Magyar kalandorok, akiknek felfedezéseket, rekordokat köszönhetünk

A nagy földrajzi felfedezések korszaka, a XV-XVIII. század után a Föld nagy része ismert lett, a térképen maradó „fehér foltokat” a XIX. század végéig jórészt bejárták, felfedezték, leírták. Azért a XX. században is számos tudós és kalandor utazta be a világ minden részét, tanulmányozták az ottani kultúrákat, életkörülményeket. Közöttük több magyar is volt.

A XX. században a felfedezés és a kaland vágya által inspirált magyar utazók közül talán a legismertebb  Almássy László, amit jórészt annak köszönhet, hogy életéből egy 9 Oscar-díjas hollywoodi szuperprodukció készült.

Aki megtalálta a magyarabokat

Almássy László az első magyar pilóták közé tartozott, már 1911-ben repült Rákosmezőn, majd Angliában mérnöknek tanult. Az utazás szinte a vérében volt, hiszen édesapja, Almásy György Ázsia-kutató, nagyapja, Almásy Ede pedig a Magyar Földrajzi Társaság egyik alapító tagja volt.  László az I. világháború alatt vadászpilótaként szolgált, a háború után pedig a Steyr cég ügynökeként autókereskedő lett. Az első utazását egy reklámakció keretében tette meg, sógorával Esterházy Antallal 3000 kilométert autózott Egyiptomban. Ma 3000 kilométer levezetése nem tűnik soknak, egy családi nyaralásnyi távolság, de akkor, az akkori technikával gyakorlatilag úttalan utakon, komoly feltűnést keltett. A Steyr ez után az egyiptomi képviselete vezetésével bízta meg Almássyt. Ott tartózkodása alatt több autós utat szervezett a sivatagos terepen, majd 1931-ben – miután a Steyernél elvesztette az állását – afrikai expedíciókhoz csatlakozott, itt kamatoztatta kitűnő kapcsolatait, amit addig kiépített az egyiptomi vezetőkkel. Az expedíciók során felfedezte a Zarzura oázist, majd két évvel később, 1933-ban a Líbiai sivatagban őskori ember-, állat- és növényábrázolásokra bukkant egy barlangban, ezzel bizonyítva, hogy egykor a sivatag virágzó, élettel teli terület volt. A háború kitöréséig könyveket írt, egyiptomi megbízásból vezetett expedíciókat, és megszervezte az egyiptomi sportrepülést, sőt egy magyar eredetű berber törzset is talált, akik magyarabnak nevezték magukat.

A II. világháború alatt a magyar légierőhöz vonult be, innen kérték kölcsön a Wermacht Sivatagi Hadtestje részére felderítőnek, ahol német tiszti rangot és szolgálataiért vaskeresztet kapott. Magyarországra 1943-ban tért haza, itthon 1944-1945-ben már Budapesten részt vett az üldözött zsidók mentésében – ebben német tiszti egyenruhája és a vaskereszt volt segítségére. A háború után többször letartóztatták, de nem ítélték el háborús bűnért, s többek között a híres orientalista tudós, Germanus Gyula is kiállt érte. Azonban az országból mégis távoznia kellett, Egyiptomba költözött, majd egy hivatalos úton, Kairóból Londonba utazva megbetegedett, és útközben, Salzburgban 55 évesen elhunyt. Tehát az a történet, amit az „Angol beteg” című film elmesélt, több tekintetben sem teljesen igazodott a valósághoz.

A magyar motorosok, akiket az amerikai elnök is fogadott

Kevésbé ismert utazók voltak Sulkowsky Zoltán és Bartha Gyula. A két fiatalember a hazai munkanélküliség elől menekült a világkerülő utazásba, ugyanis 12 év alatt körbemotorozták a Földet, összesen 170 000 kilométert tettek meg egy oldalkocsis Harley-Davidson motorkerékpárral. Az utazásukat 1928-ban kezdték és 1936-ban értek haza. Az út több szakaszból állt, sok kitérővel, vargabetűvel. A motorkerékpárt Párizsban vették meg, elsőként a Földközi-tenger medencéjét járták körül, majd Budapestre utaztak, ahonnan kelet felé indultak. A Közel-Keletig velük tartott egy fiatal festőnő is, Tila Boriska, becenevén Mimmy, de ő malária miatt visszafordult.

