Luther Márton házassága Katharina von Borával egy igazi botrány volt a 16. századi katolikus Európában, hiszen mindketten fogadalmat tettek Istennek – ő szerzetesként, a nő apácaként. A házasságuk azonban szerves része volt a reformáció azon tanításának, amely elutasította a cölibátust és a kolostori életet, hangsúlyozva a házasság és a családi élet Istentől rendelt voltát.
Katharina von Bora 1499-ben született egy elszegényedett nemesi családba. Korán, már öt-hat évesen kolostori iskolába adták, majd kilencévesen belépett a nimbscheni cisztercita zárdába. 1515-ben, 16 évesen tette le a fogadalmát, apáca lett.
A kolostorban az apácák tudomást szereztek Luther Márton egyházújító tanításairól, amelyek kritikusan viszonyultak a szerzetesi fogadalmakhoz és a cölibátushoz. Ezek a tanok eljutottak Katharinához is, valószínűleg a kolostorban keringő röpiratok révén.
Luther tanainak hatására 1523 húsvétján,
Katharina nyolc (más források szerint tizenegy) apácatársával együtt úgy döntött, hogy megszökik a kolostorból.
A szökés rendkívül veszélyes vállalkozás volt, hiszen halálbüntetés járt érte. Egy Leonhard Koppe nevű torgaui kereskedő segítette őket: a legenda szerint üres heringeshordókban rejtőzve csempészte ki őket a zárdából.
Úti céljuk Wittenberg volt, a reformáció és Luther Márton székhelye.
Wittenbergbe érkezve Luther Márton segített a szökevény apácáknak szállást, munkát találni, sőt többüket férjhez is juttatta tisztességes polgárokhoz.
Katharina von Borát a híres festő, id. Lucas Cranach családja fogadta be, ahol két évig lakott.
Luther kezdetben nem akart megházasodni. Saját bevallása szerint nap mint nap számolt a halállal és az eretneknek járó kínszenvedéssel, és idegennek tartotta a házasság gondolatát. Inkább a többi apáca kiházasításával foglalkozott.
Katharinának két kérője is akadt. Az egyiket, egy Hieronymus Baumgartner nevű egyetemistát a szülei hazarendelték, a másikat, Kaspar Glatz orlamündeini lelkészt pedig Katharina visszautasította.
A történet szerint Katharina egyszer egy beszélgetésben kijelentette, hogy ő Lutherhez szeretné feleségül menni.
Luther hallott erről, és bár korábban mást (egy Eva von Schönfeld nevű apácát) szeretett volna elvenni, végül úgy döntött, hogy Katharinát választja.
Luther ekkor már negyvenes évei elején járt, Katharina pedig 26 éves volt, tehát 17 évvel fiatalabb nála.
1525. június 13-án jegyezték el egymást, és röviddel ezután, június 27-én tartották az esküvőt.
A házasság általános meglepetést és megbotránkozást keltett a kortársak körében, még Luther barátai, például Philipp Melanchthon is „szerencsétlen cselekedetnek” tartotta.
Luther azonban úgy vélte, hogy ezzel a lépéssel is igazolja saját tanítását, miszerint a papi cölibátus helytelen, és a házasság Istentől való.
A házasság után Luther és Katharina az egykori Ágoston-rendi kolostorban, a „Fekete Kolostorban” rendezkedtek be, amelyet a szász választófejedelem bocsátott rendelkezésükre.
Katharina von Bora kiváló háziasszonynak bizonyult: rendbe hozta a család pénzügyeit, sört főzött, földet bérelt, és kosztosokat fogadott, sőt, maga Luther „Käthe úrnak” becézte határozottsága miatt. Hat gyermekük született, és bár Luther bevallása szerint nem volt szerelem első látásra, nagyon boldog és támogató házasságban éltek, amely a protestáns lelkészcsalád mintájává vált.
