Már az Y generációsoknak is 4-5 régi okostelefonja lapul a fiókjában vagy a szekrényében. Sajnálja az ember kidobni azt az eszközét, amelyet naphosszat használt mindennap, kiismerte minden rigolyáját, kibírta minden ügyetlenségét. Tehetünk velük még valamit amellett, hogy nosztalgiával emlékezünk rájuk?
A rossz hírünk az, hogy az Android 6-os vagy régebbi telefonok felett valóban annyira elszállt az idő, hogy a megemlékezésen kívül szinte másra nem jók. Az „elszállt az idő” kitétel két dolgot jelent: Egyrészt a Li-akkumulátor akkor is elveszíti a kapacitását az évek alatt, ha nem használjuk, és ha nem volt cserélhető, akkor a szerelés messze nem éri meg, ha meg cserélhető volt, akkor sem létezik már az az akkutípus.
Másrészt az ennyire régi telefonra nem telepíthetők az újabb appok: undorral elutasítják az avítt operációs rendszert.
Régi telefon, mint új diktálómagnó
Attól, hogy nem lehet rájuk új appot telepíteni, a régiek ugyanúgy működnek rajtuk, mint akkor, amikor még használtuk ezeket a telefonokat. Kis szerencsével a weben még találunk hozzájuk új akkumulátort – ha cserélhető, és ha a telefon nem valamilyen egzotikus, azóta megszűnt márka. Ekkor használhatjuk hangfelvevőként a vele járó, gyári hangfelvevő appal.
Nemrég írtunk arról, hogy a Google blokkolja a hívásrögzítő appokat, amit meg lehet kerülni, ha egy másik telefont használunk hangfelvevőnek úgy, hogy a saját (nem régi) telefonunkat kihangosítjuk, és a régi telefon hangfelvevője rögzíti a mi hangunkat és a hívott fél kihangosított hangját egyaránt. A hangminőséget, mint általában is, javíthatjuk, ha a nem a felvevő telefon saját, beépített, a környezeti zörejeket általában felerősítő mikrofonját használjuk, hanem egy külön, külső mikrofont, amelyet a 3,5 mm-es fülhallgató csatlakozóba dugunk.
A háttérzaj-tünetegyüttes Mindenki ismeri a jelenséget: mi sokkal jobban halljuk a beszélgetőpartnerünktől 2-3 m-re levő hang- és zajforrásokat az ő készülékkén keresztül, mint a partnerünk maga. A jelenség oka, hogy az ő készülékében nincs úgynevezett zajkioltó mikrofon, márpedig az alsó és középkategóriás fül- és fejhallgatókban jellemzően nincsen. A jelenség független attól is, hogy ez a fül- vagy fejhallgató vezetékes, vagy bluetooth-os. Ha a partnerünk hangját alig, viszont a járműve motorzaját, az állomásbemondásokat, a körülötte levők beszélgetését kiválóan halljuk, akkor a partnerünk valamilyen „fülest” visel. Mi az a zajkioltó mikrofon? Az egy plusz mikrofon, amely nem abba az irányba áll, mint a beszéd célú mikrofon, és ennek jelét az elektronika kivonja a beszéd célú mikrofon jeléből. Mivel ez a plusz mikrofon a háttérhangokat veszi, ha ezeket kivonjuk a beszédhangból, az tisztább, érthetőbb lesz. A mostani telefonok csaknem mindegyikében van ilyen zajcsökkentő, olyan 2-3 éve az olcsóbbakban is, a drágábbakban mindig is volt és van. Viszont a „fülesekben” nincs – csak a felső kategóriásokban: azokban, amelyek ára (jelenleg) 25000 Ft-nál kezdődik, de inkább 35-45 ezer forintosak és azokon sem lehet a zajkioltó mikrofont úgy elhelyezni, hogy az teljesen más irányba nézzen, mert ezeknek a „füleseknek” kicsi a méretük. Ezért célszerű a hangfelvevőként használt régebbi telefonhoz valamelyest irányított, külső mikrofont használni: hogy az új telefonon beszélő(k) hangját vegye, ne a mi környezetünk zaját.
Okostelefon, mint médialejátszó
Ha „régi” okostelefonunk csak 2-5 éves (Android 7 vagy későbbi van rajta), akkor bizony le tud játszani HD, jobb esetben full HD filmet is. Ezt wifin a kicsit is okos tévénk át tudja venni, a telefonunk számára médiaszerverként látszik a helyi hálózatunkon. 14 éves vagy idősebb gyermekünk, ismerősünk ezt be tudja állítani mind a tévén, mind a telefonon – megkímélve bennünket egy 20-40 ezer forintos kiadástól, amiből egy külső, androidos médialejátszót vennénk, hogy a streamszolgáltatásokat, Youtube-ot stb. a nem eléggé okos tévénken nézhessük.
Ha a régi telefon akkumulátora már gyengélkedik, akkor tartsuk a tápegységén – pont ezt tennénk az androidos médialejátszóval, amely nem más, mint egy mai okostelefonba már nem való, azokénál általában gyengébb processzorú, kevesebb memóriájú okostelefon, képernyő és akkumulátor nélkül, tehát azt is állandóan a konnektorban kell tartani. Vagyis pont olyan, mint a mi 2-5 éves okostelefonunk. Az 5 évesnél régebbi mobiloknál az is gyakori, hogy az öreg akku megduzzad, ezzel tönkreteszi magát a telefont is.
A 2-5 év egyébként elég gyakori selejtezési időtartam, amelynek alsó határát a 2 éves hűségnyilatkozatok, a felső határát pedig a negyed-fél évente felfrissülő újtelefon-kínálat pszichológiai nyomása határozza meg. Nehéz kibírni a hűségnyilatkozat kétszeresének elmúlását, a memóriaméretek növekedését, a fényképezők „javulását” – az ötödik évben a legtöbben feladjuk. Nos, ezért íródott ez a cikk.