Erzsébet királyné indította el a hazai vitorlázást

Az aranybányászat jelentősen korlátozza Amazónia erdőinek megújulóképességét
2020-06-30
Az ABB „Elektromos Járművek Világnapjá” -val készül az e-mobilitás megünneplésére
2020-06-30

A rovat támogatója:

Erzsébet királyné indította el a hazai vitorlázást

Sailboats leave the start line off the coast of Newport Beach on Friday morning, April 26, 2019, during the start of the 72nd annual Newport to Ensenada International Yacht Race. (Photo by Mark Rightmire, Orange County Register/SCNG)

Achterstág, fock, grósz, halzolás, reffelés. Elsőre meghökkentőnek tűnhetnek ezek az ismeretlen szavak, melyek a vitorlások rejtélyes nyelvezetének elemei. De a sportág elmélete is tele van érdekességekkel. Hogy haladhat előre a vitorlás hajó majdnem ellenszélben is, és miért pont a hátszél az egyik legrosszabb? Milyen a vitorlázás tudományos szemszögből?

Alapvetően három hozzávaló szükséges a vitorlázáshoz: víz, szél, no és persze egy hajó.

Ennek a sportnak egyik legkülönösebb szépsége, hogy a hajót folyamatosan a széljáráshoz kell igazítani – az orrvitorlával (fock) és a nagyvitorlával (grósz) ugyanis úgy kell „öltöztetni” a vízi járművünket, hogy az a szél erejét a lehető leghatékonyabban tudja hasznosítani.

Napjainkig tucatnyi különböző típusú vitorlás létezik. Egészen másképpen tud viselkedni egy, kettő, vagy nagyon sok vitorlával és ugyanennyi árbóccal egy hajó.

A mozgékonyságot pedig még az is befolyásolhatja, ha a hajó a tőkesúlyának, vagy az alakjának köszönhetően nem süllyed el. A szélre viszont típustól és hasznosítástól függetlenül mindegyik vitorláshajónak ugyanolyan szüksége van.

Széllel szemben nem lehet….

A szél a levegő mozgása, és mint ilyen, tömege és sebessége van. Az útjába kerülő szilárd testeknek – jelen cikkünkben a vitorláknak – átadja az energiát. Ezt kell minél jobban kihasználni úgy, hogy a lehető legtöbb szélből nyerjünk hajtóerőt. A legkedvezőbb irányokból érkező széláramlatok közül az oldal-hátszélben a vitorlákkal „megetetjük” a szelet, oldal-szembeszélben pedig „diétára fogjuk” a vitorlákat. A munka nagyobbik részét aztán már a fizika törvényei végzik el helyettünk a vitorlák között áramló szelek segítségével.

Bár józan ésszel azt mondanánk, hogy a 180 fokról, vagyis szögegyenesen hátulról érkező szél a leghatékonyabb. Ez az állapot a legtöbbször viszont csak ideiglenes, mert a szél szeret össze-vissza keringeni. Másrészt veszélyesebb is, mert egy erősebb széllökés (pöff) akár fel is boríthatja a hajót. A szembeszél – a tisztázás végett – pedig legfeljebb csak a hajó megállítására használható. Az alapszabály ugyanis úgy szól, hogy széllel szemben két dolgot nem lehet csinálni – az egyik a vitorlázás.

A vitorláshajók már több ezer éve cirkálnak a világ óceánjain. Az ókori kínaiak, egyiptomiak, görögök, és rómaiak hajózási történeteiből és tanulmányaiból egy egész könyvet lehetne papírra vetni. Ezeket nélkülözve teljesen másképp festene a világunk, mert vitorláshajók nélkül nem jutottak volna el az első európai telepesek sem Amerikába, sem Ausztráliába.

A vitorláshajók kifejezetten fenntartható és környezetbarát járművek, hiszen tisztán szélenergiával képesek haladni, még ha ma már motorok is segítik haladásukat szélcsend esetén. Több száz évig viszont csak a természet erőire hagyatkozhattak a vitorlások legénységei.

A vitorlázás nyelve holland-angol keverék

Akad egy európai nemzet, amely különösen élen jár a vitorlázáshoz szükséges két természeti elem, a víz és a szél felhasználásában (illetve az ellenük vívott küzdelemben): a hollandok. A vitorlázás fénykora a XVII. század második felében a harmincéves háborút követően, a Holland Királyság függetlenedésekor kezdődött. Az ország aranykorában tengeri flottája, hajós szakértelme és iskolái verhetetlenek voltak. Vitorlásaik a világ minden szegletébe eljutottak, ahol gyarmatokat alapítottak és monopóliumot vezettek be a tengerentúlról Európába exportált kereskedelmi termékeikre – főleg fűszerekre és élvezeti cikkekre.

