A modern konyha már évtizedekkel ezelőtt felfedezte magának a mikrozöldeket. Érdemes közelebbről is megismerkedni ezekkel az egészséges, könnyedén előállítható konyhai alapanyagokkal, hiszen a szendvicsektől a levesekig számos ételt gazdagíthatunk velük. Ráadásul, akár a szobában is rendszeresen szüretelhetjük a saját zöldségeinket.
Egy csipetnyi friss zöldség az ablakpárkányról? Nem ördöngösség, bárki könnyedén elkészíthet egy „mini ültetvényt” saját otthonában. Az egészséges táplálkozás térhódításával hazánkban is egyre nagyobb teret nyernek a saját termesztésű zöldségek és a gyümölcsök.
A friss zöldségeket nemcsak tavasztól őszig termelhetjük a kertünkben, egész évben lehetőségünk adódik a szendvicsbe való salátalevelek előállítására akár a nagyszobában is.
A mikrozöldek termesztése többek között ezért válhatott roppant népszerűvé a tudatos életmód jegyében.
Így csíráztassunk
Mielőtt a mikrozöldekkel közelebbről megismerkednénk, érdemes az alapfogalmakat tisztázni. Gyakran hallani csíráztatott magvakról, ehető csírákról.
Fontos tisztában lenni azzal, hogy a csírák és a mikrozöldek alapvetően mást jelentenek.
Csíráztatás során többféle magot nedves környezetben kicsíráztatunk, majd a magok „életre kelnek”, megindul a növekedés folyamata. A csírák mindössze 3-5 nap alatt kifejlődnek, és fogyaszthatóvá válnak. A legismertebb csíráztatott növények közé a lucerna, mungóbab, lencse, retek és a napraforgó.
A csíráztatás előnye, hogy a magvak tápanyag-összetétele a csírázási folyamat során megváltozik, így a csírák jóval több vitamint, enzimet és ásványi anyagot tartalmaznak.
A csíráztatáshoz mindössze egy csíráztató tál vagy befőttesüveg, tiszta víz és magvak szükségesek. Először áztassuk a magokat vízben körülbelül 10-12 órán át, majd alaposan öblítsük le őket és hagyjuk lecsepegni. Naponta kétszer öblítsük át a magokat tiszta vízzel. A magok néhány napon belül csírázni kezdenek, és 3–5 nap után fogyaszthatók. Ügyeljünk arra, hogy a magok ne álljanak vízben, különben könnyen megpenészedhetnek.
Egészségmegőrző frissesség
A mikrozöldek a csírákhoz hasonlóan fiatal növényi hajtások, de azoknál hosszabb ideig fejlődnek, és jellemzően a második levélpár megjelenése után szüretelhetjük őket.
A mikrozöldek rendkívül koncentrált tápanyagforrást jelentenek, gazdagok vitaminokban, antioxidánsokban és ásványi anyagokban.
A mikrozöldek akár 40-szer több vitamint és antioxidánst tartalmazhatnak, mint az érett növények.
Az A-, C-, E- és K-vitamin mellett olyan fontos ásványi anyagokat tartalmaznak, mint a kálium, magnézium, kalcium, vas és a cink. Az antioxidánsok mindezek mellett segítenek a szabad gyökök semlegesítésében. Immunerősítő hatásuk van a magas antioxidáns- és vitamintartalom miatt, egyes mikrozöldek javíthatják a koleszterinszintet, és rosttartalmuk támogatja az emésztést.
A legnépszerűbb mikrozöldek a búzafű, a napraforgóhajtás, a bazsalikom, a retekhajtás és a brokkoli.
A különböző mikrozöldek eltérő ízeket kínálnak az étkezésben, lehetnek csípősek (mustár), édesek (borsóhajtás), savanykásak (retek) vagy enyhén kesernyés ízűek (napraforgó).
Így termesszünk mikorzöldet
A mikrozöldek termesztése viszonylag egyszerű, és akár egy konyhaablakban is megoldható.
A speciálisan mikrozöld-termesztéshez előállított magok mellett egy lapos tálcára, valamint termőközegre van szükség, amely lehet kókuszrost, virágföld vagy speciális mikrozöld-termesztő alátét.
Az első lépés a termőközeg előkészítése. Töltsük meg a tálcát nedves termőközeggel, majd szórjuk egyenletesen a magokat a felszínére. Ha szükséges, enyhén nyomkodjuk le a magokat. Finoman permetezzük be a magokat vízzel, és fedjük le a tálcát egy másik tálcával az első napokra. Innentől a napi gondozás alig néhány percet igényel. Távolítsuk el a fedőt, és permetezzük a növényeket naponta kétszer.
A szüretelés is egyszerű, a 7–12 nap után, amikor a mikrozöldek elérik a 6–10 centiméteres magasságot, ollóval vagy késsel vágjuk le őket a termesztőközeg felszíne felett.
Ügyeljünk a részletekre
Ha a talaj túl nedves, az könnyen penészedéshez vagy rothadáshoz vezethet. Ha a magok kiszáradnak, nem csíráznak ki megfelelően, a hajtások könnyen fonnyadttá válnak. Ezért mindig tartsuk a termőközeget egyenletesen nedvesen, úgy, hogy nem áztatjuk el.
A rossz szellőzés miatt a magvak vagy a növények bepenészedhetnek, ezért az első 2-3 nap után távolítsuk el a fedőt, hogy a növények levegőhöz jussanak.
Túl kevés vagy túl sok fény hatására az apró zöldségek megnyúlhatnak, elszíneződhetnek vagy keserű ízűvé válhatnak. Használjunk természetes, közvetett napfényt vagy LED-növénylámpát napi 10-12 órában.
A tisztaság is fontos a sikeres termesztéshez. A szennyezett magvak vagy nem megfelelően tisztított eszközök ugyanis baktériumokat és penészt hozhatnak be a termesztési környezetbe. Minden termesztési ciklus előtt alaposan tisztítsuk meg az edényeket, tálcákat és eszközöket.
Ügyeljünk arra, hogy a magok ne fedjék teljesen egymást, hanem egyenletesen oszoljanak el a talajfelszínen.
Ellenkező esetben a magok könnyen bepenészedhetnek.
Használjunk laza, jó vízelvezetést biztosító talajt vagy kókuszrostot, és kerüljük a nehéz, tömör talajokat, amelyek túl sok vizet tartanak meg.
A szüreteléssel sem szabad sokáig várni, mert a mikrozöldek elveszíthetik zsengeségüket, ízük keserűvé válhat, és leveleik megkeményedhetnek.
A megfelelő hőmérséklet is fontos számukra, a túl hideg vagy túl meleg környezet lassítja a növekedést, míg a magas páratartalom elősegíti a penész kialakulását. A mikrozöldek számára az ideális hőmérséklet: 18–24 °C.
Tippek a felhasználásra
A frissen szüretelt csírák és a mikrozöldek segítségével szinte bármilyen ételt feldobhatunk, tökéletes alapanyagok akár salátákhoz. Egy szendvics friss zöldségekkel pillanatok alatt egészségesebb és ízletesebb lesz.
A napraforgóhajtás kiválóan illik sajtokhoz vagy avokádóhoz, a búzafű és a brokkoli mikrozöldje remekül illik zöld turmixokhoz.
A tálaláskor szórjunk a levesek tetejére friss mikrozöldséget. Amellett, hogy díszítenek, ízletesebb és táplálóbb fogást kapunk segítségükkel. A rántották és omlettek ízvilágát is feldobhatjuk néhány friss csírával vagy mikrozöldséggel. A retekcsíra enyhén csípős íze jól passzol a tojásételekhez.
