Menedék az erdőben – Kulcsosházak a bakancsos turisták szolgálatában

A menedékházak építtetőinek köszönhetjük, hogy a 20. század kíváncsi turistái olyan helyeket is felfedeztek, amelyeknek a létezéséről korábban egy-két vadász, ha tudott. Hegyvidéki különlegességből lettek nagy tömegek kedvenc szálláshelyei, majd ahogy változtak az idők, pontosan úgy alakult a barátságos házak sorsa is.

Az osztály, Csányi osztályfőnök úrral, Csőke igazgató úrral és a barna trottőrcipős Vértes földrajztanárnővel együtt a Lajos-forrásnál tett kirándulás után vélhetően hazatért a városba. Bereményi Géza és Cseh Tamás Tanulmányi kirándulás című dalából így is érdekes részleteket ismerhetünk meg egy ’962 elején lezajlott túráról, ha pedig a fiúkból álló osztály maradt, és megszállt volna a Ságvári Endréről elnevezett turistaházban, akkor minden bizonnyal azt is tudnánk, hogyan telt az éjszakájuk… Olvasható a Heti Fortepan blogon.

A Ságvári Endre turistaház (Lajosforrás turistaközpont) Szentendre közelében 1975-ben. #89318 Fotó: Fortepan / Urbán Tamás

A lajosforrási turistaházról a Fortepan is őriz felvételeket a szocializmus időszakából. A masszív, alpesi stílusú épület, a Dreher család egykori vadászkastélya azonban már a ’30-as évektől ott áll a fák között. Az államosítás után a természetjáró dolgozók menedéke lett, Kónya Lajos Kossuth-díjas költő így köszöntötte 1953-as megnyitása után:

A lóversenyistállók gőgös ura, a pöffeszkedő Dréher sörgyáros „őméltósága” tilalmazott cézári birtoka voltál a múltban, s most újra a miénk, végre mindenkié vagy, minden szabad emberé, ki ízes levegőre szomjaz az épülő ország szebb ege alatt!

Turistaház a Nagy-Hideg-hegyen 1959-ben. #22289 Fotó: Fortepan / Pálfi Balázs

Turistaház, menedékház, kulcsosház. Számtalan formában és színvonalon nyújtottak és nyújtanak szállást a bakancsos turistáknak. A menedék- vagy kulcsosházak szerényebb körülményeket biztosítanak, és itt a vendégeknek illik vigyázni a rendre. A turistaházakban van személyzet, takarítás, elsősegély, és nem egyszer büfé, esetleg étterem is. A legtöbb menedékházat a hegyekben, erdős vidékeken találjuk.

1932. #19495 Fotó: Fortepan

Amikor a hangulatukról, a vonzerejükről kérdezünk kirándulókat, óhatatlanul a komolyabb szálláshelyekhez képest olcsó árak kerülnek elő, de azért más is. Az erdei kunyhóknál, a sátrazásnál biztonságosabbak és kényelmesebbek ezek a helyek, a hoteleknél viszont természetesebb, nomád viszonyokat remélhet a belépő – és ez manapság nem kevés. Vannak, akik nem is szeretnek annyira az erdőben bóklászni, de elkísérik a családot vagy a barátokat a hétvégére, mert a menedékház sajátos hangulatát, ízeit viszont szeretik, és amíg a többiek az ösvényeket róják, addig ők elolvasgatnak a teraszon vagy pihennek a rönkpadokon.

A világháború után államosított villákat alkalomadtán turistaszállássá alakították.

Azt már láttuk feljebb, hogy a világháború után államosított villákat alkalomadtán turistaszállássá alakították, de a történetük ennél jóval korábbra nyúlik vissza. A természetjárás, a hegymászás a múlt századforduló idején vált nagyobb tömegeknek is elérhetővé. Pedig a turistákat eleinte nem látták szívesen az erdei utakon, mondván, elriasztják a vadat. Az általuk létrehozott egyesületek kezdtek azután házak építésébe. Sokszor eldugott, a főutaktól messze eső helyeken is komoly, igényes épületeket húztak fel, nem kis megpróbáltatások árán. Egy korábbi cikkünkben említettük is már, hogy az 1920-as években Galyatetőn megépült menedékházhoz a munkások úttalan utakon, nemegyszer a hátukon hordták fel az anyagokat.

