Idén a világ legtöbb országában otthonaikba kényszerültek az emberek, és ez sok érdekes jelenséget szült. Ezek egyike az, hogy világszerte megnövekedett a koronavírushoz kötődő álmok mennyisége, olyan mértékben, hogy egyes kutatók álomáradatként nevezik a jelenséget. Vajon mi lehet rá a magyarázat?
Idén márciusban a világ számos országában olyan intézkedéseket vezettek be a döntéshozók, melyek az emberek egy jelentős részét az otthonaikba zárták. Feltehetőleg ennek a különleges helyzetnek a következményeként jelent meg az álomáradat is. Ez az elnevezés Tore Nielsen, kanadai álomkutatótól származik, és azt szemlélteti, hogy idén március-április környékén a világ számos országában megnőtt az álombeszámolók száma, ráadásul a beszámolók jelentős része volt a helyzethez köthető, vagyis az álmok tartalma a vírussal volt kapcsolatos.
Mit mutatnak az adatok?
Márciusban és áprilisban több olyan projekt is beindult világszerte, melyek a karantén alatti alvási szokásokat igyekeztek dokumentálni. Az eredmények szerint például az amerikai lakosság negyede jóval többet álmodott március első heteiben, mint az azt megelőző időszakban. Az álmok tartalmával kapcsolatos elemzések rendre azt mutatták ki, hogy a vírussal kapcsolatos motívumok meglehetősen gyakran tűntek fel az álmokban, illetve az álmodók gyakrabban éltek át negatív érzelmeket, mint a szorongás, vagy a félelem. A járvány kiindulópontjaként elhíresült Vuhan tartományban dolgozó nővérek álmaival kapcsolatos vizsgálatok arra utalnak, hogy a nővérek több mint fele élt át rendszeresen rémálmokat a legkritikusabb időszakban, vagyis több mint tízszer olyan gyakoriak voltak náluk a rémálmok, mint a lakossági átlag.
Az álmok és főleg rémálmok hasonló elszaporodását Amerikában már a 2001-es terrortámadás, illetve az 1989-es San Francisco-i földrengés kapcsán is leírták kutatók, de akkor jóval kisebb volt az áradat. Vajon mi lehet a magyarázat a koronavírus okozta álomáradatra? Tore Nielsen szerint három tényező játszik központi szerepet a jelenségben: a karantén miatt az emberek többet alszanak, a járvány miatt többen szoronganak, végül a pedig erre a modern világban különösen nagy figyelmet fordít a közösségi média.
Álmodozás a karantén alatt
A vírus terjedését akadályozó intézkedések részeként világszerte sok helyen kijárási korlátozásokat vezettek be, így rengeteg ember volt kénytelen otthon maradni, amikor normális körülmények között a munkahelyére ment volna. A napi közlekedést így sokan megspórolták, és nem meglepő módon ezt a kis extra időt sokan az ágyban töltötték. Különböző felmérések szerint az emberek világszerte a szokásosnál legalább fél órával többet aludtak a kijárási korlátozások ideje alatt. Az is kiderült, hogy sokaknál a lefekvés ideje is kitolódott nagyjából fél órával, így a normálishoz képest átlagosan akár 1 órával később keltek az emberek.
Alapvetően a több alvás több álmodással jár, de ezt a megállapítást azért lehet árnyalni. Az alvás több szakaszból áll, melyek közül az ún. gyors szemmozgásos vagyis REM (rapid eye movement) szakasz kedvez a leginkább az álmoknak. Az álmok más alvásszakaszokban is megjelenhetnek, de a legnagyobb valószínűséggel a REM alatt látunk élénk álomképeket. Érdekes módon az alvásszakaszok ciklikusan ismétlődnek az éjszaka során, de a REM inkább az alvás második felében válik dominánssá. Az éjszaka elején a REM szakaszok hossza 10-15 perc, míg a második félben már nagyjából 25 perc. Ha reggel tovább alszunk, tulajdonképpen a REM-ben töltött idő nőhet meg a legjelentősebben. Az is fontos faktor lehet, hogy az embereknek a felkelést sem kellett feltétlenül elkapkodni, és így több idő maradhatott elmerengeni az álmokon.
