A napelemesek valójában nem örülnek, mert úgy érzik pótlólagos szabályokat kapnak. Az esetleges új tarifák sem hangzanak jól, mert ilyenkor mindenki attól tart, hogy azok valójában burkolt áremelést jelentenek. A rezsicsökkentés rendszeréhez politikailag sem könnyű hozzányúlni, de észszerű változások jöhetnek a magyar energiarendszerben.
Ha az állam szigorít, szabályoz, valamit előír, annak a szabályozás címzettjei jellemzően nem örülnek, mert attól tartanak, hogy az életük bürokratikusabb lesz, hogy a változással rosszul járnak, az azoknak való megfelelés költségeket is okozhat számukra.
2024 végéhez közeledve mégis elég sok változás érkezik az energiarendszerbe, igaz ezek között vannak olyanok, amelyek inkább 2025 elejétől jelentenek újdonságot, mások csak 2026-tól.
Ha megismerjük az ötleteket, talán nem is olyan riasztóak.
Mik a kezelendő problémák?
Mindjárt mutatjuk a változásokat, de talán érdemes előbb számba venni, hogy a magyar energiarendszerben milyen problémákat azonosíthatunk.
Három ilyen biztosan van:
• A nagy importfüggés.
• A rossz energiahatékonyság.
• A magyar termelés és fogyasztás össze nem illeszkedése.
Ha egy kicsit jobban kifejtjük ezeket, akkor az első az import. Egyik állam sem örül, ha kulcsfontosságú termékekben behozatalra szorul.
Magyarországon a legfontosabb energiahordozók közül szinte minden megtalálható, de mindenben mégis az import dominál.
Van olajunk, csak nagyon kevés, van földgázunk, ki is termeljük, de természetesen az sem elég. Lenne még szén is Magyarországon, de a fosszilis, szennyező energiahordozóról már jönnénk le.
Még uránbányászat is volt Magyarországon, de a nukleáris fűtőelemeket is importáljuk.
A legjobban még saját áramtermeléssel állunk, de abból is szükségünk van importra.
Javuló hatékonyság
Az energiafelhasználásban is tagadhatatlanul vannak eredmények. A fosszilis üzemanyagok helyett vannak elektromos és hibrid autók is,
az átlagfogyasztás feletti drága áram és gáz annyiban megtette a pozitív hatását, hogy visszaesett a magyar lakossági fogyasztás.
A legszennyezőbb, illetve leginkább külföldről beszerezhető anyagokat egyre inkább próbáljuk a fűtésben, a hűtésben, a közlekedésben és az iparban is kiváltani hazai, lehetőleg zöld energiaforrásokkal. Hódítanak a háztartási, az ipari és az erőművi napelemek.
De azért mielőtt nagyon elbíznánk magunkat a sok eredmény hallatán, lehet, hogy egy sok gázt fogyasztó Kádár-kocka tulajdonosa komoly takarékossági lépéseket vezet be, ki se fűt bizonyos szobákat, csak ne menjen az átlagos fogyasztás fülé, de aki az átlagfogyasztás alatt az olcsó lakossági áramot, vagy az olcsó gázt kapja, azaz rezsicsökkentett áron fogyaszt, azért nem lesz annyira motivált a takarékosságban.
Az egyenetlenség
És igen, végül is az előző kettővel összefügg a harmadik probléma.
Már nagyon sok, közel 7000 MW-nyi napenergiás kapacitás működik Magyarországon, ami azt is jelenti, hogy nappal, amikor süt a nap, elég sok a hazai áram, még kényszerűen el is kell vinnünk külpiacokra.
Dicséretes módon például Ukrajnába, ahol súlyos gond az áramhiány.
Ám, amikor leszáll az éj, és a háztartások igen sok áramot igényelnek, akkor már nem termelnek a naperőművek, ilyenkor nagyon sok importra van szükségünk. Ez egy számunkra kedvezőtlen kiegyenlítetlenség.
Az állami tervek
A problémák azonosítása után az állam érthető törekvése, hogy szeretné jobban összehangolni a magyar áramrendszer adottságait a hazai fogyasztással. Ebbe az irányba mutatnak a legújabb intézkedések, csak éppen ez nem biztos, hogy találkozik a lakosság reményeivel, vagy a politika céljaival.
Az egyik fontos változás, hogy az állam többet szeretne tudni a lakossági napelemesekről, vagyis szakmai nevén a háztartási méretű kiserőművek (nappanelek) tulajdonosainak áramtermeléséről.
