Egy újabb meglepő hatását fedezték fel a globális felmelegedésnek. A legújabb kutatási eredmények ugyanis azt mutatják, hogy az elmúlt két évtizedben jelentősen megváltozott az éghajlatváltozás következtében az óceánok színe is. De mit is jelent ez pontosan? Ezentúl nem kéknek látjuk majd a tengereket? Vagy valójában eddig sem kékek voltak?
Sok embernek a nyaralás egyet jelent a tengerparttal. Sajátunk ugyan nincs, de szerencsénkre néhány órai autózással elérhetjük a világ egyik legszebb tengerpartját, az Adriát. És valljuk be őszintén: akárhányszor láttuk is már, mindig megdobban a szívünk, amikor a tengert övező hegyeken átbukva megpillantjuk mélykék színét.
A szerző felvétele
A mélyben minden szín megváltozik
De valójában milyen színűek is a tengerek? A messziről mégoly kéknek látszó vízbe csobbanva is azt láthatjuk, hogy a tengervíz pontosan ugyanolyan színű, mint a csapból otthon folyó édes rokona: színtelen és átlátszó. A rettegett fizikaórákon megtanították, hogy a vízmolekulák a látható fény nagy részét képesek elnyelni, kivéve azt a hullámhosszt, amely a kék színért felelős. Ezért a kék fény visszaverődik, és emiatt az óceánt kéknek látjuk.
Ha jobban a dolgok, jelen esetben a víz mélyére nézünk, azt tapasztaljuk, hogy lefelé haladva a színek fokozatosan eltűnnek. Ennek oka, hogy a víz a színeket hullámhosszuk szerint nyeli el: először a nagy hullámhosszúságú színek – a vörös és a narancs – nyelődnek és tűnnek el.
Az élénkpiros színek „kifakulása” már 5 méteres vízmélységben megkezdődik. 20 méter alatt már csak a sárga, a zöld, a kék, és a szürke különböző árnyalatait láthatjuk. Ha ilyen mélységben véletlenül megvágjuk magunkat, a kiömlő vért nem vörösnek, hanem zöldes színűnek látjuk. 40 métertől lefelé pedig minden egységesen szürkéskékké válik, mivel legkevésbé az alacsony hullámhosszú színek nyelődnek el, a kék és az ibolya.
Ráadásul a mélység növekedésével nem csak a színek vesznek el, hanem az elnyelődés miatt jelentősen csökken a fényerő is: 40 méteres mélységben nappal, normál látási viszonyok mellett is beáll a „tengeri szürkület”. A napfény utolsó sugarai körülbelül 180 méter mélyre képesek lehatolni, az ennél nagyobb mélység már az örök sötétség birodalma. Az, hogy a víz alatti felvételeken élénk színű az élet, csakis a lámpáink fényének köszönhető.
A fitoplankton a kulcs
A tengerek, óceánok színe azonban nem egységes. Azt a vízben és a víz felszínén lévő anyagok befolyásolják: a sok lebegtetett hordaléktól például ezüstösen csilloghat, a fitoplankton (a tengerek felszínén sodródó, fotoszintetizáló egysejtűek csoportja) pedig a fotoszintézist segítő klorofill hatására zöldes árnyalatot kölcsönöz. Mivel a fitoplankton a tengeri táplálékhálózat alapja, ezért már a víz színéből következtetni lehet élővilágának gazdagságára: a mélykék vizek általában szegényebb, a zöldebb árnyalatú vizek a gazdagabb élővilágú tengereket jelzik.
A szerző felvétele
Stephanie Dutkiewicz, az MIT kutatója és csapata már évekkel ezelőtt, számítógépes szimulációk alapján megjósolta, hogy a globális felmelegedés hatására az óceánok vize meg fog változni: a legkékebb szubtrópusi régiók még kékebbé fognak válni, az Egyenlítő és a sarkok körüli zöldes víz pedig még zöldebbé, a vizekben élő fitoplankton mennyiségének és minőségének változása miatt.
A trópusokon zöldebb lesz a víz is
A most megjelent tanulmányuk ennek a jóslatnak a megvalósulását támasztja alá. A kutatók a NASA Aqua műholdja MODIS műszerének 20 éven át gyűjtött adatait feldolgozva ugyanis azt találták, hogy az Egyenlítő közelében lévő trópusi óceáni régiók az elmúlt két évtizedben fokozatosan zöldebbé váltak. A műhold által észlelt színeltolódások túl finomak ahhoz, hogy az emberi szem észlelje őket, ám a megfigyelt változások a világ óceánjainak több mint felét, 56 százalékát érintették. Ez pedig nagyobb terület, mint a Földön lévő szárazföldek kiterjedése összesen.
A kutatók azt ugyan még nem tudják, hogy a fitoplankton pontosan milyen változáson esett át, abban azonban biztosak, hogy az óceánok színében bekövetkezett változás nem magyarázható a természetes, éves változékonysággal, hanem valószínűleg az ember által előidézett klímaváltozás az oka. Ezt támasztja alá, hogy Dutkiewicz korábbi modellje azt jósolta, hogy az üvegházhatású gázok lassú növekedésével párhuzamosan, 20 éven belül a víz színének változása a világ óceánjainak körülbelül 50 százalékában fog jelentkezni és a műhold adatainak elemzése majdnem pontosan ezt az arányt adta.
A szerző felvétele
A színváltozások mögött álló, a fitoplanktonban bekövetkezett változások nagy valószínűséggel hatással lesznek az ezeken az apró élőlényeken alapuló ökoszisztémákra, ugyanakkor azt sem szabad elfelejteni, hogy az óceánokban élő fitoplankton állítja elő a légköri oxigénnek legalább a felét. Mivel ez a folyamat a szén-dioxid megkötésével együtt jár, ezért a fitoplankton a Föld klímáját is szabályozza. Azaz nagyon nem mindegy, hogy a mennyisége növekszik, ami lassítja, vagy csökken, ami gyorsítja a globális felmelegedést.
