Világvége miatt álarc nélkül tartottak maszkabált – Régi pesti farsangok!

Most 80 évig élünk átlagosan, de hamarosan 122-ig fogunk majd
2020-02-15
Hogyan hozzuk ki a legtöbbet egy gyerekből? – Interjú a szakpszichológussal
2020-02-18

Világvége miatt álarc nélkül tartottak maszkabált – Régi pesti farsangok!

E hetekben tetőzik a báli időszak. Itt a télbúcsúztató farsang. Van jogászbál, orvosbál, sőt Operabál is, néhány éve pedig, Balatonfüred mintájára, Budapesten is rendeznek Anna-bált.

Ezek a rendezvények jobbára a két világháború közötti korszak hagyományait idézik, pedig Pesten és Budán már 200 évvel ezelőtt is országos hírű bálokon rophatta a táncot, akinek a kedve úgy hozta és az erszénye is lehetővé tette a részvételt.

S mindez persze nem csak a fővárosban volt így. Slachta Etelka, a minden férfira szemet vető, majd azoknak sorra kosarat adó, decensen erotikus soproni leányzó naplója kiapadhatatlan forrása a korabeli báli, ezen belül farsangi szokásoknak. 1841. január 13-án így írt erről:

Már előre örvendék azon diadalomnak, melyet kivívék; már látám magam a mai bálon általa kitüntetve. Szóval én büszke örömmel néztem e mai est elejébe. Zöld gaze ruhám nagy rózsával s finom füzérrel vala felhúzva, hajamban ezüst leveles szőlőleveleim. Adéle-t már ott leltük s kérésére – s mily szívesen! – melléje ültem.

Máskor viszont, amikor a lába fájt, nem táncolhatott, és épp aktuális kedvencét, a mazurkát volt kénytelen kihagyni

A mazúrnál pedig majdnem egy könnyű lopódzott szemeimbe. Az egész farsangon át nem tácolták. Éppen ma! Midőn én, az oly faitírozott mazúrdáma, nem táncolhattam.

Schlachta Etelka

A bálozás szokása, amely épp a farsangi időszakban, a húshagyókedd/hamvazószerda előtti időszakban tetőzött, jóval régebbre nyúlik vissza.

Vélhetően az akkor a divatot diktáló francia királyi és burgundiai hercegi udvarokból terjedt el a 14. századtól kezdődőn az uralkodói udvarokban, majd a 18. század folyamán a középnemesség és a polgárság körében is.

Magánszemélyek, egyesületek egymással versengve rendeztek bálokat, amelyek közül a farsangi vigalmak idején rendezett álarcosbálok voltak a legnépszerűbbek, egyúttal sokszor legféktelenebbek. Pest-Budán az 1770-es években egyaránt sor került előkelő udvari bálokra, és az alacsonyabb osztályok számára megrendezett nyilvános farsangi mulatságokra.

Ez utóbbiak néha meglehetősen elfajzottak, ezért 1773-ban Mária Terézia rendelete értelmében a Helytartótanács szabályozta a megrendezésüket.

Öt nagyobb bálteremnek engedték csak maszkabál szervezését, továbbá tiltották az ijesztő, vagy ízléstelen jelmezeket, ami világosan jelzi: volt példa bőséggel ilyesmire. Tiltották továbbá, hogy a jelmezesek az utcán tobzódjanak maskarájukban, s nem engedték a papírból készült jelmezeket sem. Ez utóbbinak praktikus oka volt: ezek a gyertyákkal világított termekben könnyen meggyulladtak.

Az 1790-es években mindennek ellenére nagy sikere volt a nyilvános báloknak. Budán a Fehér Kereszt és az Országház, Pesten a Hét Választó, a Két Lámpás és az Angol Királynő fogadó voltak ilyenkor a leglátogatottabbak.

Eközben elterjedt az a szokás is, hogy némely bálban belépődíj ellenében bárki mulatozhatott. Aki tehát lerótta a taksát (amit Pest és Buda mellesleg adóval terhelt meg), személyének felfedése nélkül is elmehetett az ún. zahlbálokra. Nem úgy a szűkebb körű, meghívásos alapon rendezett nobelbálokra.

Amikor a magyarság körében népszerűtlen József császárt 1790 elején betegsége ágynak döntötte, halála előtt rendeletei többségét visszavonta, s visszavitték az addig Bécsben őrzött magyar koronát Budára. Ennek örömére Vörös István Pest megyei főszolgabíró és Belányi István vármegyekapitány adtak bált február közepén, majd nem sokkal később, 22-én az év legfurcsább báljára került sor a megyei másodalispán szervezésében. Még ezen is a korona visszatértét ünnepelték, de aznap került sor az időközben elhunyt uralkodó temetésére, így a bálon nem szólhatott zene.

