A mainál kiegyensúlyozottabb jövedelmezőségre és növekedési szerkezetre törekszik a Richter a jövőben, céljuk a cariprazine után újabb világsikerek learatása – erről beszélt a Tudás.hu-nak Orbán Gábor. A Richter Gedeon Nyrt. vezérigazgatója megjegyezte, hogy olyan mérföldköveken vannak túl, amikre korábban nem volt példa, és amire hosszú távon tudnak építeni. A védővámok ellenére úgy látja, hogy amerikai piacon még mindig több a lehetőség, mint a probléma. Az év leginspirálóbb vezetőjének választott Orbán Gábor úgy fogalmazott: a Richter az utóbbi időben láthatóbbá vált, az iparág is olyan időszakban van, ami a figyelmet rájuk irányítja.
Számított arra, hogy a PwC vezérigazgatói felmérése keretében önt választják a leginspirálóbb vezetőnek?
Eszembe sem jutott, de nagyon örültem neki. A díj azért is nagy elismerés nekem, mert azoknak a véleményét tükrözi, akik pontosan tudják milyen egy nagyvállalati vezető székében ülni.
Önt is megkérdezték? Kit választott?
Persze, minden évben megkérdeznek: Csányi Sándort mondtam. Az aktív vezérigazgatók közül ő az, aki magyarországi központtal nagy tőzsdei vállalatot irányít, amelynek a profitabilitása mostanra már döntően külföldről származik.
Mennyire volt nehéz Bogsch Erik helyére lépni, aki szintén sokak számára példakép volt?
Bogsch Eriket olyan megérdemelt tisztelet övezi, amihez nem könnyű felzárkózni, idő volt megszerezni azt a tudást és tekintélyt, amellyel egy ilyen nagyvállalatot vezetni lehet. Neki köszönhető, hogy a munkahelyeket, a tudást, a kapacitásokat és az irányítást sikerült Magyarországon tartani a kilencvenes évek viharai ellenére, és a vállalat a fejlődés útjára léphetett.
Mit tart az erősségének vezetőként? Miért szavazhattak a legtöbben önre?
Talán azért, mert a Richter az utóbbi időben láthatóbbá vált a menedzsmentben lezajlott átmenet következtében. Magyarországon kevés olyan nagyvállalat van, ahol annyi féle szakma dolgozik együtt, annyi országból érkeznek különböző szakemberek, annyi irányba történik kereskedelmi tevékenység, mint nálunk.
Összetett, érdekes feladat egy ilyen céget vezetni, illetve azzal jár, hogy a vezető személye akarva-akaratlanul is a középpontba kerül.
Az iparág is olyan időszakban van, ami a figyelmet ránk irányítja: az egészség és az életminőség felértékelődése zajlik világszerte. Ilyen kontextusban nekünk nem kell magyarázni a társadalmi hatást melyet kifejtünk, ahogyan szolgáljuk az emberiséget.
Mitől vált láthatóbbá a cég és ezzel együtt az ön személye?
Tavaly az év elején komoly vállalásokat tettünk, ami eltért a korábbi évek gyakorlatától, amikor óvatosabban zajlott a tervezés és a kommunikáció. Ezeket a célokat teljesítettük, ráadásul szinte minden negyedévben volt olyan jelentős nemzetközi tranzakció, amely egy cég életében ritkán jön össze. Ezek a lépések látványosak voltak, és nagy sajtóvisszhangot is keltettek.
Minek tulajdonítja, hogy az egészségtudatosság ennyire trendi lett?
A járvány adott egy nagy löketet ennek a folyamatnak, de az egészségtudatosság felértékelődése összefügg a társadalmak életszínvonalának az emelkedésével is.
Egyre több figyelem és anyagi forrás tud arra maradni, hogy ne csak tovább éljünk, hanem a megfelelő életminőségben eltöltött évek száma is nőjön. Az egészség-érték gondolat kezd egyre szélesebb körben elfogadottá válni.
Hogyan forintosítható mindez egy vállalat számára, amelynek tevékenysége kapcsolódik az egészségügyhöz?