A Közel-Kelet érintésével átmotoroztak Indián, Ausztrálián, Japánon, majd átkelve a Csendes-Óceánon északról délre átmotoroztak Amerikán, Észak-Amerikától egészen a dél-amerikai dzsungelekig. Ez után már Európa könnyebb volt, majd 1936-ban értek haza. Útjukról nagyon sok újságcikket írtak, ebből tartották fenn magukat, és természetesen az egyre ismertebb magyar utazókat a helyi magyarság mindenütt szívesen látta. Az utazásuk második felében már mindenütt hírességként kezelték őket, fogadta őket a japán miniszterelnök, sőt Herbert Hoover amerikai elnök is. Az USA-ban a Harley Davidson egy új motort is adományozott nekik.

Az út nem volt azonban mindenütt diadalmenet. A Közel-Keleten rablók elől kellett menekülni, vagy Dél-Amerikában beleragadtak a sárba. A 68 országot érintő utazásukról hihetetlen sok fotó és filmfelvétel is készült, illetve később könyvet is kiadtak. Haza már ismert emberekként, és nem mellesleg jelentős vagyonnal érkeztek meg. Sulkowsky Zoltán 1950-ben, 48 éves korában egy műtét közben, Bartha Gyula pedig 1972-ben hunyt el. A Közlekedési Múzeum őriz egy oldalkocsis Harley Davidsont, ami feltehetőleg az Amerikában kapott új motor, amit az útjuk során nem használtak, de a motor pontos sorsát a múzeum szakemberei még kutatják

Hasonló, nagy figyelmet keltő, de sokkal rövidebb utat tett meg Bánhidi Antal repülőgépmérnök és Bisits Tibor pilóta, akik a Bánhidi tervezte Gerle 13 típusú géppel 1933. február 19-e és március 24-e között, 100 órát a levegőben töltve összesen 12 258 kilométert tettek meg a Földközi tenger körül, elsőként szállítva magyar légipostát egy másik kontinensre. Az akkori viszonyok között ez az út nem volt veszélytelen, viharok, az Alpokban hófúvás, emellett a spanyol polgárháború eseményei és a fejletlen infrastruktúra sok kihívás elé állította a repülőket.

Az út a magyar repülésnek új lendületet adott, főleg az után, hogy 1932-ben Endresz György, a leghíresebb magyar pilóta Róma közelében az óceánrepülésen is használt Justice for Hungary gépével lezuhant és szörnyethalt.

Az első magyar „turista” a kommunista Kínában

A XX. század második felében járta a világot, és utazásairól összesen 27 könyvet kiadott utazó volt Balázs Dénes, aki 1958 és 1990 között 14 nagyobb utazás során összesen 983 000 kilométert tett meg. Ő volt az első magyar „turista”, aki 1945 után magánúton Kínába látogatott, erre az utazásra 1958-ban került sor. Sok helyre magánerőből utazott el, de volt, hogy szervezett expedíció keretében járta a világot, például 1967-ben egy lengyel expedícióval átszelte a Szaharát. Útjait külföldi előadásokból – elismert barlangkutató volt – és könyvei honoráriumából fedezte, a művei a Világjárók és a Panoráma útikönyv sorozatában jelentek meg.

Fa Nándor és Gál György világkerülő hajóútja az 1980-as években hatalmas szenzációt keltett idehaza. A két hajós egy 31 láb hosszú, azaz 10 méternél kisebb hajóval 1985 és 1987 között tették meg a nagy utat. A hajót is ők építették, és 1985-ben még a legnagyobb csendben, néhány rokon kíséretével indultak el az útra a horvátországi Opatijából. A földkerülő vitorlázás nem volt új, sokan teljesítették már az utat, de magyarok addig nem. Megállás, azaz kikötés nélkül hajóztak, 12 országban kötöttek ki, volt, ahol csak napokra, de Ausztráliában fél évet töltöttek, hogy a Horn-fokhoz megfelelő időben érjenek el. A tengeren leghosszabb ideig egyhuzamban a Dél-Afrika és Ausztrália közötti Indiai óceáni szakaszon voltak, itt 68 napot töltöttek a tengeren.