Már pályája kezdetén belekóstolt a meteorológia legkorszerűbb számítógépes módszereibe, de most nem tart attól, hogy a mesterséges intelligencia miatt nem lenne munkája. Pártai Lucia ma is folyamatosan dolgozik, hajdani szeretett férjével, Aigner Szilárddal közösen kezdett cégében, s előrejelzéseik ma is megállják a helyüket. Attól azonban tart, hogy ha egyre több helyen piszkálnak bele mesterségesen az éghajlati rendszerekbe, milyen következménye lehet az úgynevezett pillangó hatásnak.
Miért érezzük úgy, hogy a meteorológia előrejelző képessége csökkent, hogy az utóbbi időben az időjárás sokszor megcáfolta a meteorológusokat? Úgy tűnik, hogy néha 1-2 nap alatt is változik az idő az előrejelzéshez képest.

Akikkel én beszélek, nagyon meg vannak elégedve az előrejelzéssel s az is biztos, hogy az időjárás előrejelzés az elmúlt évtizedekben rengeteget fejlődött, ahogy az ezzel kapcsolatos távérzékelés és modellezés is.
Ma nagy világcentrumokban dolgozzák ki dollármilliárdokért a kémiai, fizikai, geográfiai, matematikai alapokon működő globális modelleket, amelyekből regionális modelleket készítenek és ezekből lehet nagy valószínűséggel beváló előrejelzéseket letenni az asztalra.
Hogy csak egy példát említsek. Ahol én élek, nyaranta tartanak szabadtéri előadást és egyetlen egy alkalom nem volt, amikor az előrejelzésünk nem vált be és emiatt mondjuk el kellett volna küldeni a közönséget.
Tény, hogy rengetegféle prognózis készül, például mobiltelefonokra jönnek előrejelzések és sok esetben meg tudom ítélni, hogy mondjuk az egy olyan amerikai szolgáltatóé, amelyiknek a modelljére én biztos nem adok. Ráadásul minden időjárási helyzetnél a tudás mellett a tapasztalat is sokat számít, sokszor a modellekkel másként kell bánni, tudni kell, hogy mikor kell az amerikai helyett az angol modellre kell alapozni.
Mi például több évtizedre visszamenőleg kidolgoztunk egy szűrőt, ami tökéletesíti a regionális modelleket.
Tíz nap után a prognózis már csak kattintásvonzó tényező
Mennyiben vehetők komolyan akkor az olyan előrejelzések, amelyek egy egész előttünk álló évszakra, ígérnek valamilyen időt?
Semennyire.
Kétségtelenül az emberek szeretnék tudni, hogy milyen lesz az előttük álló évszak időjárása, vagy milyen évre számíthatnak, de sajnos az elmúlt évtizedekben nem sikerült eljuttatni a médián keresztül az igazat, hogy a meteorológia tudománya a legalaposabb tudományos alapon sem képes tíz napon túl megbízhatóan előre jelezni az időjárást.
A 20-30-vagy több napos előrejelzést sajnos sokan komolyan veszik, pedig akik ezeket kiteszik a felületükre, csak azért csinálják, mert tudják, hogy az emberek kattintanak rá, ami akár bevételeket generál. Nálunk például a második hét már csak tendenciájában mutat valamit, tehát hogy lehűlés várható, vagy az ellenkezője, szárazabb, vagy csapadékosabb periódus jön-e.
A váratlan időjárási eseményeket gyakran a klímaváltozással hozzák összefüggésbe…
Sajnos ezt is a média erősíti fel az emberekben. A klímaváltozás rendkívül összetett folyamat, a lényeges, hogy az emberi tevékenység mit tesz hozzá ehhez.
Kétségtelen, hogy az elmúlt évtizedekben egyre ritkábban volt fehér a karácsony. Most legutóbb országrészenként változott a helyzet, volt, ahol láttak havat szenteste, másutt meg nem, majd jött ismét a felmelegedés.
Tény, hogy a globális felmelegedés következtében jó egy-másfél fokkal nőtt a földi középhőmérséklet és ez nagyon figyelmeztető adat, de ezen belül óriási különbségek vannak a bolygón. Kanadában például másfél évtizede nem nagyon érezhető felmelegedés.
