Ma már rendezhetjük is álmainkat

Az álmodás során az ember tudatossá válhat, észreveheti, hogy álmodik és így befolyásolhatja, mi történjen, milyen dolgok jelenjenek meg az álomvilágban. Egyes kutatók szerint ez a speciális tudatállapot segíthet a szorongásos zavarok kezelésében.

Az álmok talán sokaknak semmit sem jelentenek, azonban vannak emberek, akik minden igyekezetükkel azon mesterkednek, hogy többet, sőt éberebben, tudatosabban álmodjanak. Noha az éber álmodás kifejezés elsőre paradoxnak tűnik, ez az álmodás egy valódi válfaja. Egyes felmérések arra utalnak, hogy az emberek több mint fele él át legalább egy éber vagy tudatos álmot élete során és az emberek nagyjából ötöde pedig rendszeresen részesül ebben a különleges élményben.

Az éber álmodás során az álmodó visszanyeri tudatosságát, rájön arra, hogy álmodik és képessé válik befolyásolni az álombéli eseményeket. Ez éles kontrasztban van a normális álmodással, amikor az ember passzív elszenvedője az eseményeknek, úgy érzi, hogy csak úgy történnek vele dolgok. Az álmodás maga is egy érdekes tudatállapot, de a tudatos álmodás még erre is rátesz egy lapáttal. A tudatos álmokban az ember tulajdonképpen egy immerzív virtuális valóság rendezőjévé válik és ha elég gyakorlata van ebben, akkor szinte bármit átélhet, amit el tud képzelni.

Az éber álmodást, mint jelenséget már az ókori indiai Upanisadok is említik, a XIX. században pedig már a tudósok érdeklődését is felkeltette. Manapság már talán kevésbé számít excentrikus dolognak, számos könyv foglalkozik a tudatos álmodással, klubokat alakítanak a művelői és több kutatócsoport is a megértésére specializálódott. A tudatos álmodás egyértelműen valós jelenség, trükkös kísérletekkel tették kimutathatóvá már évtizedekkel ezelőtt és a szakértők szerint haszna lehet a poszttraumás stressz zavar (PTSD) kezelésében.

A tudatos álmodás művészete és tudománya

Az éber vagy tudatos álmok előidézésének módjairól elsőként valószínűleg a XIX. századi francia tudós, Léon d’Hervey de Saint-Denys értekezett könyvében (Álmok és azok irányításának módjai: Gyakorlati megfigyelések). Saint-Denys olyan tippeket adott, amiket ma is megszívlelnek a tudatos álmodók. Az álmok naplózása és a vágyott helyzetek vizualizációja központi jelentőségű, ám talán ezeknél is fontosabb a folyamatos valóságellenőrzés. A valóságellenőrzés olyan szokásokra utal, amelyeket éberen alakít ki az ember. Ilyen lehet az ujjak számolása, vagy egymás után kétszer ránézni egy könyv oldalaira vagy egy óra számlapjára. Noha ezek a szokások ébrenlétben nem vezetnek nagyon izgalmas megfigyelésekhez, álmodás alatt annál is inkább, ugyanis az ujjak száma az álmokban eltérhet a szokásos öttől, illetve mikor az álmodó másodszor visszanéz egy könyvre vagy egy órára, akkor jellemzően a korábbi pillanattól lényegesen eltérő állapotot lát. Amennyiben az ember szokást formál ezekből a cselekvésekből, akkor nagyobb eséllyel teszi meg álmában is és így könnyen tudatosíthatja, hogy álmodik. Az álombéli furcsaságok segíthetnek tudatosítani, hogy az ember álmodik, így pedig az álomból éber álom lehet.

Saint-Denys könyvének kiadása után bő 100 évvel Stephen LaBerge úttörő vizsgálatot végzett éber álmodókkal. LaBerge poliszomnográfiás felvételeket készített tudatos álmodókkal, abban a reményben, hogy a laborban tudatos álmokat is elcsípnek. A poliszomnográfia az alváskutatás központi módszere, egy sor szerv elektromos tevékenységét követik a bőrre helyezett szenzorok segítségével, így figyelik az agyműködést, a szemek mozgását, a szívritmust és akár a légzést is. LaBerge módszere attól volt forradalmi, hogy előre egyeztetett egy jelet, amivel a résztvevők a tudtára adhatták, hogy éberré váltak álmukban. A résztvevők kétszer balra-jobbra mozgatták a szemüket, ezt pedig a poliszomnográfiás berendezés szemmozgást figyelő elektródái egyértelműen kimutatták. Így tehát lehetővé vált az éber álmodás célzott megfigyelése.

A tudatos álmok az alvás egyik szakaszában, az ún. gyors szemmozgásos (rapid eye movement – REM) szakaszban jelennek meg. Az alvásról a XX. század derekán derült ki, hogy nem egységes állapot, hanem élettani folyamatok alapján elkülöníthető szakaszokból áll. A REM szakaszt hamar az álmok biológiai megfelelőjeként kezdték kezelni, mert ebben a szakaszban az agyi elektromos tevékenység hasonlít az ébrenlétihez, a vázizmok elernyednek (izomatónia), talán, hogy a valóságban ne mozoghasson az álmodó, a szemek azonban intenzíven cikáznak ide-oda, mintha valamit látnának. Bár manapság már ismert, hogy álmodás nem csak a REM szakaszban lehetséges, mégis ebben a szakaszban leggyakoribb, illetve a legélénkebb az álmodás. A tudatos álmok is a REM szakaszban jelennek meg, ráadásul Martin Dresler és kollégáinak 2012-ben publikált tanulmánya szerint a tudatos álmodást a prefrontális kéreg (a homloklebeny elülső része) fokozott aktivitása kíséri. Ez az eredmény szépen illeszkedik a prefrontális kéregről alkotott képbe. Erre a területre a viselkedés és gondolkodás legmagasabb rendű szervezőjeként tekintenek az idegtudósok. A szakértők a prefrontális kéreg fokozott aktivitásában látják a gyógyulás kulcsát a szorongásos zavarok esetében, mivel a terület ezeknél a zavaroknál jellemzően csökkent aktivitást mutat. Egyesek szerint tehát a tudatos álmok gyakoriságának fokozása terapeutikus hatású lehet a PTSD-vel diagnosztizált személyek számára.

