Brüsszel az 1990-es évek óta megtestesítőjévé vált mindannak, amivel egy európai demokratának szembe kell szállnia – jelentette ki Václav Klaus volt cseh államfő és miniszterelnök Brüsszelben.
A Mathias Corvinus Collegium (MCC) brüsszeli központja által „Harc Európa lelkéért” elnevezésű konzervatív konferenciáján tartott előadásában hangsúlyozta: az Európai Unió intézményrendszere olyan irányba fejlődött, amely aláássa a nemzetállamokat és a piacgazdaság alapelveit.
Klaus kiemelte:
ellenzi a szupranacionális intézmények túlzott térnyerését, valamint azokat a brüsszeli szabályozásokat, amelyek szerinte a kommunizmusban tapasztalt központi tervezést idézik. Úgy vélte, a politikai korrektség és a brüsszeli elit beavatkozása olyan rendszerhez vezetett, amelyből hiányoznak a demokrácia működéséhez elengedhetetlen fékek és ellensúlyok.
A volt államfő szerint sokan ma már felismerik, hogy a jelenlegi európai berendezkedés nemcsak a kommunizmushoz, hanem más kollektivista ideológiákhoz is hasonlítható. Előadásában továbbá két témakört emelt ki: az „Európa lelke” fogalmát és az EU gazdaságpolitikai irányát.
A konferencia címére – Harc Európa lelkéért – reagálva azt mondta: Európának nincs közös lelke vagy közös eszméje, „ilyen soha nem is volt, és nincs is rá szükség.” Úgy érvelt: a kontinens sokszínű, történelme nem egységes, és a közös eszme keresése csak a történelem és a valóság meghamisításához vezethet.
Kiemelte: a szabadság fontos európai érték, de nem tekinthető „Európa lelkének”, és nem indokolja egy pánkontinentális, egységes politikai tér megteremtését. „Európa nem homogén, Európának nincs közös történelme” – fogalmazott.
Klaus határozottan bírálta az Európa és az Európai Unió közötti gyakori fogalmi összemosást. „Az Európai Unió nem Európa” – hangsúlyozta. Szerinte az EU nem filozófiai vagy civilizációs tér, hanem országok együttműködése közös érdekek mentén, amelyet pragmatikusan kell szemlélni. Hozzátette: a közgazdaságtan szerint kontinentális szinten csak kevés valódi közjó létezik, mégis úgy látja, „Brüsszel mindent közjónak minősít.”
A migrációval kapcsolatban kifejtette: Európa saját maga teremtett keresletet a bevándorlás iránt, és ezzel ösztönözte a folyamatot. Bírálta azt az európai szemléletet, amely a migrációt természetesnek és jogosnak tekinti. Úgy véli, ez a hozzáállás a nemzetállami keretek tagadásához vezetett, amelynek következményei Európa-szerte láthatók.
Václav Klaus a EU gazdaságpolitikáját és a szabályozási környezetet is helytelenítette: mint mondta, Mario Draghi korábbi olasz miniszterelnök, a 2024-es gazdasági és versenyképességi uniós jelentés szerzője olyan, mintha „Ursula von der Leyen Európai Uniójának Gorbacsovja” lenne, aki meg akarja őrizni a jelenlegi rendszert, csupán technokratikus hatékonyságnöveléssel.
Klaus felidézte: Közép- és Kelet-Európában a kommunizmus bukása után elutasították a „harmadik utas” reformokat, és a kapitalizmus mellett döntöttek. Szerinte ma egész Európában hasonló, rendszerszintű fordulatra lenne szükség.
Úgy véli, a piacok mára elvesztették szabadságukat, mivel az elmúlt évtizedekben túlzottan adóztatták, szabályozták és elnyomták őket. Ma az EU országainak gazdaságai alárendelt helyzetben vannak: a gazdaságot ismét a politika diktálja – mutatott rá. A digitalizáció szerinte nem a túlszabályozás ellentéte, hanem annak hatékonyabbá tételét szolgálja.
Az uniós Zöld Megállapodást a zöld politika „leglátványosabb megtestesülésének” nevezte, amelynek a csapdájába – a sok kritika ellenére is – egyre mélyebben esik az EU.
„Az uniós országok egyre inkább elfogadják ezt a felelőtlen téveszmét. Ahhoz, hogy kiszabaduljunk belőle, szólásszabadságra van szükség, ez az egyetlen út az alapvető változáshoz, nem csupán egy újabb peresztrojkához” – hívta fel a figyelmet.
Klaus előadását azzal zárta: a jelenlegi uniós folyamatokkal szembeni kritika nem Európa kritikája, hanem egy olyan rendszeré, amelyet szerinte meg kell reformálni, hogy a nemzetállamok, a szabadság és a piacgazdaság ismét elsődleges szerephez juthassanak.