Az áraink csökkennek vagy stagnálnak, de közben a piacaink mégis nőnek, mivel emelkedik az igényszint az elöregedő társadalmakban.
Hogy történt, hogy ön az államtitkári és párizsi pénzügyi pozíciók után végül a Richternél kötött ki?
A pénzügyi szektorban kezdtem a pályámat és tényleg nem volt magától értetődő, hogy az ipar vagy akár a gyógyszeripar területén folytassam az állami kitérő után.
Engem nagyon inspirált a Richter cégtörténete, az alapító személyes sorsa, illetve az, hogy a kezdettől képes volt a vállalat a nemzetközi terjeszkedésre, magyarországi tudással és központtal vált globálissá.
Ez egy hatalmas plusz, amit sem egy állami intézménynél, sem egy leányvállalat vezetése során nem lehet átélni; utóbbinál a döntések máshol születnek jellemzően.
El tudja képzelni ezek után, hogy visszamenjen az állami szektorba?
Jónak tartom, hogy a mostani kormányban is sokan társadalmi szolgálatként tekintenek a munkájukra. Az is mellette szólna, hogy Magyarországon legfőképpen az állami szektorban lehet olyan nagyságrendű és komplexitású feladatokkal találkozni, amelyek egy nagyvállalatnál az embert várják.
Számomra többek között ezek miatt hasznos tapasztalat volt államtitkárként dolgozni, bár azt nem mondanám, hogy visszavágynék. Az állami szektor sokszor a nulla összegű játékok világa, a versenyszféra viszont megadja az esélyt a win-win-nek, vagyis, hogy mindenki nyertes lehessen.
Akkor már meg is válaszolta a következő kérdést, ami az lett volna, hogy mit szeret a mostani munkájában a legjobban.
Igen, az egyik a win-win keresése. A másik az, hogy
annyiféle feladat van egy gyógyszercégnél, az értéklánc minden eleme jelen van ezen a területen; egyetlen más iparágra sem jellemző ez a sokszínűség.
Vannak jó vállalatok Magyarországon, igaz nem sok, de olyan sokszínű, amely vegyészeket, mérnököket, fizikai dolgozókat, jogászokat, pénzügyeseket, marketingeseket, gyógyszerészeket és orvosokat is integrál, nincs még egy. Ehhez nagyfokú nyitottságra és magas szintű együttműködésre van szükség egy szervezet részéről.
A járvány mennyire okozott maradandó változásokat a cég életében?
Azzal szembesültünk, hogy kritikus infrastruktúra vagyunk, a társadalom működtetése szempontjából kulcsterületen dolgozunk, így is tekintünk a saját munkánkra.
Az alapellátás biztosítása minden körülmény között prioritás volt. Büszkék vagyunk arra, hogy a remdesivir hatóanyagot rekordgyorsan sikerült bevezetni a piacra és ezzel a középsúlyos covidosok közül sokaknak segítettük a gyógyulását.
A járvány alatt azt éltem át, és erre a cégnél kollektíven emlékezünk, hogy nélkülözhetetlen szerepünk van a magyar társadalom életében igazi téthelyzetben.
A nőgyógyászati készítmények piacán a legerősebb a Richter. Itt milyen főbb tendenciákat lát?
A legnagyobb üzletágat kétségtelenül a nőgyógyászat területén működtetjük, a női egészség minden vetületével foglalkozunk, ezen belül legrégebbi termékportfoliónk a fogamzásgátlás.
Európában jelenleg is piacvezetők vagyunk a szteroid kémiai bázison létrejött szintetikus hormon szegmensben.
Most a legnagyobb erőket arra koncentráljuk, hogy ne csak a teherbeesés gátlásában, hanem a támogatásában is segíthessünk, illetve a menopauza tüneteire, valamint egyéb olyan női betegségek kezelésére is megoldásokat kínáljunk, melyek gyakorisága nő.
A leggyorsabban az endometriózis gyógyszerünk iránt emelkedik az igény, eddig ilyen készítmény nem volt a piacon, így Európa minden országában nagy figyelmet kapott a termékbevezetésünk.
