A postai levélforgalom a végét járja, a Dán Posta be is jelentette, hogy az év végével megszünteti a levelek kézbesítését. Az egykor rendkívül fontos intézmény, a leveleket kézbesítő posta szerepe is átalakult a XXI. században. De honnan is indult ez a történet?
A Dán Posta az év végével befejezi a levelek kézbesítését. A döntést a visszaeső levélforgalommal magyarázza a skandináv ország postája. Ha belegondolunk, mikor kaptunk utoljára ismerőstől postán levelet vagy képeslapot, akkor beláthatjuk, a forgalom mennyire visszaszorult itthon is.
Forrás: Wikipedia Cookie Nguyen
A kommunikáció az elmúlt időszakban átalakult.
A távirat szolgáltatást már pár éve a Magyar Posta is megszüntette, lassan eltűnnek az utolsó utcai telefonfülkék is, ahogy szinte már senki sem küld levelet vagy képeslapot ismerősének. Számlák, hatósági levelek és banki értesítők még érkeznek a postaládánkba, ahogy politikai üzenetek, szórólapok is, de ma már a posta egész mást jelent, mint egykor.
Utazó mészárosok
Holott, valamikor ez volt az egyetlen mód, hogy távol élő emberek kapcsolatba maradjanak egymással. A levélírás és levélolvasás komoly elfoglaltság volt, számos regényben szerepel, hogy a XIX. században az előkelő hölgyek mekkora levélforgalmat bonyolítottak le, de az üzleti élet is jórészt levelezésen alapult.
Valójában mindenki levelezett. Még a XX. században, amikor a telefon azért terjedt, a levél népszerűsége kevésbé csökkent, egyrészt – Magyarországon kiugróan sokaknak – nem volt mindenkinek telefonkészüléke, másrészt a levél azért olcsóbb volt, mint a telefonálás, és talán személyesebb is. Nyaralásról pedig egyszerűen illett képeslapot küldeni, nemcsak a családtagoknak, hanem a munkahelyre is.
De mióta is küldözgetünk egymásnak leveleket? Amióta az írást feltalálták, azóta utaznak az írásos üzenetek egyik helyről a másikra.
A birodalmak már az ókorban is rendszeres postaszolgálatot tartottak fenn, hiszen a nagy kiterjedésű államokat így lehetett irányítani. Az állami postát általában a lakosság előtt is megnyitották.
Európában a középkorban nem létezett hivatalos posta, királyi futárok mellett magán szervezetek, kereskedő hálózatok tartottak fenn levélkézbesítési hálózatokat, azaz vagy külön küldöncöket fizettek meg a többé kevésbé rendszeres üzenetküldésre, vagy más, hivatásuknál fogva utazó emberek láttak el postási funkciót is.
A Német-Római birodalomban ilyen emberek voltak az utazó mészárosok, akik városról városra jártak, és mellékállásban látták el a postás szerepét, egyre inkább szervezett módon.
Forrás: Wikipedia
A mai értelemben vett posta alapjai az újkorban fejlődtek ki. A Habsburg Birodalomban a XVII. században Roger Taxis rendszeres futárszolgálatot szervezett Bécs és az épp Itáliában zajló harcok központja között. Utóda, Franz Taxis már azt az ajánlatot tette I. Miksa császárnak (1508-1519), hogy saját költségén szervez postajáratot, ha a posta teljes jövedelmét megkapja.
A birodalom területére szóló engedélyt végül 1516-ban kapta meg, és ettől fogva egy évszázadig a Taxis családhoz tartozott a Habsburg birodalom postaszolgálata. Később a Paar család felügyelete alá került, míg végül 1720-ban államosították.
Franciaországban XI. Lajos (1461-1483) 1464-ben állított postát, első körben csak állami, majd később már magán üzenetek továbbítására, igaz csak a XVII. század végén szabályozták egységesen a díjakat. Angliában VIII. Henrik (1509-1547) szervezte meg az állami postát, amely a nyilvánosság részére csak jóval a megalapítása után, 1635-tól vált elérhetővé.
Azaz a kora újkorban egyre több helyen megjelent a szervezett posta, amely leginkább állami felügyelet alatt állt, és az állam működésének egyik alappillérévé vált.
