Sting jövő márciusban Budapesten és Debrecenben is fellép
2021-11-09
A magyar tudomány ünnepe – Átadták az ELKH 2021. évi tudományos díjait
2021-11-10
Show all

Mikor volt Magyarországon az első focimeccs?

A foci ma a világon a legnépszerűbb játék, milliók nézik, ahogy jólfizetett labdarúgók próbálják a labdát az ellenfél kapujába berúgni. A kevesek által ismert hazai kezdet nehéz volt, a mai MTK pálya helyén lévő mezőn a teljesen amatőr játékosok vasalt csizmával a labda helyett inkább egymás lábát rugdosták.

A millennium éve, 1896 sok mindenben vízválasztó volt Budapesten. Ekkor adtak át egy sor épületet, utcát, fejeztek be számos beruházást, de ez az év még egy neves eseményt tartogatott, a „Pékerdei csatát”, ami nem volt más, mint az első magyar nyilvános focimeccs.

A labdajátékok nagyon ősi múltra tekintenek vissza, valamiféle lábbal játszott játékot már évszázadok óta űztek az emberek. A mai focit, azaz a mai szabályok szerinti labdarúgást azonban a XIX. század második felében Angliában alkották meg.

Az első meccs Angliából érkezett labdájának vámját a játékosok fizették ki

Erről az angol eredetű sportról már az 1870-es években lehetett Magyarországon hallani, sőt már 1879-ben részletes beszámoló jelent meg róla a sajtóban. Az biztos, hogy szórakozásból, mezőkön már korábban is rugdostak valamiféle labdát a fiatalok, és tudunk iskolán belüli, esetlegesen sportegyesületen belüli próbálkozásokról, meccsekről is. Az is előfordult, hogy az angol szabálykönyv rossz fordítása miatt a játékosok kézzel próbálták a labdát továbbítani. Ekkor még a labdarúgás név sem volt elfogadott, egyes cikkek a „rugósdi” névvel illették.

Egy skót focimeccs 1830 körül

Egy skót focimeccs 1830 körül Alexander Carse festményén.

Hivatalos, előre meghirdetett mérkőzésen, nézők előtt, szervezett csapatok 1896. november 1-jén léptek első alkalommal pályára Magyarországon. A mérkőzésnek a Pékerdő egyik tisztása adott helyet, ami a mai Hidegkúti Nándor stadion helyén volt egykoron.

A mérkőzés ötlete az akkor 28 éves Löwenrosen Károlytól származott. Lőwenrosen korábban egy ideig Angliában élt és dolgozott, ott ismerte meg ezt a játékot, sőt ott focizott is egy csapatban. Hazatérve a MÁV Északi Főműhelyében volt asztalos iparosmester, és úgy gondolta, jó ötlet lenne itthon is focizni. A csapatokat a munkahelyéről toborozta, mégpedig a Főműhely szabadidős egyesületéből, a Törekvés Egyesület dalárdájából – amelynek ő is tagja volt.

(Egy érdekes egybeesés, az Északi Főműhely területén épül a Közlekedési Múzeum új épülete, míg az intézmény első főigazgatója Banovics Kajetán 1903 és 1906 között a Magyar Labdarúgó Szövetség elnöke volt.)

A meccs előtt azonban számos probléma merült fel. Egyrészt Lőwenrosennek nem volt elég pénze, hogy a labdát kiváltsák a vámból. Azt ugyanis ajándékba küldték neki a régi angol sporttársai, de fennakadt a vámon. A vámhatóság igen magas vámot vetett ki a labdára, ami 11 forint volt. Összehasonlításképpen az első meccs háromszáz fizető nézője összesen 30 forintot fizetett. Végül a leendő játékosok adták össze a pénzt.

Ez után megindulhatott a felkészülés, ami három hónapig tartott, a csapattagok megismerkedtek a szabályokkal és az új játék más trükkjével. Löwenrosen tapasztalt játékos volt, de a többiek értelemszerűen nem.

Valamiféle ősi focimeccs 1750 körül Franciaországban

Valamiféle ősi focimeccs 1750 körül Franciaországban (Fotó: Wikipedia)

A három bokatörést hozott első mérkőzés vastag havon zajlott

Végül a nagy nap 1896. november 1-én következett be, ám volt még egy kis probléma. Előző éjjel havazott, ezért a pályát 25 centiméteres hó fedte. Természetesen az idő is meglehetősen hideg volt, ami miatt a játékosok nem is öltöztek át a korábban saját maguk készítette sportruhába, amit rossz munkásnadrágokból és ruhákból alakítottak ki. Hosszú nadrágban és bekecsben játszottak, sőt vasalt csizmában léptek pályára, csak a csapatkapitányok,­ akik közül az egyik természetesen Löwenrosen volt – vettek fel valamennyire szabályos mezt.