Emellett rengeteg embernél tolódott ki a lefekvés ideje is. Az embereknél a napszaki ritmus eltéréseit a kronotípusok ragadják meg, és baglyoknak szokták nevezni azokat, akik este később fekszenek és később is kelnek. A baglyok általában gyakrabban élnek át rémálmokat. A lefekvés idejének kitolódása tehát szintén hozzájárulhatott a rémálmok gyakoribbá válásához, bár ennek a magyarázata egyelőre nem teljesen világos (a baglyoknál egyébként a depresszió és a szorongás is gyakoribb).
A több alvás tehát már önmagában is elég lehet az álomélmények elszaporodásához, de ez még nem magyarázza meg, hogy miért találjuk gyakran a koronavírust ezen álmok fókuszában. A REM alvás egyes elméletek szerint az emlékezeti folyamatok szempontjából fontos. A nappali élményeink részben ebben a szakaszban épülnek be agyunk emlékezeti rendszerébe. Az álmodás talán ennek a folyamatnak a mellékterméke, így az álmokban gyakran jelennek meg az új, szokatlan élmények, melyek most legtöbbünknek a bezártság és a vírus miatti félelem, aggodalom voltak.
Vannak olyan elméletek is, melyek az érzelmek feldolgozását tulajdonítják az álmoknak. Az ilyen elméletek szerint az, hogy az álmok során újra átélünk egy-egy számunkra érzelmileg felkavaró élményt, ahhoz járul hozzá, hogy megbírkózzunk az érzelmeinkkel. Ezek az elméletek azt jósolják, hogy a kijárási korlátozások miatt kialakuló magány, illetve a betegség miatti aggódás jócskán megjelennek az éjszaka során.
A figyelem fókuszában
A több alvás tehát több álmodással jár, a szokatlan, felkavaró helyzetek pedig rendre visszaköszönnek az álmokban. De miért nagyobb mértékű a mostani álomáradat minden eddiginél? Az amerikai hírportálokon nagy figyelmet kapott a jelenség, így az emberek talán jobban törődtek saját álmaikkal és hajlamosabbak voltak felfigyelni a vírusra utaló motívumokra. Ugyanez a hatás korábban is megjelenhetett más tragikus események miatt is, de a mostani egyrészt globális, másrészt pedig időközben megjelent a közösségi média. Az álomáradat tehát valószínűleg egy természetes, bőven dokumentált tendencia modern megnyilvánulása.
Noha ez az egész sokaknak csak érdekesség, vannak, akiket visszatérő rémálmok gyötörnek a kialakult helyzet miatt. Sokan például magukon tapasztalták a betegség lefolyását, esetleg szeretteik miatt aggódnak, vagy munkájukból kifolyólag helyeződik rájuk különös nyomás. Ahogy azt a vuhani nővéreknél is kimutatták, ezeknél az embereknél gyakoriak lehetnek a rendszeres, visszatérő rémálmok. Az intenzív osztályt megjárt betegeknél ráadásul poszttraumás stressz szindróma is kialakulhat, ami nagyon gyakran jár együtt intenzív rémálmokkal.
A gyakori rémálmok hosszú távon az alvásminőség jelentős leromlása révén érzelmi és figyelmi problémákhoz, akár keringési zavarokhoz is vezethetnek, így nem érdemes félvállról venni ezek elszaporodását. A rémálmok hatásait akár már azzal is enyhíthetjük, ha megosztjuk ezeket az élményeket egy hozzánk közel álló személlyel, illetve a pszichológiai tanácsadás is sokat segíthet. Mostanában egyre nagyobb figyelmet kap a rémálom zavar kezelésében az éber álmodás is, ami egy különösen érdekes módja a probléma kezelésének. Az éber álmok során az ember tudatában van annak, hogy álmodik, és képes befolyásolni az álmában zajló eseményeket. Ez az állapot gyakorlással könnyebben elérhető, így akár a rémálmok során is tudatossá válhatunk, hogy a kedvünkre formáljuk az eseményeket. Ehhez az interneten is számos tippet találhatunk, ha az „éber álmodás”, „tudatos álmodás”, esetleg „lucid dreaming” kifejezésekre keresünk.
Az álomáradat tehát azon túl, hogy izgalmas jelenség, a közegészségre is hatással lehet. Talán, ha többet beszélünk az álmainkról, azzal nem csak a negatív érzelmek magányos feldolgozásának terhét vetjük le magunkról, hanem közelebb is kerülhetünk egymáshoz.
