Hónapok óta folytat nehéz, de olykor reménytelennek tűnő küzdelmet a kormány a magyar lakossági fogyasztás beindításáért. Valójában nem is igazán érthető, hogy a magyar lakosság miért nem vásárol többet, hiszen közben sokkal jobban keres, de talán a legfontosabb tanulság az, hogy a bizalom nagyon illékony dolog, ha ebben törés van, azt nagyon nehéz visszaépíteni.
Miről szól mostanában a magyar gazdaság? Egy olyan vegyes adattömeget láthatunk, amelyben valójában vannak pozitívumok, de mégis mintha ezek nem segítenék eléggé azt, hogy ne legyenek negatívumok. Mire gondolunk?
A magyar embereknek van munkája, vagyis nem nőtt meg érdemben a munkanélküliség. A 4,3 százalékos hazai munkanélküliség persze azt jelenti, hogy így is van 200 ezer ember, akinek éppen nincs munkája, pedig szeretne dolgozni, de ez azért gyakorlatilag strukturális probléma csak, ennél sokkal több embert is fel tudna szívni a gazdaság.
Emellett immár csak 3 százalék az infláció, vagyis sikerült elérni a Magyar Nemzeti Bank inflációs célkitűzését, ez szeptemberben több mint 3 éve először sikerült. Végül mostani cikkünk szempontjából az a lényeg, hogy a bérek 13,9 százalékkal emelkednek, vagyis bőven az áremelkedéseket meghaladó ütemben. Mindebből annak kéne következnie, hogy az emberek többet is fogyasztanak, de valójában mégsem ezt látjuk.
Csak az a fránya fogyasztás…
Ha az emberek átlagosan érdemben nagyobb fizetésemelést kapnak, mint amennyivel az árak nőnek, abból az következne, hogy többet tudnának fogyasztani, csakhogy a fogyasztás és így a fogyasztáshoz kapcsolódó adók (elsősorban az általános forgalmi adó) nem emelkednek, pedig ez kellene a költségvetés egyensúlyához. De ez kellene ahhoz is, hogy több forrás legyen szociális segélyekre, közalkalmazotti béremelésre, nyugdíjemelésre, egészségügyre, oktatásra. Vagyis a fogyasztás stagnálása, olykor visszaesése nem öröm senkinek, kivéve talán azokat a zöldeket, akik a klíma szempontjából káros fogyasztás szinten tartását, csökkentését tűzték a zászlajukra.
Ha erre a különös jelenségre rápillantunk, több magyarázatot is adhatunk, vélhetően mindegyikben van igazság.
- A magyarok óvatosabbak lettek, nem mernek fogyasztani.
- A magyarok jó megtakarítási lehetőségekkel is találkoznak, inkább befektetnek, mint fogyasztanak.
- A magyarok külföldön fogyasztanak, mert rájöttek, hogy a környező országokban alacsonyabb az árszint.
- A magyarok számára a termékek megvásárlása helyett népszerűbb az élményszerzés, például az utazás, ami megint azt jelenti, hogy a fogyasztás egy része nem itt történik.
Az óvatosság elve
Nézzük meg ezt a négy állítást egyesével! Mutogathatunk mindenféle tényezőre, de ha a magyar fogyasztói bizalom csökkent, annak oka lehetett. Például az, hogy korábban úgy elengedtük az inflációt (2022-ben és 2023-ban bőven kétszámjegyű volt a pénzromlás), hogy az emberek egy jelentős részében rögzült az, hogy kuporgatni kell, hogy drágaság van, hogy kevesebbet kell luxuscikkeket venni, szórakozni, autózni.
Ha ez történt, utána be lehet mutatni a fenti adatokat, mondhatja bárki, hogy
de hát ember, most már megint jobban élsz, már nem emelkednek úgy az árak, mint a fizetések.
Igaz, csak ilyenkor vannak, akik meghúzzák magukat, nem mernek kimenni a piacra, bemenni minden boltba, azt mondják, hogy leépültek a tartalékaim, ha most jobb is, akkor is előbb vissza kellene építeni azokat.
A vonzó megtakarítások
Azt mondtuk, hogy 3 százalék az infláció, de vannak, akik még 18 százalék feletti kamatokkal fialtatják a pénzüket, illetve vannak, akik most is vonzóbbnak találják a 6-7 százalékos aktuálisan elérhető kamatokat.
