Miért van annyi turbulencia repülés közben és ez mennyire veszélyes?

Az utóbbi időben változott valami a repülésben, vagy csak úgy érezzük, hogy több a turbulencia, és valójában nem is? Egyáltalán félni kell a turbulenciától? Tulajdonképp mi is az?

De miért is repül a repülőgép?

A repülőgépeket a szárnyakon keletkező felhajtóerő tartja a magasban.

A szárny kialakítása olyan, hogy a levegő a felső részen hosszabb utat kell, hogy megtegyen, mint az alsó él mentén, és mivel ugyanannyi levegő hosszabb területen terül el (igencsak leegyszerűsítve a dolgokat), a szárny felett ritkább lesz a levegő, ami felfelé húzza a repülőgépet, persze ehhez megfelelő sebesség kell, amely adat repülőgépenként változik, a néhány tucat kilométer/órától, a több száz kilométer/óráig.

Ha a repülőgép lassabban megy, mint az a sebesség, aminél a szárnyon keletkező felhajtóerő fenn tudja tartani a levegőben, akkor baj van. Persze sok más tényező kell a repüléshez, de alapjaiban erről van szó.

A repülőket eleve turbulenciára méretezik

Ha a levegő szép egyenletes, nincsenek benne áramlások, mindenütt egyforma a légnyomás, a repülőgép simán repül.

Azonban a levegő soha nem ilyen, a légnyomás, a szél, az időjárás hatására, sőt maguk a repülőgépek hatására áramlások keletkeznek. Ha ezek a fizikai jellemzők gyorsan, kaotikusan változnak, turbulenciáról beszélünk.

Turbulencia folyadékban is keletkezhet.

A pilóták három kategóriába sorolják a turbulenciát, a könnyű turbulenciát épp hogy meg lehet érezni, a közepesnél már határozottan érezzük a rázkódást, az extrémnél pedig akár személyi sérülés is lehet.

Ha a repülőgép egy ilyen turbulens áramlásba fut bele, akkor az utasok rázkódásokat éreznek, olyan lesz az utazás, mintha egy nagyon kátyús úton haladna egy autóbusz.

Elvileg ez a repülőgépekre nem jelent veszélyt, az elmúlt 40 évben egy olyan – repülőgép elvesztését, lezuhanását okozó- balesetet sem jegyeztek fel, amelyet turbulencia váltott volna ki.

A modern repülőgépeket eleve méretezik erre, nem fog szétesni a levegőben, sőt az sem okoz a gépeknek problémát, ha a turbulencia hatására 15-30 métert akár „zuhan” is a gép.

Persze történtek kivételek, amit akár a turbulencia számlájára is lehet írni, hiszen előfordult egyszer, 1966-ban, hogy emberi mulasztás, pilótahiba és a turbulencia is közrejátszott egy repülőgép szerencsétlenségben, egy BOAC Boeing 707-es felszállás közben lezuhant Japánban.

Hozzá kell tenni, hogy minden légibaleset után az okokat nagyon alaposan kivizsgálják, és olyan előírásokat dolgoznak ki, hogy még egyszer ugyanaz a baleset ne forduljon elő.

A felmelegedés, de a zsúfolt ég miatt is gyakoribb a rázkódás

Az azonban tény, hogy az 1950-es évek óta a turbulencia gyakoribb. Míg 60 éve az utazások 40 százalékban számíthatunk a jelenségre, ma ez a szám már 90 százalék.

Ez nem azt jelenti, hogy szinte minden út rázós lesz, csak nagyobb az esélye, hogy érzünk valamit a repülőgépen.

A növekedés oka nem ismert, közre játszhat benne a globális felmelegedés, a naptevékenység, és sok más tényező is, például az, hogy az égbolt zsúfolt, csúcsforgalom idején a repülőgépek nehezebben kerülik ki az eleve turbulensnek tűnő területeket, mert megfelelő távolságot kell tartani egymás között.

A globális felmelegedés hatását nemrégiben mutatta ki egy tanulmány. A brit Reading Egyetem kutatói által kidolgozott elmélet szerint az egyre növekvő légköri szén-dioxidszint miatt egyes régiókban, például a nagyon forgalmas észak-atlanti területen megnövekedett a nagy magasságban fújó szelek sebessége.

A pilóták persze, ha tehetik, elkerülik azokat a területeket, ahol komolyabb örvények várhatók, azaz viharokat, zivatarokat.

Ezek érzékelésére minden repülőgép orrában van egy időjárás radar, és a légi irányítás is ad tájékoztatást, sőt a repülőgép is tájékoztatja a többi gépet, ha turbulenciába fut bele, de bármikor előfordulhatnak olyan helyzetek, hogy a tiszta égbolton is kialakulhat turbulencia, amit egyszerűen nem lehet előre látni, hiszen nincs mit érzékelni.

Ha a turbulencia elvileg nem veszélyes, és a repülőgépeket eleve erre tervezik, akkor miért kell vele foglalkozni?

Egyrészt sok embert halálra rémiszt, ha a gép egyszer csak „leesik” pár tucat métert, másrészt az erős turbulencia ugyan a repülőgépet nem sérti meg, de ha valaki nincs bekötve, akkor kieshet a székéből, sőt komoly személyi sérüléseket is okozhat, ahogy a cikk elején idézett esetben is történt.

Számos esetet jegyeztek fel az elmúlt években, ahol a repülőgép utasai turbulencia miatt sérültek meg.

