Szabadkőműves könyvritkaságokat őriz páratlan magánkönyvtárában a magyar gyűjtő

Most egy nap alatt körbeutazhatja akár az egész világot Budapestről
2023-02-23
Egyre több magyar autós váltana elektromos vagy hibrid járműre
2023-02-24
Show all

Szabadkőműves könyvritkaságokat őriz páratlan magánkönyvtárában a magyar gyűjtő

Dömölki János a partvonalon kívülről érkezett a szakma élvonalába.

Páratlan kincseket gyűjt a magyar bibliográfus. A tudás.hu-nak nyilatkozott.

Dömölki János jogász évtizedek óta kutatja a magyarországi szabadkőművességgel kapcsolatban fellelhető írott forrásokat. A kilencvenes évek elején, szegedi egyetemi éveiben találkozott először a titokzatos páholyok világával, és hamar eldöntötte, alaposabban beleássa magát a sokak által misztifikált világba.

Az író, tudományos kutató, bibliográfus 2017 novemberében egy roppant átfogó, alapvető művet mutatott be a nagyközönségnek.

A szabadkőműves szövetség magyar nyelvű irodalmának kalauza és bibliográfiája 1786-2017. című könyv mintegy 560 oldalas lett, több mint 900 lábjegyzetet és körülbelül ugyanannyi képet tartalmaz.

Páratlanul alapos, részletes bibliográfiájával Dömölki János a magyarországi szabadkőművesség szerteágazó irodalmában kutakodóknak igyekszik segítséget nyújtani, szilárd alapot adni a meglehetősen „ingoványos” területen.

Milyen volt a kulcsfontosságú mű fogadtatása?

Kezdeném onnan, hogy

ez a téma mindmáig TABU,

s amíg világ-világ, az is marad. Annak ellenére, hogy egyedül a világ összes országa közül, melynek területén működnek szabadkőműves páholyok, nálunk kutathatók szabadon a jelenleg egyesületi formában működő nagypáholyok, páholyok iratai, legalábbis 1950-ig, Kádár János betiltó belügyminiszteri rendeletéig bezárólag.

Miután megszületett az ötlet, hogy húszévi gyűjtés után összeállítom a szabadkőműves szövetség magyar nyelvű irodalmának a bibliográfiáját, ismerős személyek közvetítése útján,

megkerestem több ismert jelentős kiadót is, de egy sem akadt, aki „rajongott volna az ötletért”.

Egy magát megnevezni nem akaró ismerősöm, miután meghallotta, hogy mi a szándékom, azonnal átutalt egy nagyon komoly összeget, ami fedezett egy 100 példányú, sorszámozott, rendkívül exkluzív bibliofil kiadást.

Végül mégis akadt kiadó, a Szabad Szellem – Magyar kultúra alapítvány, akinek csak a nyomdaköltséget kellett megfinanszírozni, és a nevét adni a könyvhöz és témához.

A bemutatóra 2017 októberében került sor a Józsa Judit Galériában. A kötetet Raffay Ernő professzor úrral és ifj. Tompó László irodalomtörténész, római katolikus apologéta barátommal mutattuk be.

Rengetegen érdeklődtek. Barátok, ismerősök, gyűjtőtársak mellett többek között Tellér Gyula és Frenyó Zoltán is megtisztelt a jelenlétével, s az MTA könyvtára is vásárolt a helyszínen egy példányt. Több mint százan voltunk.

Időközben szinte az összes példány elkelt, még az OSZK is kért példányokat a kötelespéldányokon kívül, így több olvasóteremben is kint van a kötet szabadpolcon. Több piacvezető antikvárium árverési katalógusa is hivatkozik rá, mint bibliográfiára a tételek leírása során.

Már sem nekem, sem a kiadónak nincs belőle, Kell ennél több, még akkor is, ha csak 300 + 100 példányban jelent meg?

Nem bánta meg, hogy a nyilvánosság elé tárta a páratlan irodalomjegyzéket?

Egy cseppet sem. Az ember társas lény, aki azzal lehet a legjobban az embertársai hasznára, ha megosztja mindazt, amit évtizedek kitartó munkájával megvalósított.