A teherbe esésre vágyóknak mit tudnak ígérni?
Az első gyermekvállalás időpontja a fejlett világban későbbre tolódott, ami két jelenséget vont maga után. Egyrészt maga a teherbeesés nehezebbé vált; készítményeinkkel ezen a területen a sikerráta javítására törekszünk a fertilitás centrumokkal együttműködve.
Másrészről pedig bizonyos nőgyógyászati betegségek gyakoribbá váltak, mint például az endometriózis és a mióma.
Amikor a hölgyek a húszas éveikben szültek, ezek a betegségek még ki sem tudtak alakulni, vagy nagyon ritka volt az előfordulási gyakoriságuk. Ma már ezekben is tudunk segíteni, igaz még csak tüneti kezelést biztosítunk, de a 2030-as évekre remélhetőleg az oki terápiára is megtaláljuk a megoldást.
A neurológiai készítmények terén mire fektetik a hangsúlyt?
Ezen a területen főleg pszichiátriai készítményeink az erősségünk, azon belül is a dopamin-háztartás stabilizálását szolgáló hatóanyag a legnagyobb sikerünk.
A cariprazine-t már egyre többen ismerik Magyarországon is, aminek a fő támadáspontja a dopamin 2 és 3 receptorok. Ez az innovációnk képes segíteni azokon a betegcsoportokon, akik skizofréniás, bipoláris vagy depressziós tüneteket mutatnak, a motiváció hiányától, ambiciótlanságtól és az életkedv hiányától szenvednek.
Célunk az, hogy kétmillió beteget érjünk el világszerte idén, miután tavaly már 1,7 millióan, 67 országból ismerkedtek meg a készítményünkkel.
Ez egy igazi világsiker, Európának ezen a felén ilyen sikeres gyógyszer még nem volt. A magyar gazdaság külső egyensúlyának egyik tartópillére az, hogy évente több mint 600 millió dollár jogdíjbevétel illet meg minket ezért a gyógyszerünkért. Ezzel messze mi vagyunk a legnagyobb magyar exportőr Amerika irányába.
Öt év múlva lejár a szabadalom. Mivel pótolják a kieső jogdíjbevételt?
A visszaszámlálás megkezdődött. Nagy erőkkel dolgozunk azoknak a jövedelmezőségi forrásoknak a megtalálásán, amelyek 2030-at követően a cariprazine helyét át tudják venni az árbevételben és a cash flow-ban, vállalati stratégiánk erre fog megoldást nyújtani.
Hagyományosan diverzifikált modellben működünk, és mint minden nemzeti bajnok, több lábon igyekszünk állni, a befektetők és a magyar gazdaság érdekeit hosszú távon szolgálva.
Ami az eredeti kutatásokat illeti, a pszichiátria területén rendelkezünk olyan pipeline-nal, amely a harmincas évekre egy új törzskönyvezett molekula lehetőségét hordozza.
Közben a technológiai fejlődésre és az alapellátásban betöltött szerepünkre is hangsúlyosan odafigyelünk. A stratégiánk lényege: a mainál kiegyensúlyozottabb jövedelmezőségre és növekedési szerkezetre törekszünk.
Mik a tapasztalatok a belgiumi cégvásárlás után? Sikerült integrálni a céget?
A Mithra nevű cég egy darabját vettük meg, majd ennek és a szintén akvirált BCI Pharma, mint kutatási platform integrálásával jött létre egy nőgyógyászati kutatási képesség nálunk.
Évekig a szemünkre hányták az elemzők, hogy ezen a területen saját originális kutatási kapacitással nem rendelkezünk, amivel speciel nem lógtunk ki a sorból, hiszen általában a nőgyógyászati alapkutatást elég jelentősen visszavágták világszerte.
Most viszont a belgiumi kutatási kapacitásunkon keresztül képesek vagyunk megcélozni eredeti készítményeket az endometriózis, a PCOS (policisztás petefészek szindróma) és bizonyos nőgyógyászati onkológiai betegségek esetén, az integrált csapat ugyanis ezeket a területeket kutatja jelenleg.
