Milyen volt a finnek és nyelvük útja a magyarok őseihez képest?

Azt tudjuk, hogy elődeink és őseink a messzi Urál tájékáról érkeztek a Kárpát-medencébe. De arról van-e tudomásunk, hogy a finnek is hasonló, hosszú utat jártak be, amíg mai lakhelyükre érkeztek?  És azt tudjuk-e, hogy az ő nyelvük milyen, más nyelvek hatásának volt kitéve? Olyasvalakitől kérdezzük ezt, aki jól ismer minket, foglalkozik a finnugor és uráli nyelvek néhány, fontos kérdésével és a fiatal tudósgeneráció egyik jelentős tagja. A tudás.hu kérdéseire dr. Sampsa Holopainen, a Helsinki Egyetem tudományos munkatársa válaszol.

A tudomány mai állása szerint, mi az elfogadott nézet: volt-e a finn népnek őshazája, és ha igen, akkor hol és mikor?

Erre kérdésre természetesen csak elég hosszan lehetne válaszolni, azt is beleértve, hogy a finn nép és a finn nyelv nem feltétlenül azonos. Ha most őstörténeti korszakról beszélünk, akkor nagy valószínűség szerint volt olyan hely, olyan terület, ahonnan a finn nyelv a mai Finnország területére érkezett. A korai őstörténeti korszakokban azonban még nem beszélhetünk finn nyelvről, legfeljebb finnségi nyelvekről, mint a finn, a karéliai, a vepsze, izsór, észt, dél-észt, lív.

A finn nyelv őshazája meghatározás ezeket a nyelveket is érinti. A mai értelemben vett finn népről pedig kétezer évvel ezelőtti korban még nem beszélhetünk.

Bár, a mai Finnország területén alakult ki a finn nemzettudat, ha később is, mint más, európai népek esetében. Finnország területén a legutóbbi jégkorszakot követő paleolitikum óta élnek emberek; a legkorábbi lakosok nyelve ismeretlen, de a finnek érkezése előtt ott biztos éltek a számik (korábbi elnevezésük szerint: a lappok), akiknek saját nyelvük volt.

Hol volt a finn nyelv őshazája?

Nyilván sokféle olyan elmélet volt a finn nyelvvel kapcsolatban is, mint a magyarral (vagy bármely más nyelvvel) kapcsolatban, de mi a mai, legmegalapozottabb tudományos vélekedés arról, hogy hol születhetett meg a finn nyelv?

A finnségi nyelvekkel foglalkozó tudósok manapság úgy vélik, hogy a korai finn nyelv a mai Észtország területén alakulhatott ki, ez a finnségi, vagy balti finn nyelv. onnan terjedhetett el, főként Észak és Kelet felé.

Körülbelül mikorra tehető ez az esemény? 

Valter Lang, észt régészprofesszor foglalkozott az utóbbi években behatóan azzal a kérdéssel, hogy mikor érkezhettek a Baltikum területére a finnségiek nyelvi ősei…

Mikor és honnan?

A Volga-Oka folyók felől, de a finnugor őshaza annál jóval keletebbre volt, onnan terjeszkedtek Nyugat felé, a Daugava folyón keresztül, körülbelül háromezer évvel ezelőtt. Úgyhogy azt az alapnyelvet, amelyből a finn (és a többi finnségi nyelv (például a komi, a mordvin és az udmurt) kifejlődött, körülbelül a bronzkor óta beszélik.

A finnországi tudománynak van arra megalapozott elmélete, hogy mikor válhatott el finnségiek nyelve (és természetesen népeinek sora) az ugorságtól?

A Baltikumba körülbelül háromezer évvel ezelőtt érkezhettek a finnségiek ősei (és természetesen velük a nyelv is), ebből fejlődött ki később a finn, az észt és a többi finnségi nyelv, ez nagyjából 1500 éve lehetett.

Az utóbbi években több kutatás is foglalkozott azzal, hogy miképp és mikor vált szét az uráli alapnyelv, majd később a finnugor is. Korábban az volt az elfogadott álláspont, hogy előbb a finnugor és a szamojéd, majd a finn-permi az ugor ágtól, mostanában pedig az az elfogadott álláspont, hogy a történelem folyamán nem kétfelé ágazódtak ezek az elválások, hanem nagyobb valószínűség szerint többfelé szakadhattak egymáshoz közeli időpontokban.