Ez alól ez a könyv sem kivétel. Olyan személyek kerestek meg és gratuláltak magánemberként, akikről álmomban sem gondoltam volna, és kisebb-nagyobb támogatásokat is kaptam tőlük a további magánkiadású munkáimhoz.

Ön évtizedek óta foglalkozik a szabadkőművességgel, számos könyvet írt a tabuként kezelt témákban. Hogyan vonzotta magához a szabadkőművesség világa?

Egyrészt a mélyen vallásos családi indíttatásomból fakadó, főként a Római Katolikus Egyház története, dogmatikája iránti megnyilvánuló, másrészt a történelem iránti – a reneszánsztól kezdve, az úgynevezett reformáción és a „nagy francia forradalmon” át a nagy októberi szocialista forradalomig, illetve a magyar „patkánylázadásig” ívelő – érdeklődésemnek köszönhetően

fókuszáltam a szabadkőműves szövetségre, aminek a tanulmányozása nélkül képtelenség megérteni az újkort és legújabb kort.

Kezdetben én is csak annyit tudtam róla, hogy „ők csinálták Trianont”, amit a hivatalos történetírás a mai napig tagad, Romsics Ignáccal az élen.

Ahogy egyre több kiadványra tettem szert, világossá vált számomra, hogy

az „élet igéi” „természetesen” ott vannak, amiket mindenáron el akarnak hallgattatni, nem a szabadkőművesek által a „profánok” számára szánt kiadványokban.

Csak néhány magyar szerzőt említve: Bartha Tamásnál, Gyurátz Ferencnél, Kaltenecker Mártonnál, Csápori Gyulánál, Huszár Károlynál, Miklóssy Istvánnál, Palatinus Józsefnél, a napjainkban pedig főként Raffay Ernőnél és Drábik Jánosnál, nem pedig Hollós Lászlónál, Gelléri Mórnál…

Önnek páratlan magánkönyvtára van, melyben jelentős helyet foglalnak el a szabadkőművességgel kapcsolatos jegyzetek, írások, könyvek. Mióta gyűjti a könyveket? Szám szerint hány kötettel büszkélkedhet?

Lélekben nagyon gazdag családból származom, ennek ellenére gyerekként az egy kezemen össze tudtam számolni a „családi könyvtár” köteteit. Miután megtanultam olvasni, elkezdtem a koromnak és mindenkori érdeklődési körömnek megfelelő könyveket gyűjteni.

Az 1990-es évek közepétől, miután megszereztem az első diplomám, s az anyagi lehetőségeim lehetővé tették, a könyvtáram terjedelme és a tematikája is rohamos növekedésnek indult. Ismét rendszeresen megjelentem az akkoriban még csak Budapesten rendezett könyvárveréseken. 

A kötetek száma – a kéziratokkal, plakátokkal, nyomtatványokkal, oklevelekkel együtt – meghaladja a 10.000 kötetet!

Ami a tematikáját illeti: főként római katolikus egyháztörténelem, dogmatika, exegézis, apologetika, magyar és egyetemes történelem bizonyos korszakai, jogtörténet, híres perek története, filoszemita-antiszemita irodalom, bolsevizmussal és nemzeti szocializmussal foglalkozó művek, pszichológiai és lelkiségi „önsegítő” irodalom, dedikált művek, és a Bibliográfiánkban szereplő kötetek közel fele.

Az évek alatt számos értékes kiadvány került a birtokába. Hol lehet hozzájutni ilyen páratlan kincsekhez?

Aki egy kissé is járatos ezen a téren, az tudja, hogy itt az érték nagyon relatív, számos kötet ára gyakorlatilag meghatározhatatlan.

Több olyan szabadkőműves kiadványom is van, amiből – legjobb tudomásom szerint – nincs több példány az országban,

mégsem ér milliókat.

Az 1626-ban kiadott első kiadású, viszonylag gyakori Káldi György-féle magyar nyelvű Szentírás (ebből is rendelkezem példánnyal), ma már olyan 1,5-2 millió forintért is elkelhet egy nevesebb antikvárium árverésén.

