Szűzies házasság után szentté avatás jutott az Árpád-házi királylánynak

Székesfehérvári társulat kapta a Komlói Amatőr Színházi Találkozó fődíját
2022-10-24
Több mint kétmillió forintért kelt el József Attila Medvetánc című kötete
2022-10-25
Show all

Szűzies házasság után szentté avatás jutott az Árpád-házi királylánynak

Tudja mi a kapcsolat az óbudai Kunigunda út és a lengyelországi Wieliczka között? Eláruljuk, egy szent, mégpedig Lengyelország védőszentje, Árpád-házi Szent Kinga, akinek a lengyelországi sóbányászat megindítása köszönhető. Kingához több csoda is köthető, mégis csak 1999-ben avatták hivatalosan szentté.

Kinga magyar királylány, IV. Béla király – akkor még ugyan csak herceg – első gyermeke volt, aki 1224. március 5-én született, nagy valószínűséggel Esztergomban. A legenda szerint anyjának látomása volt, amely megjövendölte, hogy olyan gyermeke születik, aki egy szomszédos nemzetnek fog sok örömet okozni.

Bevett szokásként a hercegkisasszonyok házasságukkal általában az adott dinasztiát erősítették, nem volt ez másképp Kinga esetében sem. Apja jó kapcsolatokra törekedett a krakkói (magyarosan) szandomíri hercegséggel, azaz Kis-Lengyelországgal, ezért Kinga 14 éves korában lett a jegyese Boleszláv hercegnek, aki ekkor még csak 12 éves volt, ezért az esküvőt egy évvel később tartották meg.

A tatárok ellen nem segített a házasság

Szent Kinga szobra Budapesten a Belváros plébániatemplom mellett

Szent Kinga szobra Budapesten a Belváros plébániatemplom mellett
Forrás: Wikipedia Frank Schulenburg

 

A magyar király lánya (IV. Béla 1235-től volt király) miért nem a lengyel királyhoz ment hozzá, miért „csak” egy herceghez, aki az országnak csak egy részét uralta? Valójában azért, mert Lengyelország ekkor igencsak széttagolt volt, kisebb-nagyobb hercegségekre, fejedelemségekre bomlott, nem volt egységes hatalom.  IV. Béla elsőszülött lányának eredetileg nem is egy lengyel herceget szánt, jóval rangosabb kérők közül is válogathatott, de az 1230-as évek végén már reális veszélyt jelentett a mongol terjeszkedés, amelynek mértékével a magyar udvarban tisztában voltak. Ezért végül a krakkói herceget választották, abban bízva, hogy a szomszédos fejedelem segítséget tud majd nyújtani a mongolok ellen.

A széttagolt Lengyelország a XIII. században

A széttagolt
Lengyelország a XIII. században
Forrás: Wikipedia

Mai szemmel furcsa, szokatlan házasság volt az övék. Mind Kinga, mind Boleszláv mélyen hívő, a szerzetesi, kolostori élet iránt vonzódó fiatal lehetett, ugyanis házasságukból teljesen hiányzott a szex. Nem azért, mert a férj másutt kereste ezt, egyszerűen mindketten szüzességi fogadalmat tettek, az akkor 13 éves férjét a 15 éves Kinga beszélte rá erre. Ezt a fajta házasságot hívják Szent József és Szűz Mária házassága után Szent József házasságnak.

Kinga esetében az egyházi elköteleződés nem volt különleges. Családjában eleve nagy volt a késztetés az egyházi életre. Az Árpád-ház addig már két olyan királyt is adott az országnak, akit később szentté avattak, de Kinga szorosabb családjában sem ő volt az egyetlen, aki életvitelével kiérdemelte a boldoggá, később a szentté avatást.

Szentekben bővelkedő család

Nagynénje volt Árpád-házi Szent Erzsébet, akit már halála után 4 évvel, 1235-ben, tehát Kinga 11 éves korában szentté avattak. A húga Árpád-házi Szent Margit volt, akit ugyan csak a XX. században avatnak szentté, de egész felnőtt korát kolostorban töltötte, és már életében nagy tisztelet vette körül. Ennek fényében nem csodálkozhatunk azon, hogy még egy testvérét, Jolánt is boldoggá avatta a katolikus egyház.

Kinga gyűrűjét megtalálják a bányászok

Kinga gyűrűjét megtalálják a bányászok – Sószobor a wieliczkai sóbányában
Forrás: Wikipedia, BélaBéla

A szűzies házasság ugyan nem volt példa nélküli, de egy uralkodónak, akinek az utódlásról is gondoskodnia kell, elég sajátságos, mondhatni bátor döntése volt, hogy eleve lemondott az utódnemzésről. Ugyanakkor Árpád-házi Szent Erzsébetnek vagy testvérének Boldog Jolánnak, akik mindketten boldog házasságban éltek, születtek gyerekeik, Erzsébetnek IV. Kegyes Lajos hercegtől három, Jolánnak a kaliszi és gnieznói hercegtől, akit a nép Jámbor Boleszlávnak hívott, szintén három gyereke született.

