A benzin és a gázolaj ára az elmúlt hetekben látványosan elszakadt egymástól: a dízel országos átlagára jelenleg literenként több mint 60 forinttal haladja meg a 95-ös benzinét. Grád Ottó, a Magyar Ásványolaj Szövetség főtitkára szerint ennek legfontosabb oka az európai dízelhiány, amelyet az orosz import kiesése, a közel-keleti szállítások fennakadása és az átrendeződő világpiaci kereslet egyaránt súlyosbít. A szakember ugyanakkor úgy látja, rövid távon egyik üzemanyag esetében sem indokolt további jelentős drágulás.
Az elmúlt hetekben a benzin és a gázolaj ára látványosan elszakadt egymástól, jelenleg a dízel országos átlagára literenként több mint 60 forinttal magasabb a 95-ös benzinénél. Átmeneti piaci jelenségről van szó, vagy tartósan drágább gázolajra kell berendezkednünk?
Jó lenne azt mondani, hogy átmeneti jelenségről beszélhetünk, de a valóság valahol az átmeneti és a tartós állapot között van.
Európa ugyanis mostanra tartósan gázolajhiányossá vált.
Alapvetően ez magyarázza, hogy ekkora különbség alakult ki a dízel és a benzin kiskereskedelmi ára között. Ezt a helyzetet egyik napról a másikra nem lehet megoldani, ezért a következő időszakban is drágább maradhat a gázolaj. Abban azonban bízhatunk, hogy az árkülönbség valamelyest mérséklődik.
Miért alakult ki dízelhiány?
A múltban az európai üzemanyagpiacot erős szezonalitás jellemezte. A gázolaj iránt jellemzően az őszi és a téli időszakban nőtt meg a kereslet, miközben a személygépkocsi-használat és ezzel együtt a benzinfogyasztás visszaesett. Ilyenkor gyakrabban előfordult, hogy a gázolaj ára elérte vagy akár meg is haladta a benzinét. Nyáron viszont általában a benzin volt kisebb-nagyobb mértékben drágább.
Ez a hagyományos trend mára lényegében a múlté. A szezonalitás hatásánál sokkal erősebbek lettek azok a piaci tényezők, amelyek jelenleg meghatározzák az árakat. Az európai termékjegyzésekben is rendkívül jelentős különbség tapasztalható. A gázolaj crack spreadje – vagyis a kőolaj és a belőle előállított finomított termék árának különbsége – hordónként elérte a 85 dollárt. Ez azt jelzi, hogy a gázolajat ennyivel magasabb áron lehet értékesíteni az alapjául szolgáló nyersolajhoz képest. Ez rendkívüli mértékű különbség.
Hosszabb távon tehát arra kell berendezkednünk, hogy Európa gázolajhiányos marad.
Az európai finomítói kapacitások alapvetően elegendőek a benzinigény kielégítésére, a gázolajfogyasztás egy részét azonban már korábban is importból fedezték. Ennek az importnak hagyományosan igen jelentős része Oroszországból érkezett. Az európai gázolajfogyasztás mintegy 20 százaléka orosz eredetű importtermékre, illetve keverőkomponensre épült.
Az orosz–ukrán háborút követően meghozott szankciós döntések megtiltották ennek a gázolajnak a behozatalát, ezért az európai kereskedőknek alternatív forrásokat kellett találniuk.
A kieső mennyiség jelentős részét közel-keleti – többek között kuvaiti, szaúd-arábiai és katari – finomítókból származó termékekkel sikerült pótolni.
A Hormuzi-szoros lezárása, illetve a hajózási útvonal bizonytalanná válása miatt azonban ezek a szállítmányok most fizikailag sem tudnak zavartalanul kijutni a térségből. Alapvetően ez okozza, hogy ekkora különbség alakult ki a benzin és a gázolaj európai jegyzésára között, ez pedig óhatatlanul megjelenik a magyarországi árakban is.
A védett üzemanyagár megszűnése óta az autósok ismét fokozott figyelemmel követik a töltőállomások árait. Hogy alakulhatnak az árak a jelenlegi helyzetben?
A kőolaj világpiaci árát és az egyéb meghatározó tényezőket figyelembe véve úgy gondolom – és őszintén remélem –, hogy a benzin jelenlegi, 600–610 forint körüli literenkénti áránál már nem kell jelentősebb emelkedésre számítani.