A világkörüli terjeszkedéssel hajós szakértelmük is bejárta a bolygót, ami hozzánk is eljutott. Némi nyelvújítást és magyarosítást követően alakultak ki azok a szakkifejezések, amelyeket közös nyelvként minden vitorlázónak értenie és beszélnie kell, valamint azok az elméleti alapok is, amik megreformálták a tengeri és folyami hajózást.

A fényűzéssel párosított yacht-ok első példányai is az aranykorát élő Hollandiából származnak. Ők nevezték először jaght-nak a szabadidős és sportolási célra felhasználható hajókat, amiknek a meghajtását a vitorlák mellett/helyett egy hajócsavar segíti. Az elnevezést „üldöző hajónak” lehet fordítani, ugyanis a holland haditengerészet előszeretettel hajszolta ilyenekkel a rabszolgákat és csempészeket.

A holland kifejezések mellé természetesen a másik hajós nemzet, az angolok szakszavai is begyűrűztek, és ez a keveréknyelv az, amelyet a világ bármely pontján a vitorlázók egységesen megértenek.

A Széchenyi család rendbe tette a Balatont

A magyarországi vitorlázás története nem nyúlik azonban olyan messzire vissza, mint a hollandoké. A magyar szabadidős célzatú vitorlázás először nem a dalmát partokon, hanem a magyar tengeren, a Balatonon alakult ki. 1866-ban kapott szárnyra egy olyan bulvárhír, ami arról számolt be, hogy Erzsébet királyné a nyár egy részét Balatonfüreden kívánja eltölteni. A hír hallatára néhány vagyonos főúr, köztük a Széchenyi grófcsalád teljes erőbedobással nekiállt rendbe szedni a Balaton környékét, és többen is hajókat vásároltak, hogy a királynénak módfelett kellemes és fejedelmi szabadidős tevékenységgel kedveskedhessenek. A kezdeti sikereket megünnepelve 1867. március közepén alapította meg Széchenyi István két fia, Béla és Ödön, valamint prominens magyar főurak egy csoportja a Balaton-Füredi Yacht Egyletet, amely hazánk első vitorlás klubja lett. A klub elnöke gróf Batthyány Ödön lett, aki gyakorlott vitorlázóként Angliában is nyert versenyeket.

1879-től angol és magyar hajóácsokkal megkezdődött a balatoni vitorlások építése, három évvel később pedig megrendezték az első magyart vitorlásversenyt is. Sokáig azonban mégsem találtak széles törzsközönségre a vitorlások, ugyanis a gőzhajók – akárcsak világszerte – hazánkban is kiszorították azokat a kereskedelmi forgalomból. Hobbiszinten pedig csak keveseknek adatott meg a vitorlázás lehetősége. A sors fintora, hogy a gőzhajókat épp ama bizonyos füredi yacht klub alapítóinak apja, Széchenyi István népszerűsítette legsikeresebben.

Ezután csak a két világháború közötti időszakban kapott szárnyra a honi vitorlázás (továbbra is a tehetősebbek körében), és ennek az időszaknak egyik napjainkban is fennmaradt öröksége a Kékszalag vitorlásverseny, melyet 1934-ben rendeztek meg először és amelyet idén a koronavírus ellenére, a hagyományos időpontnál később, de július végén ismét megtartanak.

A vagyonos társadalmi rétegek a „felszabadulást” követően elvesztették hajóikat, és évtizedeken keresztül csak a kommunizmus legkiváltságosabbjai vitorlázhattak. A diktatúra puhulásával végül a vitorlázás is bekerülhetett a támogatott sportok csoportjába, Bujtor Istvánnak, avagy Ötvös Csöpinek köszönhetően pedig egyre népszerűbb hobbisporttá vált.

Habár sokan napjainkban is úri huncutságnak titulálják a vitorlázást, mégis több tucat oktatóiskolában, és gyermekeknek szóló nyári táborban lehet e sportot elsajátítani. Hazánk tavain már közel 10 000 vitorláshajó cirkálhat hatósági engedéllyel, és majdnem kétszer ennyien élnek ennek a hobbinak. Ezek a számok pedig évről évre gyarapodnak.

A Balaton közepén egy vitorláshajón ringatózva ismerhetjük meg, milyen is az igazi szabadságérzet. Lágy szellő, nyári meleg, és körülöttünk a tó hűsítő vize. A vitorlázás az a sport és hobbi, amit mintha pont a nyárhoz találtak volna ki. Úgy néz ki, végre be is köszöntött ehhez az ideális idő.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük