Nyáron a napsugarak veszélyesebbek, mint más évszakban. A leégés elleni naptejek használata emiatt rendkívül fontos. De miért? Mitől és mennyi ideig hatásosak a napvédő krémek? Mit jelent a faktorszám? Hazánkban a múlt század hatvanas, hetvenes éveiben magas faktorú napvédők még nem léteztek, az akkor kapható napolaj bizony a világos bőrűeken nem sokat segített. Mára mindez megváltozott. Ettől azonban az óvatosság nem árt! Sőt!
A napozókrémek története valamikor az ókorban kezdődött. Az egyiptomiak már több ezer éve is védekeztek a perzselő napsütés ellen. Ehhez a fennmaradt dokumentumok szerint természetes alapanyagokat, jázmint, csillagfürtöt és különböző rizsfőzetek keverékéből kotyvasztott krémet használtak, ami a ma már jól tudottan UV-elnyelő hatású gamma oryzanol tartalma miatt valamelyest védelmet biztosított a leégés ellen.
A naptejek modernkori története a múlt század harmincas éveiben egy dél-ausztráliai vegyész, Milton Blake próbálkozásával kezdődött, aki sok év konyhai kísérletezés után 1936-ban gyártani és árulni kezdte a krémjét.
A következő fejezetet egy fiatal svájci kémikus hallgató, Franz Greiter írta. Miután magashegységi kirándulásai alatt rendszeresen leégett, 1938-ban nekilátott, hogy kifejlessze saját, nap ellen védő krémét. Ez nyolc évig tartott, s 1946-ra létrehozta a Piz Buin Gletscher Crème-t, ami egy cink-oxid tartalmú leégés elleni napozókrém volt, amit még napjainkban is forgalmaznak.
Időközben kitört és lezajlott a II. világháború, amelyben a katonák több olyan fronton is harcoltak, ahol szükségessé váltak a leégés elleni kísérleti készítmények. Ezek közül a legtöbbször a Benjamin Green amerikai gyógyszerész által kifejlesztett vörös vazelint alkalmazták, amely vastag réteggel védte a bakák arcát a trópusi napsütéstől. Mivel a krém hadászati szempontból elég feltűnő volt és súlyával az arcbőrt is lehúzta, 1944-re kakaóolajjal és -vajjal könnyített Green a naptej receptjén, ami ettől sokkal krémesebbé és kenhetőbbé vált.
Napozó krémek: az erősödő UV sugárzás adott lendületet a fejlesztésnek
A napozókrémek fejlesztése az 1970-es évek végétől vett nagyobb lendületet. Az ózonréteg elvékonyodásával egyre több gondot kezdett okozni az erősödő UV-A és UV-B sugárzás, emiatt egyre hatékonyabb adalékanyagokat kellett kifejleszteni. Az amerikai Élelmiszer- és gyógyszerfelügyelet (FDA) a ’80-as és ’90-es években engedélyezte először azokat a magasabb napvédőfaktorokat lehetővé tévő szerves anyagokat (avobenzont, oktinoxát és oxibenzont) amelyeket még napjainkban is használnak.
Mára a napégés okozta bőrrák elleni védekezés elsődleges fontosságúvá vált, s még a napozás híveinek is mindenképpen olyan naptejet érdemes használniuk, ami a nyáron megnövekedő UV (ultraibolya) sugárzás két alaptípusa ellen is felveszi a bokszkesztyűt.
- Az UV-A sugárzás nem pirítja meg a bőrünket, azonban ezek a sugarak sokkal mélyebben hatolnak a bőrünk alá, emiatt károsodnak a kollagénrostok és a bőrünk gyorsabban öregszik. Ezek a napsugarak bontják a szervezetünkben lévő D-vitamint és ezek okozhatják a látásunk romlását is. Az UV-A sugarak képesek áthatolni az üvegen is.
- Az UV-B sugarak a legnagyobb bűnrészesek a bőrrák kialakulásában, és ezek a sugarak okozzák a kellemetlen nyári leégéseket is. Viszont az UV-B sugarak indítják be a szervezetünk D-vitamin- és a bőrréteg melanintermelését, amitől bőrünk felsőbb rétege megvastagszik és bebarnul. Éppen az anyajegyek kialakulásáért felelős melanint termelő sejtekre ránövő rosszindulatú daganatok okoznak bőrrákot.
Naptejek: melanóma kialakulása ellen is segítenek
A melanóma napjainkban is rendkívül gyakori halálozási ok világszerte. A brit Rákkutató Intézet tanulmánya szerint azonban megfelelő védekezéssel 10-ből 8-esetben meg lehetne előzni a bőrrák kialakulását. A Sydney-i Egyetem kutatói pedig bebizonyították, hogy a 18-40 év közöttiek 40 százalékkal kisebb eséllyel lesznek bőrrákosak, ha még gyermekkorukban mindig bekenték őket naptejjel, amikor kellett.
Az egyik leglehangolóbb tény viszont az, hogy 100 százalékos védelmet nyújtó napozókrémek – a legmeggyőzőbb reklámszövegek ellenére – nem léteznek.