Egy német partnerüket is kivásárolták tavaly. Hogy halad az együttműködés?
A második félévben már érződött a felvásárlás hatása, miután az első félévben a németországi gyártóüzem a korábbi 70 százalék helyett 100 százalékban a Richter tulajdonába került.
Az ott fejlesztett nagyon sikeres csontritkulás elleni készítmény kivásárlása pozitívan befolyásolta az árbevételt és az üzleti eredményt is.
A németországi üzemben a kapacitást is növeltük, ez most fog felfutni, így további pozitív hatások várhatók.
Hogyan látja most az amerikai piacot, milyenek a kilátások?
Bizonyos értelemben tisztázódtak dolgok, szembe kell nézni azzal a helyzettel, amit az új amerikai kormányzat teremt.
Az amerikai piacon még mindig úgy látjuk, hogy több a lehetőség, mint a probléma, annak ellenére, hogy az ottani közéletben az egészségügyi témák eléggé föl vannak most hangosítva. Az egészségügyük az egyik legdrágább rendszer a világon, az eredményessége pedig az egyik legrosszabb.
Ezzel az ellentmondással küzd a kormány és a társadalom is.
Ugyanakkor az USA adja értékben a világ gyógyszerpiacának több mint felét, így hosszú távon gondolkodó multinacionális gyógyszercég nem tekinthet el ettől a piactól.
Milyen változásokat hozhat a közeljövőben Donald Trump?
Azok, akik korábban a vakcinák és a szabályozott árak ügyében markáns véleményeket fogalmaztak meg, most kormányzati pozíciókat kaptak. Ennek ellenére nem látjuk, hogy ezeket az elképzeléseket a szabályozásba átültették volna. Ennek az oka talán az, hogy fontosabb témák fekszenek az elnök asztalán: a geopolitikai szintű, a NATO jövőjével kapcsolatos döntések, a dollár szerepének kérdése rövid távon megelőzi az egészségügyi témákat.
Mindenesetre továbbra is jelen vannak azok az árazási mechanizmusok, amelyek korábban vitték lefelé az innovatív gyógyszerek árát.
Továbbá felmerült a vámok bevezetése is, ami ebben az ágazatban egy veszélyes dolog lenne.
Az amerikai társadalom és az egészségügy ahhoz szokott hozzá, hogy drága innovatív készítményeket használ, a generikus árakat pedig a végletekig leszorítja. Ha ezeket elkezdik még meg is vámolni, sok olyan gyártó lesz, amelynek nem fogja megérni az Egyesült Államokba szállítani. Ebből nagyon könnyen ki tud alakulni egy gyógyszerhiány, ellátási problémák, aminek az előzetes jelei már mutatkoznak.
Egyszerűen túl messzire ment az árerózió a generikus (oltalommal nem védett) készítmények esetében, a törzskönyvi engedélyek jelentős százalékát piacra sem viszik már a tengerentúlon az európai és az ázsiai gyártók.
Az autóipar 25 százalékos vámja után a gyógyszeripar is sorra kerülhet Amerikában, állítólag jönnek az új bejelentések. Amennyiben a készítményeikre vámot vetnének ki, várakozásaik szerint mennyi lehetne az?
Nem gondolkodunk ezen, mert hiába a Richter a legnagyobb magyar exportőr Amerikában, a konkrét gyógyszerkiszállítás nem olyan jelentős tétel, a jogdíjbevétel a domináns. Egy esetleges vám bevezetése inkább a jövőbeli ambícióinknak szabna gátat.
A geopolitikai kockázatok az orosz-ukrán háborúval még jobban felerősödtek. A Richter működését mennyire befolyásolják a jelenlegi bizonytalanságok?
Kezdetben a legnagyobb fejfájást az áruk mozgatása okozta számunkra, meg kellett oldani a pénzmozgások, a banki műveletek kérdéseit. A szankciók nem vonatkoztak a gyógyszeriparra, néhány hónap alatt így ki tudott alakulni egy új működési rend.