1794 februárjában épp a farsangi szezon közepén érkezett Pest-Budára egyenesen Drezdából Hofmansegg szász gróf. A természettudományok iránt rajongó arisztokrata madár- és rovargyűjteményét gyarapítani jött Magyarországra, de úti passzusából hiányzott egy pecsét, s így hosszabb időt kényszerült az országban tölteni. Ezt az időt kihasználva többek között Pesten is, Budán is részt vett az álarcosbálon. Figyelmét sok minden megragadta, így szokatlan volt számára, hogy a férfiak sarkantyúban ropják a táncot:

Mivel a sarkantyú a nemzeti viselethez tartozik, tehát az álarcosbálba is sarkantyús csizmával jönnek. Természetes tehát, hogy kivált az itteni igen heves tánc közben sok ruhát összetépnek s a nők bokáit meg-megsértik, s habár belátják ennek illetlen voltát, mégsem hagynak fel vele.

Hofmansegg tetszését az álarcok sem nyerték el:

Különben éppen nincs kötelezve senki, hogy álarcosan jelenjék meg. Egy papírlapocska, vagy egy kártya a kalapon és főkötőn már tökéletesen elég a metamorphosishoz, s ez is tulajdonképpen csak a nádor végett van, hogy ne feszélyeztesse őt, ha a jelenlévők az irányában való szertartásosság alól felmentik magokat. A feltűnően szép phantasia-maszkok igen ritkák.

A gróf szívét azonban alaposan megdobogtatták a bálokon részt vevő hölgyek:

Nem emlékszem, hogy a világ valamely helyén egyszerre ennyi sok szép nőt lehetne együtt látni, mint itt. Drezda és Lipcse e mellett elbújhatnak. S azonkívül alak és szín annyira különböző és változó, hogy mindenféle ízlés megtalálhatja a magáét.

A bálokon a magyar táncok igazán a napóleoni háborúk után lettek népszerűek, így a csárdás és a körmagyar. 1836 farsangján Pesten mégis a francia négyes volt az évad legdivatosabb tánca. Emmerling Károly, aki a Redout épületét bérelte, ez év január 17-i nyitóbáljára betaníttatott táncosaival egy ilyen nyolcas quadrille-t, ami átütő sikert hozott. Olyannyira, hogy a Nemzeti Casino által adott bálon is ezt táncolták a résztvevők.

1840 januárjában viszont egészen furcsa farsangi bálnak adott otthont a Redout: a résztvevők nem viseltek jelmezt.

Ennek prózai oka volt: a Párizsból megrendelt jelmezek nem érkeztek meg a bál idejére. Ennek oka állítólag az volt, hogy Párizsban lábra kapott a hír, miszerint közeleg a világvége, ezért kereskedők már nem is teljesítették szállításaikat.

Ez aligha így volt, ám az ötletes Emmerling Károly úrrá lett a problémán: összetoborozta a jelmez nélküli bálozókat, kijelentve, hogy pusztán a jelmezek fájó hiánya nem lehet akadálya egy jó hangulatú farsangi bálnak, kezdődjék hát a mulatság!

A szokások a kiegyezés után sem változtak nagyon, az 1880-as évek báljait jól jellemzik Rudnay Józsefné Veres Szilárda (Veres Pálné leánya) sorai, aki lányát vezette be a társaságba a farsangi időszakban.

Ezen farsang alatt tartották a legelső Honvéd-bál-t, melyen a király is megjelent. Ilonám, hogy öltözéke által is ki legyen fejezve a honvédség iránti hazafias érzelem, vérvörös ruhát viselt, melyet hosszú zöld levelű nárciszok díszítettek. Így nyert kifejezést a trikolor. […] Az ifjú gróf B. Ilona iránti hódolatból ezt a nótát huzattá:

Nézlek, nézlek, de hiába nézlek, nem való vagy te szegény legénynek.

B. volt Ilona első farsangja alatt a leghűségesebb udvarlója. Édesanyja, mint az aradi tizenhárom vértanú egyikének, gróf Leiningennek özvegye, ment atyjához feleségül.

Az udvarló tehát nem volt más, mint Leiningen-Westerburg Károly özvegyének, ekkor már Bethlen Józsefné Sissányi Erzsébetnek egyik fia: István, Béla vagy Miklós. De házasság nem lett az udvarlásból, Ilona később Marschall Gyula felesége lett. Őt egyébként leendő felesége az Országos Nőképző Egyesület bálján ismerte meg.

A századfordulón aztán a fővárosban már a legtöbb szálloda külön bálteremmel rendelkezett, 1913-ban, az utolsó békeévben pedig 2327 bejelentett bált tartottak Budapesten.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Weboldalunk bizonyos funkcióinak működéséhez és a célzott hirdetésekhez sütikkel gyűjt névtelen látogatottsági információkat. Az Elfogadom gombra kattintva a webhely használatával Ön elfogadja a weboldal sütikre vonatkozó aktuális adatévelmi irányelveinket. További információért kattintson ide.

The cookie settings on this website are set to "allow cookies" to give you the best browsing experience possible. If you continue to use this website without changing your cookie settings or you click "Accept" below then you are consenting to this.

Close