Persze ez is ritka, az USA Szövetségi Légügyi Hivatala szerint az Egyesült Államokban 2009 és 2021 között évente mindössze 5-18 olyan eset fordult elő, ahol valaki turbulencia miatt megsérült.

Ez így hatalmas szám, de ha azt vesszük, hogy naponta legalább százezer repülőgép indul el, és minden pillanatban legalább 8 ezer repülőgép van a levegőben, már igencsak ritka eseménynek tűnik, hogy valaki megsérül egy repülőgépben, mert az hevesen rázkódott.

Egy esetben okozott közvetve halált a turbulencia, a Singapore Airlines tavaly májusi járatán – amelyik extrém turbulencia miatt három perc alatt 1800 métert zuhant – s az egyik 70 év feletti utas infarktust kapott.

Az incidens hevességére jellemző, hogy a gép 104 utasát kellett kezelni, és 58 embert kórházban láttak el.

Mindemellett a repülőtársaságoknak komoly anyagi veszteséget is jelent a turbulencia negatív hatása, számítások szerint csak az Amerikai Egyesült Államokban évi 150 -200, sőt akár 500 millió dolláros veszteség keletkezik a turbulencia miatti biztosítási és egyéb károk miatt.

Azonban a turbulencia más meglepetést is okozhat, ami nem feltétlenül kellemetlen, ugyanis feljegyeztek olyan eseteket, amikor egy hagyományos utasszállítót a turbulencia erős szele – ne feledjük a repülőgép sebessége a környező levegő sebességétől jelentős mértékben függ – olyannyira felgyorsított, hogy a repülőgép a hangnál is gyorsabban repült.

Ez sem okozott a gépekben problémát, valójában a hanghatárt nem törték át, mert a környezetükhöz, a környező levegőhöz viszonyított sebességük a hanghatár alatt maradt, de a földfelszínhez mért sebességüket a nagy erejű szél, futóáramlás több száz kilométerrel megnövelte.

A legrázósabb útvonalak

Nem minden repülőgépút egyformán van kitéve a turbulenciának. Egy szaklap 150 ezer repülőutat elemezve összerakta a világ és Európa 10-10 leginkább turbulens útvonalát.

Európán belül a legnagyobb eséllyel egy Milánó-Genf úton futhatunk bele a jelenségbe, ami nem meglepő, hiszen az Alpok magas hegyvonulatai a levegő áramlását eléggé megkavarják, ez egyébként a világon a 4. a listán. Nem véletlen, hogy a második helyen a Milánó Zürich út áll, és szinte minden érintett viszonylat érinti az Alpokat.

Általában olyan útvonalak vannak az élen, amelyek Zürichet vagy Genfet ejtették útba, azaz elmondható, hogy Európa felett leginkább a svájci légkör turbulens.

Világviszonylatban viszont a „legrázósabb” a Santiago de Chile – Santa Cruz, Bolívia út, az Andok felett, ahol szintén a magas hegyvonulat kavarja meg még a nagy magasságban lévő légrétegeket is. Ám a repülés még ezeken az utakon is legnagyobb részt viszonylag zökkenőmentes.

Mivel a repülésben a biztonság a legfontosabb – nem véletlenül ez a legbiztonságosabb közlekedési eszköz, a járdán nagyobb eséllyel ér baleset minket, mint egy repülőgépen, azt is mondhatjuk, hogy a légi utazás legveszélyesebb része, amíg eljutunk a repülőtérre – már zajlik olyan program, amelyek a láthatatlan turbulenciák felderítésére irányul, ez a nemzetközi légügyi szövetség, az IATA Turbulence Aware Platform-ja. Ennek célja, hogy a repülőgépek megosztják online azonnal az információkat, és egy valós idejű turbulencia térképpel segítse a navigálást.

Hogy kerülhetjük el a turbulencia kellemetlen hatását? Ha repülőre szállunk, nem nagyon. Aki rendszeresen repül, nagy valószínűséggel bele fog futni turbulenciába, de nem kell azonnal a legrosszabbra gondolni.

A legfontosabb, ahogy írtuk, a repülőgép nem fog szétesni alattunk, nem fog ettől lezuhanni, azaz nem kell emiatt pánikba esni. Utasként is sokat tehetünk azért, hogy a turbulencia hatását magunkra nézve mérsékeljük.

Ilyen például, hogy a szakemberek szerint a szárny közeli ülésekben érezni a legkevésbé a turbulenciát, legerősebben viszont a hátsó sorokban érezhető.

A másik dolog, amiben minden szakértő egyet ért, az az, hogy érdemes a repülés alatt végig becsatolni a biztonsági övet, és csak akkor kicsatolni, ha valamiért fel kell állnunk.

Ha be vagyunk csatolva, nem eshetünk ki a székből, vagy igen erős turbulencia esetén, amikor a gép erősen süllyed, érzésre zuhan,  nem csapódunk a plafonhoz.

Azt is ajánlják, hogy a tárgyainkat rögzítsük, azokat vagy a tárolókban vagy az ülés zsebében érdemes tartani, hogy hevesebb rázkódás esetén se repüljenek sérülést okozva szerte szét. Ha pedig valaki pánikba esik, akkor az utaskísérőknek kell szólni, akik ki vannak képezve – sok más vészhelyzet kezelése mellett – a pánikba esett utasok megnyugtatására is.