A krími-kongói vérzéses láz az ebolához hasonló, de az éghajlatváltozás miatt Európában is terjedő életveszélyes vírusos betegség, melyet nehéz diagnosztizálni és nincs még ellene ismert gyógymód sem. Az Unióban ezért kimutatási teszteket és vakcinákat fejlesztenek, amelyekről a Horizon, az EU kutatási és innovációs magazinja számolt be.
Egy 62 éves férfit kullancs csípett meg, miközben Spanyolországban túrázott. Két nappal később rosszul kezdte érezni magát, mire egy madridi kórházba szállították, ahol állapota gyorsan romlott. Betegsége kilencedik napján meghalt. Ez 2016-ban történt, és ez lett a krími-kongói vérzéses láz (CCHF) az első halálos áldozata Spanyolországban. A kullancsok által terjesztett vérzéses láz influenzaszerű tünetekkel kezdődik, és gyakran szervi elégtelenséggel végződhet. Az első esetet a spanyol orvosoknak nehéz volt diagnosztizálni, mivel ez a fajta betegség addig nem fordult elő Nyugat-Európában. A kórház egyik ápolónője is elkapta a férfitől a lázat, de ő a hetekig tartó intenzív kezelés után szerencsére túlélte.
Ezután 2022 júliusában egy másik spanyolországi férfi került kórházba ugyanezzel a betegséggel. A kutatók arra figyelmeztetnek, hogy a CCHF, amely az esetek 10-40 százalékában halálos lehet, észak és nyugat felé terjed Európában. Mindez annak köszönhető, hogy az eredetileg délebbi klímán élő kullancsok az éghajlatváltozás, a hosszabb és szárazabb nyarak miatt észak felé nyomulnak elő Európában.
A kullancs hordozza a világszerte terjedő fertőzést
A betegséget valójában egy vírus okozza, s ezt egy olyan kullancsfaj (Hyalomma) terjeszti, amely fiatalon kis állatokon, például nyulakon, valamint vízimadarakon táplálkozik, majd felnőttként nagyobb állatokra, köztük haszonállatokra vándorol, hogy a vérüket szívja.
Forrás: Wikimedia commons
A madarakon a kullancsok a levegőben messzire képesek eljutni, és így a vírus új területeken telepedhet meg. A terjedés sebességét megsokszorozza, hogy egy fertőzött kullancs több ezer fertőzött petét képes termelni.
A CCHF-et először 1944-ben írták le a Krím-félszigeten élő katonák körében kitört járvány során, de szórványos járványgócokat még ma is találnak, különösen Afrikában, Kelet-Európában, Törökországban, Közép-Ázsiában és Indiában. A betegség világszerte terjedőben van.
Ha egy területen fertőzött kullancsra lelnek, a szakemberek biztosra veszik, hogy hamarosan a járvány is kitör. A vírust jelenleg például már Olaszországban is kimutatták a kullancsokban, de járványgócot még nem találtak. (Magyarországon csak a kullancsot találták még meg, vírust bennük még nem.)
Az igazán nagy gond, hogy a betegségre ma még nincs jó vírusellenes szer, nincs jóváhagyott vakcina, és a betegséggel kapcsolatos ismeretek sem teljeskörűek. Ez azt jelenti, hogy az orvosoknak nincs más választásuk, mint olyan orvosi kezelést végezni, amely folyadékpótlásból, általános gyógyszeres kezelésből és szükség esetén intenzív ellátásból áll.
További kihívást jelent, hogy a vérzéses lázzal fertőzött személy nyállal és verejtékkel átadhatja a betegséget a közeli hozzátartozóknak. Ez veszélyt jelent a családtagokra, valamint a beteget kezelő orvosokra és ápolókra. Ezért fontos a betegség minél gyorsabb felismerése, hiszen a időben végzett diagnózis lehetővé teszi a betegek megfelelő elkülönítését.