Kinga és Boleszláv (a krakkói herceg) alig keltek egybe, máris halálos veszély támadt mind a lengyel, mind a magyar államra, hiszen 1241-ben a tatárok nem csak Magyarországot támadták meg, hanem – megelőzendő, hogy a lengyelek segítséget nyújtsanak a magyaroknak – végig dúlták Lengyelországot is. A fiatal párnak menekülnie kellett, a Dunajec folyó bal, azaz a tatárok támadásával szembeni partján álló Csorsztin várába mentek. A legenda szerint itt történt a Kingához köthető csodák közül kettő is. A menekülő pár nyomában már ott voltak a tatárok, amikor Kinga eldobta az egyik szalagját, amiből azonnal a Dunajec folyó alakult ki. Ezen a tatárok ugyan átkeltek, de folyó lelassította őket. Ez után Kinga a fésűjét dobta el, amiből viszont olyan áthatolhatatlan erdő lett, amelyen a tatár üldözők nem tudtak áthatolni.

A szentté avatás helye, az ószandeci szabad téri oltár

A szentté avatás helye, az ószandeci szabad téri oltár Forrás: Wikipedia, Skalee

Az adakozó királyné férje halála után kolostorba vonult

Ha ez nem is így történt, de az igaz, hogy Kinga teljes hozományával, ami 40 ezer aranymárkára rúgott, a tatárok elleni védekezés költségeit támogatta. (Egy kölni márka 215,4 gramm arany értékével volt egyenlő.) Férje 1243-ban lett egész Lengyelország ura nagyfejedelemként, Kinga pedig részt vett a tartárok dúlta ország újjáépítésében, kolostorokat, templomokat alapított, gondoskodott a szegényekről és a betegekről. Férjétől adományként 1257-ben megkapta a Krakkótól délre lévő Szandec tartományt.

A tatárdúlás után pár évvel, 1249-ben férjével hazalátogattak, ekkor Kinga szakembereket kért az apjától, akik Lengyelországban is beindíthatták a sóbányászatot, amellyel az ország rossz gazdasági helyzetén kívántak javítani. Addig Lengyelországban csak nehezen, vízből tudtak csak sót lecsapolni, míg Magyarországon, Erdélyben és Máramarosban gazdag sóbányák működtek. A magyarországi bányászok segítségével nyithatták meg a wieliczkai sóbányát, amely ma is megvan, és lélegzetelállító látványosság, a bánya belsejében például egy katedrálist is kifaragtak. E bányához is kötődik egy legenda, amely szerint 1249-ben Kinga bedobta az egyik gyűrűjét a máramarosi sóvidéken – amelyet egyébként apjától megkapott – az aknaszlatinai (ma Kárpátalján található) sóbányába, és amikor 1251-ben – az Aknaszlatinától légvonalban 350 kilométerre lévő – Wieliczkában az első sótömböt kiemelték, abban ott volt Kinga gyűrűje.

A wieliczkai sóbánya

A wieliczkai sóbánya (A szerző fotója)

V. Boleszláv, vagy ahogy sokszor hivatkoznak rá, Szemérmes Boleszláv 1279-ben, 53 évesen, hosszú betegeskedés után elhunyt. Kinga ekkor 55 éves volt, közel 40 évig éltek szűzies házasságban. Boleszláv temetésén Kinga már apácaruhában jelent meg, aki ez után kolostorba is vonult, méghozzá a férjével együtt alapított ószandeci klarissza kolostorba, amelynek 1284-től a főnöknője lett. Az idős Kingának még egyszer át kellett élnie a tatároktól való félelmet, mert 1287-ben egy tatár betörés idején ismét Csorsztinba kellett menekülnie, és a tatárokat egy kisebb magyar csapat Baksa Simonfia György vitéz vezetésével űzte el.

Kinga 1292. július 24-én, 68 évesen hunyt el. A sírja szinte azonnal búcsújáró hellyé vált, de hivatalos boldoggá avatására egészen 1690-ig kellett várni, ezt VIII. Sándor pápa tette meg. XII. Ince pápa a 1695-ben már Lengyelország egyik védőszentjévé emelte, de ekkor még a szentté avatása nem történt meg, hivatalosan a szentek sorába csak 1999. június 16-án iktatta be II. János Pál pápa.

Árpád-házi Szent Kinga itthon talán a legkevésbé ismert Árpád-házi szent, Lengyelországban azonban nagy népszerűségnek örvend, halálának helye búcsújáró hely. Itthon egy kápolna, Esztergomban és Budapesten egy-egy utca viseli nevét.

Cikk küldése e-mailben

Comments are closed.