Marion Ponelies, gyakorlatilag az egész életét az idősek ápolásával töltötte. A közösségi médiában is nagy követőbázissal rendelkezik, mint @Demenz_Schwester (Demencia Nővér). A Corvina kiadó gondozásában megjelent Demencia – kézikönyv hozzátartozóknak című könyve egy rendkívül gyakorlatias kézikönyv a demenciával élők hozzátartozói számára.
A könyv központi üzenete a címben rejlik: a demenciát nemcsak érteni kell, hanem bátran szembe is kell nézni vele. Ponelies, aki hosszú éveket töltött pszichiátriai és idősgondozói területen, a szakmai tudást és az emberi empátiát ötvözi.
Célja, hogy ne csak a demens személy, hanem a gondozó hozzátartozó is visszanyerje életminőségét és boldog pillanatokat találjon ebben a nehéz életszakaszban.
Nem elméleti értekezést kapunk, hanem konkrét, azonnal alkalmazható tanácsokat a mindennapi kihívásokra.
A mű felépítése a hozzátartozók által leggyakrabban feltett kérdések köré szerveződik, és közvetlen, világos válaszokat ad. Ezzel a kérdés-felelet formátummal a szerző eléri, hogy az olvasó gyorsan megtalálja a választ a legégetőbb problémáira.
Konkrét kérdésekre is válaszokat kapunk, ilyenkere, mint:
- Az anyukám nem hajlandó enni, mit csináljak?
- A férjem nem hajlandó többet zuhanyozni, mit csináljak?
- Az apósom egyre agresszívebb lesz. Van valami tipped ezzel kapcsolatban?
- Anyukám mindig meg akarja látogatni az édesanyját, de ő már elhunyt. Mit csináljak?
De ezeken kívül számtalan kérdésre ad konkrét választ a szerző.
Ponelies röviden és közérthetően vezet be minket a demencia különböző formáiba és az agyban zajló folyamatokba. A tudás ugyanis szerinte csökkenti a félelmet és segít a helyes reakcióban.
A legfontosabb fejezetek egyike, ahol Ponelies elveti a demens személy hibáira való figyelmeztetést vagy a tesztelő jellegű kérdéseket („Ki vagyok én?”). Ehelyett a pozitív megerősítésre, a rövid, egyszerű mondatokra és az érzelmi szintre való kapcsolódásra buzdít.
Például:
Hogyan reagáljunk, ha a beteg azzal vádol minket, hogy megloptuk? (Ne keressük az elveszett tárgyat, hanem kezeljük az érzést, a félelmet.)
De olyan általános kérdésekre is választ kapunk, mint:
- Mikor nem élhet már egyedül a demens hozzátartozó?
- Hogyan kezeljük az agressziót vagy az orvosi kezelés, gyógyszer szedésének elutasítását?
- Milyen módon lehet meggyőzni az illetőt az idősek otthonába költözésről (ha elkerülhetetlen).
A szerző hangsúlyozza, hogy a
gondozóknak is szükségük van segítségre és pihenésre.
Ez a rész felszólítás arra, hogy az érzelmileg és fizikailag kimerítő gondozói szerepben se feledkezzenek meg önmagukról, és merjenek segítséget kérni.
Ponelies könyve amellett, hogy remek útmutató, segít a hozzátartozóknak abban, hogy a reménytelennek tűnő helyzetet ne feltétlenül csak veszteségként éljék meg, hanem új, megváltozott kapcsolódás lehetőségként.
Mindenkinek ajánlott, aki érzelmileg kimerítőnek érzi a demens hozzátartozó gondozását, praktikus, és egyenes válaszokat keres a legnehezebb kérdésre, hogyan kezeljük hanyató hozzátartozónkat.
Marion Ponelies: Demencia – Kézikönyv hozzátartozóknak – Corvina kiadó 4990 forint
