116 éves a hazai madárgyűrűzés – Nagyon érdekes adatokhoz jutottak ebből

Idén félévszázados a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület, amely a 125 éves madárgyűrűzés hazai szakértője. A gyűrűzés segítségével derült ki például az előző századfordulón, hogy hová mennek a gólyák telelni – mondta Szép Tibor, a Nyíregyházi Egyetem professzora a tudás.hu-nak.

A 19. században még nem tudták, hogy amikor eltűnnek tőlünk a fecskék és a gólyák, akkor mi történik velük, hová mennek. Hogyan oldották meg ezt a problémát a madarászok a 19. és a 20.  század fordulóján?

Egy dán tanárnak, Hans Christian Cornelius Mortensennek volt ebben kiemelkedő szerepe. 1899-ben ő használt először madárgyűrűt annak a céljából, hogy megtudjuk, hová tűnnek el télen a madarak.

Ő seregélyek lábára helyezett fel elsőként gyűrűket, amikre ráírta a címét, majd visszajelzéseket kapott távoli területekről, ahol megtalálták a madarakat.

Ez a technika nyitotta meg az utat annak a felderítésében, hogy hová tűnnek ezek a madarak, amelyek tavasszal, nyáron itt vannak.

A módszert aztán elterjedt, és a mai napig széles körben használják. Ma már azért sokféle új módszerrel bővültek a kutatók lehetőségei, de a madárgyűrűzés adja továbbra is az alapját annak, hogy feltárjuk a madarak vonulási útvonalát.

Nagyon büszkék lehetünk, mert a világon harmadikként Magyarországon indult be a madárgyűrűzés. És lényegében elsők között ez a módszer tárta fel például, hogy a fehér gólyák Európából Dél-Afrikába vonulnak.

A klímaváltozás áldozatai a Szaharától délre költöző madarak

Hogy indult ez a munka idehaza?

A gyűrűzést Magyarországon Vönöczky-Schenk Jakab ornitológus indította el több mint 116 éve, 1908-ban. Abban az időben a Madártani Intézet gondozta ezt a tevékenységet, ahol ő is dolgozott, s amelynek később főigazgatója lett.

1944 decemberében, a II. Világháborúban sajnos az Intézet teljes archívuma és gyűjteménye elpusztult, így a nem publikált adatok nagy része is megsemmisült. A ma jellemző nagy volumenű és nagyon sikeres madárgyűrűző munka a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) 1974-ben történt megalakulása óta zajlik. Önkénteseink ma már évente több mint kétszázezer madár lábára helyeznek el gyűrűt – Európa egyik legintenzívebb madárgyűrűző munkája folyik hazánkban.

Az egyre nagyobb számok növelik az esélyét, hogy megkerülnek ezek a madarak úgy Magyarországon, mint külföldön. Sikeresen működnek a gyűrűzőtáboraink is.

A klasszikus madárgyűrűzés egy gyűrű felhelyezésével zajlik, ahol a gyűrűnek egy egyedi száma van, és mérettől függően a főváros neve vagy esetleg bővebb információk szerepelnek a gyűrűn.

Mekkora adattömeg halmozódott fel mára a Nyíregyházi Egyetemen található MME Monitoring Központban a gyűrűzésekkel kapcsolatban?

8,3 millió gyűrűzési adatot tartunk nyilván számítógépen az adatbázisban olyan formátumban, hogy mind a kutatók, mind az egyetemi szakdolgozók számára hozzáférhető legyen. Ebben az elmúlt több mint egy évszázad összes elérhető adata megtalálható.

A gyűrűzők egy Tringa nevezetű számítógépes rendszerbe tudják közvetlenül feltölteni a gyűrűzés során keletkező adatokat, és megnézni a madarak esetleges későbbi megkerülését, az észleléseket.

Ez egy óriási dolog, hisz korábban a levelezés miatt vontatottan és nehezen haladt ez a munka. A számítógépes nyilvántartás révén részesei vagyunk az európai szintű munkának, a magyar adatok szerves részét képezik az európai adatbázisoknak és azoknak a kutatásoknak, amik egész Európában vizsgálják a különböző fajok vonulási jellemzőit.

