Huang Zsen-hszün (Jensen Huang) milliárdos üzletember tajvani szülei rengeteget tettek fiúk boldogulásáért, angolul tanították, az Egyesült Államokba küldték, erőn felül taníttatták. A kis kínai csodagyereknek így sem volt könnyű, verték, csúfolták, az iskola mellett vécét takarított, mosogatott, pincérként dolgozott. Ma ő a világ egyik leggazdagabb embere és a világ legértékesebb, saját maga által alapított Nvidia cégét vezeti.
Huang Zsen-hszün (angol szövegekben: Jensen Huang) életútját szeretnénk bemutatni, de mivel így talán sokaknak nem is dereng, hogy kiről van szó, kezdjük a cégével!
Az Nvidia fejlett félvezetőket gyárt, és mivel a mesterséges intelligencia fejlesztői szakmányban veszik az ilyen termékeket, a cégnek nemcsak az eredményei szépek, de a jövőképe is dinamikus.
Erre két adalék, a világon először az Nvidia lépte át a 4000 milliárd dolláros cégértéket (ez Magyarország éves GDP-jének a húszszorosa) és
ez a cég – megfelelő versenytársak nélkül – ma nagyjából úgy tud eladni, hogy a bevételének majdnem a háromnegyede profit.
Ez persze nem így jelenik meg a kimutatásokban, hiszen a bruttó fedezetből sok költség is lesz, például az újabb és újabb kutatás-fejlesztések kiadásai, de eszelősen nagy profit van jelenleg a termékben, ami persze azt is jelenti, hogy sokan fognak próbálkozni és belépni erre a piacra.
Az alapítók
1993-ban ezt a céget alapította meg Huang Zsen-hszün, Curtis Priem és Chris Malachowsky. Ha valakik külön-külön is milliárdosok (legalábbis forintban mérve mindegyikük az), akkor nagyon nem fogjuk őket megsajnálni, ha lehetnének még gazdagabbak is,de azért képzeljük el a következő szituációt.
Három mérnök alapít egy céget, majd külön-külön két-két nagyságrenddel eltérő pénzt keresnek belőle. Vagyis az első mérnök keres ezer forintot, a második százezer forintot, a harmadik tízmilliót. Elég furcsa, nem? Nos, az Nvidia esetében valójában ez történt, aszerint, hogy ki, mikor szállt ki, vagy maradt bent az Nvidiában, mára teljesen eltérő vagyonaik lettek azon alapítóknak, akik amúgy tényleg 200-200 dollárt tettek be mindannyian a cégbe a rajtnál.
Curtis Priem is gazdag ember, de csak úgy 30 millió dollárja lehet, Chris Malachowsky már dollármilliárdos, de csak 1 milliárd dollárja van, Huang Zsen-hszün azonban ma már top 10-es milliárdos, a Forbes olyan 150 milliárd dollárra becsüli a vagyonát.
A popsztár
Huang Zsen-hszün itthon talán kevésbé ismert, de hazájában (a cégvezető Tajvanon született) valóságos ikon.
Kicsit amolyan kettős személyiség, hogy egyszerre nagyon szerény, puritán, éjjel-nappal dolgozó „workoholic”, aki hajnalban kel, és az elalvásig dolgozik, de bevallottan a hétvégén is csak a munkájának él.
Valójában azért van családja, három gyermeke, akikről nagy rajongással szokott megemlékezni, az kevésbé látszik, hogy mikor látja őket, mikor van rájuk ideje, hiszen szinte mindig úton van, az egész világon rohangál a cége irodái között, konferenciákon előad, politikusokkal, üzletemberekkel tárgyal.
De mégis kettős az élete, mert vannak amolyan „marketinges” sztárallűrje is, például a tőzsdére lépés után a végtelenül szerény tajvani fickó magára tetováltatta a cége logóját. De a védjegye lett, a nem túl izgalmas bőrdzsekije is.
Tajvanon tényleg rajongásig szeretik, ami nem csoda, egyrészt az Nvidia beszállítói jelentős részben ma is Tajvanon gyártanak, sok embernek ad munkát és a legendásan sikeres tajvani-amerikai oktatási, kulturális és vállalati kapcsolatok legsikeresebb embere ő, pedig van néhány ilyen sztár. Vicces elolvasni a tajvani dollármilliárdosok listáját, mindenki teljesen kínai ember, de a neveik Barry, Daniel, Terry és valami kínai vezetéknév, itt ennyire fontos az amerikai kultúra, hogy mindenki felvesz valami angolszász nevet is.
Az életút
Na és akkor lássuk az ígért életutat!
Huang Zsen-hszün életéről biztosan elmondhatjuk, hogy rendkívül hányatott volt, ugyanakkor a történet igazi „amerikai álom”, vagyis azt bizonyítja, hogy szorgalmas munkával igazán mélyről is magasra lehet jutni, hozzátehetjük,
Huang végtelenül jó képességű volt, aki nem a lépcsőket ugrotta párosával, hanem az iskolai éveket.
A ma már 62 éves üzletember 1963. február 17-én Tajpejben, vagyis a „kapitalista Kína”, azaz Tajvan fővárosában született. A mai napig tajvani állampolgár is, de
mivel évtizedek óta az Egyesült Államokban él, azért a besorolásokban ő már inkább az amerikai állampolgársága révén szokott szerepelni a gazdaglistákon.
Szerény körülmények között élő értelmiségi családban született, édesapja vegyészmérnökként, édesanyja tanárnőként dolgozott és nevelte két fiúkat, Huang volt a fiatalabb.
