Mi mindent tudhatunk ma Jézus koráról? – az ókortörténészt kérdeztük

Ingyen gyógyulhatnak a vakvezető kutyák
2022-12-24
Hatalmas tömeg a Születés Templomában
2022-12-25
Show all

Mi mindent tudhatunk ma Jézus koráról? – az ókortörténészt kérdeztük

Kőszeghy Miklós

A Háromkirályok, akik az újszülött Gyermek üdvözlésére érkeztek, valószínűleg mágusok voltak, akik asztrológiával, csillagjóslással is foglalkoztak – mondta a Tudás.hu-nak Kőszeghy Miklós ókortörténész. Az egyetemi tanár a legendák és a valóság összefüggéseiről, Jézus-korabeli nyelvről, életmódról, fügéről, de még a sörről is beszélt.

Milyen tárgyi emlékekkel, régészeti leletekkel lehet bizonyítani a Biblia tételeit?

Az evangéliumokban rengeteg kincs rejtőzik, de ezek nem történelemkönyvek. Csak körültekintően, nagyon vigyázva lehet adatokat kinyerni belőlük. Szerencsére a régészeti ásatások sok mindent feltártak Jézus koráról. Bár azt nem tudjuk pontosan, hogy ő maga hogy nézhetett ki, az akkori életről nagyon sokat tudunk.

Él bennünk egyfajta Jézus-kép, a művészi ábrázolások vagy a filmek nyomán, ennek azért kell, hogy valóságalapja legyen.

Egy antropológiai kutatás szerint Jézus 160 cm körüli, sötét, göndörhajú férfi lehetett. De miért is kellett volna, hogy máshogy nézzen ki, mint abban az időben a férfiak Izraelben?

Lehet, hogy a szellemisége lényegítette át a külsejét a művészi képzeletben, hogy kitűnjön, ő más, kiemelkedik a többi közül?

Lehet, de az is lehet, hogy az európai művészek csak azt akarták, hogy jobban hasonlítson az európai rasszra. És bizonyára sokkal kevesebb információjuk volt az ókori valóságról. Szóval, nem tudjuk, legfeljebb sejthetjük, hogy milyen színű volt a haja, de azt tudjuk, hogy hol született, miket mondhatott és tehetett az életében, és nagyon sok mindent ismerünk a körülötte lévő világból. Tudjuk, hogy az emberek szűk, sikátorszerű utcák között, kifelé zárt, úgynevezett introvertált házakban laktak, amelyeknek egy belső udvarról nyíltak a helyiségei. És tudjuk, hogy a belső udvarról nyílt az istálló is, a mellett pedig a trágyaraktár. És tudjuk, hogy az intim tér fogalmát nem ismerték. Mindenki egy szobában lakott, így aztán egy gyerek az élete során a fogantatástól a halálig az ember minden döntő élethelyzetét megismerte, hiszen ott zajlott előtte. Sem a szexualitás, sem a halál nem misztifikálódott. Sokkal természetesebb életmód volt. De ismerjük az ókori emberek tárgyait, eszközeit is. Tudjuk, hogy József az Újszövetség szerint afféle techné volt, mi ácsnak hívjuk, de ő több volt annál, ma építőipari szakembernek mondanánk. És valószínűleg kicsi korában Jézus ott lábatlankodott József műhelyében, Názáretben.

Olívaolaj ’Az utolsó vacsorán’ is

A Biblia említ kenyeret, bort, mi minden volt a korabeli emberek tápláléka?

Az alap a gabona volt. Kenyeret ettek, ami búzából, néha árpából készült. Olyan pitaszerű volt a kenyerük, mint, amit ma már az arab és a török konyha jóvoltából idehaza is ismerünk. A tészta kovásszal készült – kovász nélkül csak az Egyiptomból való kivonuláskor, az Exodusban csinálták a kenyeret, kényszerűségből -, aztán vagy egy fölhevített kövön, vagy egy kőkemencében megsütötték. Úgy tudjuk, abban a korban egy ember napi 60-70 dkg lisztet is elfogyasztott. Ez mai szemmel rengeteg, de nekik ez volt a fő energiaforrásuk. És ami nagyon fontos volt még, az az olíva.

Olívabogyót ettek?

