A parapszichológia egy különleges terület, olyan jelenségekkel foglalkozik, amelyeknek a létezését a legtöbb tudós elképzelhetetlennek tartja. A látnoki képesség és telepátia, a pszichokinézis, vagyis az anyagi dolgok gondolatok útján való befolyásolása; ezek mind a parapszichológia témái.
A parapszichológiára a tudományos fősodor mindig kételkedve tekintett és ez ma sincs másképp. A legutóbbi fejezet e misztikus terület életében éppen mostanság zajlik, mivel néhány éve jelent meg egy áttekintő tanulmány az Amerikai Pszichológiai Társaság vezető folyóiratában, amely a parapszichológia hitelességét bizonygatta. Valamivel később egy durva kritikát is közöltek ebben a folyóiratban, ami egyértelműen elutasította, hogy a parapszichológia részét képezheti a természettudománynak.
A parapszichológia kifejezést elsőként Max Dessoir használta 1889-ben. A kifejezés a pszichológia melletti jelenségekre utal, vagyis olyan tapasztalásokra, amelyek a normál pszichológia magyarázatain kívül esnek. Ilyen lehet például, amikor valaki előre megérzi, hogy valami történni fog. Egy volt svéd miniszterelnök például többször állította, hogy megérzi, amikor a felesége hívni készül őt telefonon. Szintén parapszichológiai jelenség a tárgyak mozgatása a gondolat erejével. Ezt elsőként az 1850-es években vizsgálta egy francia parapszichológus, aki arra a következtetésre jutott, hogy az általa vizsgált különleges személyek képesek voltak megmozdítani egy asztalt úgy, hogy nem értek hozzá.
A parapszichológia tehát olyan jelenségekkel foglalkozik, amik a modern tudományos világképbe aligha férnek bele. A gondolatok az agyi idegsejtek elektromos jelei révén jönnek létre, hogyan mozdíthatna meg ez a folyamat egy tárgyat? Hogyan lenne lehetséges, hogy az egyik ember akaratlagos döntéséről egy másik még azelőtt informálódik, hogy annak bármilyen viselkedéses következménye lenne?

Forrás: Telekinesis Guru
A pszi
A parapszichológia furcsa jelenségei érdekes módon az emberek túlnyomó többségének nem is tűnnek furcsának. Számos kérdőíves adatgyűjtés hozta azt az eredményt, hogy a megkérdezettek több mint fele hisz valamilyen természetfelettinek tartott jelenségben. Egyesek szerint lehetséges a holtakkal beszélni, mások úgy vélik, hogy az ember megálmodhatja, vagy megérezheti a jövő nagy eseményeit.
A parapszichológiában nincs átfogó elméleti keret, amivel megpróbálnák megmagyarázni ezeket a jelenségeket. A központi feltételezés, hogy van egy rejtélyes faktor, melyet pszi-nek neveznek, és ez teszi lehetővé a parapszichológiai jelenségek két fő változatának létezését, az érzékfeletti érzékelést, illetve a pszichokinézist. Az érzékfeletti érzékelés legfőbb példái a telepátia (gondolatok vagy érzelmek útján befolyásolni egy másik személyt), tisztánlátás (információt szerezni egy távolban történő eseményről), prekogníció (egy jövőbeli esemény előrelátása álmok vagy látomások révén), retrokogníció (új információk begyűjtése egy múltbéli eseményről). A pszichokinetikus jelenségek során elvileg mentális folyamatok hatnak ki valamiképp a fizikai világra. Ilyen lehet, amikor tárgyak megmozdulnak pusztán a gondolatok hatására.
Hogyan vizsgálják a pszi jelenségeket?
A parapszichológia hajnalán számos vizsgálat látott napvilágot, amelyek arra utaltak például, hogy a médiumok jóslatai pontosak, vagy hogy egyesek képesek asztalokat mozgatni a gondolataikkal. Ezeknél a kísérleteknél mindig találtak gyenge pontot, akik tüzetesebben megvizsgálták az elrendezést. Kiderült például, hogy az asztalok mozgatásánál a kutató nem figyelte egyidejűleg az asztal fölött és alatt zajló eseményeket. Ezekből a hibákból tanulva aztán a legvadabb állításokat soha nem sikerült igazolni, ám közben a parapszichológia módszerei is fejlődtek. A szkeptikusok figyelme precízzé tette a parapszichológiát, de hát a rendkívüli állítások rendkívüli bizonyítékokat igényelnek.
Vannak olyan parapszichológiai vizsgálatok, melyben a résztvevőknek meg kell tippelniük, hogy egy sor opció közül melyiket választotta ki a kísérletvezető véletlenszerűen. A választott inger egy távoli számítógép monitorján jelenik meg, amit esetleg egy másik személy néz. Ezzel a kísérleti elrendezéssel egy kutatócsoport például arra jutott, hogy a résztvevőik a véletlen találgatás esetén várható szinttől (25 százalék) valamivel jobban teljesítettek (31 százalék). Olyan elrendezéseket is megvalósítottak már, amelyekben a kísérleti személy egy kamerán keresztül néz egy másik embert és így próbálja megváltoztatni annak a galvános bőrellenállását. A galvános bőrellenállás egyébként az izzadtságmirigyek működése következtében változik meg. Általánosságban elmondható, hogy ezek a vizsgálatok gyenge hatásokat tudtak kimutatni és azokat is inkonzisztensen, vagyis nem minden tanulmány talált hasonló eredményt.