Viszont, ha a felmelegedés eltéríti, leállítja a délnyugatról északkelet felé meleg vizet hozó Golf-áramlatot, akkor a Debreceni Egyetem meteorológiai tanszékének modellezése szerint az első télen még csak Nyugat-Európában érzékelik télen a hőmérséklet csökkenését, ráadásul kezdetben csak néhány hétre, a második évtől kezdve viszont a hideg eléri Közép-Európa térségét is.
A második, harmadik évtől kezdve tehát a telek kezdetben csak néhány hétre, aztán több hónapra is elkezdenek nagyon fagyossá válni.
Már 1988 és 1992 között részt vett az első meteorológiai számítógépes szakértői rendszer létrehozásában, tehát a korszerű technikát már korán elkezdte kezelni. Ma mi az, amire a leginkább támaszkodni tud, hogyan dolgozik a mindennapokban?
A pályám kezdetén nagyon más volt a meteorológusok munkája. Telexgépeken jöttek az adatok, s voltak beíróink, akik az adatokat városról városra feljegyezték, majd ezekből rajzolgatták be térképen a szélzászlót, annak a mértékét, vagy épp a hőmérsékletet.
A kezdeti számítógépes modellek is nagyon sokat fejlődtek azóta, de nem nálam, hanem a világ nagy központjaiban kell, hogy a szuperszámítógépek dolgozzanak, s mi itthon ezeket alkalmazzuk a helyi viszonyokra.
A legnagyobb újdonságot ma azonban a mesterséges intelligencia hozta a modellezés pontosításában.
Lesz még munkája a meteorológusoknak
Épp a közelmúltban jelentettek be egyfajta áttörést, miszerint a Google Deep Mind által bemutatott GenCast, az első olyan AI-modell, amely megbízható valószínűségi előrejelzést generál, s 8 perc alatt készíti el azt az előrejelzést, ami a szuperszámítógépen futó fizikai modellnek 1-2 órába telik, ráadásul a célok 99,8 százalékában pontosabb volt, mint a Középtávú Időjárási Előrejelzések Európai Központjának a vezető modellje.
A fejlődés tényleg elképesztő, de én személyesen még nem találkoztam azzal, hogy a mesterséges intelligencia egy konkrét helyszínre képes lett volna ilyen szuper előrejelzést adni. A hírben említett eredményt akkor hiszem el, ha egy konkrét városban alakul úgy az időjárás, ahogy a mesterséges intelligenciával generált modell mutatja.
Nem zárom ki, hogy ez is megtörténik, de egyelőre még nem aggódom, hogy a meteorológusoknak nem lesz munkája.
Mitől váltak a kilencvenes években Aigner Szilárd oldalán időjós sztárrá?
Ezt a szót nem ismertem, ahogy Szilárd is végtelen alázattal tette a dolgát és folyamatosan figyelte és tökéletesítette a légkör modellezését. A szakmai felkészültségét a legnagyobbra tartottam a szakemberek közül és ő is tisztelte bennem a tettrekészségemet és az elszántságomat, ami a maximalizmusra törekvést jelentette.
Egyébként előbb voltunk kollégák, majd jóbarátok, mint aztán jóval később házaspár, de mindig ugyanazok maradtunk a becsukott ajtó mögött, az utcán, vagy a tévé képernyőjén. Nem akartunk házaspárost alakítani, a családi dolgainkról sosem beszéltünk.
Nagyon közérthetően, a meteorológiai szakzsargont elkerülve próbáltuk lefordítani az időjárási eseményeket, de sosem akartuk nagyobbra tupírozni szakmai hátterünket. Egyikünk számára sem cél volt a képernyő, csupán egy nagyon jó eszköz, hogy azt a tudást, amit megszereztünk, a várható időjárás minél pontosabb megismerését, egyszerre sok embernek lehetett átadni és ezzel nekik segíteni, ami hallatlanul jó érzés.