Ha valaki szigetszerűen megoldja a saját energiaigényét, vagyis a háztetőre napelemeket szerel, de vesz akkumulátorokat is, majd maga állítja elő az áramot és maga is használja azt fel, azzal elvileg a rendszernek, az államnak nincs dolga.
Ám a legtöbben nem így működtetik a nappaneleket, hanem termelnek és fogyasztanak, de olykor többet fogyasztanának, és ilyenkor a közüzemi hálózatból vételeznének áramot, olykor pedig többet tudnak termelni – és ha tehetik – visszatáplálnának a rendszerbe villamosenergiát.
Információ kell róla
Az Energiaügyi Minisztérium a jövőben több információt szeretne a napelemesektől. Vagyis azt kéri, hogy mindenki szolgáltasson adatokat, amihez modern, adattovábbításra alkalmas eszközök (inverterek) kellenek, de kell hozzá internet-szolgáltatás is.
A minisztérium mindenkit igyekszik megnyugtatni, nem az a célja az intézkedésnek, hogy magas költségekbe verje a háztartásokat, nem is az, hogy az adatok alapján valamilyen adót vessen ki a későbbiekben,
egyszerűen arról van szó, hogy az időjárásfüggő energiaforrások feladatot adnak a rendszernek, nehezebb úgy egyensúlyban tartani a termelést és a fogyasztást, ha nehezebben előre jelezhető a nappanelek termelése, mint például Paks I. termelése.
Vagyis a tárca azt szeretné, ha a jövőben több adatot kapna a háztartások áramtermeléséről, hogy az adatok segítséget nyújtsanak a rendszerirányító számára az optimalizációs feladatban. Mindez tökéletesen érthető, ugyanakkor természetesen az is, hogy az állami intézkedésektől sokat „szenvedett” napelemesek a pénzügyi elszámolások átalakítása, a pályázatok elindítása, majd félbehagyása, állandó szabályozási változások után már elég bizalmatlanok.
De az államnak minden adat segít, például abban, hogy hol érdemes fejleszteni a hálózatot, hol veszik el azzal magyar energia,
hogy a nappanelek termelnének, de nem tudja fogadni a rendszer az áramot, pedig a napenergia tényleg zöld, tényleg hazai, tényleg segíti az energia-szuverenitást és apasztja az importot.
A jobb tarifa is segíthetne
Egy másik fontos változás ugyanezt a célt szolgálná, csak ez utóbbi szakmai javaslat elsősorban nem a lakosság, hanem a politika ellenállásán bukhat meg.
Arról van szó, hogy amennyiben a magyar energiarendszer – az említett napelemek miatt – inkább délelőtt 10 óra és délután 4 óra között tud olcsó áramot termelni, este pedig importálni kell azt, akkor jó lenne arra ösztökélni a magyar fogyasztókat, hogy inkább nappal fogyasszanak.
Itt azonban van egy olyan probléma, hogy egy esetlegesen megváltozó tarifarendszert könnyű úgy interpretálni, hogy a kormány szép csendben feladja a rezsicsökkentést, már nem kínálja mindig és mindenkinek az olcsó áramot.
Pedig nem erről lenne szó, csak egy kicsit abba nyúlba bele az állam, hogy ne fizessen összességében többet a magyar, de tegyen érte, hogy ha lehet az országnak kedvezőbb időpontokban fogyasszon.
Át lehet csoportosítani a fogyasztást?
Látatlanban nehéz felmérni, hogy milyen hatása lenne annak, ha az állam azt mondaná, hogy ma két egység az áram ára, de a jövőben nappal egy egység lesz az áram ára, este pedig három egység.
Akkor mi változna? Lehet, hogy csökkenthető lenne az áramszámla?
A tudatos felhasználók, például a sokat otthon tartózkodó családanyák, a nyugdíjasok, a home office-osok biztosan tudnának valamit variálni az áramfogyasztáson. Délben sütnének, délben mosnának, délben töltenék fel az elektromos autót, akinek olyan van. De lehet, hogy sokaknak ez nem nagyon sikerülne, mert nappal dolgoznak, továbbra is este szeretnének házimunkát végezni, tévét nézni, lámpát kapcsolni.
Mindenesetre, ha valóban lesz napszakonként eltérő magyar lakossági áramár, az vélhetően szabadon választható lakossági tarifacsomag lesz, illetve gyaníthatóan csak 2026-tól lépne be.
De mielőtt bárki nagyon szétszedné, hogy ez valójában csak egy burkolt áremelés lesz, nem, ez a magyar adottságoknak nagyon is fontos, észszerű szabályozói beavatkozás lenne, amivel összességében Magyarország és így minden adófizető állampolgár jól járhatna.
