Washington háromlépcsős tervvel érkezett Venezuelába: stabilizálás, helyreállítás, majd demokratikus átmenet. Bár Nicolás Maduro már New Yorkban várja a tárgyalását, az ország jövője korántsem megnyugtató. A kőolajinfrastruktúra romokban hever, a jogi viták és a politikai bizonytalanság pedig visszatartják a nagyvállalatokat. A helyreállítás ára brutális, a siker pedig a legkevésbé sem garantált.
Az Egyesült Államok január eleji katonai akciója nyomán Venezuelában egyik pillanatról a másikra minden a feje tetejére állt: az amerikai erők elfogták Nicolás Maduro elnököt, aki azóta egy New York-i börtönben várja a bírósági eljárást.
A villámgyors, és kiemelkedően jól kivitelezett műveletet azonnali intézkedések követték: a venezuelai Legfelsőbb Bíróság alkotmányos tanácsa Delcy Rodríguezt, az elnöki államfőhelyettest nevezte ki ügyvivő elnöknek Maduro „távollétében”.
Donald Trump pedig bejelentette, hogy – átmenetileg – Washington veszi át Venezuela irányítását egy „békés” és „jogszerű” politikai átmenet végrehajtásáig.
Trump elnök úgy nyilatkozott, amerikai olajcégekkel közösen újítanák fel az ország elpusztult kőolajkitermelő infrastruktúráját, és garantálnák az amerikai befektetések, illetve a venezuelai nép javainak védelmét.Trump találkozott is a nagy olajcégek vezetőivel, amelyen a vezezuelába történő befektetésekről esett szó.
De hogyan rendeződhetnek át a hatalmi viszonyok, ki kerülhet az új elitbe, milyen reformokra van szükség, és vajon elkerülhető-e a káosz?
Marco Rubio a napokban arról beszélt, az Egyesült Államoknak egy háromlépcsős terve van Venezuelával kapcsolatban számára: ez az ország stabilizálásával kezdődne most, hogy Nicolás Maduro elnök kikerült a képből.
Majd jön a helyreállítás, amely biztosítja az amerikai olajtársaságok hozzáférését a latin-amerikai ország olajlelőhelyeihez, azt pedig a demokratikus átmenet felügyelete követi majd az amerikai külügyminiszter elmondása alapján. Nagyjából ennyit tudunk az amerikai tervekről, így egyelőre több a kérdés, mint a válasz.
Madurot elvitték, de – noha már börtönben van, a következő tárgyalásra csak márciusban kerül sor. A kormányrudat átvette az eddig semmilyen valós hatalommal nem rendelkező alelnök, az amerikaiak pedig siettek bejelenteni, hogy egyelőre nagy valószínűséggel választást kérni nem lehet. Én kíváncsi lennék, hogy miért, de hát nyilván az amerikaiak meg tudják ezt indokolni
mondja a Tudás.hu-nak Nógrádi György biztonságpolitikai szakértő.
Egyébként önmagában az is meglepő, hogy az amerikai döntéshozók – legalább is egyelőre nem számolnak Maduro ellenzékével, noha szinte kínálta magát a lehetőség, hogy a nyugati berkekben jól ismert María Corina Machadot hozzák helyzetbe.
Ebben nyilvánvalóan szerepet játszhatott az is, hogy az Egyesült Államok ódzkodik a gyors rezsimváltástól, tanulva a korábbi rossz tapasztalatokból.
A lényeg az, hogy Rodriguezzel próbálnak egy kompromisszumot kötni, ennek van egy kevésbé fontos, és egy igen lényeges eleme: előbbi nyilvánvalóan a kábítószer-csempézés elleni harc. Ezt meg lehet pillanatok alatt oldani. Utóbbi az, hogy mi lesz a kőolajjal, elvégre Venezuela rendelkezik a világ legnagyobb tartalékával. Az amerikaiak ezt meg akarják szerezni, ezt a legkevésbé sem rejtik véka alá
mutat rá Nógrádi György hozzátéve, mindezek Donald Trump számára belpolitikai szempontból sem elhanyagolhatóak.
Nógrádi szerint az elnök számára rendkívül lényeges, hogy alakul az idei év. Trump első éve a gazdaság szempontjából nem volt sikeres. Szinte minden főbb mutató visszaesett a Tengerentúlon, így most rendkívül nagy szüksége van gyorsan felmutatható sikerekre0.