A fiatal Egyesült Államokban a posta rendkívül fontos volt, hiszen a választások lebonyolításának egyik eszköze lett, ezért ott a posta a kezdetektől szövetségi intézménynek számított, és a főpostamester az egyik legfontosabb szövetségi tisztség a mai napig.
A levéltitok
A postai küldeményeket már nagyon korán különleges szabályok védték, ennek oka az volt, a küldemény feladója joggal várta el azt, hogy a küldeménye érintetlenül jusson el a címzetthez, a benne lévő anyagi javak vagy üzleti titkok, magán információk ne sérüljenek meg.
Az Erdélyi fejedelemségben Báthory István már postatörvényt hozott, majd Rákóczi György 1634-ben rendelete kimondta a levéltitok védelmét. Magyarországon az 1723. évi LIX. törvénycikk ugyan mindössze egy paragrafusból állt, de az a levéltitokról szólt:
„Minthogy a levelezések a közbizodalomban gyökereznek, s azok késleltetése a levelezőknek igen gyakran nagy ártalmukra van: 1. § Azért Ő legszents. felsége jóságosan megengedte, hogy az idegen magánlevelek elfogói, megsértői, letartóztatói, vagy elsikkasztói világos adósságnak tekintendő 100 forinttal bünhődjenek.”
A levéltitok ma is létezik, annak megsértése bűncselekmény, persze a diktatúrák, autoriter államok hatóságait soha nem tántorította el semmi a levéltitok megsértésétől. A levéltitkot a hatóságok demokratikus jogállamban is megsérthetik, de ennek szigorú jogi keretei vannak.
A díjfizetés
A díjakat az első időkben vagy előre kifizették vagy – és később ez vált az általános gyakorlattá –, a címzettnek kellett fizetnie, főleg akkor, ha a levelet kihelyezett levélgyűjtőkben, postaládákban is fel lehetett adni.
Ez a lehetőség már a XVIII. században is létezett. A levél díja sok mindentől függött, bár voltak kísérletek (így tett Báthory István erdélyi fejedelem és lengyel király is) állandó, fix összegű díj bevezetésére, azonban ez nem igazán terjedt el.
A legnagyobb káosz Angliában volt, ahol a magas díjak, és az, hogy a címzettek nem fizették ki a leveleket, már komoly gondot jelentett a postai szolgáltatásban. Nagy-Britanniában ezen úgy segítettek, hogy az 1830-as években egységesítették a levelek díjazását, majd 1840-ben egy forradalmi újítást vezettek be, a bélyeget, azaz azt, hogy a feladó a bélyeg megvásárlásával előre kifizette a kézbesítési díjat.
Forrás: Wikipedia
A bélyeg hihetetlen gyorsan elterjed. Magyarországon már a szabadságharc alatt, 1848-ban be akarták vezetni, de végül csak a szabadságharc leverése után, miután a magyar postaszolgálatot ismét osztrák fennhatóság alá helyezték, 1850-ben vezették be, akkor, amikor a teljes birodalomban.
Az első magyar bélyeg 1867-ben a kiegyezés után készült el, de az első itthon nyomott bélyeget a Magyar Posta csak 1871-ben adta ki. (Addig Bécsben nyomták.)
A postai küldemények szállítása nagyon sokáig kifejezetten nyereséges volt, annyira, hogy az első légitársaságok alapszolgáltatása a postai küldemények célba juttatása volt, akár oly módon, hogy a postazsákokat egyszerűen kidobták az adott városban a repülőből.
Sokkal jobban megérte a postát szállítani, mint utasokat, mert tömeg arányban sokszoros bevételt jelentett ez a fuvar, hiszen 80 kilogrammnyi levélért sokkal magasabb összeget kaptak a szállítók, mint egy emberért. Ez még az 1930-as években is így volt, a német Zeppelin járatok legfőbb bevétele is a posta volt. (Sőt a Zeppelineken külön postahivatal is működött.)
A postát nem is szállíthatta bármely szolgáltató, az angol hajók neve előtt az RMS (Royal Mail Ship) rövidítés azt jelentette, hogy a hajó jogosult postaküldemények szállítására.
A posta, mint utazási vállalat
A vasút megjelenése előtt az állami posta nemcsak küldemények továbbítását vállalta, hanem személyszállítással is foglalkozott, a postakocsik hálózata jelentette a szervezett utaztatást.