Ezzel az óriási adattömeggel például a klímaváltozás hatásait is nagyon jól lehet vizsgálni, hiszen a több évtizedes múltra visszatekintő gyűrűzési adatok információkat nyújtanak arról, hogy hogyan alakult, eltolódott-e a madarak érkezése, vonulása, változott-e a madarak kondíciója.

Milyen eredmények születtek a magyar adatok alapján?

A klímaváltozás hatásai fajonként és területenként eltérő módon hatnak a madarakra.

A madármegfigyelési adatok alapján megállapítható, hogy a klímaváltozás eddigi áldozatai hazánkban a hosszú távon vonuló madarak. A Földközi-tenger térségét átrepülve a Szaharától délre telelő madarak állományai drámai csökkenést mutatnak.

Ez a gyűrűzési adatokban is látszik, hiszen a költési időszakban hazánkban megfogott madarak száma is jelentős változott. Nyilvánvaló, hogy a hazánkon északról átvonuló állományoknál is jelentős változásnak vagyunk tanúi. Vannak fajok, amelyeknek növekszik a száma, másoké csökken.

Veszélybe kerültek a fecskék, a gólyák, s mindazok a madarak, amelyek a Szaharától délre vonulnak, és ezek az adatok sajnos hasonlóak az Európa többi középső és déli területein tapasztaltakhoz. A klímaváltozás hatásai Dél-Európát és a délről nyitott Kárpát-medencét jóval erőteljesebben érintik. Most, október végén, amikor ez az interjú készül, éppen daruvonulás időszaka van.

A darvak száma viszont jelentősen nő, aminek a hátterében a daru életmódjának a változása, a számára kedvezőbb élőhelyi feltételek bővülése tapasztalható. De sajnos sok faj esetében ezt nem mondhatjuk el.

Jeladók és geolokátorok is segítenek

Miben változtak a módszerek? Most már műholdas jeladókat is használnak.

Szerencsére a technológia olyan fejlődésen ment keresztül, hogy ma már egy rigó nagyságú, vagy annál nagyobb madárfaj esetében lehetőség van olyan jeladót felszerelni az állatra, amely a mobiltelefon-hálózatok révén továbbítja az adatokat, hogy éppen hol jár a madár.

A nagyobb testű madaraknál a műholdakon keresztül lehet szinte órára pontosan követni, hogy merre járnak, ami nagyon fontos új ismeretekkel szolgál nemcsak az alapkutatás, hanem a védelem számára is. Ezek a technológiák adják meg a lehetőséget arra, hogy feltárjuk: az olyan ritka ragadozók, mint a parlagi sas vagy a kerecsensólyom milyen területeket használnak a fészkelési és az azon túli időszakokban, mely területek érintése jelent nagy kihívást a védelem szempontjából.

Ma már a kis testű madaraknál is új technológiák állnak rendelkezésre, habár egy fecske nagyságú madárra nem tudunk olyan adót felhelyezni, ami a műholdakkal, mobil hálózatokkal kommunikál. A 0.3-0.5 gramm tömegű geolokátorok alkalmazása az egyik ilyen lehetőség, amelyet kis tömegű hátizsákként viselnek a madarak, és a fényt mérik öt percenként.

Az e berendezésekkel jelölt madarak visszafogása után letölthetőek a tárolt fény adatok és 100-300 km-es pontossággal megállapítható, hogy egy-egy napon éppen hol járt a madár, a nappalok, az éjszakák hossza, valamint a napnyugták, napkelték időpontja alapján. Ezt a technikát a legkisebb 10 grammos madaraknál is tudjuk használni. Az új technológiák alkalmazásának napjainkban inkább anyagi korlátai vannak.

Nagyon izgalmasak ezek a lehetőségek, mert a hagyományos gyűrűzéssel nyomon követett, Európában gyűrűzött madarak főként olyan zónákban telelnek Afrikában, ahol nagyon kevés ilyen kutatás folyik. Ott a lakosságnak kisebb baja is nagyobb annál, hogy gyűrűs madarakat keressenek, így nagyon kevés gyűrűs madár kerül meg.