A pályát is máshogy kell elképzelnünk, mint manapság. A 25 centiméteres hó borította terület valójában eleve nem volt más, mint az említett Pékerdő egy egyszerű tisztása, azaz se a terület nem volt elég sima, se a fű nem volt az igazi.

Annak ellenére, hogy a játékosok három hónapig készültek a nagy meccsre, a pontosan le nem fordított szabálykönyv, a nem megfelelő ruházat és a „pálya” elégtelen volta miatt a lelkes dalkörtag-munkások inkább gladiátor-összecsapáson vettek részt, mint szabályos focimeccsen.

Azt, hogy ki nyert, nem lehet tudni, egyes vélemények szerint 3-0-ra a Rókus kórház. Ugyanis a meccset 15, más források miatt 20 perc múlva le kellett fújni, addigra három játékos lába tört el.  

A nagy lelkesedéssel játszó játékosok ugyanis inkább egymást rugdalták, mint a labdát, ami kabátban, vasalt csizmában a havas pályán nem is csoda. A vasalt csizmák nyomán viszont három játékos került bokatöréssel a Rókus kórházba.

Focimeccs Magyarországon 1905-ben.

Focimeccs Magyarországon 1905-ben. (Fotó: Fortepan)

A mérges feleségek szétvágták a labdát

A nézők zöme a játékosok családtagjaiból került ki, így közöttük ott voltak a sérült játékosok feleségei is, akik nem igazán tudták be ezt egyszerű sportsérülésnek, hiszen férjük hetekre kiesett a munkából. A feldühödött feleségek az ötletgazda Löwenrosen Károlyon kívántak eleget tenni, de ő megérezve a bajt, gyorsan kereket oldott, és napokig nem is mutatkozott. A feldühödött feleségek ezért a labdán, a drágán a vámból kiváltott angol bőrgolyón vezették le a dühüket, egyszerűen szétvágták azt.

Az első magyar nyilvános labdarúgó – vagy inkább bokarúgó – mérkőzés így tehát nem sikerült jól, de ez nem verte le a sport iránti érdeklődést. A következő hónapokban volt még pár hasonló játék, ahol az ellenfél játékosai legalább annyi rúgást kaptak, mint a labda, de végül rendeződtek a sorok, sikerült lefordítani és alkalmazni a foci szabálykönyvét, és 1897-től már itthon is szabályosan játszották ezt a játékot. Akkor, 1897. május 9-én már Angliából hozatott felszereléssel, mezekkel, és nem a Pékerdő egy mezején, hanem az akkor, 1896-ra kialakított Millenáris sportpályán játszották. A sportpálya őre kihasználva az alkalmat, belépti díjat szedett a mérkőzésre, ahol ugyan csak 100 főnyi néző jelent meg – hozzá kell tennünk, hogy zuhogott az eső –, de a beszámolók szerint a közel két órás összecsapást nagy érdeklődéssel figyelték. A mérkőzésen a Budapesti Torna Club két csapata, a „kék-fehérek” és a „piros -fehérek” játszottak egymás ellen, és a „kék-fehérek” nyertek 5:1-re. Az év októberében a BTC csapata már az osztrák Criketterel játszott, ahol 2:0-ra az osztrákok nyerték a meccset.

A foci tehát befutott itthon is, és persze a balul sikerült első meccs után Löwenrosen Károly is előkerült, és nem szakította meg a kapcsolatát a sporttal. Nemcsak a focival maradt kapcsolata, 1897-ben például Budapest és Kolozsvár nehézsúlyú birkózóbajnoka lett, de kerékpározott, atletizált, korcsolyázott, vívott, és természetesen focizott, később játékvezető lett, majd a Törekvés Sportegyesület alapító elnöke. A mindenki által csak „Csárli bácsinak” szólított legendás sportember 84 évesen, 1952-ben hunyt el.

Comments are closed.

Weboldalunk bizonyos funkcióinak működéséhez és a célzott hirdetésekhez sütikkel gyűjt névtelen látogatottsági információkat. Az Elfogadom gombra kattintva a webhely használatával Ön elfogadja a weboldal sütikre vonatkozó aktuális adatévelmi irányelveinket. További információért kattintson ide.

The cookie settings on this website are set to "allow cookies" to give you the best browsing experience possible. If you continue to use this website without changing your cookie settings or you click "Accept" below then you are consenting to this.

Close