Időbeli meghatározása pedig továbbra is kérdéses, Egyébként az uráli alapnyelv első szétválása a későbbi utódnyelvekre a mostani, általánosan elfogadott vélekedés szerint nagyjából négyezer éve lehetett. Írásos dokumentumok híján csak azt tudjuk megállapítani, hogy vannak ebben a korai periódusban indoiráni jövevényszavak a finnben éppen úgy, mint a magyarban. 

Azt nem tudom, hogy ebből a szempontból vizsgálták-e a kérdést, de több mint érdekes, hogy a finnben és a magyarban az 1-től 6-ig tartó alapszámsor ugyanarra az eredetre megy vissza, 7-től már másképp mondjuk. Azt is tudjuk, hogy Mezopotámiában a 6-os számrendszert használták.  Kínálkozik egy feltételezés, nem?

Nemrég még magam is azt véltem, hogy az indoiráni szavak akkor kerültek nyelveinkbe, amikor még létezett az uráli alapnyelv, vagyis népeink elődei egymáshoz közel éltek.

Sajnos viszonylag kevés az az indoiráni jövevényszó, amelyre alapozva elméletet, vagy elméleteket lehetne építeni.  Jelenleg úgy néz ki, hogy mire az indoiráni jövevényszavak bekerültek nyelveinkbe, addigra már elkezdődött a finnségiek és az ugorok elkülönülése. Még ha kezdetben talán csak nyelvjárási jellegű különbségek lehettek köztük.

Ugyan nyelvész vagyok, nem pedig régész, de arról biztos tudomásom van, hogy abban az időben, körülbelül négyezer évvel ezelőtt, amikor elindult ez a szétválás, akkoriban a szeima-turbinói, bronzkori kultúra volt szétterjedőben, a mai Volga és Oka folyóktól minden irányban.

A korai finnek még nem láttak tengert

Az egyik legfejlettebb bronzkori kultúrával találkozhattak. Milyen hatással lehetett ez a finnugor nyelvekre? Az életmódjukra? 

Annak a szókincsnek az ismeretében, amelyről biztosan tudjuk, hogy akkoriban használták, azt kell mondanom, hagy nem tűnik nagyon fejlettnek az akkori finnugor népek életstílusa, még akkor is, ha sajnos csak (néhány száz szót), a töredékét ismerjük az általuk használt szavaknak. Azt az effektust se zárjuk ki a lehetőségek közül, hogy őseinknek sok mindenre volt szavuk, csak azokat valamiért kiszorították a később érkezett jövevényszavak.

Az például több mint valószínű, hogy a korai finnben nem volt belső fejlődésű szó a tengerre, hiszen hosszú évszázadokig nem láttak tengert. Ezért ma finnül indoeurópai (germán, vagy balti) eredetű szóval jelöljük a tengert: meri. 

A magyarba pedig a nyugati ótörök nyelvek egyikéből kerülhetett be, legalábbis a tudományosan megszerkesztett történelmi-etimológiai szótár szerint, sőt a nyugati ótörök szavakat feldolgozó Róna-Tas András – Berta Árpád által jegyzett 1500 oldalas alapműben is. Amikor a finn nép ősei megérkeztek oda, ahol ma is laknak-élnek, bizonyára találtak már korábban ott élő népeket, akiknek saját nyelvük volt és bizonyára abból a nyelvből is kerültek át szavak, kifejezések az akkor már önálló finn nyelvbe. Mit tudunk erről?

Nemcsak a mai Finnország területén, hanem a Baltikumban is éltek korábban oda telepedett népek. A mai Finnország területén a korábban lappnak mondott számik éltek, amikor elődeink oda érkeztek (finnül a „lappi, lappinkeri, lappalainen” elnevezést ők rasszistának tartják, ezért újabban nem használjuk).

Az előbb említett észt régész, Valter Lang, a számi nyelv korai őstörténetével is foglalkozott, kutatásai alapján tudjuk, hogy a finn nyelvbe került számi eredetű szavak egy része valamilyen még korábban a mai Finnország területén élt, ismeretlen nyelvű nép szókincséből került a finnbe. Egyébként elmondhatjuk, hogy Délnyugat-Finnországban, a mai Turku környékén alakulhatott ki a modern finn nyelv, és terjedt el innen, talán már a korai vaskorban.

