A 71 éves Krasznahorkai László magyar írónak ítélte oda idén az irodalmi Nobel-díjat a Svéd Akadémia, amely Stockholmban jelentette be döntését. Krasznahorkai a kortárs magyar és világirodalom egyik leginkább elismert írója, annak ellenére, hogy műveivel intellektuálisan, kultúrálisan komoly kihívás elé állítja olvasót. Krasznahorkait a nemzetközi kritika már évtizedek óta a próza Kafka utáni megújítójának nevezi.
A Svéd Akadémia azzal indokolta döntését, hogy „látomásos és könyörtelen műveiben az apokalipszis szélén is a művészet megváltó erejét keresi.”
MTI/Marjai János
Krasznahorkai László regényei – köztük a kultikus Sátántangó (1985) és az Ellenállás melankóliája (1989) – nem csupán Magyarországon váltak mérföldkövekké, hanem nemzetközi szinten is a posztmodern irodalom emblematikus darabjai közé emelték. A Sátántangó után azonnal legendává vált. Műveiért 2015-ben elnyerte a Man Booker International Prize-t, amely megerősítette helyét a legnagyobb élő írók között.
Stílus és világkép
Krasznahorkai stílusa azonnal felismerhető, és gyakran megosztja az olvasókat.
Jellemző rá a monoton, hömpölygő, végtelenített mondatfűzés, amely oldalakon át tartó, ritmikusan pulzáló prózát eredményez.
Ez a sajátos technika, melyet a szerző maga „univerzális mondatoknak” nevez, szinte fizikai élménnyé teszi az olvasást, és tükrözi a művekben uralkodó alapvető atmoszférát: a szüntelen, kikerülhetetlen sodródást.
Műveinek témája az apokaliptikus, végítéleti állapot és a modern ember megváltás utáni, célt tévesztett keresése. Krasznahorkai a világot az abszurditás, a reménytelenség és a lassú pusztulás lencséjén keresztül mutatja be, ahol a remény már csak groteszk felvillanásként, majd gyors kiábrándulásként jelenik meg. Különösen foglalkoztatja a vidéki Magyarország, a sivárság, a széteső közösségek és az elmaradottság kísérteties hangulata. A helyszínek szimbolikus jelentőséggel bírnak, gyakran az emberi lét végső, elhagyatott színtereiként.
Kapcsolata a filmművészettel
Krasznahorkai munkássága elválaszthatatlan Tarr Béla filmrendező életművétől. A szerző kulcsregényeiből (Sátántangó, Az ellenállás melankóliája/Werckmeister harmóniák) Tarr készített filmadaptációt, amelyek világhírűvé tették mindkét alkotót.
A filmek vizuális világa – a hosszas, fekete-fehér, komótos beállítások – tökéletesen rezonálnak Krasznahorkai prózájának stílusával és hangulatával, a művek így egymást erősítve váltak a kortárs európai művészet referenciapontjaivá.
Krasznahorkai László írói munkássága – melyben az esztétikai igényesség a végső kétségbeeséssel találkozik – örök kérdéseket feszeget az emberi létről, a történelem ismétlődéséről és a katarzis lehetőségéről egy sötétségbe forduló világban.
Ez Magyarország második irodalmi Nobel-díja. Kertész Imre 2002-ben nyerte el ezt az elismerést. Két éve, 2023-ban Karikó Katalin orvosi és Krausz Ferenc fizikai Nobel-díjat kapott.