Hadd említsem meg a saját példánkat. Mi partifecskéket gyűrűzünk a Tisza mentén. A ‘80-as évek óta végezzük ezt a munkát, több mint százhatvanezer partifecskére helyeztünk gyűrűt, de Afrikából nem került elő egy gyűrű sem a telelési időszakban. Azonban az utóbbi 10 évben a geolokátorokkal végzett vizsgálataink kimutatták, hogy a partifecskék pontosan hol és mikor vonulnak és telelnek Afrikában.

A gyűrűzés mellett más módon is vizsgálják a hazánkban megfigyelhető madarak egyedszámát?

A madárgyűrűzés azért nagyszerű módszer, mert egy egyedet lehet követni így az élete folyamán.

Azonban, ha azt akarjuk megtudni, hogy hogyan alakul egy fészkelő állomány nagysága, más megfigyelési módszerekre van szükség. Ehhez sok önkéntes bekapcsolódásra van szükség, akik az ország sok táján egyszerre tudják felmérni, hogy milyen fajok és milyen számban vannak egy helyszínen.

Ez a tevékenység is szerves részét képezi az MME munkájának. Több mint háromezer felmérő működik közre szerte az országban és a napjainkra közel 52 millió rekord nagyságú megfigyelési adatokat tartalmazó madármonitorozó adatbázis jött létre. Ennek nyomán tudjuk ma már, hogy melyek azok a fajok, amelyek komoly nehézségekkel néznek szembe, mert a hazai fészkelő állományuk csökken s melyek azok a fajok, amelyek állománya egyelőre nem mutat csökkenést.

Ezek a megfigyeléses munkák is nagyban bővültek az új technológiákkal. A mobiltelefonok nagyon intelligensen segítik a terepi felmérőket, nemcsak abban, hogy könnyebben megismerjék a madarat hangról, de abban is, hogy kommunikálni tudnak, információkat tudnak közölni az adatokat kezelő és vizsgáló emberekkel.

A Mindennapi Madaraink Monitoringja (MMM) programunk 1999 óta fut. Véletlen alapon kiválasztott helyszíneken több mint ezer önkéntes méri fel a madarakat, és ezzel a szigorú, de nagyon precíz technikával tudjuk mintegy száz madárfajnak az állományváltozását követni 1999 óta hazánkban.

E felmérések azt mutatják, hogy az agráriumhoz kötődő madárfajoknak az állománya drámai csökkenést mutat. Mezei pacsirta, búbos pacsirta, fürj… sorolhatnánk nagyon sok olyan madarat, amelynek az állománya majdnem megfeleződött az elmúlt közel 25 évben, elsősorban az intenzívvé vált mezőgazdasági gazdálkodás miatt. A vizsgálatok rámutattak arra is, hogy sajnos azok a technikák, technológiák, amiket a kedvezőtlen hatásoknak a kivédésére vezetünk be, nem mindig segítenek, a jelenleginél jóval kiterjedtebben kéne használni őket.

Az erdei madarak köszönik, jól vannak

Viszont az erdei fajok, úgy tűnik, jól vannak.

Igen, az itt élő fajok többsége vagy állandó, és az egész életét itt tölti a Kárpát-medencében, vagy úgynevezett rövid távú vonuló. Ez azt jelenti, hogy a mediterrán térségbe vonul, vagy ha enyhébb a tél, akkor itt marad.

Ezeknek a fajoknak az állományai érdekes módon bizonyos emelkedést vagy stagnálást mutatnak. Ennek a hátterében feltehetően az állhat, hogy a telek egyre enyhébbek a Kárpát-medencében.

Ezen madarak számára a téli időszak egy nagyon nehéz évszak a táplálékhiány és a kedvezőtlen hideg időjárás miatt. Nem kizárt, hogy ők egyelőre a klímaváltozás nyertesei. 2000-től durván 2010-ig ezek a fajok állományai növekedést mutattak, de az utóbbi 4-5 évben ez a növekedés megállt, és néhány fajnál mintha csökkenésnek lennénk tanúi.