A Budapesti Hegymászó Egyesület menedékháza Galyatetőn 1943-ban.
A Budapesti Hegymászó Egyesület menedékháza Galyatetőn 1943-ban. #163300 Fotó: Fortepan / Album043

A 19. században megalakult Magyar Turista Egyesület első menedékháza Dobogókőn épült meg. Dobogókő nevét abban az időben, azt írják vadászegyesületi lapok, egy-két vadászon kívül nem ismerte senki, de általában

a főváros közönségének sejtelme sem volt arról, hogy alig pár órányira otthonától, milyen természeti kincsek rejlenek a völgyek mélyén és a hegyek ormain.

A dobogókői házhoz egy egyesületi tag ajánlotta fel a telkét, és 1898 nyarán nagy ünnepségek közepette fel is avatták a báró Eötvös Lorándról elnevezett menedékházat. Dobogókő – szép fekvése mellett – ezért is áll előkelő helyen a fővárosi kirándulók listáján: a neve több mint száz éve szerepel nagyon sok család történeteiben.

Az Eötvös Loránd menedékház Dobogókőn 1960-ban.
Az Eötvös Loránd menedékház Dobogókőn 1960-ban. #160180 Fotó: Fortepan / Márkus Richárd

Az ezt követő évtizedekben sorra épültek a más-más méretű, komfortfokozatú és tulajdonviszonyú helyek. Közülük többnek kalandos építéstörténete van, máshol érdekes eseményeket jegyeztek fel a kortársak. Képtelenség a sok-sok ház mindegyikéről megemlékezni, válasszunk ki találomra néhányat.

Torda, 1934.

Az Erdélyi Kárpát Egyesület évekkel ezelőtt tervbe vette a város híres természeti ritkaságának, a hasadéknak egy turista szállóval való ellátását. (…) Bors Mihály szindi birtokos és bányatulajdonos a szép terven fellelkesülve a hasadék Turda felőli bejárata mellett 2 holdnyi területet és 40.000 lejt adományozott az E. K. E.-nek (…). A turdai gyárvállalatoktól építési anyagot, a várostól épületfát fognak kérni a menház céljára, amelynek megvalósulása elsősorban Turda idegenforgalmát fogja növelni. A szállóban az E. K. E. rendes vendéglőst alkalmaz, vendégszobákat is építtet, úgyhogy a messzibb földről jött turisták ott több napig is rendes ellátást nyerhetnek.

Menedékház a Tordai hasadék bejáratánál 1941 körül.
Menedékház a Tordai hasadék bejáratánál 1941 körül. #188905 Fotó: Fortepan / Magyar Földrajzi Múzeum / Miklós Lajos

Pécs, 1939:

A város gyermekvilágának őszinte örömére az idén újból megnyílik a Mecseken dr. Miselbachné Frankfurter Márta, a közszeretetnek örvendő Márta néni nyári Mesevára. A gyönyörű fekvésű Zsivanovics-villát bérelte ki a nyári hónapokra, ahol valóságos kis gyermekparadicsomot rendez be játékszerekkel, fürdővel, napozóval.

Ugyanezt az épületet néhány évvel később már Vándor (Tettyei) kulcsosházként kell keresni a térképen, ma a pécsi természetbarátok egyik vezetőjéről elnevezve, Vámos Mihály turistaházként.

Kilátás a mai Balázs pihenő közeléből, a háttérben a Vámos Mihály turistaház (Vándor kulcsosház) Pécsett 1935-ben.
Kilátás a mai Balázs pihenő közeléből, a háttérben a Vámos Mihály turistaház (Vándor kulcsosház) Pécsett 1935-ben. #20033 Fotó: Fortepan / Privát Fotó és Film Archívum / Höfler Tibor gyűjtemény

Két képünk is van egy menedékről a Máramarosi-havasokból. Kárpátalja 1939-es visszafoglalása után, nyáron különszámmal jelentkezett a Turisták Lapja, és sorra vették a szálláshelyeket.