Álomtervezők, álomrendezők, álommérnökök

A tudatos álmok célzott előidézésén munkálkodó kutatókat egyesek álomrendezőknek vagy álommérnököknek nevezik. Egyelőre talán még túlzás ezekkel a kifejezésekkel élni, ám vannak érdekes próbálkozások a tudatos álmok kiváltására. Az álombéli tudatosság segíthet a rémálmok leküzdésében, ami jellemző a PTSD esetében is: a PTSD-vel diagnosztizált veteránok közel 90 százaléka él át rémálmot legalább hetente egyszer. A tudatos álmok mesterséges előidézését egyes kutatók az álomtartalmak befolyásolása útján látják elérhetőnek.

Az álmok tartalmának befolyásolására tett egyik első dokumentált kísérlet szintén a XIX. századi Franciaországból való. Alfred Maury utazásai során mindig egyedi parfümöt használt. Egy szolgálóját arra kérte, hogy tudtán kívül az éjszaka során egy véletlenszerűen választott parfümöt nyisson ki, miközben ő alszik. Azt várta, hogy az illat majd az utazás során meglátogatott terület és az átélt eseményeket jeleníti majd meg az álmaiban. Hasonló vizsgálatokat a XX. század második felében is végeztek kutatók, például az alvókat egy kis vízzel fröcskölték le, vagy különféle hangokat játszottak le nekik. Az eredmények szerint ezek a próbálkozások nagyjából az esetek ötödében eredményeztek olyan motívumokat az álombeszámolókban, amik a manipulációhoz köthetők voltak.

Hasonló módszerekkel próbálkoznak az álomrendezők is. A Montreali Egyetem kutatói például egy 20 perces tréninget tartanak a kísérleti résztvevőiknek, amely arra készíti fel őket, hogy tudatosak maradjanak álmukban. A tréning közben folyamatosan pittyeg egy hang és villog egy fény, amelyek így feltehetőleg összekötődnek a tréninggel. A kutatók az éjszaka során, mikor a résztvevők alvás során a REM szakaszba érnek, akkor bekapcsolják a hangot és a fényt, hogy álmukban emlékeztessék a résztvevőket a tréningre. Ezzel a beavatkozással próbálják fokozni az éber álmok bekövetkezésének valószínűségét, bár a hangok és fények nem feltétlenül a leghatékonyabb ingerek erre a célra. Más kutatócsoportok az ágy ringatásával, vagy egy karkötő rezgésével próbálják segíteni az álmodókat a tudatosság elérésében. Olyanok is vannak, akik az egyensúlyérzékelést igyekeznek befolyásolni a fül mögötti enyhe elektromos ingerlés révén. Az ún. vesztibuláris érzeteknek kiemelt szerepük lehet a tudatos álmok kialakulásában, számos eredmény utal arra, hogy az egyensúlyérzés egyéni különbségei összefüggésben vannak a tudatos álmodással.

A tudatos álmodás mesterséges kiváltása fontos előrelépés lenne a területen, hiszen a jelenleg használatos módszerek hosszas és kitartó felkészülést igényelnek. Egy kanadai kutatócsoport jelenleg a transzkraniális elektromos ingerléssel igyekszik ezt elérni, de egyelőre nem tudni, mekkora hatékonysággal.

Mire jók a tudatos álmok?

A kutatók azért igyekeznek alaposabban megérteni a tudatos álmodást, hogy nagyobb eséllyel tudják kiváltani őket. A tudatos álmokban azt a lehetőséget látják a szakértők, hogy segít megküzdeni a rémálmokkal, illetve javítja az érzelemszabályozást, akár ébrenlétben is.

Ha az egyén például egy rémálomban válik tudatossá, akkor könnyen átalakíthatja magát az álmot, vagy felébresztheti magát, hogy véget vessen a stresszkeltő helyzetnek. Ezen felül a tudatosság fenntartása az álomban komoly gyakorlatot igényel, e képesség elsajátítása pedig feltehetőleg segít az érzelemszabályozásban is. Egy tanulmány például kimutatta, hogy a tudatos álmodást gyakorló PTSD-s személyek már egy hét elteltével kevesebb szorongást éltek át ébren és a rémálmaik gyakorisága is csökkent. Számos szorongásos zavarral küzdő egyén számolt be arról, hogy különféle katartikus élményeket éltek át tudatos álmaik során, melyek kihatottak a későbbi lelkiállapotukra is. Ezekre a megfigyelésre alapozzák tehát a kutatók a feltevést, hogy a tudatos álmodás gyakorlása segíthet a szorongásos zavarok kezelésében.

A tudatos álmodás jelenleg talán csak egy érdekes hobbi, mint mondjuk a sárkányrepülés. Fontos különbség azonban, hogy erre a hobbira nem kell egy vagyont elkölteni és több napos túrákat szervezni, hogy hódolhasson neki az ember. A szakértők szerint ráadásul az éber álmodás nem csak a kellemes időtöltés útján járulhat hozzá a mentális egészséghez.