Forrás: Wikimedia commons
A kifejlesztett tesztek más vérzéses lázak kimutatására is jók
Ezért is érdemel kiemelt figyelmet az az uniós támogatással tavaly zárult VHFMoDRAD nevű hároméves projekt, amely teszteket fejlesztett ki a betegség kimutatására.
Az egyik ugyan polimeráz láncreakciós – vagy PCR – teszteket használ, amelyekhez általában kifinomult laboratóriumi berendezésekre és képzett személyzetre van szükség, a megoldáshoz azonban olyan gépet fejlesztettek, amellyel a kimutatás egyszerűbb és gyorsabb. Egy másik esetben a Covid-19 gyorstesztekhez hasonló, könnyen használható kitteket dolgoztak ki.
E tesztek további előnye, hogy nemcsak a CCHF, hanem más vírusos vérzéses lázak – mint amilyen az Ebola-, a Marburg- és a Lassa-vírust is magában foglaló csoport – kimutatására is alkalmasak. Idén februárban és márciusban két különböző Marburg-vírus járványgócot jelentettek Egyenlítői-Guineából és Tanzániából. A leghírhedtebb azonban mindegyik közül az ebola. Ez a vírus a 2014-ben Guineában kezdődött járványban több mint 28 000 embert fertőzött meg és hét másik országba is átterjedt, mire 2016-ban véget ért. A legtragikusabb pedig, hogy a megfertőzöttek közül több mint 11 000 ember halálát okozta.
A vérzéses lázak azért különösen veszélyesek, mert a kórokozók orvosi ellátáskor, vagy akár temetés során könnyen átadódhatnak. Ez volt a jellemző a nyugat-afrikai ebolajárványok esetén.
Az uniós VHFMoDRAD projekt arra is megoldást talált, hogyan lehet például a vérminták levételekor hatástalanítani a jelen lévő vírusokat, biztonságosabbá téve az ilyen betegségek vizsgálatát.
A múltban az elszigetelt afrikai közösségekben valószínűleg anélkül is sokszor megjelent a halálos ebola járvány, hogy ezt jelentették volna. Ma a globalizáció és a jobb közlekedési viszonyok révén az ilyen vírusok gyorsan eljuthatnak a városokba, onnan pedig akár külföldre is.
Törökországban a CCHF sajnos még ma is elég gyakori, viszont ennélfogva az orvosok könnyen felismerik a betegséget, és megfelelő életmentő ellátást tudnak nyújtani a betegeknek. Ennek eredményeként a CCHF okozta halálozási arány Törökországban viszonylag alacsony, 7 százalék körüli.
Két vakcina készült el, őszre talán már ki is próbálhatják
A vérzéses lázat okozó vírusok egyébként általában állatokban, például denevérekben élnek – ez igaz az ebolára és a Marburgra is -, és tulajdonképpen ritkán ugranak át emberre. Ha viszont egyszer bekövetkezik az ilyen fertőzés, sok ember immunrendszere olyan hevesen harcol a betolakodó ellen, hogy a szervi károsodás végzetessé válik. A vírusok gyakran néhány hét múlva távoznak a szervezetből, de az immunválasz ekkorra már nagyon súlyos vérzéseket okoz
Egy másik uniós kutatási projekt talán még nagyobb célt tűzött ki, a CCHFVaccine célja egy vakcina kifejlesztése a krími-kongói vérzéses láz ellen. Ez a Svédországból irányított kezdeményezés 2017-ben kezdődött, és idén júniusban zárul le. Eddig kétféle oltóanyag készült el. Az év vége felé vagy 2024 elején kerül sor Svédországban az elkészült oltóanyagok biztonsági vizsgálataira. A vakcinák hatékonyságát bizonyító III. fázisú kísérletek ezután Törökországba kerülhetnek.
A vakcinát a leginkább veszélyeztetett embereknek szánnák. Ide tartoznak az orvosok, ápolók, állatorvosok, az állattenyésztési létesítményekben dolgozók és talán még a vírussal fertőzött területeken tartózkodó turisták is. Ha sikerül, a tudomány nagy lépést tenne egy igen veszélyes betegség ellen.