Ennek természetesen az is feltétele, hogy a forint a dollárral és az euróval szemben megőrizze a választások után kialakult, viszonylag erős pozícióját. Ebben az esetben legalább az árfolyamkockázat nem növeli tovább érdemben az üzemanyagárakat.
A benzin ára alapvetően a kőolaj jegyzését követi, hiszen Európában rendelkezésre áll az igények kielégítéséhez szükséges finomítói kapacitás. Ebben az esetben tehát elsősorban az alapanyag ára határozza meg a fogyasztói ár alakulását. A kőolaj jegyzése a kedvező hírek hatására jelentősen csökkent, így most éppen optimistábbak lehetünk. Természetesen nagyon sok múlik Donald Trump amerikai elnök aktuális bejelentésein.
Ha a Hormuzi-szoros körüli helyzet hosszabb távon rendeződik, és a hajóforgalom komolyabb kockázatok nélkül újraindulhat, akkor a Brent típusú kőolaj ára 80 dollár körül maradhat, vagy akár ez alá is csökkenhet. Amennyiben tartósabbá válik a tűzszünet, és a térség más konfliktusait is sikerül újabb konfrontáció nélkül rendezni, a kőolaj jegyzése tovább mérséklődhet.
A gázolaj esetében lassabb mérséklődésre számítok, mert az európai dízelhiányt és az ebből fakadó importigényt csak hosszabb idő alatt lehet kezelni. Az Oroszország által bejelentett exporttilalom is megbillentette a piacot. Azok a mennyiségek, amelyek korábban Indiába és más távol-keleti országokba kerültek, most kiesnek, ezért ezek a nagy fogyasztók – mindenekelőtt India – alternatív beszerzési forrásokat keresnek. Ez tovább növeli a világpiaci versenyt, és hozzájárul az európai gázolaj-jegyzés rendkívüli emelkedéséhez.
Ha a kőolaj ára nem indul ismét emelkedésnek, sőt tovább mérséklődik, akkor mind a benzin, mind a gázolaj olcsóbbá válhat. Jelenleg nem látok olyan egyértelmű piaci okot, amely további jelentős áremelkedést indokolna.
Az elmúlt hónapban a kisebb benzinkutakon átmeneti ellátási és készletezési problémák alakultak ki. Ezek mára megszűntek, vagy továbbra is fennállnak?
A problémát alapvetően a nagykereskedelmi és a kiskereskedelmi ár közötti különbség folyamatos szűkülése okozta. A magyarországi kiskereskedelmi árak nem emelkedtek olyan mértékben, amennyire azt az európai termékjegyzések indokolták volna.
Ebben pszichológiai tényezők is közrejátszottak. A nagy töltőállomás-hálózatok és üzemanyag-forgalmazók igyekeztek nem túlságosan eltávolodni a korábbi védett ártól, részben azért, hogy elkerüljék egy esetleges újabb kormányzati beavatkozás kockázatát.
Ennek következtében a hazai nagykereskedelmi árak jelentős mértékben elszakadtak a tényleges importáraktól. Magyarul:
az importált üzemanyag már nem tudott versenyképes áron megérkezni Magyarországra.
Ez azért okozott különösen komoly problémát, mert a MOL százhalombattai finomítója a tavalyi üzemi meghibásodás következtében jelenleg csupán mintegy 60 százalékos kapacitással működik. Remélhetőleg szeptemberre befejeződnek a szükséges javítási és karbantartási munkálatok, és helyreállhat a teljes kapacitású termelés.
Az import egy részének eltűnése és a hazai finomítói kapacitás korlátozottsága együttesen okozta az átmeneti zavarokat.
Nem beszélhetünk országos készlethiányról, sokkal inkább az elosztórendszerben kialakult egyensúlytalanságról.
A kisebb, független töltőállomások jellemzően kisebb importőröktől és nagykereskedőktől vásárolták az üzemanyagot. Ezek a beszállítók kizárólag piaci áron tudtak terméket behozni, a hazai árképzés viszont gyakorlatilag ellehetetlenítette a versenyképes beszerzésüket.
Amíg a kisebb kutak nem találtak alternatív forrást, átmeneti ellátási problémák alakultak ki.
A nagy töltőállomás-hálózatoknál nem jelentkezett hasonló fennakadás. Az ő ellátásuk a korábban kialakított, stabil szállítási csatornákon keresztül továbbra is biztosított maradt.