Észak felé Hämé irányába, majd a Ladoga-tó felé, onnan Karéliába, de még ötszáz évvel ezelőttről is vannak adataink arra, hogy számik éltek Közép-Finnországban. Viszont igen sok, körülbelül 500 jövevényszó került a finn nyelvbe a korai germán nyelvek valamelyikéből (vagy akár több nyelvből is), de nehezen meghatározható, hogy melyikből.

Hasonlóképpen a magyar-török (türk) nyelvi átvételekhez, ám ebben az esetben Róna-Tas András szinte egy huszárvágással oldotta meg a zsákutcában vergődő kérdést (már minthogy melyik török nyelvből került a magyarba az adott jövevényszó).  Azt találta ki, hogy egyetlen, közös nevet adott az összes, lehetséges, szóbajöhető nyelvnek, s ebbe a kategóriába bármelyik beleférhet, amellyel a magyarok az Uráltól a Kárpát-medencéig tartó vándorlásuk során találkozhattak. Az elnevezés pedig így szól: nyugati ótörök nyelv.

Ezek a finn nyelvi átvételek még a viking-kor előtti állapotról szólnak.

Többen ezeket a korai germán kapcsolatokat is a bronzkorra datálják, de ismételten hangsúlyoznom kell, hogy írásos források híján nagyon nehéz ebben a kérdésben bármit pontosítani, nemhogy évtizednyi, de akár évszázadnyi behatárolással. Azt mégis biztosnak kell tekintenünk, hogy mivel őseink előbb a Baltikumban éltek, és onnan húzódtak később Észak, a mai Finnország területe felé, erről sok olyan szó tanúskodik, amely valamelyik balti nyelvből (lett, litván) került az akkori finn nyelvbe.

Vagy pontosabban: a korai balti jövevényszavak az ősbalti nyelvből.

A bekerülés időpontjával kapcsolatban, akárcsak a korai germán jövevényszavak esetében, a mai napig viták vannak a tudósok közt, de a megoldatlan problémákra adható válaszok keresése lehet a tudományos kutatás egyik további célja.

Általánosságban is, és részletekben is Jorma Koivulehto (1934-2014) finn nyelvész nagyon sokat foglalkozott ezekkel a kérdésekkel a múlt század utolsó harmadában, szerinte a bronzkorban már a Baltikumban levő finn törzsek a korai germánok szomszédai voltak, nem kevés ideig, ami magyarázza a nagymennyiségű jövevényszó átvételét. Mi több: hangtani hatásokat ugyancsak gyakorolt a finn nyelvre, talán még a szórendre is (bár ez utóbbit nehezebb bizonyítani.

 

Mindenesetre a történet hasonlít a korai magyar nyelvet ért nyugati ótörök nyelv(ek) hatására. Talán életmód-változásra is utalhat a korai finn nép életében, akárcsak a korai magyar nép és nyelv esetében.

Talán annyi különbséggel, hogy a germán hatás valamikor az őstörténetben kezdődött, de folytatódott is, főként a földrajzi közelségnek betudhatóan, az ősskandináv időkben, majd a középkori svéd-finn kapcsolatok során, vagyis állandó kapcsolat volt.

Ha jól tudom, a honfoglalás után már nem volt olyan intenzív a török nyelvek hatása a magyarra, noha bolgárok, besenyők, jászok, kunok voltak, vagy érkeztek az akkori Magyar Királyságba. Népként is, nyelvüket illetően is betagozódtak a magyarságba. A másfélszáz évig tartó oszmán török hatás pedig huszadannyi jövevényszót hozott a magyar nyelvbe, mint a nyugati ótörök nyelveké.

A bronzkor hajnalán…

Egy nemrég befejeződött és a Nature-ben publikált kutatás szerint az akkor Kelet-Európában élt jamnaják terjesztették el a Volgától nyugatra levő területeken a nagyállat-tartást és a letelepült közösségek mezőgazdaságát, valamint azt az ős-indoeurópai nyelvet, amelyből a latin, a germán és a szláv nyelvcsaládok nőttek ki. A kutatás egyik magyar résztvevője azt mondta, hogy: „a bronzkor hajnalán, az i. e. IV-III. évezred fordulóján” kezdődött ez az esemény.

