A nők akár 10 százalékát is érinti egy olyan, hormonális rendellenességet előidéző betegség, mely többek között megnagyobbodott petefészekhez vezet. Európai kutatási együttműködés keretében most olyan új kezelési módokat keresnek, melyek segíthetnek a betegségben szenvedő nőknek, hogy kevesebb komplikációval essenek teherbe, ahogy erről a Horizonban, az EU kutatási és innovációs magazinjában lehetett olvasni.
A policisztás petefészek szindróma, vagy PCOS roppant alattomos hormonális betegség, mely fiatal korban jelentkezhet és cisztákkal teli megnagyobbodott petefészkeket okoz, de a tünetei lehet súlygyarapodás, hajhullás, fáradtság és fájdalom is. Ezt a betegek környezete gyakran életmódbeli problémaként kezeli és sokszor semmibe veszi, pedig egyértelműen súlyos állapot, amit nagyon nehéz kezelni.
Egy uniós támogatással indult, REPRODAMH nevű kutatási projekt nem kevesebbet tűzött maga elé, mint a PCOS kiváltó okainak megismerését és végső soron az egyszerű diagnózis és a gyógymód meglelését.
Az okok egy hormonhoz köthetők
A franciaországi Lille-ben működő Francia Egészségügyi és Orvosi Kutatóintézet koordinálásával zajlott hatéves kutatás idén februárban zárult le és az állapot mögött meghúzódó biológiai mechanizmusok vizsgálatára, valamint a megelőzés és kezelés lehetséges módszereinek meghatározására koncentrált.
A PCOS számos súlyos egészségügyi problémával – többek között elhízással, cukorbetegséggel és meddőséggel – hozható összefüggésbe és sok érintett nő életét rombolhatja. A PCOS-re jelenleg nincs gyógymód, gyógyszerekkel is csak néhány ebből eredő szövődmény kezelhető. A REPRODAMH szerencsére jelentős előrelépést eredményezett, amely segíthet a PCOS új kezelési módszereinek és diagnosztikai lehetőségeinek kialakításában.
A kutatók egyrészt betekintést nyertek abba, hogy a különböző hormonok miért válnak szabályozatlanná, és hogyan működnek együtt a PCOS kiváltásában. A nemi hormonok egyértelműen kulcsszerepet játszanak a PCOS-ben. Az érintett nők petefészkei általában túl sok tesztoszteront és egy speciális AMH (anti-Müller) nevű hormont termelnek, amelyek az egészséges petesejtek termelődéséhez szükségesek. A túlzottan nagy mennyiségben vérbe kerülő inzulin azonban szintén jellemzője az állapotnak. A kutatók ezek közül az AMH-t állították érdeklődésük középpontjába, s azt keresték, a méh terhesség alatti magas AMH tartalma milyen szerepet játszhat a rendellenesség anyáról lányára történő átvitelében.
A kutatás e szakaszához a szakértők állatkísérleteket végeztek és a terhesség késői szakaszában egerekbe injekciózták az AMH hormont. Ennek hatására a nőstény utódokban PCOS, valamint ahhoz társult termékenységi és anyagcsere-problémák, például túlsúly és cukorbetegség alakult ki.
Az egereken végzett kutatás során azt is vizsgálták, hogy milyen külső tényezők, például viselkedési, vagy környezeti tényezők játszanak szerepet abban, hogy bizonyos, a PCOS-szel összefüggésbe hozható kulcsfontosságú gének „be-„, vagy „kikapcsolódjanak”. A projekt irányítói azt remélik, hogy ez az epigenetikai irány hamarosan egy egyszerű vérvizsgálathoz vezet, mellyel PCOS könnyen diagnosztizálható lesz. Ez óriási előrelépés lenne, mivel jelenleg a betegséget csak a kórtörténet, a hormonális vérvizsgálatok és a hasi vizsgálatok keverékével lehet kimutatni.
Képben a hipotalamusz
A kutatócsoport az aggyal való kapcsolatot is felfedezte: az AMH látszólag hatással van a hipotalamusz működésére. A hipotalamusz, egy kis kocka alakú struktúra az agytörzsben, mely a nemi és egyéb más hormonok egyik fő szabályozó központja. Olyan jeleket továbbít a szervezetben, amelyek gondosan szabályozott adagokban hormonok felszabadulását indítják el.
Kiderült, hogy a PCOS-ben szenvedő egerek hipotalamuszában a nemi működést szabályozó idegsejtek túlzottan aktívvá váltak és olyan impulzusokat küldtek, amelyek hatására a petefészkek a szokásosnál több AMH-t és tesztoszteront termeltek.
A kutatók végül azonosítottak egy vegyületet is, amely képes szabályozni a hipotalamusz és a petefészkek közötti kommunikációt, helyreállítva ezzel az egészséges hormonszintet a PCOS-ban szenvedő egerek egészséges hormonszintjét. Ez az áttörés egy biztonságos gyógyszer kifejlesztéséhez vezethet a nők számára.
A tüszőérést is optimalizálták
A belgiumi Brüsszeli Szabadegyetem Tüszőbiológiai Laboratóriumának kutatói a PCOS-ben szenvedő nők termékenységi nehézségeinek leküzdése érdekében egy másik, POMOLIM nevű uniós támogatással zajlott kutatási projektet irányítottak. Ez a petesejtek in vitro tenyésztésére szolgáló módszer tökéletesítését célozta a teherbeesésért küzdő nők számára – a hagyományos in vitro megtermékenyítés (IVF) egy alternatív változatának kifejlesztésével.
A hagyományos IVF eljárás során a nők nagy dózisú hormonokat kapnak a petefészkeikben lévő petesejtek növekedésének és érésének serkentésére. Ezután az orvosok általában 10 érett petesejtet vesznek ki, amelyeket egy laboratóriumi edényben termékenyítenek meg. Ez az eljárás azonban a PCOS-ben szenvedő nők esetében nemkívánatos hormonális mellékhatásokkal jár, ami a petefészek reakciójának szoros nyomon követését igényli, s ehhez gyakori kórházi felügyelet társul.
A PCOS egyik fő jellemzője ugyanis, hogy a még be nem ért petesejtek felhalmozódnak, így amikor a hormonstimulációt követően egy nagy csoportjuk egyszerre érik be, ez a fokozott állapot pedig enyhe vagy súlyos mellékhatásokat okozhat.
A kutatók által kifejlesztett alternatív módszernél az úgynevezett in vitro érés (IVM) során a petesejteket egy korábbi szakaszban, a szokásos tíz nap helyett két-három nappal a tüszőstimuláló hormonok beadása után nyerik ki. A kivett és a megtermékenyítéshez még éretlen petesejteknek ezután először egy edényben kell befejezniük az érési folyamatot.
Az IVM-technológia közelmúltbeli fejlődése ellenére a módszer hátránya, hogy a hagyományos in vitro megtermékenyítéshez képest még mindig kevesebb érett petesejtet és kevesebb felhasználható embriót eredményez. A projektben részt vett kutatók azonban növekedési faktorok hozzáadásával optimalizálták a tenyésztett petesejtek mikrokörnyezetét.
Az új technikát egereken már sikerrel tesztelték, és szeptemberben már a nőkön végzett kísérletek is elkezdődtek.
Az eredmények nagyon ígéretesek, és tovább javíthatják a lehetőséget, amely a PCOS-vel élő nők számára jelentősen csökkenti a kezelés terhét és a hormonokkal kapcsolatos mellékhatásokat.