A dedikált köteteim közül megemlíteném Huber Lipót, Bangha Béla, Prohászka Ottokár, Schütz Antal, Bajcsy-Zsilinszky Endre, Marschalkó Lajos, Méhely Lajos, Rátz Kálmán, Jászi Oszkár, Magyary Zoltán, Angyal Pál, Eckhart Ferenc, Holub József nevét, de rendelkezem „anyanyelvén” dedikált Soros György és Simon Wiesenthal kötettel is.

A szabadkőművességgel kapcsolatos könyvek közül az évek során sikerült megszereznem Apáthy István szabadkőműves tárgyú kéziratainak egy részét, s szert tettem Gelléri Mór, Kaltenecker Márton, Miklóssy István és Palatinus József dedikált kötetekre is.

Ha az ember jobban beleássa magát a témába, gyakran belebotlik a szabadkőművesség és a zsidóság kapcsolatrendszerébe. Nem fél, hogy ezért „partvonalon kívülre” kerülhet? Ildomos egyáltalán erről a témáról nyilatkozni?

Nem vagyok szakképzett történész vagy levéltáros. Több ismerősöm unszolására állítottuk össze és adtuk ki a kedves feleségemmel a Bibliográfiát; azóta „úszunk az árral”! Ez a téma egy feneketlen kút, attól pedig nem kell tartanom, hogy bárki is megelőz.

Raffay professzor úr elismeri a munkásságom; a Bibliográfiához és a Beszédgyűjteményhez is méltató ajánlást írt. 2021-ben meghívtak a Szakács Árpád Lovas István-díjas újságíró, kutató által szervezett, az Illéssy Mátyás plébános vezette Konzervatív Akadémia égisze alatt megrendezett, A szabadkőművesség és a Magyar Királyság összeomlása 1918-1920-ban című konferenciára előadónak, amit nagy megtiszteltetésnek tekintetek.

A Beszédgyűjtemény kiadását követően megváltam a Szabad Szellem – Magyar Kultúra alapítványtól és a következő két kötetet a rokonaim, barátaim, ismerőseim, s az 1-2 tucat hűséges olvasóm számára nagyon kis példányszámban, magánkiadásként jelentettem meg.

A legutóbbi, A szabadkőműves Budapest című, amiben a Magyar Kultúrának a szabadkőműves szövetségre vonatkozó cikkeit gyűjtöttem össze

(kivéve Burján Károly publicisztikáját, ami hamarosan önálló kötetben kerül kiadásra) már a Kárpáti Stúdió kiadónál jelent meg, s a két ünnep között volt olyan nap, hogy a magyar történelem kategóriában a Bookline internetes könyváruházban száz kötet közül a tizedik helyen szerepelt.

Nem török sem tudományos, sem kutatói babérokra. Némi túlzással azt is mondhatnám, hogy a magam szórakoztatására gyűjtöm, s teszem közzé a szabadkőműves szövetségre vonatkozó publicisztikákat.

Partvonalon kívül? Idáig csupán egyetlen interjú készült velem, Czipott György barátomnak köszönhetően, ami a Szózat című internetes sajtóorgánumban látott napvilágot.

Azt korábban elárulta, hogy a szabadkőművességgel kapcsolatos perekről is ír egy könyvet, sőt, már az anyag is megvan hozzá. Ez is a szakmának készül, vagy inkább a hétköznapi olvasóknak szánja?

Annyi anyag gyűlt össze, hogy ha Palatinus Józsefnek a haláláig tartó pereskedéseit, és Mónus Áronnak A Nietzschei Birodalom című könyvével kapcsolatos pereit nem is tárgyalnám, akkor is egy vaskos kötet kerekedik ki belőle.

Egyébként Palatinus József valamiért nagyon fontos lett, még „munka” is készült róla. Közel 80 esetre sikerült rálelnem – főként személyiségjogi és sajtóperekre – 1784-től gyakorlatilag a XX. század végéig. A tragikus sorsú Székely László testőrfőhadnagy nyitja a sort, s olyan illusztris személyek követik, mint Várady Zsigmond, Kacziány Géza, Bakonyi Kálmán, Ulain Ferenc, Lázár Miklós… Némelyik esetnél azt sem tudtam eldönteni, hogy sírjak vagy nevessek.

Cikk küldése e-mailben

Comments are closed.