A Tiszabogdány melletti Pop Iván (1940 m) oldalában álló menedékház kőalapú faépület, 3 helyiségében 40-50 személy részére van hálóhely priccseken. Petróleum világítás. Jelenleg állandó őre nincs. Egyelőre Puskár József (a közelben lévő Vasek magánturistaház őre) felügyel reá. Elérhető: Rahótól a Kvasny-menedékházig autóval, innen jól kiépített turistaúton, sárga színjelzés mellett 5 és 1/2 óra gyaloglás. A menedékház felszerelése hiányos, de előreláthatóan még a nyár folyamán üzembehelyezhető lesz.

Menedékház építése a Pop Iván csúcs alatt a Máramarosi-havasokban 1935-ben.
Menedékház építése a Pop Iván csúcs alatt a Máramarosi-havasokban 1935-ben. #95569 Fotó: Fortepan / Schermann Ákos / Schermann Szilárd
A Pop Iván csúcs alatt elkészült menedékház Kárpátalján 1942-ben.
A Pop Iván csúcs alatt elkészült menedékház Kárpátalján 1942-ben. #95793 Fotó: Fortepan / Schermann Ákos

És mi történt a hálózattal a nagy átalakulás után? 1949-ben létrehozták a Turistaházakat Kezelő Vállalatot, és szép lassan ezen a területen is éreztetni kezdte hatását a gazdátlanság, a gondatlanság. Romlott a házak állapota, nem futotta a felújításra, több ház esetében itt kezdődött el az a folyamat, aminek a vége évekkel később a bezárás, a lebontás lett. A Magyar Turista Egyesület oldalán ez olvasható: ekkor alakult ki az a máig élő, téves felfogás, miszerint az erdőjáró bakancsos turista fogalma egyenlő az igénytelenséggel… Pedig elég csak a Fortepan kirándulós képeit tanulmányozni, hogy megbizonyosodjunk ennek az ellenkezőjéről.

A Dózsa Síház Kékestetőn 1955-ben.
A Dózsa Síház Kékestetőn 1955-ben. #211598 Fotó: Fortepan / Szalai Veronika
A Kisinóci turistaház Kóspallagon 1935-ben.
A Kisinóci turistaház Kóspallagon 1935-ben. #136328 Fotó: Fortepan / Révay Péter

A vállalat ’50-es években kiadott képes ismertetője elmagyarázza mindenesetre az alapelveket:

a vándorútra induló természetjáró, vagy a hosszabb tartózkodásra készülő dolgozó nem kénytelen többé a bizonytalannak nekivágni, hiszen tervbe vett útjának minden szakaszára előre biztosíthatja a hálóhelyét, illetve penziószerű ellátását.

Felhívják rá a figyelmet, hogy ezek elsősorban sportszerű intézmények, aki itt megszáll, annak túlzott kényelmi igényeket nem szabad támasztania, nincs mindenütt jó minőségű víz vagy központi fűtés. Találhatunk azonban köztük néhány szállodaszerűt is…

1934.
1934. #62260 Fotó: Fortepan / A R

A sportegyesületek – épp azok, amelyektől az új Turistaházakat Kezelő Vállalat kedvéért elvették a házakat – természetjáró-igazolvánnyal ellátott tagjai elsőbbséget élveztek: minden hónap 6. napjáig csak az ő foglalásaikat fogadták. Ők mind a szállásért, mind a felszolgált egytálételekért kedvezményes árat fizettek. A vasúti, hajó- és buszmegállókból színes turistajelzéses utak visznek a házakhoz, ami az eltévedés veszélyét jóformán teljesen kizárja – áll a korabeli reklámanyagban.

1956.
1956. #61818 Fotó: Fortepan / Lipovits Károly

Bár egyre többen vágtak neki az erdőknek, a turistaházakat sem bővíteni sem karbantartani nem tudták ugyanolyan iramban. A lerobbant épületeken túl a lakók panaszolták, hogy nem lehet helyet kapni, és a szállás mellé a fogyasztás is már-már kötelező. 1975-ig bírták a vezetők a panaszáradatot, és az ingatlanok látványos leromlását. Ekkor szüntették meg a TEV-et, és új gazdák, leginkább erős nagyvállalatok kezébe adták a házakat.

