Juhász Árpád geológus professzor negyven éve figyelmeztet arra, hogy a gleccserolvadás és a nem megfelelő vízgazdálkodás mekkora pusztítással jár: a pokoli hőség és aszály hazánkat is elérte. Egy olyan időjárási korszak köszöntött Magyarországa, amely nem sok jóval kecsegtet. A Duna itthoni vízhozama kritikus, a Velencei tó kiszáradt. Hogy mi történik körülöttünk? A szakember nem sok jót vízionált a Tudás.hu-nak adott interjúban.
Immár negyven évvel ezelőtt megírtam a Harc a vízért és a víz ellen című könyvemben: amennyiben az ember a nagy folyók „sorsába” beleszól, akkor ki kell találni – ráadásul hosszútávra vonatkozóan – az optimális vízgazdálkodással kapcsolatos teendőt. Márpedig köztudottan beleszóltunk – kezdte az interjút Juhász Árpád
Milyen megoldást vízionált?
Mondok egy napjainkban különösen aktuális paksi példát: a hűtőrendszert 1984-ben építették. Akkor az utolsó 100 évnek a legkisebb dunai vízállását vették alapul. Mivel ekkor már foglalkoztam a globális klímaváltozás és felmelegedés hatásával, gyakran hangoztattam, hogy nem elég a korábbi hőmérséklet- és vízállásértéket figyelembe venni. Ennek oka, hogy a klímaváltozás hatásával olyan szélsőséges esetek is előállhatnak
Ezekre a szélsőségekre akkor nem készültek fel, kijelentéseim nem mindig értek célba.
Bekövetkezett, amit vízionált…
Sajnos igen. A szemünk előtt az élő példa, drasztikusan csökkent a Duna vízhozama, hőmérséklete viszont emelkedett. A régi gondolataim újra aktuálisak, egykori figyelmeztetéseim valóban beigazolódtak. A Magyar Rádióban már 1959-ben egy teljes szerkesztőség foglalkozott a tudomány legégetőbb kérdéseivel, kiváló, felkészült kollégákkal.
Említene neveket?
A legnagyobbak közt tartom számon például Simonffy Gézát (1923‒2005) a magyar tudományos ismeretterjesztés nagy alakját. Olyan csapatot nevelt ki, amelynek tagjai voltak Egyed László fiatal fizikus, illetve Lukács Béla fizikus. Ők az egykori – rendszerváltás előtti – közrádióban, köztévében szenzációs műsorokat készítettek, többek között ezekről a témákról is. Aztán később én is becsatlakoztam ebbe a csapatba, majd a természettudományi szerkesztőség vezetője lettem. Több száz műsor készült itt, ezekkel a kérdésekkel is foglalkozva. Hatalmas tudományos ismertetterjesztés volt. Jó példa erre a Másfélmillió lépés Magyországon vagy a Kerekek és lépések, a Magiszter, a Gondolkodó és persze a Delta. Ezek a műsorok évtizedek alatt sorvadtak el. Sajnos.
Ma is látunk, hallunk tudományos-ismeretterjesztő adásokat…
Valóban így van, csak máshogy és jóval kevesebbet. A kiszámítható, azaz a fix idősávokat és adásokat, illetve a tartalmak mélységét hiányolom.
Térjünk vissza a klímaváltozás hatásaira. Tényleg kritikus a helyzet, avagy a média túloz?
Ezen a nyáron a bőrünkön érezhettük azt, amelyről évek óta csak beszélünk. Itt vannak előttünk a legbiztosabb dokumentumok, azaz a gleccserek. Zsugorodnak! A napokban a Himalája déli oldalán Nepálban történt igen súlyos katasztrófa, rengeteg halálos áldozatot követelve, ugyanis a leszakadt jégtömeg földrengést váltott ki. Igen ám, de van egy „érdekes csavar” a dologban.
Pontosan mire gondol?
Általában a földrengést a törésvonalak mentén zajló lemezmozgások váltják ki. Ebben az esetben erről nem volt szó, hanem óriási mozgással járó jégtömeg mozdult el.