Ha az amerikai átlagember azt látja, hogy a kábítószer nem tud már olyan mennyiségben beáramlani, vagy éppen azt, hogy ezt a mocskos diktátort sikerült elzavarni, és az USA uralja Venezuelát, akkor Donald Trump népszerűsége boritékolhatóan növekedni fog a félidős választások előtt – véli a szakértő.
Ki fog befektetni Venezuelában?
Azt már most kijelenthetjük, hogy az olajipar újjáépítése kiemelten fontos lesz a közeljövőben, arról ugyanakkor kevés szó esik, hogy ez korántsem lesz olyan könnyű, mint amilyennek első hallásra tűnik.
A nagy olajvállalatok ugyanis nem fognak mozdulni mindaddig, míg a politikai környezet nem lesz kellően stabil ahhoz, hogy elindítsák a szükséges beruházásokat.
Az ExxonMobil befektetésre alkalmatlannak minősítette Venezuelát, erre persze azonnal megfenyegette az óriásvállalatot
Márpedig irdatlan beruházásokra lesz szükség, az ország hatalmas, de elhasználódott olajinfrastruktúráját nagyjából 100 milliárd dolláros öszegből lehetne helyreállítani.
Fennáll továbbá számos jogi és szerződéses akadály is – több nagy nyugati cég komoly kártérítési igénnyel lépett fel korábban az államosítások miatt. Az előző vezetéssel kötött szerződéseket újra kell tárgyalni, és az új befektetők többségi tulajdont szeretnének kapni.
MTI/AP/Esteban Felix
Mindezek miatt egyelőre várható, hogy az amerikai cégek nagyon is óvatosan fognak visszatértni, a fontosabb döntések meghozatalával biztosan kivárnak.
Ez pedig azt is megmagyarázza, miért nem rontott Amerika ajtóstól a házba, már ami a rezsim megbuktatását illeti, elvégre bármilyen konfliktus hosszú időre elvenné a cégek kedvét Venezuelától.
Ráadásul a stabilitáshoz nem elegendő egy pár olajtársaság beruházása: a venezuelai gazdaság gyakorlatilag 80 százalékkal zsugorodott az elmúlt évtizedben, az infrastruktúra súlyosan leromlott.
Egy ilyen helyzet rendezéséhez többek között hosszú távú IMF-csomagra lenne szükség legalább 50 milliárd dollárra 1–2 év alatt, valamint nagyszabású segítségre a belső piac működésének fenntartásához. A teljes helyreállításhoz ugyanis még a rengeteg olajból befolyó bevételek is kevésnek bizonyulhatnak.
Végső soron a nemzetközi közösség bevonása és a strukturális reformok (árszabályozás lazítása, pénzügyi rendszer újjászervezése, tulajdonviszonyok újrarendezése( elengedhetetlenek, de ez időigényes és fájdalmas folyamat.
Mindenesetre esély van arra, hogy az új vezetés megkísérli stabilizálni a valutát, feloldani az exporttilalmakat és vonzóvá tenni az országot a nemzetközi tőkepiac számára.
Éppen ezért előbb-utóbb meg kell majd találni a közös hangot a venezuelai hadsereg és fegyveres szervezetek legfontosabb szereplőivel is a zökkenőmentes átmenet érdekében.
A rezsimen belül több évtized alatt felépült paramilitáris és rendfenntartó hálózat – beleértve az elnöki őrséget, a Nemzeti Gárdát és több szélsőséges milíciát – párhuzamos hatalmi bázist jelent.
A Brookings elemzői rámutatnak: az ország fegyveres ereje „megosztott, kriminalizált és bűnrészessé vált”, de nem monolitikus. A hatalmi átmenet feltétele a fegyveres erők egységes parancsnokság alá vonása civil vezetés mellett, és míg a legsúlyosabb törvénysértéseket szigorúan el kell számoltatni, a középvezetők esetében jobb döntés lehet az amnesztia és a reintegráció.
Ha ez nem sikerül, drasztikus következményekkel kell számolni. A különböző fegyveres csoportok (hadsereg, rendfenntartók, paramilitáris milíciák, fegyveres bandák) miatt Venezuela pillanatok alatt széteshet az olajcégek paradicsoma helyett, a lakosság életszínvonala pedig még mélyebbre süllyed, mint Maduro uralma alatt.