A Salgó menedékház (ma Dornyay Turistaház) Salgótarján mellett 1965-ben.
A Salgó menedékház (ma Dornyay Turistaház) Salgótarján mellett 1965-ben. #196006 Fotó: Fortepan / Bogyó Virág

Tervek régen is voltak, és akadnak ma is. Az üzemeltetők most is igyekeznek forrásokat találni a munkákhoz, több-kevesebb sikerrel. Alig hihető, de a Fortepan gyűjteményben is szereplő, a Budai-hegyekben működött turistaházak közül több teljesen eltűnt a föld színéről. Bezárt a Frank-hegyi, nincs meg az elegáns villa kinézetű Csúcs-hegyi, lebontották a Nagy-Szénás és a Zsíros-hegy menedékházait is.

A Kolacskovszky Lajos (Frank-hegyi) turistaház 1962-ben.
A Kolacskovszky Lajos (Frank-hegyi) turistaház 1962-ben. #62419 Fotó: Fortepan / A R

És hogy visszatérjünk egy pillanatra az osztálykirándulásokhoz. A megszokott közegtől távol éjszakázva kötelező program az éjjeli rémtörténet mesélés és egymás ijesztgetése. Egy hegytetőn álló menedékházban pedig (tényleg, mintha már a nevükben is volna valami vészjósló) könnyen meglódul a fantázia.

A Zöld-tavi menedékház a Magas-Tátrában 1939-ben.
A Zöld-tavi menedékház a Magas-Tátrában 1939-ben. #95627 Fotó: Fortepan / Schermann Ákos / Schermann Szilárd

Tényleg történtek néha vad dolgok az erdő mélyén. Pár perces keresés után az Arcanum archívumából számtalan hajmeresztő sztori kerül elénk. Akik a közeljövőben indulnak ottalvós kirándulásra, azok itt hagyják abba a cikk olvasását, vagy meg is jegyezhetnek valamit az itt következőkből, jól jöhet az útitársaik rémisztgetéséhez.

A Rodostó turistaház Badacsonytördemicen 1963-ban.
A Rodostó turistaház Badacsonytördemicen 1963-ban. #143073 Fotó: Fortepan / Chuckyeager tumblr

1935-ben a dobogókői turistaház gondnoka lett figyelmes egy idegesen a ház körül bolyongó 40 év körüli férfire. Megkérdezte tőle, hogy mi járatban van, mire a férfi sírni kezdett, összetett kézzel rimánkodott, hogy ne adják csendőrkézre, mert borzasztó nagy bűn terheli a lelkét. Ezután hirtelen futásnak eredt, és örökre eltűnt a gondnok szeme elől. Ennél hátborzongatóbb eset történt a Bükkben 1937-ben. A szentléleki menedékházban egy fiú addig játszott egy puskával, amíg véletlenül fejbe lőtt egy ott dolgozó asszonyt. A nőt ezután lelökte a lépcsőn, hogy balesetnek tűnjön, ami történt, és csak később, egy röntgenfelvétel mutatta meg az igazságot.

Karafláth Jenő főpolgármester (távcsővel), Bornemisza Géza iparügyi miniszter (zsebretett kézzel) és vitéz Rátz Jenő honvédelmi miniszter (jobb szélen) figyelik az éjszakai légvédelmi gyakorlatot a Hármashatárhegyi turistaház teraszán 1938-ban.
Karafláth Jenő főpolgármester (távcsővel), Bornemisza Géza iparügyi miniszter (zsebretett kézzel) és vitéz Rátz Jenő honvédelmi miniszter (jobb szélen) figyelik az éjszakai légvédelmi gyakorlatot a Hármashatárhegyi turistaház teraszán 1938-ban. #177036 Fotó: Fortepan / Bojár Sándor
Háttérben a hármashatárhegyi turistaház 1931-ben.
Háttérben a hármashatárhegyi turistaház 1931-ben. #187557 Fotó: Fortepan / Hirschler Károly

Nem volt ritka, hogy betörők turistaházban húzták meg magukat, és onnan, feltűnés nélkül indultak portyázni a környék településeire; ahogy a nagy tömegverekedések sem. Megjósolhatatlanul, de elsősorban poharazgatás után törtek ki ilyenek. Nem, ilyesmi ma már természetesen nem fordulhat elő…

Képszerkesztő: Virágvölgyi István

A Heti Fortepan blog a Capa Központ szakmai együttműködésével valósul meg. Az eredeti cikk ezen a linken található: https://hetifortepan.capacenter.hu/menedekhazak

További hírek