Szilárd sem szerette magát mutogatni, ahogy én sem azt akartam, hogy azt nézzék, milyen ruha van rajtam, hanem azt figyeljék, amit mondok. Látom, hogy ma pont fordítva van, most az a fontos, hogy minél mutatósabbak legyenek a hölgyek, minél feltűnőbb ruha legyen rajtuk. De hát ez a média világa.
Árvíz mederkotrás nélkül
Hogy tudott Szilárd halála után felállni?
Felálltam? Nem tudom. Minden ténykedésemben azóta is benne van az ő lénye és az iránta érzett tiszteletem. Ilyen élethelyzetet mások is ismerhetnek, akik elveszítettek valakit és sajnos nekem eddig már túl sok családtagom távozott el, nagyszüleim után húsz naposan a közös gyermekünk, édesapám, aztán Szilárd és végül két éve a húgom. Szerencsére édesanyám még 85 évesen is velünk van.
Szilárd hagyatéka azonban egyértelmű és a lányokkal, Aigner Évával és Luciával folytatjuk a munkát, amit itt hagyott, az Eumet keretein belül, amellyel a célunk már kezdetben is, 1992-ben a minőség volt és ma sem a kattintásszám, hanem a minél pontosabb előrejelzés érdekel.
Persze az elmúlt évtizedekben egy nagyon fontos tényező megváltozott, ami befolyásolhatja ezt a munkát. Sokan ismerik a pillangóhatás elméletét, vagyis, hogy ha egy pillangó valahol a Földön meglibbenti a szárnyát, abból valahol másutt egy hatalmas tornádó keletkezhet.
Ez azért is igaz, mert a Föld légköre egy folytonosan változó dinamikus rendszer, amiben, ha valahol megváltoztatnak, annak biztos lesz következménye.
Más kérdés, hogy tudni kellene, hogy hol és mekkora. Egyre több helyen avatkoznak be az időjárásába, keltenek esőt és ha teljesen összehangolatlanul folyamatosan belepiszkálnak abba az egyetlen légkörbe, akkor ez a pillangóhatás valahol biztos, hogy jelentkezik, amit a meteorológiai modellek elég nehezen tudnak lekövetni. Amikor villámárvíz volt Spanyolországban, azonnal ráfogták a klímaváltozásra.
Én azonban az előbbiek miatt most már tanácstalan vagyok, valóban ez a helyzet, vagy van hatása ezeknek az összehangolatlan beavatkozásoknak a légkör rendszerébe.
Az egyik ilyen váratlan időjárási helyzet, konkrétan a tavaly őszi árvíz Pártai Lucia életét is komolyan befolyásolta, amikor a folyóDuna parti házát elöntötte az árvíz.
A lakóháznak csak a lábát mosta, egyetlen centire volt a tetőzésnél, hogy elöntse, a stúdiómunkaházunk földszintjét már elérte. Nem volt a dolog annyira váratlan, lehetett tudni az Alpokban lehullott csapadék mennyiségét, sőt minden jel arra mutatott, hogy a víz magasabban tetőzik.
Végül a ciklon középpontjának a mozgása nem az előzetesen becsült időjárási modellnek megfelelően alakult, ami szerencsétlenség volt dél-Lengyelországban, majd a prágai medencében, végül az Alpoktól nyugatra, számunkra viszont szerencse.
A tetőzést megelőző naptól kezdve így már bizakodhattam, hogy ez így alakul. Hozzá kell tenni ehhez még valamit.
1986-ban a Folyamkotró Vállalat megszűnése nyomán leállt a Dunán a mederkotrás, addig a hordalékiszapot kihelyezték megfelelő depókba, ahonnan az építőipar fel tudta ezt használni. Azóta viszont a Duna a kisvíz idején szállított hordalékot folyamatosan pakolja le a meder mélyére. A 2006-os nagy dunai árvíz idején ugyanolyan vízhozam volt, mint 2013-ban, mégis az utóbbi esetben jó 31 centivel magasabb lett a tetőzés. Felteszem a kérdést, mennyivel lett volna magasabb a tetőzés, ha most is ugyanaz a víztömeg érkezett volna.