A postaállomások egyben fogadók is voltak, ahol az utazók megszállhattak. Ez a hálózat az egész kontinenst elérte, és Magyarországon is kifejezetten jól működött. Egy XVIII. század végi utazó Johann Centurius Hoffmann Graf von Hoffmannsegg 1793-1794-ben utazta be Magyarországot, és úti beszámolóját így kezdte (mi Berkeszi István 1897-es fordítása alapján közöljük):
„Múlt hó 23-án utaztam el Bécsből. Lehetetlen jobb postai szolgálatot kívánni is, mint ebben az országban van. Többször megtörtént, hogy a lovakat hamarább felváltották, mint a mennyi idő alatt a kerekeket megkenhették és sohasem történnek, mint nálunk, késedelmezések s aztán bocsánatkérések, hogy a lovak nem voltak idehaza s több efféle. Csak ilyen intézmény mellett lehetséges két nap alatt, és pedig reggeli 5 órától esti 9-ig tartó utazás után 36 mértföldnyi utat megtenni, mert ily messze van Buda Bécstől, mégis a második nap este már ott voltam. (…)
Váltakozva majd magyar, majd német faluba jut az ember, vendéglősök, postamesterek és effélék majdnem kivétel nélkül mind a két nyelvet beszélik, csak némely postakocsis nem tud németül.”
A postakocsik a vasút megjelenésével szorultak ki az utazásból.
Az önálló magyar posta
A középkori nem rendszeres postaszolgálatok után a Habsburg birodalom részeként élő Magyar Királyságban is a birodalom postaszolgálata működött, ugyan voltak kísérletek az önálló postára, a XVIII. században és a Rákóczi szabadságharc, illetve az 1848-1849-es szabadságharc alatt is, az önálló, Magyar Királyi Posta végül csak 1867-ben alakult meg.
A Magyar Királyi Posta állami fenntartású volt, és szorosan együttműködött más állami szervezetekkel is, például a MÁV-val, hiszen 1890-es évektől a nagyobb postákon is lehetett vasúti jegyeket vásárolni. Ugyanitt működött a távírószolgálat is, valamint – miután Baross Gábor vezette minisztérium megvásárolta – a telefonhálózat is.
Forrás: MMKM
A Magyar Posta a gyors levéltovábbítás miatt vasúton szállította a leveleket úgy, hogy a vonatokhoz mozgó postát csatoltak, azaz olyan vasúti kocsit, amelyen már az utazás alatt megkezdődött a levelek szortírozása.
A Magyar Posta a modernizációban is élen járt, kifejezetten támogatta például a motorizációt (kiszámolták, hogy olcsóbb a motoros levélgyűjtés, mint a lovaskocsis), már 1897-től alkalmazott motoros tricikliket levélgyűjtésre. A Posta már nagyon korán rendelt automobilokat levél-, és a világon elsőként 1904-től csomagszállításra is, jellemzően hazai forrásból, sok járművet Csonka János szállított a postának.
A Magyar Posta a postai innovációban is élen járt, 1869-ben a magyar és az osztrák posta közösen adta ki a világ első postai levelezőlapját.
A Magyar Királyi Postához köthető a hazai rádiózás elindítása is, amelyre épp száz éve, 1925. december 1-én került sor.
A szocializmus alatt a Posta hatóságként is működött, a kezében volt szinte a teljes hírközlés, a telefonhálózat, és csak 1990-ben vált szét a Magyar Posta, a Magyar Távközlési Vállalat és a Magyar Műsorszóró Vállalat.
Azt, hogy mi lesz a posta sorsa, nem tudni. Magyarországon sokak bánatára a kis postákat egyre inkább bezárják, sok helyen csak mozgó posta működik. A csomagszállításban már éles a verseny a magán szolgáltatók és a posta között. Elvileg az EU-ban a postai piac liberalizált, igaz itthon a Magyar Posta a kiválasztott szolgáltató jelenleg, amelynek az ország területén ezt a szolgáltatást fenn kell tartania.
Azonban az várható, hogy a levélforgalom itthon is tovább csökken, hiszen egyre több bank, közszolgáltató áll át az elektronikus számlázásra, azaz a sárga csekkeket tartalmazó borítékok vagy a banki egyenleget közlő levelek ideje is meg van számolva.