Édesapja – a munkáinak megfelelően – sokfelé vállalt állást, így gyakran költöztek, például Tajvanon belül a másik nagyvárosba, Tainanba, de Huang 5 éves korában Thaiföldön kaptak munkát.
A vezérigazgató sokszor elmesélte, hogy a szülei mindig is nagyon fontosnak tartották az oktatást, akár erejükön felül is jó iskolákba próbálták a gyerekeiket járatni, illetve anyjuk, aki maga nem tudott angolul, napi rendszerességgel tanított nekik angol szavakat.
Azok a délkelet-ázsiai országok, ahol jelentős a kínai népesség, de van egy nagyobb államalkotó nemzet (Malajzia, Indonézia, Thaiföld) a hatvanas-hetvenes években sok nemzetiségi villongás és polgárháborús esemény helyszíne volt. Ha a lakosságnak nem ment jól, gyakran a szorgalmas kínai boltosokban látta az okot, gyújtogattak, etnikai feszültségek voltak.
Huang édesapja elhatározta, hogy a gyermekeit az Egyesült Államokba küldi.
Az USA-ban
Mindezt leírni könnyű, de megvalósítani nehéz volt. A két fiú – a szavak tanulása mellett – valójában még nem beszélt angolul, a szülők nem voltak gazdagok, mégis a 9 éves Huangot és bátyját ki tudták küldeni a nagybátyjukhoz Tacomába (Washington állam). Az angolul még egyáltalán nem beszélő nagybácsi abszolút tévedésből az Oneida Baptista Intézetbe, egy problémás fiatalok számára fenntartott intézetbe íratta őket, pedig azt hitte, hogy az egy elitiskola.
Mivel a problémás gyerekek reformszellemű iskolája is sok pénzbe került, Huang szülei mindenüket eladták, hogy azt otthonról fedezni tudják.
Az iskolában ugyan nem a legjobb társaság gyűlt össze, a kistermetű kínai gyerekeket is sokat vegzálták, de Huang feltalálta magát.
Analfabéta, tetoválásokkal és késszúrásokkal díszített lakótársának segített tanulni, olvasni, ő pedig megtanult fekve nyomni, verekedni, asztaliteniszezni,
A nevelő célzatú iskolában még dolgoztak is a fiatalok, Huang bátyja egy dohányfarmon . Huang a farmhoz fiatal volt, de ő is kapott feladatokat, például vécéket takarított. Az üzletember sokszor elmesélte, hogy ezen évek minden percére élesen emlékezik, igazi élet iskolája volt.
A szülők is megérkeztek
Mindez két évig tartott, aztán a szülei is ki tudtak költözni az Egyesült Államokba és a család az oregoni Beavertonban telepedett le.
A középiskolában Huang szárnyalt, két osztályt kihagyott, 16 évesen érettségizett, kimagasló volt pingpongban, matematikában, számítástechnikában, de az iskolai sztárság azért a jólétet még nem hozta el.
Huang középiskolás korában, 1978 és 1983 között a helyi Denny’s étteremben dolgozott mosogatóként, illetve később pincérként.
A pénz nem vetetette fel a családot, így a középiskola után Huang nem a legjobb, hanem a leginkább megfizethető egyetemre ment, ez a helyi Oregon State University volt.
Villamosmérnöknek tanult, és 1984-ben, 20 évesen szerzett diplomát. Huang saját visszaemlékezése szerint kicsit olyan volt a helyzete, mint Sheldon Coopernek az Agymenők sorozatban, aki különc csodagyerekként, kisfiúként járta ki az egyetemet.
Én voltam a legfiatalabb az iskolában, ráadásul az egyetlen diák, aki tényleg úgy nézett ki, mint egy kisgyerek.
emlékezett.
Amikor Huang később már dolgozott, a korán megszerzett állami diplomáját kiegészítette egy jóval nevesebb, a tanford Egyetemen megszerzett villamosmérnöki mesterdiplomával is.
Munkakezdés
A főiskola elvégzése után Huang mikrochip-tervezőként dolgozott a Szilícium-völgyben, több helyre is felvették volna, de ő a kaliforniai AMD-t választotta, meg is házasodott, gyerekei születtek, majd a Sun Microsystemsnél, egy ma már nem létező informatikai óriáscégnél folytatta.
Itt lettek a közvetlen kollégái a bevezetőben említett, Huangnákl amúgy jóval idősebb Chris Malachowsky és Curtis Priem mérnökök.
A maguk területén zseniális mérnökök elégedetlenek voltak, mert úgy érezték, hogy a cégük nem tesz elég erőforrást az általuk fejlesztett grafikus chipkártyákra.
1993-ban aztán, éppen egy olyan étteremben (Denny’s), ahol korábban Huang mosogatott, a három mérnök megalapította az Nvidiát. A technikai embereknek amúgy fogalmuk sem volt, hogy miként kell céget vezetni, de mivel a fiatal Huangban volt a legnagyobb lendület, ő lett a vezető. Na, de ez már egy másik történet, igaz, a 4000 milliárd dolláros aktuális cégértékkel már a cikkünk legelején spoilereztünk, vagyis elárultuk, hogy siker lett az alapításból.
Azt pedig az életút alapján talán ki is találhatjuk, hogy Huang azóta is a kemény munkában hisz, azt követeli meg a többiektől is. A Szilícium-völgyben sokféle céges kultúra van, de
Huang nem arról híres, hogy számára az lenne a legfontosabb, hogy mindenki jól érezze magát, nála nem a babzsákfoteleken és a csocsóasztalokon van a hangsúly, de aki letesz valamit az asztalra, az nem bánja meg, ha a világ legértékesebb cégénél szerez állást.