Tudomásom szerint bogyó formájában nem nagyon ették, viszont kipréselték az olajat és azt fogyasztották. Az olajat lámpában égették el és azzal világítottak. A zsidó hagyomány szerint, amikor őseik a görögök fölött nagy győzelmet arattak, csoda történt, az egy napra elegendő olaj nyolc napig égett, innen ered a Hanuka, a Fény ünnepe, amit minden évben ilyentájt ünnepelnek. Az olajnak ezen kívül még két felhasználási módja volt. Vagy beleáztattak illatos növényeket, és akkor testápolóként használták, vagy pedig fűszernövényeket tettek bele, akkor táplálékul szolgált. Ez afféle déli, közel-keleti étkezési szokás, ma is létezik, ha elmegyünk például egy jobb olasz étterembe, máris elénk tesznek egy kis olívaolajat kenyérrel. Jézus is, amikor az utolsó vacsoránál megkérdezik, hogy ki fogja őt elárulni, azt feleli: „az, aki a kezét velem együtt mártja a tálba”. Tehát valószínűleg az utolsó vacsoránál is a kenyeret fűszeres olajba mártogatták. Aztán ettek mindenféle gyümölcsöt. Például a füge nagyon kedvelt volt. Lehet, hogy sokak számára meglepő lesz, de valószínűleg a Bibliában, a Paradicsom- történetben is fügéről van szó, nem almáról, tehát nem almát vettek a fáról. Az eredeti szövegben nem is füge, hanem az édesség szó szerepel, de az nyilván a fügét jelentette.

És az ábrázolásokon fügefalevél takarja a meztelen testet.

Igen, igen. De egyéb gyümölcsöket is fogyasztottak. Ismertek voltak a csonthéjasok is Izraelben, például a barack. A kardinálisabb kérdés a hús. Abból nagyon keveset ettek. Mi ma Magyarországon, mondjuk, 10 éves korunkig elfogyasztjuk azt a húsmennyiséget, amit egy ókori ember egész életében. A húsevés egyébként is ritualizált volt. Tehát amikor áldozatot mutattak be Istennek családi körben, vagy bárhol az ószövetségi korban, akkor a bárány húsának egy részét feláldozták, elégették, a másik felét megfőzték, talán valamiféle húslevest készítettek belőle. A sertés Jézus korában már tisztátalannak számított, azt nem fogyasztották. Alapvetően birka- és kecskehúst ettek és sok halat, szarvasmarhát csak a gazdagabbak. Ezen kívül sokféle hüvelyest fogyasztottak, borsót, lencsét, babot, amelyekből vízzel kásaszerű ételt készítettek. Nyers tejet tudomásom szerint ritkán ittak, a tejet feldolgozták aludttejjé vagy sajttá. De a sajt sem olyan volt, mint manapság, mondjuk az ementáli, inkább olyasmi, mint az orda vagy a mai ricotta, szemcsés. Ezt általában a nomádok termelték, aztán elcserélték egyéb dolgokra.

És a vízen kívül ittak mást is?

Bort csak a gazdagabbak. Sör is létezett már Palesztinában, Jézus korában is, a kenyérből készült sör ősi ital, akkor is már vagy kétezer éves volt, vagy még régebbi. Persze nem nagyon emlékeztetett a mai sörre, alig szénsavas, édeskés, barna ital lehetett. Amire tényleg igaz a mondás: folyékony kenyér.

Amikor még nem voltak kopárak a hegyek

A mai ember a Jézus korabeli Izraelt gyakran egészen sivatagos, dimbes-dombos tájnak képzeli. Valóban ilyen volt?

Nem egészen. Sokkal zöldebb volt akkor a vidék, mint manapság, több fa volt, a hegyek nem voltak kopárak. Főleg az északi részeken dús vegetáció lehetett. Tölgyerdők, mediterrán fenyők, rétek. Jézus azt mondja egy helyen „Salamon legnagyobb pompájában sem volt olyan színes, mint a mezők liliomai.” A sivatagi részek sem olyanok voltak, mint a Szahara, sokkal inkább kősivatagra gondolhatunk, mély vízmosásokkal, völgyekkel. De azóta nagyon nagy területek kiszáradtak. Ráadásul ez az a vidék, ahol a legkorábban elkezdte az ember átalakítani a tájat és ez pusztította a környezetet. A leghosszabb ideig itt működött ez a folyamat az egész világon. És ez igaz szinte az egész Mediterráneumra. A kecskék például olyan mélyen lelegeltek mindent, hogy utána az eső sokszor a termőföldet is le tudta mosni. De a hőmérséklet- és csapadék-viszonyok nagy valószínűséggel azóta sem változtak. Ma is van egy nagy vízválasztó Izraelben, amely éppen Jeruzsálemen fut keresztül. Ha valaki áll Jeruzsálemben és elnéz keletre, Jerikó felé, ott már az említett kősivatag van, nyugatra viszont még lehet földet művelni, mert a Földközi-tenger felől érkező felhőkből több eső hullik.