Legnehezebb mára a kinti létesítmény fenntartása. Oroszországban helyi gyártókapacitás biztosítja az ott forgalomba hozott gyógyszerek felét, a maradékot pedig innen, a lengyel vagy a román gyártóhelyről szállítjuk. Ahogy a szankciók rárakódtak a tevékenységekre, egyre nehezebbé vált a technológiai felszerelés, az alkatrészek és az IT-szolgáltatások biztosítása.
Hogy állnak az ellátási láncokkal? Nemrég még ezek akadozása volt az egyik fő kritikus pont a vállalatok számára.
Mára már sokkal többet foglalkozik minden vállalat a kockázatok kezelésével, a folyamatok gyorsításával, a költségcsökkentéssel. Diverzifikálás, az alapanyag-gyártás visszaintegrálása és a készletgazdálkodás a kulcsszavak.
Just in time helyett just in case jellemzi a hozzáállást, vagyis a karcsú beszerzések rendszere után a kockázatkezelés idejét éljük.
Stratégiai kérdés lett, hogy a kulcstermékek ellátási lánca mélységében le legyen fedve, ne legyenek benne sérülékeny pontok, kiszolgáltatottság egy adott szállítótól, az ellátás biztonságát prioritásként kezelve.
A béke megkötése mit hozhatna a vállalat életébe?
A legfontosabb az emberéletek kioltásának a megállítása lenne. Egy tűzszünet, a feszültségek oldódása biztosan előrelépést hozna az orosz egységünk fenntartásának nehézségeiben, illetve a rubel is erősödhetne. A régiós tőzsdéken megfigyelhető egy diszkont, ráadásul a hazai cégek kitettsége orosz irányba jelentősnek mondható, ami miatt fokozottan érintettek.
Ha megindulna azoknak a pénzeknek a visszaáramlása a közép-kelet-európai befektetési alapokba, amelyeket a háború kitörésekor kivontak, az a hazai tőzsde és a Richter értékeltségén is nagyot javítana.
Milyennek látja az üzleti környezetet Magyarországon?
A kollégáink fele dolgozik Magyarországon, a másik fele külföldön, sok országban tevékenykedünk, a felvevőpiacunk 94 százalékban külföldi, így a hazai makrogazdasági ciklus vagy az üzleti környezet kevésbé sújtja vagy emeli a céget, ellentétben például az építőiparral, a bankszektorral vagy az autóiparral.
Az biztos, hogy amikor extraadót vetett ki a kormány az exportra, az nagy érvágás volt számunkra, közel 70 milliárd forintot kellett befizetnünk, mely több mint a készítményeinkre fordított ártámogatás összege.
Az amerikai alkotmányban benne van, hogy a kivitelt nem lehet megadóztatni, jó lenne, ha a jövőbeli hasonló helyzetek elkerülése végett ezt nálunk is adaptálnák.
Régi probléma a Richter számára, hogy ellentétben a nagy multinacionális cégek gyakorlatával, akik egy erős belpiacra támaszkodva tudnak jelentős nemzetközi expanziót megvalósítani, addig nálunk ez pont fordítva történik.
A gazdaság három éve nem nagyon megy előre, amiben a külső környezet stagnálása és az élénkítés hiánya is szerepet játszik; a költségvetési és a monetáris politika is elment a falig, sőt azon túl, korlátozottak a lehetőségek az ösztönzésre.
Nagyon várom, hogy más magyar nagyvállalatok is képesek legyenek olyan nemzetközi kapcsolatok kialakítására partnercégekkel, amelyek felvevőpiacot és technológiát biztosítanak számukra.
A magyar cégek meglátásom szerint az erőiket külföldi partnerrel egyesítve tudnának terjeszkedni a világban. Ha ilyen együttműködések nem tudnak megvalósulni, mindegy milyen az üzleti környezet.
Mit tanácsol azoknak a vállalatoknak, amelyek arról álmodoznak, hogy külföldi piacokat is meghódítsanak? Mi lehet a multivá válás kulcsa?