Tehát a klímaváltozásnak egy darabig nyertesei lehetnek ezek a fajok, hiszen a telek enyhébb jellege sokat segít nekik. Ugyanakkor a nyár végi, július-augusztusi hőség, a szeptemberi meleg időszak sajnos előbb-utóbb ezeket a fajokat is hátrányos helyzetbe hozza.

A fiatal kirepült madaraknak kevesebb tápláléka lesz az egyre szárazabb nyári időszakban, pedig nagyon fontos nekik ilyenkor megfelelően táplálkozni, zsírkészletet felhalmozni és felkészülni az őszi, téli és kora tavaszi időszakra.

A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület idén ünnepli félévszázados fennállását. Milyen eredményekről lehet beszámolni? 

1974 januárjában alakult meg a Madártani Egyesület, akkor néhány száz taggal. Ma több mint tízezer tagja van a szervezetnek és nagyon sok támogató tagja is, akik adományokkal, 1 százalékkal segítik a munkát.

Az egyesület csendben, de nagyon hatékonyan végzi a természetvédelmi ismereteket terjesztő, kutató és természetvédelmi munkát.

Az, hogy Magyarországon a ritka ragadozó madarak állományait sikerült megmenteni, sok esetben nagyon eredményesen módon, abban nagy szerepe van az önkéntesek közreműködésével zajló védelmi programoknak. A kerecsensólyom, a parlagi sas, a túzok, vagy éppen a szalakóta és a kékvércse történetét említhetjük, amelyeknél az egyesület keretei között, együttműködésben, a nemzeti parkokkal és az uniós LIFE pályázatok révén nagyon nagy sikereket értek el a hazai állományok növelésében.

Az MME munkája ugyanakkor messze túlmutat a madarakon, amelyet jól jelez a sikeres Rákosi vipera védelmi programban játszó kiemelkedő szerepe, valamint a Kétéltű- és Hüllővédelmi, Emlősvédelmi, Lepkevédelmi szakosztályai keretében végzett felmérési, kutatási és védelmi munkák.

Az is nagyon fontos, hogy ezen nagy, hozzáértő tagság révén tudunk információkat kapni a madarak révén arról, hogy mi történik Magyarországon a biológiai sokféleséggel. Hisz a madarak jó indikátor-szervezetek, vizsgálatukkal a hazai főbb élőhelyek állapotáról kaphatunk pontos képet.

Ezen megfigyeléseken alapuló munkák hívták fel a figyelmet arra, hogy mik azok az élőhelyek, pl. agrárterületek, vizes élőhelyek, amelyek veszélyben vannak.

A vizes élőhelyeket használó számos fészkelő hazai madárfaj jelentős állománycsökkenést mutat. Láthatóan nagyon nagy szolgálatot tesz a biológiai sokféleség megőrzésében az önkéntesek munkája.

Az is nagyon fontos, hogy az ország valamennyi régiójában működő helyi csoportok, az egyesület különböző programjai nagyon sok laikus számára mutatják meg hazánk természeti értékeit és hívják fel a figyelmet azokra a veszélyekre, amikre oda kell figyelnünk.

Ami szerintem nagyon fontos a természetvédelemben, hogy a nagyközönséget megismertessük az értékekkel és az ezt fenyegető tényezőkkel. Az MME keretében az érdeklődők, az elhivatottak közre is tudnak működni a megoldások kidolgozásában és megvalósításában. Részt vehetnek az élőhelyek állapotának javításában, vagy új élőhelyek kialakításában, a különböző védelmet szolgáló megfigyelési, kutatási programokban, ami egy óriási dolog.

Nyugodtan mondhatom, hogy az MME nemcsak Magyarország, hanem a térség legnagyobb természetvédelmi egyesületévé vált ebben az 50 évben.

Fontos szerepe van hazánk csodálatos biológiai sokféleségének megőrzésében. Egy jól működő és az ország valamennyi tájára kiterjedő közösség jött létre, amely nagyban segíti a hazai természetvédelmi munkát.