2023-ban 17,6 százalék volt az éves átlagos infláció, említettük, hogy ez most aktuálisan már csak 3 százalék. Képzeljük el, hogy rengeteg magyar lakossági megtakarítónak még olyan Prémium Magyar Állampapírjai (PMÁP) ketyegnek, amelyek majd 4-5 hónap múlva efelett a 17,6 százalék felett fizetnek kamatot (például 18,1-18,35 százalékot).
Ki lenne az az őrült, aki hagyná ezt a remek kamatozást elveszni, ki fogyasztana akkor, amikor a korábban megvett állampapírjával ilyen kamatot realizálhat? Azért nem érdemes elindulni a Magyar Államkincstár irodáiba, aki régebben vett ilyen papírt, annak van csak ilyen magas kamata, de most már ilyet nem lehet venni.
Igen, 2025 februárjában, márciusában az állam majd kifizeti a magas kamatokat, vagyis abban esetleg lehet bízni, hogy na, akkor majd beindul a fogyasztás. Csak van egy optikai csalódás, akinek olyan sok pénze van, hogy évek óta befektethetett, az vélhetően nem is nagyon mondott le számára nélkülözhetetlen fogyasztási elemekről.
Ha a magyar lakosság legszegényebb rétegei kapnának ezer milliárd forintnyi kamatot, ők biztosan fogyasztanának, vennének több benzint, jobb kaját, nagyobb hűtőt, légkondit, de ha csak a gazdagabbak kapnak ennyi frissforrást lehet, hogy ők csak újra befektetik azt, de nem növelik a fogyasztásukat.
Külföldi bevásárló utak
A következő pontot vehetjük természetesnek, de vehetjük természetellenesnek is. A magyar lakosság olcsóbban tud bevásárolni a külföldi országokban, és ha a határátlépés is egyszerű (elsősorban Szlovákia lehet a példánk, mert ott alacsonyabb az árszint és nincs határellenőrzés), akkor át is fog járni vásárolni.
De van egy olyan globális hatás is, hogy hiába keres többet a magyar, egyre nagyobb arányban költi el jövedelmét külföldi webshopokban. Itt sok mindenre gondolhatunk, például a Temu olcsó kínai webshopjára, de arra is, hogy például a szórakozás egy része már nem magyar mozi, vagy magyar színház, hanem „külföldi” Netflix és Amazon Prime.
Ez utóbbi fogyasztás-átcsoportosítás ellen nehéz tenni, de az biztos, hogy bármennyire is elég jól működött Magyarországon a speciális adóztatás, vagyis magas adó a fogyasztásra, alacsony a vállalkozásra, azért, ha nálunk magasabb a forgalmi adó, mint a környező országokban, ráadásul mindenféle pótlólagos teher, például kiskereskedelmi adó is rakódik a kereskedelemre és így az árucikkekre, az nem múlik majd el teljesen nyomtalanul, nem marad következmények nélkül.
Éljen az élmény!
Végül a záró pontot csak óvatosan érdemes behozni, mert az idegenforgalomról lesz szó, aminek mi azért még mindig nettó haszonélvezői vagyunk. Vagyis a külföldiek magyarországi fogyasztása többet hoz a konyhára, mint amennyit a magyarok külföldi fogyasztása elvisz.
De mégis érdemes odafigyelni. Valahogy a magyar lakosság előbb tért vissza a nehéz évek (Covid, háború, energiaválság, magas infláció) után az élményvásárlások piacára, mint a termékvásárlásra. Sokat utazunk, aminek ezer és egy oka lehet. Kiéheztünk rá a járvány alatt, a magyar inflációs szintek után már nem is érezzük olyan drágának a bécsi boltot, a horvát kempinget, az olasz vacsorát. Egyszóval van egy olyan érdekes tapasztalat is, hogy a magyarok fogyasztása a legerősebben a külföldön megvásárolt szolgáltatások esetében tért vissza, a hazai szolgáltatások és főleg a hazai termékek kereslete nem épült ilyen gyorsan vissza. Természetesen mindig lehet abban bízni, hogy ez a sok hatás végre jövőre már odavezet, hogy a nagy reálbér-emelkedésből vásárlás is lesz. Jó lett volna, ha erre nem kellett volna ennyit várni, egészségesebbnek éreznénk a magyar gazdaságot.
