Papíron minden rendben van, vagyis megvannak a feltételei a 3 éves bérmegállapodásnak, a beígért béremeléseknek. Igen ám, de a vállalatok akkor tudnak béreket növelni, ha van gazdasági növekedés, ha a munkavállalóik hatékonyabbak és a termékeik ára is emelkedik. Újabban a növekedés a vártnál alacsonyabb, igaz az infláció kicsit magasabb. Novemberben indulhat az újragondolás!
Ha van valami, amiben egy állam és az állampolgárok érdekei azonosak, akkor az a magasabb bérek. Az állampolgár természetesen többet szeretne keresni, hogy magasabb életszínvonalon éljen. Az állam pedig azt szeretné, ha több adóbevétele folyna be abból, hogy nőnek a munkát terhelő adókból a befizetések, de ha magasabb a munkavállalók fogyasztása, abból is forgalmi adó lesz, ha többet keresnek a munkavállalókat ellátó cégek, abból pedig társasági adó keletkezik.
Ha valamiben igazán érdekelt az állam, az pedig az, hogy nőjenek az alacsonyabb kategóriákban a bérek, így például a minimálbér és az ahhoz közeli fizetések. Aki ugyanis keveset keres, az arányaiban sokkal többet fogyaszt el belőle. A mezőgazdasági idénymunkás, vagy a varrónő általában elkölti a teljes jövedelmét, a bankvezér és az agyonfizetett focista, vagy celeb pedig bőven eleget keres a fogyasztására, ha ő többet keres, akkor abból többet tesz félre, többet fektet be.
A bérmegállapodás
A kormánynak a bérekkel kapcsolatban vannak számszerű céljai, de vannak amolyan távlati bemondásai is. Az például hosszabb távú célja, hogy
a minimálbér mielőbb 400 ezer forintra, míg az átlagkereset 1 millió forintra emelkedjen.
A 3 éves bérmegállapodás alapján, amely a munkavállalók, a munkáltatók és a kormány között jött létre, sokkal konkrétabb:
a minimálbér 2025-ben 9 százalékkal, 290 800 forintra, 2026-ban 13 százalékkal, 328 600 forintra, 2027-re pedig 14 százalékkal, 374 600 forintra emelkedik.
Ez annyiban azért elég „erős” célrendszer, hogy a béremeléseket tápláló három tényező, vagyis
a gazdasági növekedés (keresletbővülés), az infláció (áremelés) és a hatékonyságjavulás (a dolgozók termelékenységének növekedése) nem adja ki ezeket a számokat,
hiszen az infláció ugyan lehet majd akár 5 százalék közeli is, de a GDP 0-1 százalékos és a termelékenység nagyjából 1 százalékos éves növekedése inkább csak 7 százalékos béremelést engedne meg, a többi már olyan, hogy a vállalatnak kell a zsebébe nyúlnia, az ő jövedelmezősége csökken, ha növeli a béreket.
Így látja a miniszter
Nagy Márton nemzetgazdasági miniszter az elmúlt időszakban a bérekről is sok bejelentést tett. Egyrészt fogalmazzunk úgy, hogy az állam élen jár a béremelésekben.
A bérkonvergenciára szánt 1660 milliárd forint között sokféle tétel van.
Ilyen a 30 ezer fő alatti önkormányzatok illetményemelése, az igazságügyi dolgozók béremelése, de van program a vízügyi dolgozók, illetve a pedagógusok béremelésére is. Emellett kiugróan nagy tétel (456 milliárd forint) a fegyverpénz kifizetése, vagyis a fegyveres testületek tagjaink járó juttatás.
Az áttételes emelések
Az állami programokban sok olyan is van, amely nem magában a bérben hoz változást, hanem valamilyen más módon javítja a munkavállalók anyagi helyzetét (munkáshitel, KKV-k fejlesztése, Széchenyi Kártya program bővítése). Ezeknél vagy a munkavállaló lehetőségei nőnek, vagy a munkáltató kerül úgy jobb anyagi helyzetbe, hogy azt akár a dolgozóinak javadalmazására is költheti.
A tapasztalat mindenesetre az, hogy bizonyos szektorokban óriási a reálbéremelkedés (arról érdemes megkérdezni egy balatoni vendéglőst, hogy mennyiért kap pincért), máshol nincsen akkora reálbéremelkedés (például a nehézségekkel küzdő feldolgozóiparban).
A 3 éves bérmegállapodás ezeken a különbségeken nem feltétlenül tud segíteni, oda szektorális célprogramok kellenek.
Ugyanakkor a kormány óvatosan, de már arról beszél, hogy a bérmegállapodáshoz is lehet, hogy érdemes hozzányúlni. November környékén elkezdődhetnek az újratárgyalások.
Itt az állam korrekt szeretne lenni, mert az az érdekes helyzet alakult ki, hogy jogilag nem kellene kinyitnia a tárgyalásokat.
A bérmegállapodás ugyanis úgy szólt, hogy csak akkor kell újratárgyalni a számokat, ha az azok meghatározására szolgáló egyes mutatók számtani összegének változása meghaladja az 1 százalékot.
Ez így bonyolult, de mindjárt érthető lesz.
Amikor a bérmegállapodást kötötték, akkor a tárgyaló felek 2025-re 8,7 százalékos bruttó átlagkereset-emelkedéssel, 3,4 százalékos GDP-növekedéssel és 3,2 százalékos inflációval számolt. Ma a kormány úgy számol, hogy a 8,7 százalékos bruttó átlagkereset-emelkedés meglesz, de sajnos csak 1 százalékos lesz a GDP-növekedés és 4,7 százalékos lesz az idei infláció.
Akkor matekozzunk!
A bér rész nem változott, a GDP 2,4 százalékkal alacsonyabb lesz, de az infláció 1,5 százalékkal magasabb, vagyis a munkáltatók 0,9 százalékos (1 százalék alatti) feltételromlással találkoznak, emiatt még nem is kellene a bérmegállapodáshoz nyúlni.
De azért ez nem ugyanaz
Érezzük azért, hogy nem ugyanaz a környezet, mint a megállapodás megkötésénél, így indokolt lehet a belenyúlás.
De a kormány továbbra is abban érdekelt, hogy a minimálbér a lehető legnagyobb mértékben emelkedjen, és biztos, hogy ezen fog dolgozni, de azt is tudja, hogy a béreket nem kényszerből, hanem a gazdaság teljesítménye alapján lehet valóban megalapozottan emelni, ha nincs javuló teljesítmény, akkor a cégek tönkre fognak menni a kötelező béremeléssel.
A hüvelykujjszabály alapján egyébként egy 1 százalékos minimálbéremelés, az egész gazdaságban megemeli a béreket, 0,2-0,3 százalékot jelent a magasabb bérkategóriákban, vagyis ott is felfelé tolja a béreket, kérdés mindig, hogy milyen áron. A cégek bírják ezt vagy sem.