Mostani kutatási projektemben a korai indoeurópai nyelvi kapcsolatokkal foglalkozom. Ez azért is időszerű, mert egyre világosabban látszik, hogy azok a kérdések, amelyek egy-két évtizeddel ezelőtt jól megválaszolt, lezárt kutatási témáknak tűntek, mára azoknak az újabb kutatásoknak a fényében, amelyeket azóta végeztünk-végeztek, újabb támpontok, újabb eredmények kerültek elő és ezért nyilvánvaló, hogy folytatni kell a munkát.

Mivel állandóan fejlődik a finn-ugor, valamint az indoeurópai őstörténet és nyelvtörténet kutatása, az nyilvánvalóan befolyásolja, hogy mit gondolunk ezekről a kérdésekről, és ez így helyes.

Arról nem szólva, hogy az interdiszciplináris és multidiszciplináris kutatások, amelyek egyre elterjedtebbek a tudósvilágban, lehetővé teszik, hogy az egyes tudományok (nyelvészet, régészet, archeogenetika, antropológia, klímatörténet) komoly hatással vannak egymásra és segíthetik egymás eredményeinek elérését.

Magam is nagyon fontosnak tartom, nem csak azért, mert részt vettem ilyen kutatásokban, mostanában is azt teszem, de nyelvészként csak arra tudok választ adni, ami a nyelvészet tudományára tartozik.

A jénai Max Planck Intézetben tartott konferencián a klíma történetének a nyelvek történetére gyakorolt hatását vitattuk meg. Több kollégámmal közösen írt és három évvel ezelőtt megjelent cikkünkben arról a kutatásról számoltunk be, hogy mintegy 4000-4200 évvel ezelőtt bekövetkezett, hosszantartó szárazság milyen hatással volt a finnugor nyelvek terjeszkedésére.

Egy újabb, még megjelenés alatt lévő tanulmányban, amelyet a jénai konferencián tartott előadás alapján írtunk Terhi Honkola és Samuli Helama kollégáimmal, viszont azt tapasztaltuk, hogy a korabeli fejlettebb (kínai, indiai) civilizációkat jóval erősebben megviselte a klímaváltozás, mint az északabbra találhatókat, köztük a korai finnugorokat.  

 

Ez érdekes módon megegyezik az obi ugor-magyar szétválás idejével, és talán a finnségiek nyugatra vándorlásával is.

Kutatásunkból az derül ki, hogy a jelenség jóval bonyolultabb annál, mint azt eredetileg gondoltuk volna, valószínű, hogy az éghajlat-változás mellett sok, egyéb körülmény is közrejátszhatott az ismert változásokban. Erre már 2006-ban rámutatott Petri Kallio finn nyelvész.

Van-e valamilyen nyoma annak a finn nyelv történetében, hogy mikor és hol tértek át a halász-vadász-gyűjtögető életről a letelepült, földműves életmódra?  

Ez nagyon érdekes kérdés, ha jól tudom, a mai Finnország területén, körülbelül 4000 évvel ezelőttről vannak olyan leletek, amelyek arra utalnak, hogy ott valamilyen típusú földművelés folyhatott, de akkor még azon a tájon legjobb esetben a számik élhettek. A számi nyelvben levő, ismeretlen eredetű szavak Ante Aikio () az oului egyetem professzorának kutatásai szerint abból a korai nyelvből származhatnak.

Ami a földművelést illeti, a finnugor alapnyelv használatának az idején nincs nyoma a nyelvünkben annak, hogy akkoriban már lett volna. Mire a finn nyelv kialakulhatott, akkor lehetett szó a földművelésről, de természetesen ez nem mehetett gyorsan, mondjuk egyetlen generáció alatt.

Sokkal valószínűbb, hogy lassú, folyamatos átalakulásban volt a társadalom is, a nyelv is. Még a XVI-XVIII. században is természetes volt, főleg télen. hogy mezőgazdasági tevékenység mellett folyamatosan eljártak vadászni is… A vadállatok prémje, bundája fontos zsákmány volt. Az előbb említett Ante Aikio kutatásai szerint a legkorábbi, földműveléssel és állattenyésztéssel kapcsolatos szavakat nem lehet visszavezetni a közös alapnyelvre, de még talán a finn­-permi alapnyelvre sem. Mégpedig a szabálytalan hangmegfelelések miatt.