Jézus születése idejében héberül beszéltek Izraelben?

Héberül a hétköznapokban nem beszéltek, az akkor már szakrális nyelv volt. A Bibliát ugyan héberül lehetett olvasni, de a köznép már azt sem úgy olvasta, hanem arámi fordításban. Jézus anyanyelve az arámi volt. Nagy kérdés, hogy tudott-e héberül. Egyszerűen nem volt rá szüksége. És görögül, úgy gondolom, szinte biztosan nem tudott. Hiszen sem hellenisztikus műveltségű körökben nem forgott, sem pedig kereskedő nem volt.

A Bibliában az Ószövetség héberül íródott?

Kilencvenkilenc százalékban héberül, de van egy nagyon fontos kisebb rész, ami arámiul. Dániel könyvének második fejezete negyedik verstől kezdve a szöveg arámira vált. „..És szóltak a káldeusok a királyhoz káldeus nyelven…” De másutt, Jeremiásnál is van arámiul itt-ott egy rész, néha csak egy-egy szó.

Kik voltak a káldeusok?

Az Újbabiloni birodalom alapítóinak egyik népcsoportja, akik arámiul beszéltek. Dániel könyve a babiloni király udvarában élő és dolgozó bölcseket nevezi így.

És mi az Újszövetség nyelve?

Ott minden görögül van leírva. De hogy ez az eredeti-e, vagy fordítás, ma sem tudjuk. Az biztos, hogy az újszövetségi görög nyelvezetben számos olyan fordulat van, amely nem görögös, más eredetre utal. Ezeket semitizmusnak hívják. A beszélt arámi nyelvben pedig akkoriban is lehettek dialektusbeli különbségek. Amikor Péter kint várakozik a tűznél, amíg Jézust kihallgatják, azt mondja neki egy szolgáló: „Te is galileai vagy, mert a kiejtésed elárul.”

Mindenki akar találni valamit

Pétert említette. Nemrég felröppentek olyan hírek, hogy a régészek megtalálták Szent Péter egykori lakhelyét. Ez igaz?

Kicsit messzebbről válaszolnék. A palesztinai régészet rengeteget köszönhet a Bibliának. A világ talán legalaposabban föltárt helye Izrael. Szinte minden négyzetcentiméterét megmozgatták. Izraelben egy garázskaput nem lehet úgy építeni, hogy ne kelljen előbb a régészeket odahívni. Ez jó. Másfelől viszont, mindenki akar valami „bibliait” találni. Akkor is, ha az nincs. Dávid palotáját 2-3 évente megtalálják. De még most sem tudjuk, hogy hol van. Ami Péter házát illeti, ott valóban létezik egy nagyon régi hagyomány. Volt ott, Kafarnaumban egy domus ecclesie, afféle vallási gyülekezeti hely, ahol összejöttek a korai keresztények. De mit találtak a régészek ebben a házban? Horgonyt, hálókat, meg halászati eszközöket. Hát, tudjuk, hogy Péter halász volt. Csakhogy minden második ember halász volt akkoriban, mindenki abból élt a Genezáreti-tó partján. Én személy szerint azt gondolom, fogalmuk sincs, hogy hol volt Péter háza. De, amit megtaláltak, s ami fölé később egy templom is épült, az tényleg nagyon hasonló ahhoz, amilyen lehetett.

Mit lehet tudni a Háromkirályokról, akik a Gyermek születését jöttek üdvözölni? Valóban Napkeleti bölcsek voltak, ahogy más néven is nevezik őket?

Ők valószínűleg mágusok voltak, a mágusokat Iránból ismerjük. Asztrológiával, csillagjóslással is foglalkoztak, az eredeti szöveg valami olyasmit akar mondani, hogy ezek a csillagjósok láttak valamilyen csillagot és az vezette őket. De hogy a Betlehemi csillag pontosan mi volt, arról fogalmunk sincsen. Szokták magyarázni ilyen-olyan konstellációkkal, bizonyos csillagoknak az együtt állásával, vagy hasonlókkal. Az erről szóló bibliai híradás egy csodás elemeket is tartalmazó történet, aminek nem kell a pontos, természettudományi szempontból is helytálló valóságtartalmát keresni. Mindig csalódott vagyok, amikor a bibliai történeteket megpróbáljuk megmagyarázni valamivel. Mert a csodáknak éppen az a lényege, hogy nem lehet őket megmagyarázni. Én nagyon szeretem az ókori embereket, és azt gondolom, hogy semmivel sem voltak butábbak, mint mi, és ha egy ókori szövegben bármiféle csodáról olvasok, mondjuk, szétnyílik a tenger, vagy ilyesmi, akkor én azt elhiszem. Az szánalmas vállalkozás, ha a csodát, ami azt jelenti, hogy Isten egy időre felfüggeszti a természeti törvényeket, én a természeti törvények felől akarom magyarázni.