Forrás: brainsigns.com
Hogyan magyarázzák a pszi jelenségeket?
Noha maguk az eredmények nem annyira meggyőzőek, a parapszichológia igyekszik konzisztens elméleti keretet illeszteni köréjük. A terület kritikusai általában a következő ellenérveket fogalmazzák meg a parapszichológiai jelenségekkel szemben: meghazudtolják a természet ismert törvényeit, az elfogadásuk a teljes természettudományos ismeretanyagot érvénytelenné tenné és nincs összefüggő elméleti keret, ami megmagyarázhatná ezeket a jelenségeket.
A parapszichológia hívei szerint az összes probléma gyökere, hogy a kritikusok úgy gondolják, hogy nem lehetséges, hogy egy esemény egy távolabbi eseményt befolyásol, anélkül, hogy fizikai kapcsolat legyen a kettő között. E probléma megoldását a kvantummechanikában látják. A kvantum-összefonódás jelenségének lényege, hogy két részecske kvantumállapota összefügg egymással, még akkor is, ha nagy fizikai távolság van köztük. Ez a jelenség egyesek szerint megmagyarázhatja, hogyan képes például az egyik elme a másikra, vagy egy fizikai tárgyra hatni.

Mit mondanak a parapszichológián kívül?
A parapszichológiát a legtöbb tudós, aki az elme működésével foglalkozik, teljes mértékben elutasítja. A cikkre, amely néhány éve az American Psychologist (Amerikai Pszichológus, az Amerikai Pszichológiai Társaság folyóirata) lapjain jelent meg, szinte rögtön érkezett egy éles kritika. A szerzők azzal kezdik, hogy a parapszichológia állításait épp annyira lehet komolyan venni, mintha valaki azt mondaná, hogy a disznók tudnak repülni. Ha vannak is olyan eredmények, amelyek alátámasztani látszanak ezt az állítást, a kérdés nem az, hogy tényleg tudnak-e repülni a sertések, hanem hogy mi volt a hiba a módszertanban, vagy hogy ki csalt.
A kutatók úgy vélik, hogy a pszi jelenségek alapvető fizikai törvényszerűségeket hazudtolnak meg, mint a termodinamikai alaptörvényeket, vagy hogy az idő egy irányba halad. Azzal, hogy a kvantummechanika jelenségeihez nyúlnak a parapszichológusok, semmit sem magyaráznak meg, hiszen csak homályos utalásokat tesznek arra, hogy ezek a jelenségek egyelőre ismeretlen módon befolyásolhatnák a makrovilág folyamatait. A kvantummechanika egyébként a tudatosság egyes magyarázataiban is feltűnik, ám ezekkel kapcsolatban az általános vélekedés az, hogy két nagy rejtély összekapcsolásával csinálnak egy még nagyobbat.
A szakértők legfontosabb kritikája viszont talán az, hogy a parapszichológia az utóbbi több mint száz év alatt sehova nem haladt. Nincs koherens elmélet, nincsenek megismételhető eredmények. A legtöbb vizsgálat, amely beszámol valamilyen hatásról, hemzseg a módszertani hibáktól, vagy épp a hatások mérete ad okot a kétkedésre. Összegezve, a tudomány jelen állása szerint a pszi jelenségek csak a fejekben léteznek. Ha valaki úgy gondolja, hogy előre megérzi házastársa telefonálási szándékát, az talán azért van, mert rendszeresen hívja őt és a sok megérzett hívás mellett elsikkad a sok meg nem érzett, illetve a sok tévesen megérzett hívás is. Az emberi elme csodákra képes: nem mozgat tárgyakat, de képes elhinni, hogy képes tárgyakat mozgatni.