Öröm az ürömben, hogy 98 százalékos védelmet nyújtó termékek viszont igen. Ilyenek a legerősebb – 50-es faktorszámmal rendelkező napozószerek – amelyek tehát szinte teljes védelmet képesek nyújtani a nyári napsütésben. Sőt, még a 15-ös faktorúak is 93 százalékos védelmet biztosítanak!
Az UV-B sugárzást alapul vevő faktorszámot azonban más szempontból találhatjuk hasznosnak. Az SPF-nek (Sun Protection Factor-nak) nevezett, laboratóriumi körülmények között meghatározott számérték – amelyet szintén a svájci Greiter fejlesztett ki – támpontot ad, hogy hányszor tovább napozhatunk a kozmetikummal bekenve, mint anélkül. Tehát ha valaki védekezés nélkül 15 perc alatt égne le a napon, akkor egy 30-as faktorú naptejjel 30-szor később égne le – vagyis 450 perc alatt.
A steril laboratóriumi körülmények azonban a valóságban nem feltétlenül mérvadóak – hiszen bőrünk nedvességtartalmától, színétől és szőrzetünktől, a napsugarak beesési szögén át az ultraibolya hullámok hosszáig számos tényező befolyásolja, hogy milyen fajta napozókrémből mennyit érdemes használni. Hiába használ a laborban 450 percig egy naptej, a védőanyagok a tűző napon alig 2 óra alatt erejüket vesztik, és újra kell kenni a bőrünket. Ráadásul sokkal, de sokkal vastagabban, mint ahogy azt gondolnánk. Az amerikai Bőrrák Alapítvány ajánlása szerint egy átlagos felnőtt embernek alkalmanként legalább egy feles pohárnyi naptejet kellene magára kennie.
A leégés elleni termékek tárháza egyre szélesebb és fejlettebb, így már nem feltétlenül kell tocsogni a zsíros, fehér lében. Míg az átkosban csak sárgás, folyós napolajat lehetett beszerezni (egyes nyugati országokban pedig a tévhitek buzdításától az étolaj használatára is sokan rászoktak), addig napjainkban nem tapadó spray-k, gélek, kenőcsök, és habok sokasága közül válogathatunk, amik napozás előtt, alatt, vagy azután is felhasználhatók. Az összetevőiket és hatásmechanizmusukat tekintve azonban a napozáshoz használatos kozmetikai termékeket két nagy csoportra oszthatjuk.
Csillámos naptejek
Az egyik csoportba a Greiter óta használatos csillámos naptejek tartoznak. Ezek a kozmetikumok szervetlen részecskéket, cink-oxidot, vagy titán-dioxidot tartalmaznak, amelyeknek a csillámló felülete tükör módjára veri vissza a nap sugarait. Hátrányuk mindössze annyi, hogy egy alaposabb mosakodás után is megtapadhat a bőrünkön, sőt, a ruházatunkon is, azt a látszatot keltve, mintha túl sok csillámporral egy gálaestre sminkeltük volna ki magunkat.
Pár évtizeddel ezelőtt a mára nanoméretűvé zsugorodott részecskéket sem tudták legyártani, és ezeknek az elfedésére színezték fehérre a testápolókat. Ma azonban egyre többen használják ezeket a termékeket, mert a kémiai megoldásokat ellenzők tábora egyre nő.
Naptejek másik csoportja
A naptejek másik csoportja ugyanis, a ’80-as és ’90-es években erősödő ultraibolya sugárzás miatt létrehozott szerves anyagokat, többek között avobenzont, oktinoxátot vagy oxibenzont tartalmaz. Ezek a jobbára fehér színű kemikáliák a bőrünkön nem csak fényvisszaverő felületet képeznek, de szivacs módjára képesek elnyelni a káros napsugarakat. Jótékony hatásuk viszont csak ideig-óráig tart, ugyanis a napsugarak a védőréteget szépen lassan alkotóelemeire bontják.
Rövidtávú hatásuk alatt ráadásul a szerves naptejek hatóanyagai súlyosan károsítják – többek között – a korallokat, és veszélyeztetik a halakat, a hínárokat és a tengeri sünöket. Ha valaki netalántán Palaura (Fülöp-szigetektől keletre, a Csendes-óceán közepén keresendő ez a szigetország) vagy Hawaii-ra tervezi a poszt-koronavírusos nyaralását, az jobb, ha tudja, hogy ezeken a helyeken a szerves adalékokat tartalmazó naptejeket (Hawaii-on egyes összetevőit) már betiltották, és számos tengerparti országban hasonló korlátozásra készülnek. Ennek oka az, hogy már egy strandnyi fürdőzőről is több liter naptej mosódhat be az óceánba, amely súlyosan károsítja a természetes élővilágot.
Akik azonban semmilyen forgalomban lévő naptejben sem bíznak, azoknak sem kell sokáig várniuk, ugyanis egy dél-afrikai egyetemi labor vezetésével dolgozó nemzetközi kutatócsoport kifejlesztett egy olyan eljárást, amelynek a segítségével a kesudió héjából állíthatnak elő fényvédő krémeket a napozáshoz. A legtöbb esetben ipari hulladékként végző kesudió így egy ökológiai szempontból környezetbarát adalék lehet majd a „fenntartható” napozáshoz.