A jég becsapódástól olyan hatalmas ütés érte a földfelszínt, hogy a rengés ezáltal keletkezett.
A gleccsereket 1963-óta kutatom, 200 gleccsert jártam be, erről írtam az egyik könyvemet, amelynek címe: Gleccserek a Föld hőmérői. Amióta a világon az ipari civilizáció megjelent, a levegőbe egyre több széndioxidmennyiség került. Azóta rövidülnek, pusztulnak a gleccserek, mégpedig elképesztő tempóban. És itt kanyarodunk vissza Ausztrián keresztül a környékünkre!
Azzal, hogy az osztrákoknál sorra olvadtak, olvadnak a gleccserek, a hazai klíma is változik. A képlet ennyire egyszerű, egyben elkeserítő. 1,5 milliárd tonna jég olvadt el a szomszédban 150 év alatt! Grönlandon szinte percenként hasad le millió tonnányi jégszilánk.
Ezek alapján a mostani klímaváltozásban a természeti folyamatok vagy az ipari folyamatok a meghatározók?
A tudósok közt is erről van vita, hogy az ember ehhez mekkora mértékben járul hozzá, illetve az ipari civilizáció milyen hatást gyakorol a hatalmas széndioxid-mennyiséggel.
Mi az ön véleménye?
Mondok egy példát: a koronavírus alatt az ipari civilizáció által a légkörbe kibocsátott széndioxid-mennyiség két év alatt 22 milliárd tonnáról 36 milliárdra nőtt. Ennek alapján ugye nem állítja senki, hogy a széndioxidnak a felmelegedésben ne lenne szerepe! Ehhez még hozzájárulnak a sarkvidéki talajszerkezetek fellazulásai is. Ahol korábban fagyott volt a talaj, a tengerpartokon egymást követik a hegyomlások.
Eszkimó és indián települések tűnnek el a szigetvilágokkal együtt. A korábban fagyott talajból metán szabadul fel, melynek még erősebb az üvegházhatása, mint a széndioxidnak. Azaz ameddig teljesen jég borította a sarki tengereket, az visszaverte a napfényt. Most ez a folyamat megszakadt.
A globális felmelegedés hatására egyre nagyobb vízfelületek keletkeznek, megbontva a korábbi egységet.
Ez vezet a felmelegedés ütemének változásához?
Abszolút – ezt tapasztaljuk itthon is. Sajnos a folyamat egyre gyorsabb, az üteme erősebb, mint például a trópusi területeken.
Ezt Közép-Európában érezzük leginkább. Aszály, forró időszak – megtapasztaltuk, hogy mi vár ránk.
Ehhez még hozzájárulnak az Atlanti óceánban lévő áramlatok is, amelyek lelassultak. A Grönlandról érkező jég a sós víz hatására felhígul. Eredetileg az áramlatnak az egyenlítő irányába kellene tartani a tenger felszíne alatt. A körfolyamat a felhígult víz hatására drasztikusan lassult. Arról nem beszélve, hogy korábban az Atlanti óceán felől kaptuk a csapadékot.
A víz hőháztartása megváltozott, amelynek egyenes következménye a szárazság és a magas hőérték, amelyet az utóbbi hónapokban mértek Magyarországon is.
Mindezt példázza a budapesti Dunaszakasz is, ahol a sekély vízszint miatt beindult a katasztrófaturizmus, illetve Paks is elszenvedő lett a csökkentett működéssel.
Az ökológiai katasztrófával kapcsolatos figyelmeztetéseit az évtizedek alatt senki nem hallotta meg?
A Duna vízellátási rendszerének a kulcsa a szlovákok kezébe került. Ismerjük a Bős-Nagymaros körüli évtizedekkel ezelőtti konfliktust. Ám ugyanígy beavatkozott az ember a Morva és a Vág folyó ökoszisztémájába.
Már nem tehetünk mást, mint várjuk a csapadékot, hogy a vízgyűjtő területek újra megteljenek. Egykor is, jelenleg is mondtam és mondom: a természetre jobban kellett volna figyelni és tisztelni azt! Most itt az eredmény…
