mintsem – annak, – akivel még letöltendő házaséveink vannak, – aki most is mögöttem áll, és itt lesi, – hogy készül-e a vers, a hitvesi.
Készülni készül, csak lassan, és emiatt lehet engem megróni, – de vedd észre, szívem, hogy például Radnóti, – mikor olyan szépen ír arról, hogy milyen sokat jelent neki a hitvese, Fanni, – a háborúba ájult Szerbiába van ni – és jó, Petőfinek a kebelére tevé le a fejét szeptember végén Szendrey Júlia, – de ettől a költő arra gondolt, hogy ki kell neki mindjárt múlnia, – és jól megzsarolta lelkileg a nejét, hogy mi lesz, ha el meri dobni az özvegyi fátylat, – hát látod, kevésbé kedvez a hitvesi lírának a közelség, mint a távlat.
A hitvesi vers utólag vett virág –, épp ezért azt ecseteli buzgón, amit a hitves hallani szeretne, és nem azt, hogy bennünket valóban mi rág. – Te például nyilván vérig vagy sértve amiatt a vers miatt, – amiben kritizáltam a céklás-répás krumplidat, – látod, a hitvesi költészet ezért nagyon komplikált, – mert nem lehet csak úgy következmények nélkül kritizálni a múzsa céklás-répás krumpliját, – ha még meghitt pillanatokra készül vele az ember, – nem csoda, ha akármit papírra vetni nem mer, – legfeljebb emlékeztet rá, hogy hol a helye az özvegyi fátyolnak, – és hogy a jó feleség rendíthetetlenül áll a férje oldalán és kitartóan pátyolgat, – ahogy Benjámin László tette vagy Kosztolányi, – de az is nagyon tanulságos, hogy a feleségüket a költők a nekik írt versekben hogy szokták aposztrofálni. – Ha én úgy szólítalak, hogy „kicsi párom”, – magam abban a percben kicsinálom, – vagy „pályatársa életemnek” mondjuk, – akik így szólítják a feleségüket, azoknak biztos, hogy van valami gondjuk.
De tekinthető-e adekvát költői sóhajnak, – hogy „nagyrabecsült nejem, de jó csaj vagy”? – Most zengjek arról fennkölt szesztinákat, – hogy szép nagy melled van és szexi lábad, – ami micsoda öröm, ha például – hívogatóan széttárul? – Idézzem fel egy-egy jólsikerült szexünk? – Vagy énekeljem meg, mikor veszekszünk?
Lackfi János: Szerelem a négyzeten
Forrás: Wikipedia
Tudod, én akkor is szeretlek, ha mindent elcseszel, mert mindent elcseszel, ez nyilvánvaló, és akkor is szeretni foglak, ha minden kiesik a kezedből, földön truttyanó joghurt, szétszóródó kávé, cisszenő rizsszemek, töredező cigarettaszálak, akkor is szeretlek, ha pipaszár-lábaid összeakadnak járás közben, és orra buksz és csupa kék-zöld folt leszel, mintha vernélek, pedig nem is verlek, holott rászolgáltál a szokásos kétbalkezességeddel és a szokásos kétballábasságoddal, hát nézz már magadra, tényleg, szerinted, hogy festesz, mintegy rakás szerencsétlenség, de én mégis szeretlek, egyszerűen mert ilyen vagyok, nem bírlak nem szeretni, próbáltam már, nem ment, úgyhogy akkor is szeretlek, ha a ruháid úgy állnak rajtad, mint vasvillával találomra egy kupacba dobált turkálós göncök, azok is, turkálós göncök, de te is tudod, hogy van, aki turkálóból is úgy öltözik, mint Lady Diana, máson meg a legdrágább szalonok árui is úgy lógnának, mint tehénen a gatya, hát én ilyen gatyás tehénnek is szeretlek, a sminked tiszta szégyen, mint egy tigrises arcfestés valami béna majálison, kilencéveseknek, kész tortúra veled végiglejteni az utcán, de komolyan, valami mazochista lehetek, hogy ezt bevállalom, ugyan hol szedte össze ezt a csajt, a híd alatt vagy egy aluljáróban, gondolják szánakozva az emberek, én meg széles vigyorral vonszollak, mint egy soknapos hullát kötélen, mert így szeretlek, tényleg, arra már gondoltál-e, mi lenne veled, ha nem szeretnélek, összeesnél sisteregve, mint a lepisált tábortűz, szétesnél, mint kártyavár hurrikán idején, úgyhogy szedd már össze magad valami trágyavillával, és ne szipogj itt nekem teljesen értelmetlen dolgokat, hogy szerelmes lettél és nem belém, ez lehetetlen, elhiszem, hogy ő olyan gyengéd, megértő, szinte már nem is fiú, szinte lány, értem, belefutottál valami lágytojás-tökű idiótába, értem, de egyszerűen képtelenség ez az egész, semmi valóságalapja, hiszen szeretlek, érted, hogyan verjem ennél jobban a fejedbe, hogy SZERETLEK?