Ha jól tudom, a Jézushoz kapcsolódó építmények, például a Születés Temploma, amit ma zarándokok milliói látogatnak, nem pontosan azidőtájt, hanem később épültek. És ezeket az építkezéseket Nagy Konstantin császár édesanyja, Heléna, a későbbi Szent Ilona szorgalmazta.

Születés Temploma Betlehemben

Születés Temploma Betlehemben
Forrás: Wikipedia

Ez így van. Sokfelé utazott, hogy Jézus nyomait fellelje. Csakhogy az a Jeruzsálem, amit ő látott (Krisztus után 248-330 körül élt), az nem ugyanaz volt, mint Jézus Jeruzsáleme. A várost ugyanis Krisztus után 70-ben alaposan lerombolták a rómaiak, továbbá még jó 50 évig rommező volt, tehát a környékről mindenki onnan vitte az építőanyagot. Azután Hadrianus császár a 2. század közepe táján újjáépítette, vagy inkább azt mondanám, egy új várost épített a helyére. A mai jeruzsálemi óvárost Hadrianus építette. Tehát, ha egészen kemény akarok lenni, akkor azt kell mondanom, hogy Jézus ott sehol nem járt. És ez rendkívül sok „optikai” csalódáshoz vezet. Például a zarándokok csodálkoznak azon, hogy a Golgota ma benn van az Óvárosban. Pedig azt írja a Biblia, hogy a városon kívül volt. A Bibliának van igaza, mert a Jézus kori város egész más alaprajzzal működött, és akkor az a domb még kívül volt a városon. Egyébként is, a keresztre feszítés népszórakoztatási eszköz volt, tehát ahhoz nagy tér, hely kellett, ahova az emberek kimehettek, nézelődhettek.

Krisztus a keresztúton

A legenda szerint Heléna megtalálta Krisztus keresztjét.

Ez nonszensz, hiszen annak az anyaga régen tönkre mehetett. Az a baj Helénával, hogy elég gazdag volt ahhoz, hogy az idegenvezetők „mindent” megmutassanak neki, bárhol járt is.  Neki még azokat a szögeket is megmutatták, amivel Jézust odaszögezték. Viszont Heléna mégis nagyon fontos személy, mert fantasztikus egyházi beruházások indultak az ő utazása nyomán, amikor intézményeket, építményeket segített létrehozni bizonyos helyeken. Ilyen például a Szent Katalin kolostor a Sinai félszigeten, a betlehemi Születés Temploma, de maga a Szent Sír templom is Jeruzsálemben, amiről egyébként azt gondoljuk, tényleg olyan helyszín, amely Jézushoz kötődik a Bibliában, és ez régészetileg, történetileg is igazolódott. Nagy valószínűséggel valóban itt temették el.

Szent Sír Temploma Jeruzsálem óvárosában

Szent Sír Temploma Jeruzsálem óvárosában
Forrás: Wikipedia

De hogy a Via Dolorosa hol lehetett, azt nem tudjuk. Mert, hogy az Ecce homo boltívtől nem indult a keresztút, az biztos, mert az az építmény később, Hadrianus korában épült. A legenda szerint a keresztút elején Pilátus rámutatott a töviskoszorús, összetört Jézusra: Íme, az ember! Én azt gondolom, hogy valószínűleg a Jaffa kaputól indult Jézus keresztútja, mert ott volt Heródes palotája, és amikor a helytartó, Pilátus Jeruzsálembe jött, ott szállt meg. Ez viszont délre van a mai Golgotától. Tehát Jézus valószínűleg rögtön kiment a városból, és észak felé haladva jutott fel a dombra. De az ilyen bizonytalanságok ellenére, mégis, amikor az ember elmegy és felkeresi ezeket a szent helyeket – engem többször is elvitt oda a szerencsém -, óhatatlanul megrendül. Nem csak tudja, de mélyen érzi is, hogy igen, valahol itt történtek a dolgok. Ennek a helynek különleges, semmihez sem hasonlítható atmoszférája van.

Cikk küldése e-mailben

Comments are closed.