Sokat segíthet a tőzsdei jelenlét, aminek ugyan sok járulékos költsége van, de növeli a cég reputációját, átláthatóságát, fokozza a teljesítményt, láthatóvá teszi a céget, és bizalmat épít.
Olyan területekre lenne érdemes fókuszálni, ahol adott az erős tudásbázis, és megtalálni ehhez a nemzetközi partnereket és szinergiákat. Multivá válni nem azzal lehet, hogy leányvállalatokat alapítunk, már az is fantasztikus eredményeket hozhat, ha egy helyi csatornán keresztül értékesíteni tudjuk a termékeinket, netán vegyesvállalatot hozunk létre.
Olyan partnert kell keresni, aki érti az itt fejlesztett terméket, validálja a kinti üzleti lehetőségeket, akin keresztül hozzájuthatunk ahhoz, ami hiányzik a sikerhez.
Mely szektoroknak az esélyeik jók például az amerikai piaci jelenléthez?
Egyedül indulva semelyiknek. Ezért is mondtam, hogy szükség van helyi partnerre, még egy Richter méretű vállalat esetében is. A finanszírozás még a legkisebb probléma, pénze mindenkinek több van, mint tudása, én legalábbis ezt tapasztalom.
Az igazi kihívás a jó párosítást megtalálni. A „jelenlét” kifejezéstől egyébként engem kiráz a hideg, mert az számomra egyenlő a költséggel. Az igazi kérdés az, hogy üzleti lehetőség van-e.
Milyen lépések tehetnék potensebbé az országban az innovatív vállalatokat?
A globális minimumadó előtt a kutatás-fejlesztési adókedvezmény volt egy ilyen eszköz az adórendszerben a hazai kutatók itthon tartására. Ilyen támogatás jól jönne most is.
Ami jelenleg elérhető lenne, az egy olyan konstrukció, mellyel nem tudunk élni. Az árazási politikában látok még lehetőségeket, amelyek a Richternek segíthetnének. A folyamatosan biztosított alapgyógyszerek árában 2006 óta nem volt emelés, a készítmények egy része el fog tűnni a piacról, ha nincs értékkövetés.
A magyar tudósokat legendák övezik, igaz sokan külföldön lettek híresek. Mely területeken képződhetnek világszínvonalú eredmények a közeljövőben?
Az agykutatásban Magyarország a mai napig kivételesen erős, a neuropszichiátriai készítményeink szempontjából fontos ez a hátország.
A területen folyó munka színvonalát mutatja, hogy nem csak a tudományos akadémia jelenlegi elnöke, Freund Tamás világhírű agykutató, de az idegtudományok legnagyobb alakjai közé tartozik a korábbi MTA elnök Vizi E. Szilveszter professzor, a Richter igazgatóságának jelenlegi elnöke.
Sok nagy tudású kutató dolgozik még az országban, meg is szerveztük azt a két idegkutatásra specializált tudományos hálózatot, amely összefogja a világszínvonalon dolgozó műhelyeket, egyetemi kutatóintézeteket.
Mi így építjük az ökoszisztémánkat, felkaroljuk a kutatókat, közelítjük a mi érdeklődésünk vektora felé őket, míg sok lépésben megképződik a tudásnak az a kritikus tömege, amely az áttöréshez szükséges.
Idénre 10 százalékos növekedést tűztek ki célul. Hogy haladnak időarányosan?
Májusban fogjuk megmondani, milyen volt az első negyedév. Nehéz lesz a kitűzött célokat elérni, már csak azért is, mert erős volt a tavalyi évi bázis.
A Richter egyre többre képes és ezt egyre többen látják – mondta nemrég. Mire gondolt?
Tavaly eredeti kutatásra is vállalkoztunk a nőgyógyászatban, most már a második fázisnál tart a neuropszichiátriai molekulánk, amely követheti a piacon lévőt. Három új készítmény piacra vezetése is megtörténik idén, ilyen még nem volt a Richter történetében.
Ezek olyan mérföldkövek, eredmények, amikre korábban nem volt példa, és amire hosszú távon tudunk építeni.
